Jimin a villa előtt ült kocsijában, és próbálta lenyugtatni erősen dobogó szívét. Az épület számára sok mindent tartogathatott, és úgy érezte képtelen bemenni. Erősen markolta fegyverét, és csak nézte a hatalmas házat. Hirtelen kopogtattak az autó másik ablakán. Fegyverét rögtön odakapta, és csak utána pillantott ki. Yoongi állt feltartott kézzel, és meglepett szemekkel. A nyomozó lehúzta az ablakot, és bocsánatkérően nézett a rémült tekintetbe.

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. - mondta lerakva pisztolyát.

- Csak azt akartam kérdezni, hogy nem jössz be? - mosolyodott el egykori barátja.

- Azt hiszem bemegyek. - mondta Jimin kissé bizonytalanul.

- Valami gond van? - kérdezte Yoongi behajolva az ablakon. Jimin nem felelt rögtön. Előbb magának is meg kellett válaszolnia ezt a kérdést.

- Ha bemegyek, lehet, hogy megváltozik az egész életem. - mosolygott szomorkásan Jimin. - Nem biztos, hogy készen állok. - nyúlt a zsebébe, és kivett egy kis piros bicskát.

- A bicskád. - ismerte fel Suga a fegyvert. - Még mindig meg van?

- Ez az egyetlen dolog a múltamból, rajta kívül, amit megtartottam. - mutatott a villa felé. - Nem véletlenül mondtam le minden másról, és félek, ha most bemegyek, ezt... - mutatott a pisztolyára. - ...használnom kell.

- Pillangóm. - borzolta össze a szőke tincseket. - Mikor féltél te egy kis tűzharctól?

- Mindig, ha JK is ott volt. - mosolyodott el az emlékek hatására.

- Gyere, szerintem nincs mitől tartanod. - intett Yoongi megkerülve az autót. Jimin visszadugta zsebébe a bicskáját, és lassan követte egykori barátját. A villa tele volt emberrel, állig felfegyverzett férfiakkal, és alul öltözött nőkkel, akik tették vették magukat. Az asztalon fehér por hegyek álltak, míg a levegőben orrfacsaróan erős volt a marihuána, és az alkohol szag. Jimin összeráncolta piszeorrát az undortól.

- Látom rosszkor jöttem. - mondta fagyos hangon, erősen tartva fegyverét. Ekkor csuklójára szorult egy kéz, és megpördítette őt. Hirtelen Tae karjaiban találta magát, aki hatalmas vigyorral az arcán fogta meg csípőjét, és vezette egy kényszer táncba. Tekintete a fekete íriszekbe mélyedt, és fogva tartotta azokat.

- Te soha nem jössz rosszkor, Pillangó. Hiányoztál ám nekünk. - markolt a formás fenékbe. - Főleg nekem, fogalmad sincs miket kellett kiállnom miattad. - villantak meg a kék hajú szemei.

- Érdekes, én úgy hallottam élvezted. - mosolygott Jimin, amire a szorítás erősebb lett. A szőke nem félt a másiktól, nem volt ellenfél számára. Szórakoztatta, ahogy próbálta megrémíteni.

- Ereszd el a vendégünket V. - hallatszott egy szigorú hang a lépcső felől. Namjoon a korlátra támaszkodva állt, és lesújtó tekintettel nézte a táncoló párost. Tae engedelmeskedett a parancsnak, de előtte Jimin kezei közül kicsavarta a pisztolyt.

- Erre nem lesz szükséged. - suttogta egyúttal kezet is csókolva. - Köszönöm a táncot. - fordult meg otthagyva a döbbent szőkét.

- Gyere régi barátom, beszélgessünk. - intett Namjoon a nyomozónak, és elindult felfelé. Jimin csendben követte, és közben óvatos mozdulatokkal bicskáját könnyen elérhető helyre tette. Nem félt a főnöktől, de nem áltatta magát, ebben a bűnbarlangban, bármikor érhette támadás.

- Inkább tárgyalásnak mondanám, mint beszélgetésnek. - mondta Jimin beérve a lépcsőn a maffiafőnököt.

- Nem, a tárgyalás, akkor jöhetne szóba, ha nálad lenne valami, ami engem érdekelne. Sajnos azonban nincs semmi... - nézett végig Namjoon a férfin, majd elkapva tekintetét folytatta mondandóját. - ami engem izgatna. - Jimin gyanakvóan nézett körbe az emeleten, de sehol se látott fegyveres őröket, se azt akiért jött.

- Kookie merre van? - kérdezte kissé aggódva.

- A pincében. Hagytam neki egy kis időt, hogy átgondolja a dolgokat. - mosolyodott el gonoszan Rapmon, amiről Jimin pontosan tudta, hogy semmi jót nem jelent. A szőke csendben tűrte, hogy a maffiafőnök az irodájába kísérje, és hellyel kínálja. Még az italt is türelmesen elfogadta, amit felajánlott neki, de már kezdte végleg elveszíteni hidegvérét. Így óvatosan mondandójába kezdett.

- Nam... mondd csak, meddig akarod húzni az időt? - szorította meg erősen a zsebében lapuló bicskáját.

- Hát jó, ha ennyire szeretnél beszélgetni, mesélj magadról? - tette asztalára lábait a vezető. Jimin szemei megvillantak.

- Tessék? - hangja érezhetően felháborodott volt.

- Mondtam, azért vagy itt, hogy beszélgessünk. - rántotta meg vállát RM, ami már minden idegszálat elszakított volna. Jimin türelmetlenül felállt, és elindult kifelé.

- Ó, az ajtó zárva van. - mondta, amikor már másodszor nyomta le a kilincset a másik, de a zár nem mozdult. Mosolya olyan elégedett volt, hogy Jiminben feléb redt a gyilkos ösztön.

- Mit akarsz tőlem? - kérdezte az asztalra csapva öklével.

- Régen kedvesebb voltál. - döntötte oldalra a fejét Nam. Továbbra is jól szórakozott a helyzeten.

- Neeem... -kacagta gúnyosan Jimin. - A régi énem, már a falhoz nyomva fojtogatna. Most vagyok kedves, ezért megkérdezem még egyszer - lépett közelebb. - Mit akarsz tőlem?

- Vidd el innen JK-t. Nem akarja átadni nekem a maffiát, én pedig már nem akarok osztozni rajta. - állt fel a főnök is.

- Mit tehetnék én? - kérdezte Jimin fejét rázva. - Mindig is csak magára hallgatott.

- Ez nem igaz. - karolta át kifelé vezetve Namjoon. - Te voltál az egyetlen, akiben feltétel nélkül megbízott, és most megint megbízik. Ha valaki, te ráveheted. - Jimin elgondolkodva bámulta az ajtót, mielőtt válaszolt volna.

- Rendben megpróbálom. - nézett a másik, szinte ismeretlen tekintetébe. Még jól emlékezett arra a Namjoonra, aki segített neki megvalósítani terveit, akire számíthatott, és mellette volt. Ez a férfi, pont olyan sokat változott az évek alatt, mint ő vagy Jungkook. Teljesen más emberek voltak, és más célok vezérelték őket. A maffiavezér kopogott az ajtón, és az engedelmesen kitárult. Ahogy a pincébe értek, a szőke próbálta visszafogni magát, de legszívesebben rögtön kinyírt volna mindenkit, mert Jungkook a földön ült, véresen, arca felszakadt, és a seb olyan mély volt, hogy eláztatta még felsőjét is.

- Remélem átgondoltad a pozíciódhoz való ragaszkodást. - mondta Rapmon, mielőtt Jimin megszólalhatott volna.

- Tudod elérted, hogy egy maffiavezér legyen, mert ha kijutok innen, és a többiek megtudják mit tettél, nem lesz maradásod. - nézett fel lassan a sérült. Barna szemei meglepetten villantak Jiminre. - Sajnálom. Nem akartalak csapdába csalni. - mondta szomorúan.

- Itt kettőnk közül, csak te vagy csapdában Kookie. - tette karba a kezét, szigorú tekintettel a szőke. - Úgy tudom, Namjoonnak volt egy remek ajánlata. - ráncolta a szemöldökét.

- Ajánlata az volt... - mondta gúnyosan, hátra hajtva a fejét. - Pénzt ígért cserébe, ha elhagyom a negyedet.

- És mi volt a gond? - kérdezte, idegesen kopogtatva ujjaival kabátját a Pillangó.

- Te! Kirúgtak, itt a tökéletes alkalom, hogy visszatérj. - nézett a szőkére. Jimin haragja eluralkodott, és olyan keményen behúzott szerelmének, hogy hallani lehetett, ahogy roppan az amúgy is sérült arc csontja. Namjoon, és Tae is felszisszenve léptek hátrébb. Jimin még fegyverek nélkül is veszélyes volt.

- Eszednél vagy? Nem voltam elég egyértelmű. Soha többé nem akarok a maffia tagja lenni. - tagolta a szavakat. - Most pedig fogadd el szépen a pénzt, és pakolj össze, hogy leléphessünk ebből a koszfészekből. - törölte le a vért kezéről, majd kisétálva otthagyta a döbbent férfit. Tae mosolyogva lépett a barna mellé, és kioldva bilincseit felsegítette.

- Ez csúnya volt. - vigyorgott. - Úgy látom feldühítetted az asszonyt. - gúnyolódott a másikon. Jungkook maradék erejét összeszedve, kezét meglendítette, és állon verte a kék hajút. Tae meginogva dőlt a falnak. A főnök elégedett mosollyal, és lassú léptekkel követte a szőkét, aki végül kisegítette, és hagyta, hogy rátámaszkodjon a sérült.

- Azt hittem te is ezt akarod. - mondta halkan, amikor egymást karolva haladtak, a földszint felé vezető folyosón. Jimin szemei mérgesen villantak rá.

- Jungkook, ha ezt akartam volna, bármikor visszajöhettem volna. Kérlek, ne próbálj meg helyettem is gondolkodni. Nem szorulok rá. - húzta fel a barnát lépcsőfokonként.

- De én vagyok a férfi a kapcsolatunkban. - morogta Kook, néha felszisszenve a fájdalomtól.

- Édes... az ágyban lehet, hogy te dominálsz, de az életben, számomra mindig is, az én, kis, új fiúm maradsz. - mosolyodott el Jimin, amitől Jungkook amúgy is vértől vörös arca, még pirosabb lett.

Az emeleten már a maffia orvosa várta őket, és rögtön ellátta a barna sebeit. Namjoon pedig a szobalányokkal minden holmiját össze pakoltatta, és még a legnagyobb terepjárót is nekik adta, csak, hogy semmi ne maradjon hátra. Minél gyorsabban megakart szabadulni Jungkooktól.

- Akkor íme a szerződés, és a készpénz. - nyújtott át egy hatalmas táskányi összeget. Jimin feltúrta a táskát, és ellenőrizte a szerződést is, amíg Kook sértődött tekintettel nézett társára.

- Remélem semmiért nem kell visszajönnünk, Namjoon. - villantak barna szemei a maffiavezérre.

- Nem. Minden rendben lesz. - bólintott határozottan, mikor végre a papírokra került Jungkook aláírása. - Csak el kell köszönnöd a többiektől. Még jó, hogy pont mindenki itt van. - csapta össze a tenyerét.

- Nyilván nem véletlen... - forgatta a szemét Jimin. Jungkook a lépcsőn lefelé bántóan szomorúnak tűnt. A szőke érezte, hogy a férfi nehezen engedi el ezt az életet, még ha egy sokkal jobb jövő is vár rá. 

- Egy kis figyelmet kérnék. - mondta az egykori vezér, levegőbe lőve pisztolyával. A hangzavar rögtön elhallgatott, és a maffia emberei minden józanságukat főnökük felé fordították. - Tudjátok, az elmúlt időben, nem volt felhőtlen a kapcsolatom Rapmonnal. - nézett a feszülten álldogáló vezetőre. - Ez azért volt, mert egy olyan férfit szeretek, aki a törvény embere. Gondolom, ti is tudjátok, ez mennyire összeférhetetlen a mi munkánkkal. - mosolyodott el halványan, de ez a mosoly nem volt őszinte. - Ezért úgy döntöttem... - itt tartott egy kis szünetet. Jimin jól tudta ez a legnehezebb része mondandójának. - ...teljesen átadom a vezetést drága barátomnak. - nyomta meg erőteljesen az utolsó szavakat. - Kérlek hozzá is legyetek pont olyan hűségesek, amilyenek hozzám voltatok, ha nem jobban. Köszönöm a figyelmet! - emelt egy pezsgős poharat a magasba, majd felhajtotta a tartalmát. 

Jimin már az ajtóba várta, hogy végre elhagyják a bűnbarlangot. Sok mindent mondott volna, de inkább csendben hallgatta a tagok hőbörgését, döbbent sustorgását, és kétkedő bekiabálásukat. Először töltötte el büszkeséggel, hogy az általa kijelölt vezető, ilyen jól teljesített.

Szótlanul haladtak egymás mellett a hatalmas, telepakolt jármű felé. Kook kifújta az addig benntartott levegőt, és a kényelmes bőr ülésbe simult.

- Nyugi, Namjoon jó vezető. - mondta a szőke, miközben már a lakása felé tartottak. - Nem is értem, miért ragaszkodtál ennyire a pozíciódhoz.

- Szerettem a hatalmat, hogy dönthettem mások életéről, hogy sorsokat alakíthattam. - válaszolt lehunyt szemmel a másik.

- Szeretsz te lenni a domináns hím, igaz? - kérdezte a Pillangó csábos mosollyal az ajkain.

- Egyáltalán hova megyünk, mit fogunk csinálni? - kérdezte Jungkook nyugtalanul. Jimin az izmos combjára tette kezét, és nyugtató hangon válaszolt.

- Most hozzám megyünk. Lefürdünk, és te lepihensz, amíg én összepakolok. - fordult be az utcájába. - Utána visszaviszlek Busanba, bemutatsz a szüleidnek, és kibékülsz velük. Aztán veszünk egy házat a legbiztonságosabb, és legnyugodtabb környéken.

- Ennél rosszabb tervet, még soha nem találtál ki. - nevette fájdalmasan Kook.

- És még nincs vége. Nyitunk egy nyomozó irodát. - parkolt le a ház elé. A barna szemeit a szép arcra függesztette.

- Ez az ami boldoggá tenne téged? - kérdezte komoly tekintettel. Jimin felé fordult, és óvatos puszit adott a sérült ajkakra.

- Igen. Semmi se tenne boldogabbá, mint veled, messze innen, leélni egy életet. - mondta csillogó szemekkel. - A bűnüldözés már csak ráadás. - vigyorodott el.

- Hát azt mondják, a rablóból lesz a legjobb pandúr... - sóhajtotta Jungkook mosolyogva. 

Hirtelen, már nem is bánta annyira, hogy otthagyott mindent. Mindent, amit csak azért szerzett meg, mert azt hitte Jimin is ezt akarja. Tévedett, és most olyan könnyen megadhatta a férfinak, amire vágyott. A lelke egészen megkönnyebbült. Sóhajtva szállt ki a kocsiból, hogy elkezdjen egy teljesen más életet, vele, az élete szerelmével, Park Jiminnel.