***

Marinette gondolkodás nélkül rohant be az első sikátorba, amit meglátott, vedlett át a piros szerelésébe, s lendült föl a háztetők magasságába, hogy az egymás mellett szorosan magasló házak tetején át fürgén siessen szeretett társa segítségére.

Gondolatai kuszává, összefüggéstelenné gabalyodtak elnehezült fejében. Mit keres Macska az Agreste házban? Mi történt vele? Vajon Adrien ott volt? Mi van, ha tényleg Adrien Halálfej, ahogy az már egyszer futólag felmerült benne? Lehetetlen, hiszen többször vált ő is támadások áldozatává.

Ha ... nem is... közvetlenül...

Jojó dobáló, ugró és szökkenő mozdulatai lelassultak, darabossá váltak, végül bizonytalanul és összezavarodva állt meg egy kiszögellésen.

Adrien soha nem volt áldozata, csak mellékszereplője a harcoknak. Jó-jó voltak pillanatok, amikor őt akarták elkapni, de soha nem állt vele szemben közvetlenül, mint ellenféllel. Jelenthet ez valamit?

– Van ennek bármi jelentősége? – kérdezte magától fennhangon merengve. Fölpillantott, maga előtt ott terpeszkedett a vaskos fallal körülvett Agreste villa. Már volt szerencséje a védelmi protokollt belülről átélnie, így nem lepte meg az ajtókat és ablakokat fedő vastag védőlemezelés. Tehát bajban voltak a bent lévők! Gondosan körbejáratva a tekintetét észrevette, hogy Adrien szobájának egyik ablakáról hiányzik ez a védelem, sőt az ablak is kitárva fogadta kíváncsi pillantásait.

– Olyan nincs, hogy ez nem csapda – csóválta meg a fejét gondterhelten, s eszébe jutott a társa. Mély lélegzetet vett, majd kifújta, és már libbent is a tetőről a nyitott ablak irányába, hogy egy jól irányzott szaltóval kiegészített ugrás keretén belül, puha landolással benn tudja magát az imént megfigyelt épületben.

Hangtalanul ért földet a fémlemezek által teljesen leárnyékolt szobában, s óvatosan kémlelt körbe. Dulakodás nyomaira utaltak a szétdobált könyvek, a kitépetten heverő lapok, s itt-ott sötét foltok tarkították a világos szőnyeget. A lány szíve a torkában dobogott a ráfagyott rémülettől.

– Hol van Adrien? – suttogta kétségbeesetten, s pillantása a hatalmas ágyra esett, amin egy alak feküdt mozdulatlanul. – Vajon Macska vagy Adrien? Vajon mi történt? Az ő bátor kandúrja sietett megvédeni az ő hercegét? Elviselhetetlen kín mardosna halálra, ha bármelyiküknek is baja esett – gondolta magában aggódón, s szemeit nem vette le a mozdulatlan árnyról.

– Te miért vagy itt? – kiáltott fel egyszerre meglepetten és kétségbeesetten a fiú a sötét szoba mélyéről, amikor meglátta az ablakában mocorgó alakot, aki halk – óvatos válasszal nyugtázta a feléje intézett kérdést.

– Segélykérést kaptam innen Macskától.

– Megmenteni jöttél, Bogaram? – lehelte alig hallhatóan a megfáradt, elhaló fiúhang, melyet a másik egyértelműen a szőke herceggel azonosított be. A mondata végét már-már meg sem hallotta. Katicabogár feldúltan huppant át a felborult kanapén, miközben óvatosságból újra körbekémlelt az elsötétített szobában. Egyszer- kétszer már járt Adrien szobájában, de túlontúl izgatott volt ahhoz, hogy megjegyezze a szobában lévő berendezést. Átkozta a pillanatot, mert a sötétben látás - logikus módon - Macskának az adott képessége. Holmi bogaraknak csak a sötétben tapogatózás jutott osztályrészül, így minden neszre fülelve tett néhány lépést a szoba belseje felé. Lassan kirajzolódott előtte néhány bútordarab, amiket sikeresen kikerült, mire hozzászokott a szeme a látási viszonyokhoz. Észrevette a falnál lévő méretes ágyat, s a támlának vetett háttal ülő alakot is végre képes volt kivenni. Már az első mondat után azonnal tudta, hogy Adrien van ott. A szíve hevesen dobogva ordította neki, hisz Macska biztosan valami szóviccel fogadta volna. Bizonytalanul nézett újra körbe, csapdát sejtve közelebb lépett. Az ágyon minden kétséget kizáróan Adrien ült, kezeit kétoldalt a feje mellett tartva nézett felé különös tekintettel.

– Mi történt itt? – kérdezte tőle halkan, s elborzadva fedezte fel, hogy az előtte elterülő fiút és az ágyneműjét barnára száradt vér tarkítja. A szőke haja kócosan hullott fáradtan csillogó, zöld szemébe, kezei mozdulatlanul, marionett bábúhoz méltóan lógtak a feje mellett. Lélegzete is rendszertelen volt, fájdalomról árulkodott az elsápadó lánynak, akinek szemébe azonnal könny szökött, de megpróbált erős és határozott maradni. Neki ez volt a védjegye. Máok csak erre támaszkodhattak a sötét időkben.

– El kell innen tűnnünk – javasolta, s feltérdelt egyik lábával az ágyra, hogy lesegítse onnan a sérültet. Adrien nem mozdult, csak halkan felnevetett.

– Nem fog menni, csak a terhedre lennék. – A lány értetlenkedését látva megvonta a vállát, hogy tisztában legyen a helyzettel. Csuklóin vérrel áztatott madzagok lógtak, amik a háta mögötti támlánál végződtek erős csomókban.

Második ránézésre a fiú sokkal rémisztőbb állapotban volt, mint azt Katica elsőre sejtette. Egészen felkúszott mellé az ágyra, hogy eloldozhassa a kezeit. Arca néhány centire volt az övétől, így ijedten állapította meg, hogy az orrán és száján elmaszatolt vér van. Halkan utat engedett a könnyeinek, közben irigyelte Macska másik képességét, az éles karmait.

– Komolyan, a démonűzésen kívül van bármi használható képességem? – tette fel a kérdést századszorra, a saját haszontalanságának érzésében tapicskolva.

– Ki tette ezt veled?

– Ne... nem tudom, hogy került ide – lihegte a szőke összefüggéstelenül. – Egyszer csak itt volt – motyogta tovább kábultan. Katica ezalatt kioldozta őt, s értetlenül meredt rá.

– Kicsoda?

– Halálfej. – A lány összevonta a szemöldökét a maszk alatt. Az árnyékok elmélyültek az arcán, s könnytől csillogó szeme összeszűkült. Nehezen hitte el már akkor is, amikor Plagg üzente. Hiszen ennek így semmi értelme nem volt.

– Mégis mit akarhatott tőled? Miért tette ezt veled? – remegett meg a hangja, ahogy újra végignézett a titkos szerelmén.

– Lényegtelen, már nincs nálam – nevetett fel enyhe gúnnyal a hangjában a kérdezett, ám a gesztustól felszisszent. Minden tagja sajgott a makacs hallgatásának köszönhetően. Fájdalmas sóhajjal bukott előre a feje, s ernyedten lehunyta a szemét. – Vicces, hogy még mindig nem vagyok képes kimondani. Annyira a fejembe verte. – A kis fekete kwami ezerszer elmantrázta neki, hogy senkinek nem szabad felfednie a kilétét, különben nagy árat fizethet érte. A lány így nem érthette, miről beszél, de tudta, hogy az idő ellenük dolgozik. Mielőbb biztonságban akarta tudni a fiút, hogy kideríthesse, mi történt macskával ebben az házban. Ha megjelent itt az ellenségük, akkor valami komoly dolognak kellett történnie, hiszen önszántából csak akkor mutatkozott, amikor nagyon magabiztos volt. Minden egyéb kapcsolatfelvétel az áldozatokon keresztül történt, illetve egy ízben hologramként vagy kivetülésként is láthatták őt.

– Mennünk kellene – nyújtotta a kezét, de a fiú nem mozdult.

– Nem tudok – vallotta be lesütött szemmel.

– Mi a jó fene történt itt? – Ha Adrien nem lett volna annyira elcsigázott és kiklopfolt formában, biztos nevetett volna, hogy a kedvenc szuperhőse szájából halk szitokszót vélt hallani, miközben közelebb kúszott hozzá, átnyúlt a karjai alatt, s megpróbálta odébb vonszolni az ágyról. Nem számított rá, hogy a matrac nem kemény felület, s mint olyan, az ugrálás, vonszolás, testhelyzetváltozás hatására más és más formát vesz fel alatta.

Így esett, hogy Katicabogár kifulladva zuhant hanyatt a padlóra, s bónuszként kapott a nyakába egy félig mozgásképtelen ifjút is.

– Öö... Hali ?– próbálta oldani a feszültséget a fiú, akinek az arca pár centire volt megmentője arcától. Ám az alkalmat nem tudta flörtölésre felhasználni, mert arca eltorzult a fájdalomtól, és ajkát csak kínlódó nyöszörgés hagyta el.  – Ha ezt tudom, nem nassolok hagymás chipset délután. – Próbálta menteni a helyzetet, de már hiába. A fájdalom már végigtombolta a testét, lüktetett az ereibe, s úgy érezte, hogy ennél a hirtelen halál is jobb volna.

– Most olyan idegesítő vagy, mint Macska – jegyezte meg epésen a piros ruhás, és kikászálódott a terhe alól, hogy aztán felsegíthesse a földről. Adrien hangosan kiáltott föl, ahogy hozzáért a törött kezéhez.

– Biztonságba kell helyezzelek téged. Macska biztos megértené – sóhajtotta a lány, s nehéz szívvel gondolt arra, hogy a partnerét továbbra is mellőznie kell. Aggódhat az épségéért, ám a civilek mentése mégis csak elsődleges. Maga sem vette észre, de hatalmas cseppek bugyogtak elő a könnycsatornái mélyéről, miközben terhével az ablak felé vonult nagy nehezen. Az ajtóból hallatszó léptek zaja azonban megtorpanásra, majd elsápadásra késztette.

Ideje volt pánikolni, ugyanis Halálfej teljes életnagyságban jelent meg mögöttük, hogy beteljesíthesse végre az évek óta ízlelgetett álmát és elvegye tőlük a talizmánjaikat.

Ha kell, az életük árán is!

***

Elnézést kell kérnem mindenkitől, aki már hamarabb várta ezt a folytatást. Jó sok mindenbe fogtam bele, de nem áll szándékomban lemondani a futó sorozatról vagy a többi one shot gyűjteményről. Épp csak amihez van kedv és idő azzal haladok... a lemaradással meg igyekszem felvenni a harcot ^^

Bocsika, és köszönöm , hogy hisztek a folytatásban és vártok rá ^^

A mostani fejezet megjelenését 100% ban a karantén és a vírus támogatta :D