+18

Ahogy a pánik szoba ajtaja kinyílt, Jimin, szinte Jungkook karjaiba omlott. Hevesen csókolni kezdte a szép ívű ajkakat, közben pedig gombolni kezdte az inge gombjait.

- Annyira hiányoztál. - suttogta két csók között. Jungkook komolyan eltolta a szőkeséget, és mélyen az éjfekete szemekbe nézett.

- Minden rendben? - kérdezte. Jimin hevesen bólogatott, majd újra az ajkakra tapadt. Jungkook bármennyire is élvezte a helyzetet, az elmúlt pár hónap alatt, még egyszer nem volt példa, hogy Jimin ennyire erőszakos lett volna. - Hé, szerelmem, lassíts. Inkább beszélgessünk egy kicsit. - tolta el erősen tartva a másik apró, izmos testét. Jimin szemei vörösek voltak, ajkai pedig erősen egymáshoz préselődött. Szinte haragos erősséggel lökte el a maffiafőnököt.

- Nincs kedvem beszélgetni. - mondta végül karba tett kézzel. Kook most már biztos volt benne, hogy valami baj van.

- Jimin. - fogta meg a szőke állát, és egy erős mozdulattal kényszerítette, hogy a szemeibe nézzen, ezzel saját magát is próbára téve. Ugyanis, ahogy dominanciája eluralkodott a másik felett, egyből úrrá lett rajta a vágy is. - Ha elmondod mi van, most rögtön megduglak, és ha szeretnéd, ma már többet meg se kell szólalnod.

- Aj... - lökte le magáról az erős kezet. - Lesz egy bevetésünk ma este. Egy bűnözőt kell eljuttatnunk a főkapitányságra. - mondta komoly szemekkel. - Én a tetőről fogom figyelni, amikor beszáll a kocsiba, és ha bármi fennakadás lesz, le kell lőnöm, mert nem szabad megszöknie.

- Még soha nem öltél? - kérdezte Jungkook felismerve a problémát.

- De, és akkor is nehezen viseltem. - felelte Jimin sóhajtva.

- Istenem, de tiszta lelkű vagy. - döbbent le Jungkook, és arccal a falnak nyomta a szőkét, hátához simult, és egy pillanat alatt megszabadította a ruháitól, miközben nyakát, fülét, és hátát csókolta. Erősen rámarkolt a formás fenékre, ami szinte hívogatta. Hirtelen, és kíméletlenül hatolt belé. Jimin nyögve préselődött a falnak. Jól esett a hirtelen fájdalmas élvezet, amit Kook okozott. Mintha a férfi pontosan tudta volna, mire van szüksége. Mozgása is pont olyan kegyetlen, és türelmetlen volt, mint az egyesülés. Jimin érezte, ahogy a feszítés fokozatosan enyhül, és helyét átveszi a tiszta élvezet. Ahogy merevedése újra, és újra a hideg falnak nyomódott, még jobban lázba jött. - Az enyém vagy. - harapott a fülébe Jungkook.

- A tiéd. - sóhajtotta élvezettel telve Jimin, és érezte, hogy minden izma megrándul a gyönyörtől. Jungkook hosszan nyögött, amint megérezte az összeszoruló ánuszt maga körül, és rögtön elélvezett. Ez volt a legdurvább együttlétük, mégis tökéletesen kielégítő volt mindkettőjüknek. Jimin hevesen kapkodta a levegőt, a falnak támaszkodva, miközben Kook már fel is öltözött. 

- Ma három merényletet hoztam neked. -  mutatott az aktákra.

- Kösz. - mondta Jimin, és felhúzta a nadrágját. - Összekentem a falat.

- Nem gáz. Lesz egy szép emlékem arról a foltról. - vigyorodott el Jungkook.

- Neked van valami, amit szeretnél megbeszélni? - kérdezte a szőke haját hátra simítva.

- Igen. Este nekünk is lesz egy ügyünk. Namjoon nem osztotta meg velem a részleteket. Nem kérdezősködtem, mert korábban is volt már példa rá, hogy nem mondta el, ki a célpont. Csak oda kellett mennünk, szétverni, vagy megölni valakit. Viszont a múltkori után, nem bízok benne. - öntött ki két pohár italt, de Jimin megrázta a fejét.

- Tisztának kell maradnom. Azért kértek engem, mert én vagyok a legjobb lövész. - sóhajtotta.

- Komolyan? Ezt nem is tudtam. - húzta le a két felest, és rágyújtott egy cigarettára.

- Sok mindent nem tudsz rólam. Tényleg csak azért élsz még, mert szerelmes vagyok beléd. - lépett közelebb, és finom érzelmes csókot adott a barnának, aki mosolyogva fogadta.

- Nos, mit gondolsz? Számon kérjem? - kérdezte hosszan beszívva a füstöt. Jimin egy pillanatig csak bámulta a parázsló cigaretta véget, mielőtt megszólalt.

- Ne. - felelte végül, és a vállára terítette kabátját. - Akkor gyengének tűnnél az embereid előtt. Bármi lesz megoldod. 

- Már mész is? - kérdezte Kook boci szemekkel, amikor a szőke magához vette az aktákat. 

- Muszáj, ezt most nem szúrhatom el. Tudod, hogy a múltkori eset óta figyelnek. - sóhajtotta Jimin feszülten.

- Jinnek, azért köszönj oda, mielőtt lelépsz. Van egy jó híre. - nyomta el a cigarettát. A nyomozó még egy pillanatig elidőzött az izmos férfi laza mozdulatain.

- Persze. - biccentett, és indult kifelé, de hirtelen, két kar ölelte át hátulról, olyan szorosan, hogy szinte fájt neki.

- Nagyon vigyázz magadra, Jiminie. - suttogta kedves csókot adva a szőke nyakára. A nyomozó az ölelésbe simult.

- Mint mindig, és te is. - érintette forró ajkait, az őt ölelő karra. Most nagyon fájt elszakadnia a biztonságot adó bunkertől. A lépcsőn az út felfelé, egy örökkévalóságnak tűnt. Ám ahogy az otthonos kis házba lépett, hirtelen minden aggálya elmúlt. Jin épp vacsorát készített. Mosolyogva fordult felé.

- Jimin, már mész is? - kérdezte meglepetten. - De hát Jungkook is csak most jött. 

- Este bevetésünk lesz. Nem maradhatok, fel kell készülnöm, de Kookie mondta, hogy beszélni akarsz velem. - állt meg a konyha ajtóban. Jin komolyan bólintott, rögtön látta, hogy egykori tanítványa vállát komoly teher nyomja.

- Igen, tudod egy ideje már párkapcsolatban élek. - mosolyodott el. - Szerettem volna ma bemutatni neked, mert megakarom kérni a kezét. Mivel már te is a családhoz tartozol, gondoltam meg kéne ismerned.

- Remekül hangzik, egy másik alkalommal. - felelte távolságtartóan Jimin, de ebben a pillanatban megszólalt a telefonja. - Igen? Hoseok... már is indulok. Mennem kell, előrébb hozták a bevetést. - hadarta, és mielőtt Jin megállíthatta volna, gyorsan távozott a bejárati ajtón. Kint, a Jungkook autója mellett álló maffiatagok, egyből fegyverüket előrántva rászegezték, de a szőke észre se vette a fenyegetést, csak rohant a sarkon parkoló autójához.

- A francba, ebből balhé lesz. - morogta Jin, ahogy az értetlenül ácsorgó fogdmegekre nézett. Ekkor Jungkook jelent meg, és idegesen Jinre pillantott.

- Ne haragudj, de nekem is mennem kell. Korábban kezdődik a balhé. - mondta az ajtó felé indulva.

- Jungkookie! Jimin az ajtón rohant ki. - mutatott a bejáratra, majd a még mindig döbbent izomagyakra.

- Basszus, hova tette az eszét. - morogta Jungkook. - Majd elintézem. Kérj helyettem is elnézést Soyától. - mondta, és már be is csapta maga után az ajtót. Jin kétségbeesetten nézett testvére után. Még csak pár hónapja tudta meg mivel foglalkozik, és azóta jobban aggódott a fiatalabbért, mint valaha. Reménykedett benne, hogy Jimin jó hatással lesz rá, és visszatereli a törvény tisztelő életbe, de rá kellett döbbenjen, ez a férfi, már nem az a szőke kamaszfiú volt, akire ő emlékezett.

***

Jimin a tetőn lapulva kémlelte a tájat. Nyugodt este volt, látszólag semmi nem okozhatott fennakadást, ez pedig pillanatnyilag megnyugtatta hevesen dobogó szívét. Hoseok a többi nyomozóval kilépett az őrsről, körbeállva a bűnözőt. Épp beültették a kocsiba, amikor nagy sebességgel pár sötét autó érkezett  az utcába, és körbe zárták a rendőröket. Hoseok egyből megadta a jelet. Jiminben bent ragadt a levegő, fegyverét a célszemélyre irányította, és készen állt a lövésre. 

Hosoek figyelmeztette a kocsiból kiszálló fegyvereseket, de azok lőni kezdtek. Jimin nem várt tovább, meghúzta a ravaszt, és fejbe lőtte a célszemélyt. Ezután a fegyveresekre célzott, és egyenként elkezdte kilőni őket. Majd hirtelen megfagyott. Az egyik kocsi mögött feltűnt egy ismerős alak. Jobban mozgott, mint a többiek, és jobban fedezékben is maradt. Jimin a karján lévő összes tetoválást jól ismerte. Ujjaival már többször végig cirógatta a sötét tinta vonalakat, és mindegyiket végig is csókolta. Eddig is hevesen kapáló szíve, most szinte kiugrott a helyéről. Elővette az adóvevőt, és beleszólt.

- Hope, itt Minie. - kezdte remegő hangon. - Ő is itt van.

- Minie nem érdekel, ha tiszta célpont, lődd le. Már pedig neked mindig, mindenki tiszta célpont. - morogta Hoseok az utasítást. Jimin idegesen vágta a földhöz a készüléket. Ismét a távcsőbe nézett. Jungkook kétségbe esetten kutatott tekintetével az épületek tetején. Egyértelmű volt, hogy őt kereste szemével. Jimin szinte remegő kézzel tárcsázta őt. 

- Mi a faszt kerestek itt? - kérdezte idegesen.

- Lehet, mégis jobb lett volna megkérdezni, mi a küldetés. - mondta Jungkook, visszahúzódva fedezékébe.

- Figyelj, maradj biztonságban. A többieket le fogom szedni. Te húzz el. - mondta kinyomva a telefont. Nem tétovázott tovább, a többi fegyverest is kilőtte, így Kooknak volt ideje beszállni a kocsiba, és már el is indult a járművel.

- Minie. Szedd le a sofőrt. Minie! Minie! - kiabálta Hoseok, de Jimin már letette a fegyvert, és hevesen dobogó szívét próbálta csillapítani. - Ezt már nem tudom elnézni. - hallatszott az adóvevőből.

- Nem is kell. - szólt bele Jimin fagyosan, majd lehajította, az így is sérült készüléket a tetőről, mely ezer darabra tört. Hosoek bosszankodva nézett fel, és haragos tekintettel indult az épületbe.

***

Jungkook olyan erősen kapaszkodott a kormányba, hogy ujjai elfehéredtek. Az autó oldala tele volt sötét lyukakkal, melyeket a fegyverek okoztak. Eszeveszett tempóban vezetett, mert még fent állt a veszélye, hogy elkapják.

- Főnök, most mi lesz? - kérdezte a telefon túlsó végén Suga. Kook a visszapillantóba nézett.

- Pakold össze a cuccom! Beszélnem kell Rapmonnal. Indulok haza, ha biztos vagyok benne, hogy senki nem követ. - adta ki az utasítást. Percek múlva, már a hatalmas villa garázsában állt az autó. Kook azonnal kiszállt, és gyors léptekkel haladt végig a drága márványpadlón. - Hol van? - kérdezte, amikor kék hajú barátjára talált.

- A pincébe, egy adósságot rendez le. - felelte nyugodtan  Tae, de amint végig nézett Jungkook véres ruháján elkomorodott. - Gáz volt?

- Így is mondhatjuk. - válaszolta a maffiavezér már a pince felé tartva. 

RM épp a vállára támasztott egy véres baseball ütőt, amikor Jungkook megérkezett. Az alatta fekvő férfi felismerhetetlenségig össze volt verve.

- Nem hiszem el, hogy még ezt is öltönyben csinálod. Ki az ürge? - kérdezte, ahogy a helyiségbe lépett. Namjoon mosolyogva fordult társa felé, és a falnak támasztotta aktuális fegyverét.

- A gyümölcsárus. Hónapok óta nem fizeti a védelmi pénzt, és mostanában nem ő az egyetlen. - fotózta le a hullát. - Ezt körbe küldöm a többi között, figyelmeztetésként. - magyarázta a telefonját nyomkodva. - Kész! Miben lehetek szolgálatodra?

- Ezentúl, csak akkor küldhetsz ki terepre bárkit, ha előtte tájékoztatsz. A teljes csapatot elvesztettük. - tette karba a kezét nyugodtságot erőltetve magára.

- Korábban nem volt gond ezzel. Most mi történt? - kérdezte Namjoon véres ruháitól megszabadulva.

- Jimin csapata ellen küldtél. - nézett gyilkos tekintettel társára Kook. - Nagyobb felkészültség kellett volna. Jimin a tetőről kilőtte az összes emberem, és én semmit nem tehettem.

- Azt hittem velünk van. - mosta le a kezére száradt vért.

- Velem van. Az nagy különbség. - felelte Jungkook hangját felemelve. - Én, ezért menekülhettem meg, de a többiek nem.

- Talán, ha kevesebb időt fordítanátok a Jinnél való enyelgésre, akkor lenne időtök megbeszélni, hogy egy maffiába nincs olyan, hogy én. Csak mi van. Ha ő egyedül veled van, akkor igazából ugyanúgy ellenünk van.

- Az a munkája, hogy elkapjon minket. - morogta. - Kicsit feltűnő lenne, hogy ha mindig megúsznánk.

- Kook, ideje döntened. - állt meg társa előtt karba tett kézzel Nam. - Ha egy zsaruval akarsz lenni, nekem semmi bajom vele, de akkor semmi keresni valód köztünk. 

- Mondom, hogy Jimin velünk van. Mit nem értesz ezen? - üvöltötte idegesen Jungkook.

- Elég. A mai eset kiválóan mutatja, hogy nincs velünk. És egyre jobban kételkedek benne, hogy te igen. - sziszegte Namjoon. 

- Csőbe húztál. - suttogta döbbenten. - Mindig is ez volt a célod. Ezért bátorítottál, hogy raboljam el, hogy szerezzem meg. Tudtad, hogy képtelen leszek ellenállni neki, és így kitúrhatsz!

- Nem tagadom. Mindig voltak hátsó szándékaim. Valljuk be Jungkook, te csak miatta vagy itt, miatta vagy az aki vagy, mert mellette akartál lenni annak idején. Hát legyél mellette, és engedd el ezt az életet. Adok elég pénzt, hogy újra tudjátok kezdeni. Cserébe csak annyit kérek, hogy szállj ki. - mondta a vezető határozott hangon.

- Te akartad őt egyáltalán, féltékeny voltál egyáltalán? - kérdezte döbbenten.

- Igen, ezért hamarkodtam el múltkor a dolgokat. - préselte össze a száját. - Jimin nekem is fontos. Van pár szép emlékem a múltból. - mosolyodott el halványan. - Volt, amikor neki adtam volna a te, és a saját helyemet is. De ez régen volt már. Most a tiéd.

- Nem tudom. - sóhajtott Kook gondterhelten. - Fel kell hívnom...

***

Jimin csendben ült a székben, miközben a főkapitány idegesen járkált az irodában. Ekkor kopogtak, és Hoseok lépett be.

- Na, végre! - kiáltott fel. - Mi tartott eddig?

- Le kellett zárni a helyszínt, össze kellett szedni a hullákat, és a sérülteket elszállítani a kórházba. - magyarázta.

- Jó, értem. - ült le sóhajtva. - Park kolléga a mai napon nagyon jól végezte a munkáját. Ezért köszönettel tartozunk neki. Mégis, maga panaszt tett ellene. Ez már a második alkalom. Mondjuk a múltkori alkalmat megértem. Még mindig nem tiszta nekem, hogy miért nem tanúskodott Park. - nézett egy pillanatra a szőkére. - De nem egészen értem, most mi a probléma.

- Hezitált uram. - mondta keményen Hoseok. - Három emberem súlyosan megsérült, mert Park hezitált. Ráadásul futni hagyta az egyiket. 

- Igaz, ez Park? Lehetősége lett volna korábban megakadályozni a sérüléseket? - kérdezte meglepetten a főnökük.

- Igen uram, talán pár másodperccel korábban tudtam volna lőni. Jung nyomozónak igaza van. - bólintott komolyan Jimin. Ő is hibásnak érezte magát. Arra figyelt, hogy Jungkookot figyelmeztesse, nem pedig, hogy megmentse a társait.

- Még egy kérdésem van, és jól gondolja meg hogy mit válaszol. Lett volna lehetősége lelőni a fegyverest, aki megúszta? - kérdezte felállva. Jimin egy pillanatig hallgatott. - Park, őszinte választ várok.

- Igen. - felelte Jimin végül a főnöke szemébe nézve.

- Ez sajnálatos. - sóhajtotta. - Maguk ketten a legjobbak ebben a porfészekben. Park, magát az egekig magasztalták. Ráadásul, ha jól tudom, legjobb barátok is. Mi történt magukkal? - kérdezte atyai szigorral.

- Jimin továbbra is a barátom kapitány, de nem szeretném, ha kollégám lenne többé. Nem merném rábízni az életem, egy összecsapásban. - rázta a fejét komolyan Hoseok.

- Megértem. Park, ez már a második húzása volt. Az elsőt is csak azért néztük el, mert magáról volt szó. Adja le a jelvényét, és a fegyverét. - mondta az ablak felé fordulva. Jimin arcvonásai megkeményedtek, és az asztalra dobta a jelvényt, majd a pisztolyát. Nem szólalt meg többet csak elindult kifelé. Hoseok egy pillanatig nézte a fényes jelvényt, amin ott díszelgett barátja babaarca. Torka összeszorult, és felpattant, ám a szőkét, már csak az utcán érte utol.

- Ne haragudj. - kiáltotta a férfi után. Jimin megtorpant, de nem fordult meg. - Ez, nem a te utad. Az istenért, hiszen szerelmes vagy a város leghatalmasabb bűnözőjébe. 

- És akkor mi van? - fordult meg üvöltve. - Neked ez miért fáj? 

- Megfogadtam, hogy nem leszek olyan ,mint az apám, aki szemet hunyt a maffia ügyei felett. Te pedig, ezt várod el tőlem. - lépett közelebb. - Értsd meg, nem tehetem. Te voltál aki választott. Ma döntened kellett, hogy az ártatlan emberek vagy ő, és te őt választottad. 

- Senki nem halt meg közülünk. - szorult ökölbe Jimin keze. 

- Igen. Mond ezt Mihyung családjának, akik a műtő előtt várják, hogy túléli-e a szerettük. - ragadta meg a szőke vállát. Jimin ajkai vonallá préselődtek. Fájtak barátja szavai, de tudta mindenben igaza van. - Jiminie. Keresd meg. Beszélj vele. Kezdjetek új életet, a maffia nélkül, a hatóságok nélkül, együtt. Túl sokat szenvedtetek egymás nélkül. - ölelte meg szorosan társát. Jimin nem ölelt vissza, kezei csak lógtak teste mellett, de nem is lökte el legjobb barátját. Telefonja megszólalt, és a biztonságot adó karok elengedték. - Nem veszed fel? - kérdezte J-Hope mosolyogva. Jimin csendben nézte a képernyőt egy pillanatig, majd végül füléhez emelte.

- Minden rendben? - kérdezte kicsit távolabb lépkedve.

- Nem. Hol vagy? - hallatszott Jungkook feszült hangja.

- Az őrs előtt, most rúgtak ki. - sóhajtotta a szőke.

- Tessék? - lepődött meg Kook. - De hát leszedted minden emberem.

- Igen, de előbb felhívtalak, és azalatt sokan megsérültek. Aztán téged futni hagytalak. 

- Franc... - sziszegte a barna. - Namjoon csapdába csalt. Ezzel az akcióval, azt akarta bebizonyítani, hogy te nem vagy igazából velünk. Én pedig tehetetlen vagyok veled szemben. - hadarta egy levegővel. - Ki akar túrni, és jól halad.

- Most mit tegyünk? - kérdezte Jimin autójához indulva. 

- Gyere ide. Namjoonnak van egy ajánlata. - mondta JK, mielőtt kinyomta a telefont.

Sziasztok! Jön az utolsó fejezet, de már csak jövőhéten! Addig pedig, elkezdem feltölteni az új könyveket, remélem ezek is elnyerik a tetszéseteket. Egyik már kint is van! Jó olvasást:

Tartalom: A démonok köztünk élnek, és éltek is mindig. Jimin is egy ilyen démontól, egy macskadémontól származó család tagja. Sokkal jobban szeret démoni, vagyis macska alakjában élni. Macskaként az életet izgalmasnak, és könnyűnek találja. Egészen addig, amíg egy idős néni el nem kapja, és erőszakkal haza nem viszi, a töméntelen általa mentett állathoz. Jimin alig várja, hogy kiszabaduljon, de ekkor megismerkedik Namjoonnal a farkasdémonnal, aki szintén a néni kedvenceként éli mindennapjait. Jimin életében először találkozik hozzá hasonlóval, és nem érti, a másik miért nem akar megszökni. Egészen addig, amíg meg nem ismeri fogva tartója unokáját, Jungkookot.

Figyelmeztetés: erotikus tartalom, durva nyelvezet, homoszexualitás -> JiminXNamjoon, JiminXJungkook és JungkookXNamjoon