Lisa szemszöge

-Amúgy Ethannak tetszel – mondta Ashley mosogatás közben. Ethan elment fürdeni, Aiden a nappaliban játszik a telefonján, Ryan pedig nézi.

-Ezt meg honnan szeded? –kérdeztem meglepődve.

-Lisa, te vak vagy?! –kérdezett vissza hihetetlenkedve.

-Ö... Nem...

-Hát akkor? Ethan velem nem ilyen kedves, mint veled. Pedig az nagy szó!

-Mert?

-Amikor még nem voltam együtt Aidennel , akkor részed volt és meg akart csókolni.

-Ki akart megcsókolni?! – kérdezte hirtelen Aiden.

-Jó füled van. – vetettem oda neki.

-Tudod, még régen Ethan.

-Faszfej- azzal ismét pötyögni kezdett.

-Na és ököllel fejbe vertem. Mindjárt kijózanodott. tudják, hogy velem nem jó kikezdeni és ellenkezni. Igaz Ryan?

-Igaz – emelte fel a fejét.

-Akkor ha igaz, mosogass el!

-Nem fogok – tiltakozott .

-Nem fogsz? –Ashley elindult felé ökölbe szorított kézzel.

-Biztos , hogy nem – azzal a lendülettel egy hatalmasat ütött a hátára , ami ide , kb. 7 méterre is hallatszott.

-Boztos? –kérdezte Ashley önelégült vigyorral az arcán.

-Megyek mosogatni – azzal már a konyhában is termett.

-Aiden , te nem akarsz segíteni neki?

-Nem.

-Nem lesz kalória égetés...

-Ahh... Zsaroló! – felállt és Ryan után ment. Én és Ash helyet cseréltünk a fiúkkal, így most mi ültünk a nappaliba, ők pedig dolgoztak.

-Szegényeket terrorban tartod – nevettem el magam.

-Óh én nem. Csak össze kell őket szedni valahogy. De hol is tartottunk? – gondolkozott. – Ja , Ethan. Foglalkozik és törődik veled. Ráadásul egxtt is alszotok...

-Igen, mert nem akarok bilinccsel aludni.

-Értem. Emlékszel , amikor a múltkor bealudtál a filmen?

-Aha.

-Akkor Ethan ölében feküdtél , ő pedig átkarolt. Szegény próbál utalgatni neked, de te nem veszed a lapot.

-Óh...

-Te neked tetszik?

-Hát ... Öhmmm... Jól néz ki... Öjmmm.. Helyes... Izé... - Ash mosolyogva nézte a makogásomat- Oké, oké! Tetszik!

-Jó. Akkor most felmész aludni. Ha próbálkozik, ismétlem, ha egy kicsit is próbálkozik, akkor engedsz neki. Okés?

-Okés. Jó éjszakát! – köszöntem el és elindultam a lépcsőn felfelé. Benyitottam a szobánkba. Ethan még fürdik. Lefeküdtem az ágyra és elvettem Ethan mobilját. Van rajta egy nagyon jó játék, azzal szoktam szórakozni. Egy kis idő múlva Ethan törölközővel a derekán jött ki a fürdőszobából.

-Hát te? –kérdezte meglepődve.

-Meguntam a többieket és feljöttem szórakozni a telódon.

-Óh, nyugodtan. De... Elfordult addig, amíg felöltözöm?

-Ja, persze -elfordultam.

-Nézhetsz- mondta egy kis idő múlva. Maradtam ugyan úgy elfordulva a telefonnal. Ethan a hátamra feküdt és ágaskodva nézte, hogy mit csinálok. – Ahh... Már megint azzal a buzi játékkal játszol? – kérdezte nevetve.

- Aha – a fejét ráhajtotta a nyakamra – Hé , mi vagyok én, kispárna?!

-Igen – azzal már teljesen rám hasalt.

-Jah, Ethan! Hát összenyomsz!

-De edződnöd kell... -mosolygott.

-Mert?

-Találd ki! – vigyorgott.

-Hagyjál! Fáradt vagyok!

-Fürdöttél már? –kérdezte.

-Aham.

-Játszunk valamit?

-Játszunk – tettem le a telefonját. – Mit?

-Nem tudom - a hátamra fordított, én pedig hagytam magam. Rám ereszkedett és a fejét a mellkasomnak dörgölte. – Mmmm... Jó jó illatod van...

-Öööö... Kösz, vagy valami. De... Most már kell le rólam , lécci.

-Óh, bocsi – azzal lemászott rólam. A felsőteste csupasz volt, így kirajzolódtak előttem a tökéletes izmai.

-Már megint férfiasan alszol, Ethan? – kérdeztem pajkosan.

-Ühüm. Hogy láthasd a csodás testemet.

-Jaja , csak is ! -nevettem.

-Na , de akkor mit játszunk? –kérdezte mellém feküdve.

-Kicsi a rakááás!! –ordítottam és a hasára ugrottam.

-Ohhh , ez fájt! De azért te sem vagy olyan könnyű! – A fejemet a mellkasára döntöttem. Mélyen beszívtam az illatát. Kezeit felcsúsztatta a derekamra és elkezdte fel-le húzogatni. Először , én kis naiv , azt hittem , hogy csak simogat. Ám ő máson törte a fejét. Minden egyes lehúzásnál egyre lejjebb vitte a kezét a fenekemhez. Majd visszafele a melltartóm kidudorodását kereste. Hát azt keresheti, mert nincs rajtam! Basszus! Nincs rajtam melltartó!

-Hmmm... - szólalt meg Ethan. Felültem a csípőjére, mire a lábam után kapott és rátette a kezét a combomra. Hirtelen összerezdültem. – Nincs rajtad melltartó- vigyorgott.

-Ööö... És... Mi-mi ezzel a baj?

-Semmi, csak mondtam – a kezével elkezdte simogatni a combomat. Újra lehajtottam a fejemet. Hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem a jobb oldalát óvatosan cirógatni. Libabőrös lett, de nem szólt semmit. Erőteljesebben kezdtem simogatni , mire megugrott.

-Áhh... Ez csiklandós!

-Igen? –és elkezdtem csiklandozni. Közben én kerültem alulra. Ethan vigyorogva tornyosult fölöttem.

-Hogy is volt ez?! – vigyorgott.

-Ööö...

-Most én foglak megcsiklandozni!

-Neeee!

-De, de! És nem foglak kímélni! – nyúlt felém, mire védekezően kitettem a kezemet.

-Nee! Lécci, nee!! – könyörögtem neki.

-Hmm... Szeretem , ha könyörögsz.

-Ahhjjj...

-Oké, oké. Befejeztem! Csak ne tarts te is terrorban! –hajolt rám.

-Hát ha nem viselkedsz szépen... -nevettem.

-Hm... Itt te vagy a fogoly , nem én ... -dörzsölte hozzám a fejét.

Itt lefagyott az arcomról a mosoly . Hát igen. Én itt csak egy rab vagyok. Ez volt a gyenge pontom. Megeredtek a könnycsatornáim és a könnyeim végigfolytak az arcomon, majd halkan szipogni is kezdtem. Ethan felemelte a fejét és a a szemembe nézett.

-Jaj , bocsi. Én... Én nem úgy értettem. Csak vicceltem, ne haragudj! – lemászott rólam és mellém fekdt. Nem tudom, hogy a kiborultságtól vagy mitől, de ráfeküdtem Ethan mellkasára , a lábam pedig az övével összegabalyodva. –Ne sírj! Nem úgy értettem. Csak vicceltem! Különben is, itt te már nem vagy fogoly -simogatta a hátam tényleg.

-Igazán? –kérdeztem meglepődve.

-Igen – itt mély levegőt vett , felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézhessek, majd kis szünet után folytatta . – És... És ha úgy gondolod, akkor átköltözhetsz egy másik szobába. Ahol egyedül aludhatsz.

-Bilincs nélkül? – csillant fel a szemem. Lehet, hogy pár héttel ezelőtt boldogan éltem volna a lehetőséggel és azonnal átköltöztem volna, de most nem. Szerettem Ethannal aludni, mert... Jó, igen azért, mert szerelmes vagyok belé. És most itt fekszem a karjaiban azzal a tudattam, hogy ő is szeret. És tudom, hogy nagyon nehezére esett felajánlani a külön szobát. Nélküle. Csak azért tette, hogy nekem jobb legyen. Amint feltettem a „Tényleg?" kérdést, láttam a szomorúságot az arcán. Félt, hogy elveszít. Birtokolni akart és azt, hogy csak az övé legyek. Nagyon próbálta a tudtomra hozni, szeret , de vak voltam, tudom.

-Bilincs nélkül... - fordította el a fejét , hogy ne lássam mennyire szomorú és... Magányos. Színt vittem a szürke , bűnöződni hétköznapjaiba. Nem mutatta ki senkinek , pedig én láttam rajta, hogy mennyire kell neki egy lány. Titokban féltékeny volt Aidenre, hogy Ashley a barátnője. Hogy honnan tudom? Megfigyeltem, hogy amikor csókolóznak , akkor Ethan arca eltorzul.

-Ethan? – kérdeztem mire visszafordult és rám nézett. – Te neked tetszik Ashley?

-Dehogy, ő Aidennel van együtt.

-És ha nem lennének együtt?

-Akkor miért vagy ideges , ha látod őket csókolózni?

-Mert... Mert féltékeny vagyok Aidenre – vallotta be. – Neki van barátnője , nekem meg nincsen... És ez nem tudom, hogy miért , de idegesít. Mindenki szerint Aiden jobb srác , mint én...

-Ki mindenki?

-Amikor még régebben jártunk klubbokba, akkor a lányok ott tobzódtak körülötte , mellém meg csak egy-kettő csapódott.

-Hát igen... Az a kisfiús , mégis szexi mosolya... A szétálló , szőke haja, ami még vonzóbbá teszi... A gyönyörű zöld szemei, amik vonzzák a figyelmet... A... - belém fojtotta a szót. Nem , ezek nem az én szavaim, hanem Asheyé. De meg kell hagyni, hogy nagyon jól néz ki Aiden. De... Nekem Ethan tetszik.

-Na jó, most fejezd be! Ennyivel jobb nálam?! – szomorodott el még jobban.

-Dehogy, csak húztalak! Ezeket nem az én szavaim, hanem Ashleyé. Nap , mint nap áradozik róla. Bár meg kell hagyni... Nyugi, csak viccelek! De azért te sem panaszkodhatsz... - csúszott ki a számon. Pirulva fordultam el.

Ethan hihetetlenkedve fürkészte az arcomat, hátha csak rosszul hallotta.

-Tényleg? – hevesen bólogattam. –Oh...

Csend lett. Ennyire hülye azért én sem lehetek! Hogy mondhattam ki hangosan?! Bár ami igaz, az igaz. Nem szabad hazudni. Szerintem most Ethan még emészti a hallottakat.

Egy kis idő múlva megszólaltam.

-Nem vagyok rab?

-Nem... Sőt mi több , én vagyok a te foglyod! – mosolygott huncutul.

-Ez tetszik... - motyogtam a nyakába. Megint csend lett. – Mégis kérném a külön szobát. –néztem újra rá. A szeme nem csillogott és szomorú mosolyra húzódott a szája.

-Ahogy gondolod...

-De csak akkor, ha te is velem jössz! – mosolyogtam rá.

Ethan vigyorgott. Az oldalára fordult, mire én lepotyogtam róla. Megint én kerültem alulra. Ahogy észrevettem, nem szerei, ha én irányítok. Fölém emelkedett és mélyen a szemembe nézett.

-Lisa, szeretlek –mormolta.

-Én is szeretlek, butus... - megfogtam a fejét és az ajkaimra húztam. Összeértek az ajkaink. Hmm, olyan puha szája van. Nyelve azonnal bejutásért könyörgött, majd amikor beengedtem, egyből felfedező útra indult a számban.

Amikor elváltunk egymástól , Ethan rám ereszkedett.

-Kitaláltad már, mi az amire meg kell edződnöd?- kérdezte vigyorogva.

-Ööö... Nem. Mire ? –kérdeztem értetlenkedve.

-A szexre – röhögött.

-Te hülye! – majd újra, hosszan megcsókolt.

Hosszú idő után elengedett, majd megszólaltam.

-Most már tényleg nem lehetsz féltékeny Aidenre... - túrtam bele fekete hajába.

-Szeretlek, Manó – mondta két csók között.