A háborús áruló büntetése halál.

A kezemet a szám elé kaptam, és éreztem, hogy gombóc lesz a torkomban.

-El kellett volna mondanod, hogy nálam volt a kulcs! - mondom neki. - Nem vádolhatnak, hiszen el se követhetted! Meg kell mondanod, el kell mondanod nekik Harry!

Harry, mintha mások pánikolása nyugtatná meg, minden feszültség nélkül rám nézett, és teljesen normális hangon azt mondta:

-Végig nálad volt a kulcs. Ha ez kiderült volna, lehet egyből lelőnek.

Nyugi Louis, nyugi - gondoltam magamban - szedd elő azt a régi hidegvéred.
-Mi tűnt el?
-Egy akta, amiben az elmúlt egy hét német-orosz kódfejtései voltak.
-Mit fogsz most csinálni? - néztem fel Harryre.
-Megpróbálom megtalálni a kémet, bár nem látok rá sok esélyt. Az is lehet, hogy ketten vannak.
-Segítek - vágtam rá azonnal.
-Nem - vágta rá azonnal.
-De - szóltam vissza
-Nem - szólt vissza.
-Márpedig abban nem fogsz tudni megakadályozni, hogy akár a saját szakállamra is nyomozzak. Akkor meg már nem lenne egyszerűbb... ha együtt dolgoznánk? - mosolyogtam fel rá angyalian. Harry szemén láttam, hogy egy pillanatra elgyengül. -Kérlek -fokoztam.
-Veszélyben leszel - suttogta. - És azt nem akarom. Maradj ki ebből, Louis. Szólok, ha segítségre van szükségem. - mindketten tudtuk, hogy ez sosem fog megtörténni. Harry túl büszke, hogy segítséget kérjen.
-Komolyan mondtam. Nem mászhatsz bele ebbe az ügybe. És ez... parancs - sóhajtotta. Ellépett mellőlem, kikerült és elsétált.

Meg a nagy lószart fogok én kimaradni ebből.

***

Megvártam míg Harry eltűnik, és azonnal a srácok keresésére indultam. Amint megtaláltam, berángattam őket az ebédlő egyik sarkába. Collinsnak végig be sem állt a szája, és arról kérdezgedett, hogy mi történt, baj van-e, amíg rá nem szóltam, hogy fogja be arra a két percre amíg odaérünk és elmondom. Jim csak szórakozottan figyelte Collinst, láthatóan ő nem aggódott.

Ahogy leültünk nagy levegőt vettem, mielőtt belekezdtem volna.

-Egy szívességet kell kérnem tőletek. Segítenetek kéne. - nyögtem ki. Vártam tőlük, hogy lebombáznak a kérdéseikkel, hogy mégis miben kell, mik a részletek, bajba kerültem, milyen veszélyes, ők bajba kerülhetnek-e miatta, de nem.

-Oké - dőlt hátra a székben Collins.
-Nekem is. - bólintott Jim.
-Nem is érdekel titeket miről van szó? - néztem rájuk döbbenten.
-Nem. - vágta rá Collins. -Vagyis, de, csak lényegtelen mert ígyis-úgyis segítünk. - fejezte be. Jim újból csak bólintott.
-Istenem srácok. Köszönöm! - mondtam nekik.
-Jó azért mostmár tényleg érdekel miről van szó. - tette semmisé Collins a megható pillanatomat. Nagy levegőt vettem, ismét. A fiúk előrehajoltak, hogy közelebb legyenek.
-Kém van a táborban. - mondtam halkan, hogy más ne hallja. Collins a szája elé kapta a kezét, Jim pedig kikerekedett szemekkel nézett rám.
-El kell kapnunk, különben valaki mást végeznek ki helyette, vagy helyettük.
-Kit gyanúsítanak? - kérdezte Jim, miközben Collins még mindig sokkosan meredt rám.
-Harryt. - válaszoltam. A fiúk értetlenül meredtek rám.
-Hogy kit? - kérdeztek vissza miközben egymásra néztek, amolyan 'te tudod kiről beszél?' tekintettel, én pedig elvörösödtem.
-Úgy értettem, Styles hadnagyot. - motyogtam.
Jim kifürkészhetetlen tekintettel meredt rám, majd csak ennyit kérdezett:
-Te mégis hogy kerültél bele ebbe?

Éreztem, hogy kiver a víz. Jimnek nem hazudhatok. Tudni fog róla, és nem is lenne tisztességes, segítségüket kérni, aztán hazudni nekik.

-Nálam voltak a kulcsok. Később elmagyarázom a többit. - mondtam.

-Oké, - szólalt meg Collins most először. - mi a terv?

Elmosolyodtam - szerintem elég ördöginek tűnt.

-Beolvadunk. Mindenkiről tudni fogunk mindent. Mindenkit ismerni fogunk. Minden titkukat a legutolsó morzsáig. És mindezt úgy, hogy senki sem fogja tudni, miben mesterkedünk. Másfél hetünk lehet. Egy hét alatt mindent felforgatunk. Egy hétig azok leszünk, akik sose voltunk. Kémek.

***

A terv szépen haladt. Az elkövetkezendő három nap alatt minden délután és este az ebédlőben bandáztunk másokkal, néha szétváltunk, hogy később éjnek évadján megbeszéljük az új infókat az elhagyatott bungalónknál. Még első nap listát írtunk azokról, akiknek esélyük volt hozzáférni az iratokhoz.

Nehéz volt kisakkoznunk, mi történhetett, de úgy gondoltuk, talán rájöttünk a megoldásra. Aztán mindig kiderült, hogy mégsem.

Aznap, mikor segítséget kértem a fiúktól, egész éjjel nem aludtam, hogy rájöjjek, mi történhetett.

És semmire se jutottam.

Így másnap végig azt a két épületet figyeltem, ahol a kulcsok és az iratok voltak, kora hajnaltól késő éjszakáig. Mindent felírtam, amíg a srácok nekikezdtek a beilleszkedésnek.

Két éjszakán át nem aludtam, a srácokkal kb. beköltöztünk a régi bungalóba, aminek a 'Rongyos' fedőnevet adtuk.
Ez alatt a két nap alatt tripla annyi cigit szívtunk el, és dupla annyi kávét ittunk, mint az elmúlt hetekben.

Második nap este én a Rongyosban maradtam, míg Collins és Jim elmentek az ebédlőbe biliárdozni és pinpongozni a többi katonával, zsebükben egy-egy cetlivel, rajta a gyanusítottak névsorával.

Meggyújtottam egy szál cigarettát, (a sokadikat aznap este) és leültem a jegyzeteimmel. Addig nem állok fel, amíg nem végeztem -gondoltam.

Napközben semmi sem történt. Mindenki óramű pontossággal dolgozott, a napfény és éberség nem adott lehetőséget a lopásra. Éjszakánként egy másik férfi van szolgálatban az Eligazítónál. Ő is idősebb, de nem annyira mint a másik, és barátságos arcú. A térképészek nagyon későn végeznek, akár csak a kódfejtők.

A fiúkkal őket kizártuk a gyanusítottak közül azzal az ésszerű magyarázattal, hogy ha ők fejtik meg, minek lopják el az eredeti mappát? Fejből tudják a kódok nagy részét.

Az éjszaka során minden felügyelőnek van 4 darab ötperces szünete, amikor egy rövid időre nagyjából őrizetlenül maradnak a dolgok, de nagyon kiismertnek kell lenned, hogy 5 perc alatt ellopj egy kulcsot, átmenj egy másik épületbe, és a mappákat is elhozd, majd a kulcsot visszavinni.

Egy halk csattanásra ébredtem fel a jegyzeteim felett. Jim és Collins álltak felettem fáradtan. Előbbi kezében cigaretta, a másiknak egy bögre kávé.

-5 kihúzva, 7 nem valószínű. - mondta Jim és elém rakta a névsorát.
-4 kihúzva, 3 nem valószínű. - követte őt Collins. -Te jutottál valamire? - nézett rám reménykedve.
-Ja. Arra, hogy bárki is csinálta ezt, kicseszett aprólékos volt. Egy rohadt zseni. - túrtam bele a hajamba. Az asztalomon lévő gyertya fénye megremegett.
-Köszönöm, hogy segítetek srácok. - néztem fel rájuk. - Nagyon sokat jelent. - Collins előrelépett, és hátbaveregetett, Jim pedig mosolyogva biccentett. -Menjünk akudni srácok. Holnap folytatjuk.

***

Bár a többieket elküldtem aludni, én még pörögtem. Nem tudunk eleget ahhoz, hogy megoldjuk ezt az ügyet. Szóval a gyanusított bungalója felé vettem az irányt.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen rövid részt hoztam! :'(
Remélem azért tetszett <3