Finoman megérintettem Harry vállát, és a fülébe súgtam, hogy végeztem. Ő először úgy csinált, mintha meg se hallott volna, majd valami olyasmit mondott Mr. Shepard-nek, hogy később visszajön a papírokért, majd velem a nyomában kisétált. Amíg nem hagytuk el a tiszti falut, nem szóltunk egymáshoz. Amint kiléptünk a kapun és látótávolságon kívül kerültünk, izgatottan felém fordult.

-Na? - kérdezte, én meg mosolyogva néztem rá.
-A másik csomó hamis. Jelentheted az apádnak és minden rendben.

Harry arca elkomorult.

-Ez nem ment fel semmi alól, Louis. Meg kell találnom a kémet.

Közben megérkeztünk az elhagyatott házhoz és beléptünk.

Láttam Harryn, hogy hiába örül a nyomnak, dühös és kétségbeesett is, hogy ez még mindig nem elég. Közelebb léptem hozzá.

-Dolgozzunk együtt - suttogtam, és felnéztem rá. -Találjuk meg közösen. Segítek - folytattam és egyik kezemet a mellkasára helyeztem, és éreztem, hogy a szíve egyre gyorsabban ver. Másik kezemmel a tarkója mögé nyúltam, és finoman végigfutattam az ujjaimat az ott lévő babahajon. A szemeibe néztem, amik két nagy fekete gyöngyként néztek vissza rám, zöld gyűrűkkel körülvéve.

Már nem vártam választ a kérdésemre.

Harry lehajolt és hevesen megcsókolt, kezét a tarkómra és a derekamra vezette, hogy közelebb húzhasson magához, az én kezeim pedig a hajába túrtak. Szája hirtelen áttért a nyakamra, bele-bele szívott, majd finom csókokat nyomott a fájó pontokra. Kezei becsúsztak az ingem alá, ujjait végigfutatta az oldalamon, majd más helyeket indult felfedezni.

-Tépd le - ziháltam, mire a nyakánál fogva kettéhasította az anyagot, én pedig kigomboltam és ledobtam a földre az övét. Zúgott a vérem és a testem összes porcikája Harryt kívánta, aki apró csókokkal borította a testemet, kezei pedig minden zugot bejártak.
Végül újra szájon csókolt, kezeit a derekamra vezette, és finoman az ágy felé kezdett tolni.

***

A poros függöny mögül besütött a délutáni nap, megvilágítva a levegőben táncoló porszemeket. A nadrágjaink az ingjeink, az amit Harry kettészakított, mind szét voltak dobálva a padlón. A fejem Harry mellkasán pihent, hallgatva a szívverését és egyenletes légzését. Ő körém fonta karját és alaktalan formákat rajzolt a vállamra, amitől kirázott a hideg.

-Honnan tudtál a kulcsokról? Hogy lehet kicserélték őket. - kérdezte Harry rekedt hangon, amitől én automatikusan vigyorogni kezdtem. Úgy fordultam, hogy lássuk egymást. Kezeim végigvezettem sötét haján mielőtt válaszoltam.

-Meglátogattam Alan-t, hátha tud segíteni. Azt mondta, te is jártál nála. - feleltem és biztos voltam benne, hogy nem tudtam teljesen elfojtani a féltékenységet a hangomból. Most Harryn volt a sor, hogy elvigyorodjon.

-Rólad beszéltünk. - mondta végigsimítva az arcomon, mire én lesütöttem a szemem.

-Miért beszéltetek rólam?
-Mert hiányoztál.
-A te hibád volt. Én csak segíteni akartam, mire te inkább ellöktél magadtól.

Harry nagyot sóhajtott.

-Továbbra is úgy gondolom, hogy ez túl veszélyes neked. Nem akarom, hogy bármi bajod essen.

Megértem Harryt, de még mindig meg vagyok sértődve, szóval nem válaszolok. Harryt nem zavarja, finoman simogatja a fejem és halványan mosolyog rám, mintha attól félne, hogy eltűnök.

-Tudod mi jutott eszembe? - szólalt meg hirtelen. Kérdő tekintetemre beszélni kezdett.
-Elég nehéz volt elterelni a pasi figyelmét. Nem hiszem, hogy a kémügy egyedül dolgozik. Szóval arra... - hirtelen kopogtak az ajtón.

-Louis, itt vagy? - hallottam meg Collins hangját.

-Basszameg - suttogtam, és körbenéztem. Miközben visszafelé sétáltunk, nem vettem észre, hogy abba a házba jöttünk be, ahol a srácokkal lenni szoktam, a mellette lévő helyett. Basszameg.

-Öltözz, ki kell másznod az ablakon - szóltam oda halkan Harrynek. A gondolatra kissé elnevettem magam.

-Most szórakozol velem?! - kiabált vissza halkan Harry.
-Esetleg be szeretnél ismét mutatkozni a barátaim előtt... a ruháid nélkül? - vontam fel a szemöldökömet majd öltözködni kezdtem.

-Igen, itt vagyok, de adj egy percet! Ne gyere be!! - kiabáltam ki Collinsnak.

Harry dühöngve fújtatva kapkodta magára a cuccait, majd az ablakhoz lépett, én pedig odasétáltam hozzá, és halvány csókot nyomtam a szájára.

-Találkozzunk nálam este kilenckor - suttogta, majd kiugrott az ablakon, és futni kezdett.

Felkaptam az ingemet a földről és már épp gombolni kezdtem volna, mikor rájöttem, hogy Harry elől kettétépte, emellett a legtöbb gomb le is szakadt, és szétgurultak a padlón, így gyorsan besöpörtem őket az ágy alá és egy pár pillanat alatt megpróbáltam rendbe tenni az ágyneműt.

Odaléptem az ajtóhoz és kinyitottam. Collins rám se pillantva magyarázva kezdett beszélni, Jim pedig csendesen lépett be utána.

-Képzeld Louis, az előbb láttuk elfutni erre Styles hadnagyot, szerintem erre szokott járni edzeni - kezdett bele én pedig majdnem félrenyeltem a nyálamat. -Amúgy miért nem voltál ma? Hirtelen eltűntél edzés előtt. - itt rám nézett - Te jó Isten Louis mi történt az ingeddel? - sopánkodott.

-Öhm... elestem - improvizáltam.
-Mégis hogyan? - ráncoltam a szemöldökét a szőke.
-Hát.. öö... át kellett másznom egy kerítésen és... beleakadtam - nyögtem ki.
-Mégis miért másztál át egy kerítésen? - folytatta a vallatást Collins értetlenül én meg inkább nem is mertem Jimre nézni.
-Hát az úgy volt... szóval hosszú sztori majd később elmondom, de veletek mizu? - váltottam gyorsan, majd mikor Collins gyorsan napirendre tért a dolgok felett megkönnyebbülten rogytam le az ágyra.

_______________________

Sajnálom, ez most rövid lett, de inkább hoztam egy rövidebbet mint semmilyet😌

Vélemények?

Egyébként közeledünk a végéhez❤️