Marinettenek meg kellett állapítania, hogy a barátnője rendkívül bosszantó szuper-erőket szedett magára az utóbbi időben. Az egyes számmal nyilvánvaló, hogy a „lehető legkellemetlenebb pillanatokban megjelenés" büszkélkedhet. Hiszen ha az ember lánya éppen egy szál frottírban fedezi fel frissen batikolt testét, akkor még a saját anyja is betolakodónak számítania, nemhogy egy miértektől zengő kotnyeles riportertanonc, akinek ráadásul remek érzéke van a füllentésekhez.

...És ezzel el is érkeztünk a kettes számú szuper-erőhöz, amit nemrégiben fejlesztett ki a jó-lélek a tulajdon húgocskáin élesítgetve és finomra hangolva a világ egyik legbosszantóbb fegyverét. A „hazugság detektor"t. Egyre kényelmetlenebbé vált már egy ideje a titkolózás az öri-bari előtt, mert lépten nyomon egyféle szkeptikus nézéssel méregette, mint aki nem hiszi el, hogy megint elaludt, elvesztette az időérzékét vagy éppen kisietett a mosdóba és elfelejtett visszajönni. Mondjuk utóbbi esetek eddig is elég röhejesek voltak. A beszorultam a liftbe handabanda meg egyenesen hihetetlen volt, lévén, hogy a reggeli első pillantástól az iskolapadba huppanásig még csak köszönőviszonyban sincs semmiféle lifttel a kis kreatív fruskája. Legfeljebb ha hozzávágnak egyet, ebbe pedig nem menne bele részletesebben, mert még kiderül, hogy miket vágtak már hozzá holmi démonpille által megzavart emberek.

S most ím itt áll előtte vattacukornak öltözve a puha rózsaszín törölközőjében és magyarázkodnia kell holmi foltok miatt, amiket a város legkajánabb feltehetőleg vérmacskája szívott a bőrére. Ezáltal is átok a fejére, sőt bukjon orra az almos tálcájába, fejjel előre lehetőleg. - Merengett eképpen a kék szemeit elderesedetten a semmibe függesztve. Fejében egy kis hang kuncogott a macska szónál. Kelletlenül ébredt rá, hogy cicaruci híján egy szőke hajú és zöld szemű kanos tinisráccal töltötte az éjjel egy részét. De azt meg kell hagyni, hogy a bőre alatt fincsi kis izmok hullámzottak.

- Én várok -emlékeztette a jelenlétére Alya a már percek óta pofákat vágó majd majdnem nyálcsorgatást imitáló lányt, aki erre ideges nyekegést és torokköszörülést hallatott. A barátnő a szemüvege fölé tornázta szemöldökeit és feszülten figyelte a vele szemben kínosan feszengő Marinettet, amint éppen az ajkát harapdálva igyekszik nem kikottyantani az elkövető kilétét.

A levegő hirtelen melegebbnek hatott, már ha volt egyáltalán a szobában belőle. A kérdezett lány torka megest kiszáradt, s hirtelen saját bőrén vélte érezni a globális felmelegedést és az üvegház hatást. Nem tudott lépést tartani a barátnője rohamos evolúciójával, amik a médiából és saját életéből gyorsabban rakódtak rá, mint a szmog a körút ablakaira. Ebből kifolyólag Alya olyan szabad szájú és szókimondó stílussal lett megáldva, hogy olykor kifejezetten megbotránkoztató társaság tudott lenni. A saját kapcsolatáról kifejezetten kalandos, füleket és képzeletet forraló dolgokat és sztorikat tudott mesélni. Részletekbe menően.

- Hahó kislány, még mindig nem jár a kicsi szád - figyelmeztette a vele szemben egyik lábáról a másikra toporgó barátját.

- Sa-sajnálom, nem szívesen mesélnék róla - vallotta be Marinette szemlesütve, az ujjaival idegesen játszadozva. Hangja elhalt, szemérmesen fölpillantott, hogy akciója sikerrel járt-e. Alya ha ez lehetséges még föntebb vonta az egyik szemöldökét (mintha önálló életre kelne és magától kúszna fel a bőrén) és lebiggyesztette a szája szélét. Egyszer feltétlen meg kell kérdeznie tőle, hogy csinálja, de előbb a témáról kell leszállnia.

- Nézd. Tudom, hogy én mondtam, hogy hagyd a fenébe azt a vaksi tuskót. Ha ennyi éven át fütyült rád, kár tovább vesztegetned rá a fiatalságodat. De álmomban sem gondoltam volna, hogy másnapra ilyen állapotban foglak találni. Azt hittem legalább egy hétig elbarikádozod magad a szobádban csokit és jégkrémet intravénásan bevezetve, hogy rágni se kelljen.

- Hát nem így történt! - fújta fel arcocskáit a fekete hajú, és sértődötten ráncolta össze a homlokát. - Csak emlékeztetnélek, hogy te javasoltad, hogy gabalyodjak össze az első lelkes önkéntessel! Örömmel tudatom, hogy megtörtént.

Alya nyugtatóan masszírozta meg a homlokát. Elsőre nem tűnt buta ötletnek, hogy valaki mást kellene megcéloznia az évek óta halmozódó szerelmes érzelmeivel. De, hogy ezt egyetlen éjjel véghezviszi és még viszonzásra is találnak az érzelmei, az azért elég esélytelennek látszott. Habár, ahogy a mondás is tartja „minden palackra jut dugó" bőven.

- Kit sikerült megbolondítanod? - érdeklődte kicsit kevésbé hevesen, mire Marinette figyelmeztetően feltartotta neki a mutatóujját.

- Egyetlen feltétellel beszélek!

Vörös barátnője várakozó pózba fonta karjait a mellkasán. Mindennél jobban érdekelte a válasz, így kész volt bármit megígérni az információért cserébe. Azért kicsit felborzolta a kedélyeit a hirtelen támadt önbizalom.

- Megmondom a nevét, cserébe ejted a témát és nincs további kíváncsiskodás, nincs extra kérdés vagy faggatózás. Nem akarok beszélni róla, és senkinek nem árulhatod el. - Alya ajkai széles vigyorra húzódtak. Végre sínen volt a beszélgetés. Feltartotta a kisujját a fogadalomtételhez, amibe Marinette belekapaszkodott az ő kisujjával, majd szétváltak.

- Köpjél bébi - nógatta türelmetlen vigyorral a szendén elpiruló ex szüzet.

- Macska.

Másodpercnyi csend telepedett a szobára, amíg az információ feldolgozás alá került. Alya agya újrabootolt mert a választól lefagyott a szürkeállománya nagy része.

- MIIIIII??? - sikoltott föl élesen, fülfájdítóan.

- Azt...

- Mii?

- ...Mondtad...

- Mii?

-...Nincs...

- Mii?

- ...Több...

- Mii?

- ...Kérdés! - Marinette makacsul kötötte magát az ígérethez, míg Alya szemlátomást már lomtárba is helyezte az alku minden elemét és csillámló szemekkel követelte a részleteket és dobálta a felelőtlen jelzőkkel tűzdelt dorgálásokat, amiért a város legkanosabb kandúrjával szóba mert állni egyáltalán.

Marinette bosszúsan figyelte a teljesen felpörgött barátnőjét, aki hirtelen fel alá kezdett járkálni a szobában és fennhangon magával beszélgetett a dolog lehetetlenségéről, és továbbra is a fent megnevezett fickó megbízhatatlanságát emlegette. Tudhatta volna, hogy rákattan a témára, de úgysem bírta volna levakarni magáról, amíg ki nem szedi belőle. Így megkímélte magát egy hosszú és izzasztó tortúrától.

- Láttad az arcát? Ki az? Hogy néz ki? Használtatok óvszert? - özönlött hirtelen az kérdésáradat. A fekete hajú számított rá, hogy ez fog történni.Hiába az egyezség, Alya titkos szenvedélye a Katiblog. Első kézből megtudni, hogy Chat Noir milyen szerető felér egy purrlitzer díjjal.

- Neem! - hangzott a tiltakozó válasz elnyújtva. - Nem kérdezgetsz többet, ez volt az alku!

- Ne szívassál kisanyám, ha nem mondod el centire pontosan mekkora a kandúr hancúrléce esküszöm egyenként hámozom le az irhád mind a hét rétegét.

Késő! Az eszelős Alya beindult és semmi sem állíthatja meg. Marinette felsikoltott és a füleire tapasztotta a kezeit.

- Hogy lehetsz ennyire közönséges? - sikoltotta megsemmisülten és szégyentől lángoló arccal. Hirtelen nem is tudta, hogy a fülét vagy az arcát kellene takarnia. - Egyébként is honnan tudjam?

- Csak ne szemérmeskedjünk, én is megosztottam veled minden lépésünket Ninoval.

- Egy szót sem akartam hallani, de csak mondtad és mondtad!

- Ó ugyan. Válaszolj! Vonzódsz hozzá vagy csak izgatott a zoofilia?

- Nem láttam, sötét volt. A micsoda? Ne riporterkedj itt nekem!

- Zoofilia amikor állatokra gerjedsz. Szóval rágerjedtél a cicakosztümre?

Merinette elsápadt. Honnan a fenéből ismer ez a lány ilyen szavakat? Szeme sarkában egy apró rész rángatózását érezte. Kénytelen lesz elmondani mindent, hogy megszabaduljon tőle. Persze a dolgokat úgy kell kanyarítani, hogy ne keverje bele Katicát.

♪ ♫ ♩ ♬ ♪ ♫ ♩ ♬ ♪ ♫ ♩ ♬ ♪ ♫ ♩ ♬

ÜDv. Még élek :D

Remélem jó lett a folytatás

Tudom talán hirtelen sok a lányoknál ez a változás. Szeretnék mentegetőzni, hogy az idősíkunk az iskola befejezésénél kezdődött. Alya már jópár éve benne van a riporter tanonckodásban, és hát ennyi idősen már a kapcsolata sem plátói Ninoval.

Talán sok lett a párbeszéd is és kevés a cselekmény.

bosszantó de lassan és biztosan haladok a nemakarom megírni fejezet felé :D pedig meg kell különben nem lesz itt jellemfejlődés meg miazma ...

merengtem, hogy még kellene folytatni ezt a beszélgetést, de azt hiszem nagyon hosszúra nyúlt volna, és már így is meghaladta a szokásos fejezethosszt .

óhaj sóhaj panasz?

ui: csak úgy itt hagynék egy linket egy nagyon kedves ismerősömhöz, akit bátran ajánlok olyanoknak akik élvezhető olvasmányokra éheznek. Főként Harry Potter. Kiera-Leon