Hoseok öklével az asztalra csapott, az irodát eddig betöltő moraj, pedig rögtön elhalkult.

- Tényleg olyan lehetetlen, megtalálni valakit számotokra? Egy rakás szerencsétlennel van dolgom! Minden információ a kezünkben van. Tudjuk hol tűnt el, mi volt rajta, és azt is tudjuk ki tehette. Miért nem találtok végre már valami nyomot? - üvöltötte a fagyos csendben. Egy idősebb nyomozó megköszörülte a torkát, és előrébb lépett.

- Hoseok, nézd, ha Jimin valóban eltűnt, akkor is nagyobb valószínűséggel, abban a körzetben rejtegetik, ahol voltatok. De legyünk reálisak, utána még napokig tartottátok a kapcsolatot mobilon. Még szabit is vett ki. Nem lehet, hogy pihenni ment? - kérdezte nyugtatóan masszírozva fiatalabb munkatársa vállát.

- Nem. - üvöltötte hajába túrva. - Ismerem. Most nem menne szabira. Épp amikor a markunkba van a maffia. Csak üzenetekben értekeztünk, és gyanúsan távolságtartó volt. Hiába csengettem nála tegnap nem nyitott ajtót. Reggelig vártam a kocsiban, de semmi. Valami történt vele. Biztos! - nézett körbe az irodában, de csak kétkedő tekinteteket kapott.

- Ez még mindig nem zárja ki azt, hogy nyaralni ment, és nem akar munkaügyeket intézni. - rántott vállat egy másik nyomozó, aki még talán Hosoek apjával is együtt dolgozott. Rémlett a férfinek, hogy gyakran látta a helyszíneken. - Talán, ha megosztanád velünk miből gondolod, hogy ez nem az, aminek látszik, segíthetünk. - Hoseok kifújta a levegőt, és hátával a falnak dőlt.

- Rendben. Szombat este elmentünk szórakozni, az volt a nem titkolt célunk, hogy felszedjen valakit. Mint már tudjátok, remélem, ezért később nem fog haragudni, de meleg, így egy olyan helyre mentünk. Én a pultnál iszogattam, amíg ő a tömegbe táncolt. Néha láttam, de legtöbbször csak, akkor, amikor inni jött vagy picit leülni, dumálni. Jól érezte magát. Aztán  kicsivel éjfél után dobott egy üzenetet, hogy lelépett egy pasival, és holnap keres, mert nem fogom elhinni ki az. - Hoseok tartott egy kis szünetet. - Talán nem kell emlékeztetnem a Jungkookkal nem rég kiderült közös múltjukra. Akkor este még eszembe se jutott, hogy talán ő, de most már semmi kétségem. Másnap jelentkezett, hogy jól van, a sráccal van, és vele tölti ezt a pár napot, mert van mit megbeszélniük. Kérdeztem, hogy ki az. Erre azt írta, majd személyesen. Minden nap jelentkezett, és írt valami szuper nyálas dolgot, mintha csak bizonyítani akarná, hogy jól van, de a telefont nem vette fel, vissza soha nem hívott. Haza pedig, mint mondtam azóta nem ment. - Hosoek kifújta a levegőt. - Nem azt kérem tőletek, hogy mindent hagyjatok ott és segítsetek megtalálni. Csak kérdezzetek körbe, hátha valaki látott vagy hallott valamit.

- Rendben Hoseok. - mondta az egyik nyomozó, és a morajlás lassan ismét visszatért az irodába.

***

Jimin csendben ült a sötét szobában. Nem akarta felkapcsolni a villanyt, csak nézte a csillagos eget, és a majdnem teljes holdat. Szép utolsó éjszakának gondolta. Erre akart emlékezni, a fényes csillagokra, és a holdra, nem arra, hogy ismét összetörte ugyanaz a férfi a szívét. Mert hiába hazudott magának, ez a kitudja hány nap, amit itt töltött bezárva, a rengeteg szenvedélyes perc, és érzelmes pillanat, bizony megint becsapta. Megint akarta őt, de ki nem akarna egy ennyire dögös, és tökéletes férfit? Még ha ennyire velejéig gonosz is? Az ajtó zárja kattant, jelezve, hogy itt az idő. Jimin várt még egy pillanatig, mielőtt oda fordult. Jungkook az ajtófélfának dőlve, karba tett kézzel állt, és csak nézte őt a sötét, ragadozó szemeivel. 

- Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? - kérdezte mély búgó hangon, amitől Jimin gerincén a bizsergés végig futott. 

- Tudod senki nem mondta, hogy a halál lehet ennyire szexi. - sóhajtotta a szőke. Kook lassan indult meg felé. Jimin sejtette, hogy ez lesz. Két fajta módon szokta őt elkapni, gyorsan, állatias vággyal ledöntve, vagy lassan, kiélvezve a várakozás minden izgalmas percét. A barna átkarolta a derekát, és a kintről betóduló fény felé fordította.

- Eltűntek a duzzanatok. Pár nap, és semmi se fog látszani a mai incidensből. - mondta, finoman végig simítva, a lila foltokkal tarkított babaarcon.

- Kookie... ha megölsz, már úgy is mindegy, hogy nézek ki. - kuncogta Jimin szinte fájdalmasan. Jungkook ölelése szorosabb lett, és hirtelen száját a vastag ajkakra tapasztotta. Lassan finoman csókolta a szőke férfit. Kezei lágyan óvatosan simogatták a hátát, és csúsztak le néha a formás fenekére. Jimin hagyta magát. Miért ne hagyta volna, hiszen ez volt élete utolsó éjszakája.

- Talán korán jöttem? - hallatszott egy ismerős hang az ajtóból.

- Nem, Yoongi. - lépett hátrébb Kook, elengedve a pihegő Jimint. - Pont időben.

- Tessék? - kérdezte a szőke értetlenül. Jungkook egy hosszú pillanatig, csendben nézte a szép arcot, majd ismét az érkező felé fordult.

- A hátsó kerten keresztül menjetek, abba az irányba csak az én lakosztályom nyílik. Siessetek. Rajtam kívül senkiben nem bízhattok, mindenki holtan akarná látni. Ha az őrsre juttattad, kérlek üzenj Jinnek, csak annyit, hogy szabad. Én ott leszek. Van egy pánik szoba a pincében, ha szükséged van rejtekhelyre szívesen látlak. Amint kitaláltam, mi legyen jelentkezek. - hadarta komoly hangon. - Menjetek! - parancsolta Jiminre nézve.

- Nem, amíg nem mondod el mi folyik itt. - mondta a szőke számon kérően. Ekkor Jungkook előrántotta fegyverét, és egyenesen a szőkére tartotta.

- Azt mondtam menjetek, mielőtt meggondolom magam. - sziszegte a foga között. Jimin nem tétovázott tovább, kilépett a hálószoba ajtaján, és Sugát követve, végig haladt a sötétbe burkolózott lakosztályon. Amikor leértek a körbekerített kertbe, a nyomozó szemei könnybe lábadtak. A friss levegő érzése, a cipője alatt, puhán hajó fű, és a rengeteg illat megbabonázta.

- Sietnünk kell. Namjoonnak mindenhol van szeme és füle. - kapta el a kezét az egykori bandavezér, és húzta maga után. - Elég rossz bőrben vagy Pillangóm, de ne aggódj kijuttatlak innen, és utána segítek rendbe jönni. - karolta vállon. A kerítés végénél megállt, és egy követ a rács felé hajított. Ahogy a dróthoz ért, egy szikra villant fel. - Francba JK igyekezz már. - morogta.

- Ezt most nem értem. Miért enged el? - kérdezte Jimin az épület felé fordulva.

- Nem tudom. Szerintem ő maga se tudja, de örülj neki. Amikor meghallottam, hogy fogva tart, rögtön eljöttem, hogy megkérjem gondolja ezt végig. Igaz hoztál pár rossz döntést, de te mégis csak te vagy. A gyerekkori legjobb barátom. Az ő mentora, és szeretője. 

- Áw, tényleg hoztam pár rossz döntést. - fintorgott Jimin.

- Ugyan Pillangóm. Már az első pillanatban belezúgtál. - mosolyodott el Yoongi. - Meg van! - mondta, egy újabb kő elhajítása után. Ujját beleakasztotta a kerítésbe, és egy laza mozdulattal, kihajtott egy ajtó méretű rést. - Voálá! - mutatott a résbe. - Hölgyeké az elsőbbség.

- Most hova megyünk? - kérdezte Jimin a sötét erdős rengetegbe lépve. Yoongi szorosan összekulcsolta a kezeiket, és céltudatosan húzta maga után.

- Hozzám. Na szóval ott tartottam, hogy megkértem, hogy engedjen el. Azt mondta kizárt dolog. Még nem végzett veled. Tudtad, hogy maga mellé akart állítani? Beteges ez a ragaszkodás, nem? Követhető vagyok? - fordult meg hirtelen. - Tudod, a sok drog miatt, néha elszáll az agyam, és bumm... érted? - mutatott egy robbanást a kezével. Jimin hosszú idő óta, most először elnevette magát. 

- Követhető vagy. Ott tartottál, hogy azt mondta nem enged el. - mondta mosolyogva.

- Igen-igen. De mondott még mást is, hogy makacs vagy, és ha nem törsz meg időbe, vagyis amíg Namjoon türelme elfogy, akkor ki kell találnunk valamit. Mert nem akarja, hogy meghalj. He, érted te ezt. Ha nem ismerném, azt hinném, hogy szerelmes beléd. - állt meg hirtelen. - Ezt az elágazást mindig elszúrom... Jobb vagy bal? - gondolkodott hangosan. Jimin eközben teljesen máson agyalt. Jungkook megjátszotta a rosszfiút, miközben végig csak vele akart lenni. Ahogy a gondolatok átjárták, szíve egyre hevesebben vert.

- De az lehetetlen... - suttogta.

- Igen, én is ezt mondom. Jk soha senkit nem szeretett a bátyján kívül. És őt is próbálja jó távol tartani a világától, pont emiatt. Te benned kicsi Pillangóm van valami különleges. Elkaptad a farkát elég rendesen. Maga se tudja, hogy mit akar. Most konkrétan a pozícióját, és az életét is kockáztatja ezzel. Na, de most fontosabb dolgunk is van. - mutatott a két ösvényre. Szerinted jobb vagy bal? - kérdezte kétségbe esett arccal.

- Suga, az isten áldjon meg. Ha abba a régi viskóba akarsz vinni, akkor bal. Már vagy milliószor átrágtuk gyerekként is. A nagy fánál jobbra, az ágazásnál balra. - rántotta maga után, ahogy felismerte a környéket. Gyerekként sokat rejtőzködtek a Min család régi vadász házába. Már akkor omladozott, hát akkor most milyen látványt nyújthat, gondolta. 

- Itt vagyunk. - mutatott a gyönyörűen felújított faházra Yoongi. - Szép, mi? Amit nem drogra költöttem, az erre a helyre ment. Szerettem itt lenni. Szép emlékek fűznek ide. Olyanok, amikbe te meg én barátok voltunk. Persze, akkor még nem tudtam, hogy rokonok is vagyunk, de így is fontos voltál nekem. - mondta csendesen. Jimin légzése elakadt egy pillanatra, majd sötét szemei, a másik macska szemeit keresték.

- Honnan, mikor? - kérdezte döbbenten.

- Namjoon mondta el. Nem sokkal azután, hogy kiengedtél az őrsről. - nyitotta ki a kemény fa ajtót. - Ledöbbentem, ha tudtam volna, akkor minden másképp alakulhatott volna. Akkor talán, most is barátok lennénk. - lépett be az otthonos nappaliba. - Villanyt nem kapcsolunk. Csendben itt töltjük az éjszakát. - Jimin megfagyott a nappali közepén. Szemei kikerekedve néztek unokatestvérére.

- Nam mondta el neked, hogy rokonok vagyunk? - kérdezte nagyon lassan kiejtve a szavakat. - Miért mondana neked el egy ilyen információt, amivel szimpatikusabbá teszi az ellenségét. Ami esélyt adna egy későbbi árulásra? - kérdezte gyorsabban véve a levegőt.

- Nem tudom. Ő mindig mindenre gondol, de mindenki hibázik néha.

- Biztos, hogy ez is egy terv része volt. - lépett a falhoz és lassan leguggolt. Erre intette Sugát is, aki csendben követte. - Mi van ha tudta, hogy Jungkook nem lesz képes rá, és szövetségesre van szüksége. Mi van, ha tudja, hogy ma este nem meghalni, hanem megszökni fogok. Add ide a telefonod. - nyújtotta ki idegesen a kezét. 

- Jungkook, azt mondta, hogy csak akkor használjam, ha biztonságba visszavittelek. - rázta a fejét.

- Baszki, Suga! Hova veszett belőled a vezető? Most már csak a drogos mitugrász vagy? Legyen már önálló gondolatod, ha Namjoon ezt előre így tervezte, akkor már a nyomunkban van. Segítség kell. Add ide a telefonod! - rázta meg idegesen a levegőbe tartott kezét. Yoongi bólintott, majd átadta a készüléket. Jimin gyorsan beütötte a társa számát. Néhány csörrenés után bele is szólt, a számára kedves hang.

- Igen? Itt Jung Hoseok nyomozó.

- Jimin vagyok. Eddig a maffia villájába voltam bezárva. Megszöktem, nincs semmi bajom, de sanszos, hogy ez csak átmeneti. A Min vadászházba vagyok. Elindulunk Yoongi támogatásával az őrsre, de kellene a segítség.

- Értettem. Megyünk. - érkezett a rövid válasz. 

- Te most bemártod Kookot? Ennek nem fog örülni. - rázta komolyan a fejét.

- Leszarom minek fog örülni. Megerőszakolt, bántalmazott, és fogva tartott. - sorolta az ablakhoz húzódva Jimin. - Ideje, hogy megkapja, ami jár. Van fegyvered? - kérdezte körbenézve a házban.

- Van egy nálam, meg egy a fiókos szekrény aljában. - mutatott rá Yoongi. A nyomózó átkúszott a szekrényhez, és kivette a fegyvert. - Elárulod, miért lapulunk?

- Mert, ha elkezdenek lőni ránk, így van némi esély, hogy megússzuk. - felelte a fegyvert vizslatva. - Most pedig, kell egy hátsó kijárat. Így meglapulva lassan bekúszunk a bokrok közé, és utána, amilyen gyorsan csak tudsz, fuss az őrs felé! - adta ki a parancsot.

- Ok, rendben, tudom én is. Gyere, mutatom a kiutat. - indult a konyha felé. Amint ismét a szabadba voltak, Jimin érezte a veszélyt, érezte, hogy valami rossz következik, de nem volt választása. Ahogy a bokrok közé ért, eszeveszett gyorsan elkezdett szaladni. Az ágak néha megtépték az oldalát, levelek csapódtak az arcába, el-el botlott egy-egy gyökérben, de csak szaladt. Kitudja mióta volt bezárva abba a luxus cellába, még is olyan gyorsan futott, a felgyűlt adrenalintól, mint még kadét korában. Ellenben Suga jó pár méterrel lemaradt mögötte. Próbálta tartani a tempót, ám nem sok sikerrel. Hirtelen fegyver dörrenés hallatszott.

- A rohadt életbe. - morogta Jimin hátra pillantva, de Yoongi még mindig mögötte szaladt. Nem találta el a lövés. Hirtelen értek ki az utcára. Nyílt terepre. Jimin szíve hevesen kapált, ahogy arra gondolt bajtársának itt semmi esélye. Ha nem érkezik meg az erősítés, ennek a szabadulásnak áldozata lesz. 

Ekkor hatalmas robajjal, és villódzó fényekkel fordult be pár rendőrautó. Jimin lassítás nélkül futott feléjük, hevesen integetve a kezével. Éles fék csikorgatva oldalaztak be a kocsik, eldugítva az egész utcát. A nyomózó gyors mozdulattal vetődött az egyik autó mögé, és onnan figyelte az érkező Yoongit.

- Jól vagy? - kérdezte Suga, ahogy lihegve mellé ült a földre.

- Igen, és te? - kérdezte fejét a kocsinak döntve Jimin. Most már megnyugodott. Fedezékben voltak, biztonságban. Suga felé fordította karját, amin egy vérző seb volt.

- Csak egy karcolás. - mosolygott. - Igazad volt. Csapda volt. - mondta fejét rázva.

- Minie!! - kiáltotta feléjük rohanva Hoseok. - Jól vagy? Jézus, mit tettek vele? - kérdezte, barátja arcát a fény felé fordítva.

- Nyugi, csak látszatra rossz. - lökte el az aggódó kezet, és ölelésbe húzta társát.

- Négy egység, már bement az erdőbe. Bárkik is támadtak rátok, meglesznek. - nézett eltökélten a fák rengetege felé. - Mi történt?

- Elraboltak, maguk mellé akartak állítani. Mivel nem adtam be a derekam, megakartak ölni. Ekkor Yoongi megszöktetett. - nézett a mellette ülő, halálsápadt férfira.

- Neveket akarok. - sziszegte Hoseok.

- Majd az őrsön. - állt fel nagyot nyögve Jimin. - Kell egy kávé, és egy orvos sem ártana.

- Jimin. Soha nem kértél még orvost, pedig sokszor voltál már, sokkal rosszabb bőrben is. - morogta társa idegesen. - Tereled a témát. Védesz valakit. Csak nem őt? - kérdezte ökölbe szorult kézzel. - Ő volt, igaz, a bárban? Vele mentél el. Ő tartott fogva.

- Hope... megbeszélhetjük ezt, négyszemközt, az őrsön? - kérdezte a szőke fáradt hangon, de Hoseok szájához emelte az adóvevőt.

- Adjatok ki körözést Jungkookra. - parancsolta, miközben Jimin szemeibe nézett. - Az érzéseid befolyásolják az ítélőképességed. Hé, Kang! - kiáltott hátra. - Vigyétek vissza az őrsre. Egy orvos nézzen rá, de nem mehet haza, amíg fel nem vettem a vallomását. Értve vagyok?

- Igen is, nyomozó! - hajolt meg a fiatal férfi. - Park nyomozó, kérem fáradjon velem. - Jimin csendben követte a férfit, és minden mozdulatát megfontolva, szállt be a kocsiba.

- Csak, hogy tudd, ő volt az is, aki elengedett. - szólt ki, mielőtt elindult volna az autó.

Visszatértem! Bocsánat a ritkán érkező frissítések miatt, de húzós másfél hónapon vagyok túl. Mostantól gyakran érkeznek a fejezetek, és két új könyvbe is belekezdtem. Várjátok szeretettel.💜