- Blee , ez aztán a nyálas idő – panaszolta mogorván, majd megélénkülve folytatta. - Főnök, ugye van nálad sajt?

- Fogd be és vidd! Kimenőt kapsz – válaszolt a fiú és elővett valamit, amivel a kis lényt elégedett hümmögésre késztette.

Katica összeszorult torokkal figyelte a sötétben mocorgó árnyakat. Úgy érezte túl messzire ment. Ez már a magánéletüket veszélyeztetheti, márpedig ő azzal a tudattal sodródott az árral eddig a pontig, hogy ha nem képes túllépni az érzelmein, még mindig összekuporodhat a takarója alatt. A sírás nem oldott még meg semmit, de legalább levezeti a felgyülemlett érzéseket.

- Ezt nem lenne szabad – suttogta. Fülbevalója egy utolsó csipogással megadta magát és erejét vesztve a piros szikraeső után már csak egy bőrig ázott Marinette csöpögött azon a helyen, ahol az imént még a város hőse reszketett idegesen. Ha lehet, most még esetlenebbnek és védtelenebbnek érezte magát, mint valaha. Ráadásul ráeszmélt, hogy azt a csekély látását – ami eddig volt - is Tikkinek köszönhette.

- Ma-aamám, hogy milyen sötét van itt! – sipított fel egy másik hang feltűnően elnyújtva a mondata elejét.

- Nem vagyunk egyedül – motyogta a lány tudván, hogy a mondatot a nevével akarta kezdeni. Gondolatban hálát adott érte, hogy ilyen kreatívan sikerült lepleznie a dolgot, és valami mást kihoznia a szóból. A kis lény tanácstalanul sóhajtott. Adrientől Macskáig sodródott szegény pártfogoltja, ráadásul ő nem árulhatja el, hogy ugyanaz a srác ostromolja a szerelmével, aki nemrég beletaposott a lelkébe. Katicaként irányíthatja őt a helyes úton, de a civil életében nem istápolhatja olyan intenzíven. Ezzel már többször is elbuktak a kwamik, mire megtanulták a leckét.

- Plagg te disznó, mindig csak a sajton jár az eszed – sóhajtott föl Tikki, amire a távolban csámcsogó hang halk méltatlankodásba kezdett. Ebből lehetett sejteni merre vonult el, így a katica kwami elreppent arra, hogy ne tébláboljon a két ázott kamasz között.

- Hát, hello – dorombolta lágyan az imént még macskaruhás alak, a lány mellé lépve.

- Ah, um, aha – válaszolta Marinette kínosan a földnek ismert irányba meredve. Lábai már lassan hozzászoktak ahhoz, hogy hol a jóképű sármos macska hol a bőrig ázott hideg ruhák miatt kasztanyettáznak.

- Hol is tartottunk? - kérdezte a fiú, hogy oldja a feszültséget. Halk susogó hangot hallatott, majd vízcsöpögés hallatszott. Ezen hangok ismét és ismét követték egymást.

- Mit csinálsz?

- Ha nem veszed le a vizes göncöket, garantálni tudok egy fincsi kis megfázást.

- Le..- levenni? - kérdezte szinte sikoltva, mire hátulról lágy ölelésbe vonta két kar.

- Ne aggódj, már nem látok a sötétben.

- De ééén igen – kacarászott ördögien egy teliszájú hang a távolban. Marinette megdermedt a felsője lehúzása közben.

- Csak merészeld és szálanként tépedem ki a bajszodat!

- Egy életre elbúcsúzhatsz a sajtoktól ha kukkolsz! - hallatszott egyszerre Tikki és a fiú fenyegetése a sötétben. Hogy melyik alternatív jövőkép érintette mélyebben a macska kwamit az rejtély maradt, mert onnantól még egy csámcsogás sem hagyta el a száját. Marinette megnyugodott bár a gyomrában ugyanúgy ott fickándozott a „zacskónyi halacska" érzés. Óvatosan kibújt a csöpögő ruháiból, közben azon merengve egyáltalán hogyan lehetséges , hogy Katicaként ázott agyon. Miért merő víz a civil ruhája. Miért hozta ebbe a kellemetlen helyzetbe a talizmánja?

Megfázás ide vagy oda, a fehérneműit nem volt hajlandó levenni. Az már végképp zöld út lenne a macska számára – gondolta dacosan összeszorított ajkakkal.

- Ne aggódj, nem foglak leteperni, vagy ilyesmi – találta ki a gondolatait, miközben odalépett hozzá és magához ölelte, hogy mindketten beférjenek az imént már használatba vett és kissé megcakkozott pokróc alá, majd lassan lesegítette a földre. Kényelmesen elhelyezkedve dőlt neki a falnak, s a szétvetett combjai közé ültette a rajongásig szeretett lányt és hátulról átölelte.

Marinette halkan felsóhajtott. Csupasz hátához jóleső melegséggel símult a fiú fedetlen mellkasa.

Maga is megijedt azoktól a nyílvánvalóan szexuális jellegű érzésektől, amik végigcikáztak a testén és az elméjében annak az ölelésnek a hatására. Bár nem látta, nagyon jól tudta, hogy az arca lángol a zavartól. A belsejében csiklandozó érzéstől mocoroghatnékja támadt, hát kicsit megigazgatta a fenekét a padlón.

- Nem vettél le mindent – búgott a fülébe érzékien a mögötte ülő úgy, hogy Marinette nyakán és hátán minden szőrszál az égnek meredt.

- Még szép, hogy nem! - sikoltott föl az inzultált, amire Chat elnyomott egy kuncogást és magához ölelte, majd hirtelen elgondolásból hátulról gyengéd puszit nyomott a bogárkája nyakára.

Libabőrös borzongás futott végig a lányon. Egyszerre tiltakozott és kívánta a folytatást, s míg magával vívódott, észre sem vette, hogy az újabb puszi után halk nyögés hagyta el a száját.

Adrien teljesen meglepődött, amikor a katicagúnyától és saját ruháitól egyaránt levedlett leányzó halk nyögdécseléssel jutalmazta a hirtelen közeledését. Persze a hangoktól neki is beindult a képzelete és a nagy szájával ellentétesen bizony ő sem szabadúlt meg mindentől, mégsem volt lohasztó hatással rá – és egyre éledező ivarszervére – a hideg és vizes alsónadrág. A sok átforgolódott ájszaka után végre a karjaiban tartja azt a lányt, akiről olyan sokat álmodozott, akiről olyan sok erotikus víziót látott, s nincs rajta más csak a fehérneműi. Agyából már teljesen kifutott az összes vér és szinte izzott a mellkasa ott, ahol összeért a meztelen bőrük. Az előbbi fickándozása is alaposan megtette a hatását, s egyre kínosabban és izgatottabban nyeldekelt, de folytatta az elkezdett tevékenységét. Néhány merész puszi után végighúzta a nyelvét a lány nyakán, s a laza ölelése is vágyakozóvá szorult.

- Chat – sóhajtott föl a lány. - Nem lenne szabad.

- Tudom – válaszolta, s tovább folytatta a nyaki izgatást, élvezve, hogy nem ütközött komolyabb ellenállásba. További terveit közlendő módon dörgölte a pillanatnyilag legkeményebb testrészét a kiválasztottjának a fenekéhez.

Marinettenek elködösült a tudata s bár kettejük közül nem ő volt a macska, dorombolhatnékja támadt, míg meg nem érezte, hogy a fiú hozzádörgölőzik. Az elméje felsikoltott, a teste tovább dorombolt, majd arra gondolt, hogy hagyja magát szeretni és kényeztetni, s ha elérték azt a bizonyos határt, akkor majd jól elmagyarázza, hogy ő ezt még korainak tartja. Magabiztosan fölült hát és megfordulva odatérdelt a másik elé, hogy a szájával is kapjon a nonverbális érzelmekből.

Kezeivel lazán átkarolta és magához vonta, s meglepetten sikkantott föl, amikor a fiú magához ölelte, egyik tenyerét védelmezően hátulról a fejére helyezve egy hirtelen perdüléssel maga alá forgatta őt. Marinette a földről pislogott föl a sötét semmibe, ahol az ismerős zöld szempárt vélte látni. Tiltakozásra nyíló szájába egy nyelv hatolt be éhesen körbejárva minden szegletét. Az előző játékos próbálkozáshoz képest ebben a csókban benne volt Macska minden elfojtott vágyakozása a lány iránti sóvárgása.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Üdv. 

Nemigen szoktam belekotnyeleskedni a részekbe, de itt most megteszem...

A limitem, hogy minimum kétoldalt írok a szövegszerkesztőben. Ezért van, hogy néha a leglehetetlenebb helyeken ér véget egy fejezet vagy hosszabban írom. Néha többször átolvasom és elvetem a felét mert hülyén vagy nem úgy alakultak ahogy a történet sodrásával haladnia kellene...

A kwamik nem kotyognak bele az életükbe, csak terelgetik őket. Emiatt lépnek le egy ilyen szituációban. Ja és ők se hülyék, vágják ám, hogy mindkettő belegabalyodott a másikba maszk ide vagy oda.

Néha az ember kétségbeesésében vagy mélypontjain olyan dolgokat tesz, amikre később nem büszke.. ezzel tudom magyarázni a történet mostani és későbbi alakulását. A pillanatnyi hangulat vagy az elkeseredés sok rossz gondolatot szülhet. Soha ne hozz fontos döntéseket ha szomorú vagy dühös vagy. 

....ééééés a 🔞🔞... türelem...