Eltelt a három nap Halloweenig. Minden nap kimentem a temetőbe, és mondtam neki néhány szót. Tudtam, hogy valahol hallja még ezeket a szavakat, és valahol még mosolyog azon, amit mondtam neki. Reméltem hogy visszatér még hozzám, de szerintem ez lehetetlen. Nem hiszek az újjászületésben, viszont a halloweeni legendákban mindig is hittem. Például hogy Halloween éjszakáján éjfélkor minden halott sírja feltárul, és szellemként előjönnek belőle a halottak. Kiskoromban hittem ilyen hülyeségeknek. De már elég valószínű hogy ez mind csak hazugság volt. Mint a húsvéti nyúl és a Jézuska. Jó ez utóbbi tényleg létező személy volt, de nem tud ajándékot hozni nekünk, mert már rég meghalt. Angyalkák se léteznek, miért is léteznének? Az én karácsonyom tehát úgy szokott telni, hogy a szobámban csak egy darab gyertya van, semmi más dísz. Szeretem a sötétséget, és én a démonokat bírom nem az angyalokat. Tipikus gót. Visszatérve az eredeti témához, a barátnőimmel tavaly Halloweenkor éjszaka kimentünk a temetőbe a hollómmal, Darkness-szel együtt, de nem láttunk semmit. Viszont a mai napon nagyon különös dolog történt.
Halloween napját mindig a barátnőimmel szoktam tölteni. Délelőtt A Hollót nézzük, NIN-t hallgatunk, estefelé elmegyünk a város alternatív és gothic klubjába, éjjel pedig kimegyünk a temetőbe. A csokigyűjtésből már eléggé kinőttünk, azt a gyerekek csinálják, nekem pedig már 23 évesen semmi kedvem ilyesmiket csinálni. Inkább megnézem a kedvenc filmemet, zenét hallgatok és gótokkal lógok. Tipikus halloweeni gót program. Nem?
A délelőtt és délután egészen jól sikerült. Megnéztük A Hollót, és egy másik filmet, egy horrort. Utána gothic rockot, industrialt, és más gót zenét hallgattunk, én hoztam a szintimet, és rájátszottam a zenékre. A buli pedig a legjobb dolog volt a világon. Ilyenkor a város összes gótja és alternatív zenerajongója ott van ebben a klubban, buliznak, isznak, beszélgetnek. Én például összeismerkedtem egy Anna nevű cybergothtal, akivel eléggé megegyezik az ízlésem. Megmutatta az industrial táncot, amit megpróbáltam leutánozni. Háááát. Ment azért. A többiek is találtak barátot, viszont fiút egyikünk se talált, bár egyiküknek van már férje. Nekem például elég fontos lenne egy új barát, de azért annak is örülök, hogy megismertem a cybergoth stílust. Lehet h átváltok majd, még nem tudom.
A buli után hazamentem a hollómért, majd a temető előtt találkoztam a többiekkel. Közben eléggé besötétedett már, lehetett vagy tíz óra. A sötétben szinte alig látszódtunk az éjfekete ruhánkban. A hollóm elrepült tőlem, és hangosan károgva rászállt az egyik, kereszt alakú sírra. És igen. A szerelmem, Martin sírja volt az.