Jungkook nem hallotta, de mintha megérezte volna a bajt, egyből a szőke felé fordult. Jimin arcáról mindent le lehetett olvasni. Tudta bármilyen gond is adódott, a férfi azt akarja, hogy  most tökéletesen teljesítsen, ezért figyelmét ismét a tárgyalásokra fordította. Azt már nem látta, hogy a szőke félre löki, az amúgy is ingatag lábakon álló Yoongit, és szinte futva elhagyja az iskolát.

Jungkook soha nem gondolta volna, hogy a tárgyalást egy írásos dokumentummal is rögzítik. Amikor orra alá dugtak egy szerződést, miszerint az északi Min család "szórakoztató ipari cége", és a déli Kim család "kereskedelmi vállalata" egyesül, azzal a kikötéssel, hogy Namjoon, és ő lesznek a jövőbeli tulajdonosok, egy pillanatra meglepődött hangot hallatott. A dokumentumot a szokásostól eltérően, nem csak kézzel írták alá, hanem ujjlenyomattal is, biztos, ami biztos. 

- Azt hiszem, ez volt a legrövidebb maffiaháború, amiben részt vettem. - nyújtózott elégedetten az északiak vezetője. 

- Én pedig azt hiszem, határozottan jó kezekben hagyjuk a kis birodalmunkat. - veregette vállon a saját fiát Kim. - Alig várom, hogy jobban is megismerkedjünk Jungkook.

- Igen, én is. Nem láttátok valamerre Jimint véletlenül? Mindenképp váltanom kellene vele pár szót. - mondta nyakát nyújtogatva a barna.

- Nekem is beszélnem kell vele, még hozzá sürgősen. - indult a kijárat felé Min. - Most, hogy kénytelen az anyja helyébe lépni, tudnom kell, mire van szüksége a bordély helyreállításához. Eléggé szétvertük az épületet, és a lányok többsége is elmenekült. - bólogatott magát is megerősítve.

- Tessék? - kérdezték szinte egyszerre az utódok.

- Jaj, ne haragudjatok, még nem is tájékoztattunk titeket. - csapott homlokára Min. - Nos, súlyosabb veszteségek nincsenek, mivel nektek köszönhetően, elég hamar lezártuk a harcokat. Azonban a bordély épülete eléggé szét lett lőve, és szerintem kell, majd pár új alkalmazott is. Gondoltam egyszerűbb, ha Jimin veszi át az anyja szerepét. Mindig is ez volt a terv, de ha van ellenvetésetek...

- Miért kéne, hogy Jimin átvegye az anyja helyét? - kérdezte Jungkook, de belül tudta a választ. Jimin tekintete, és hogy hirtelen eltűnt, minden egy irányba mutatott. Még is, ahogy a férfi kimondta, mintha váratlanul érte volna.

- Hát, ő sajnos meghalt. Pedig milyen egy szolgálatkész asszony volt... - húzta el a száját Kim. Az északi főnök hevesen bólogatott.

- Tartok tőle, hogy a fiától nem számíthatunk ennyire. - sóhajtott gondterhelten Min. Jungkook már rég a világ túloldalára rohant volna, hogy felkutassa Jimint, de karjába egy erős kéz markolt, és egy szigorú tekintett tartotta fogva az övét.

- Nem cseszhetsz el most mindent. - suttogta nagyon halkan RM. A barna arcán furcsa vicsor ült, ahogy próbálta a benne feltörő szavakat, és érzéseket is elnyomni. Fogalma se volt mire számíthat. A szőke mennyire szerette az anyját? Mennyire viseli meg a halála? Hiszen még alig ismerte, mégis szinte bármit eldobott volna, hogy mellette legyen. 

A percek teltek, és órákká folytak össze, ahogy a két maffiavezér mindent megmutatott a tanoncoknak. Jungkook feje szinte zsongott a rengeteg információtól. Amikor már csak kettesben voltak Minnel az autóban, úgy érezte képes lenne napokat átaludni.

- Szép volt. - szólalt meg teljesen más hangon, mint eddig. - Gondolom az egész Jimin fejéből pattant ki.

- Igen. - válaszolt a fel nem tett kérdésre Jungkook. Kár lett volna tagadni, ő képtelen lenne, egy ilyen komoly tervet egyedül kieszelni. - Igazából, a fia remek vezető lenne. Nagyon jól ért az emberekhez. Kim Namjoon már régóta a barátja. Soha nem is volt talán igazán az ellensége. Mindketten elég intelligensek ahhoz, hogy átlássák semmi értelme nincs  a harcoknak. De Suga élt halt az értelmetlen erőszakért. Volt neki valami komoly kisebbségi komplexusa, mert folyton a hatalmát akarta bizonygatni. - a barnából szinte ömlöttek a szavak, képtelen volt lakatott tenni a szájára. - Miután Jiminnel szembe szállt, már végképp tudtuk, hogy nem lehet belőle maffiavezér. Csak sanyargatná az embereket. De Jimin soha egy pillanatra se akart vezető lenni. Kapóra jöttem neki. Tiszta az előéletem, nem igazán ismernek, csak azt tudják, hogy szembe szálltam Sugával. Erős vagyok, határozott, és egyenes a jellemem. Jimin szerint pont ilyen vezető kell. A többit szerinte, lesz időm megtanulni magától, és tőle. - tördelte az ujjait. - Namjoonnal pedig tökéletesen kiegészítenénk egymást, mint két kiváló vezető. 

- Miért nem beszéltétek ezt meg velem korábban? - kérdezte kezét az ideges ujjakra téve.

- Mert ha ön szövetséget akart volna, bármikor kezdeményezhette volna, de nem tette. Így Jimin úgy gondolta, ha nem lesz más út, talán beismeri, hogy mennyivel hasznosabb a szövetség, mint egy instabil béke. - Jungkook az ablakon kinézve figyelte az elsuhanó házakat.

- Hát Jungkook köszönöm, hogy támogattad az én okos fiam. - dőlt hátra az ülésben, és ő is a környékre emelte szemét. - Megadom neked az esélyt, és olyan vezetőt faragok belőled, aki szívtelenül, határozottan, és egyenesen fogja vezetni az északiakat. - Jungkook nem volt biztos benne, hogy ezt akarja, de nem vitatkozott.

- Főnök... Jimin valószínű egyedül van, az anyja halálának terhével. - kezdte halkan. - Szeretnék mellette lenni. - emelte tekintetét Minre, aki csendben bólintott.

- Hallottad a fiút. Irány a bordély. - kiáltott előre a sofőrnek. 

Ahogy az autó befordult a bordély utcájába, Jungkook döbbenten nézte a füstölő, romos épületeket, a szét lőtt, lerobbant autókat, és a rengeteg földön fekvő, valószínűleg halott embert. Szemét elkapta, és inkább térdét kémlelte. 

- Ne fordítsd el a fejed. A munkáddal a halál együtt jár. - emelte fel a hangját. Jungkook nehezen, de ismét kinézett az ablakon, és szinte pislogás nélkül tekintett az üveges szemű, sápadt emberekre, a vérrel vörösre festett fűre, és falakra. Ekkor hatalmas füstgomolyag úszott a látóképébe. A fehér villa, a bordély, ami Jimin otthona is volt, lángokban állt. A hatalmas tűz órák óta éghetett. A tetőszerkezet már sehol se volt, és az emberek is csak messziről figyelték, ahogy az épület lassan semmivé lesz. Egyedül, egy apró alak állt szembe az épülettel, Jimin. Alakja sötétnek tűnt a hatalmas fényáradatban, amit a lángok okoztak. Kezében gépfegyverrel, rezzenéstelenül nézte a tüzet, amit ő okozott. Nem engedte, hogy bárki értesítse a tűzoltókat, amíg az épület a földdel egyenlő nem lesz. Jungkook óvatosan közelítette meg, mintha tényleg egy pillangó lenne, aki bármelyik pillanatban messzire szállhat. 

- Hé, szerintem, így is elég tüzes vagy. Mi lenne, ha eloltanánk? - kérdezte kedves, nyuszi mosolyát magára öltve. Jimin lassan fordult hátra, és éjsötét szemei, egyenesen a barna, barátságos szemekbe mélyedtek.

- El kell tűnnie. Hogy soha többé ne okozzon senkinek fájdalmat. - mondta rekedtes hangon. 

- Szerintem már eléggé megsemmisült. - lépett mellé, és átkarolta a szőke merev vállát. Az egész férfi sugározta a feszültséget, ami csak idő kérdése volt, és kirobban belőle. Óvatosan a fegyvert tartó kézre kulcsolta ujjait, és finoman végig simított rajta. Jimin szemei megteltek könnyel, de nem gördültek le, csak ott ültek a szeme sarkába, ezer gyémántként csillogva.

- Szóval, azt mondod, oltsuk el? - mondta Jimin, továbbra is fenntartva a szemkontaktust.

- Talán inkább, hagyjuk a szakemberekre, de őket engedjük ide. - húzta ki lassan a másik kezei közül a fegyvert. Jimin engedte, mintha vágyott volna a közelségre, de még se simult a másikhoz, csak hagyta, hogy irányítsa őt. - Gyere, menjünk hozzám. - fogta át kezével a másik tarkóját, amire az láthatóan libabőrös lett, és szemei egy pillanatra lecsukódtak.

- Azt teszel velem, amit akarsz. - suttogta ismét kinyitva a sötét szemeit. Jungkook legszívesebben karjaiba kapta volna, hogy elvigye. Soha nem látta még ilyen törékenynek a másikat, és most még az eddiginél is jobban megakarta védeni. Ahogy beszálltak a maffiavezér kocsijába, végig a másik hátán tartotta kezét.

- Kitudnál dobni nálunk? - kérdezte Mint, aki bólintott, és az  autó már is megindult. Jimin nem szólt semmit, csak térdén támaszkodva nézett maga elé. Jungkook most, hogy már nem nyomta el a füstszag, megérezte a Jiminből áradó alkoholgőzt. - Ittál? - kérdezte összegezve a rengeteg gondolatot, ami benne dúlt.

- Csak egy picit! - mutatott  az apró ujjaival, egy pár centiméteres távolságot.

- Remek, a csapat eszét kicsinálják az érzelmek... - morogta Min.

- Fogja be, a maga hibája az egész. - nézett észvesztő haraggal apjára. - Ha maga nem nálunk lébecolt volna, akkor nem ott tűznek össze, és anyám még mindig élne...

- Ugyan... nem úgy tűntél, mint akinek annyira fontos az anyja, inkább én lehetnék elkeseredve. Veled ellentétben, én szerettem őt, a magam módján. Csak hozzá jártam az évek alatt.

- Még se vette el, és engem sem ismert el. Maga nem őt szerette, csak azt, ahogy magával bánt.

- Bármelyik kurva, így bánt volna velem.

- Lehet, de ő feltétel nélkül hűséges volt, és magának ez tetszett. Nem félt magától, de tisztelte, és az életét is odaadta volna, ha arra kéri. Míg a felesége, le se szarja, még gyereket se volt hajlandó szülni magának. - nevetett gúnyosan a szőke. A férfiben elpattant egy húr, és meglendítette a kezét, de Jungkook ezt már nem hagyta. Elkapta a kemény kart, és erejének köszönhetően visszatartotta azt.

- Elég. Nem látja, hogy épp ezt akarja elérni? Így is gyűlöli, ne adjon több okot. Szükségem van rá, hogy vezetni tudjak. - mondta ma először, őszintén határozott hangon.

- Megjöttünk. - szólt hátra a sofőr.

- Nos, sajnálom, ezt a kis közjátékot. - igazította meg véres, és gyűrött ingét a maffiavezér. - Nehéz napunk volt. A többit talán holnap megbeszéljük. - nyitotta ki a kocsi ajtaját. Jungkook kiszállt, és kezeiket összekulcsolva, maga után húzta a Pillangót is. Jin még nem volt otthon, amíg az iskola teljesen ki nem ürült, addig a pánik szoba fogságában kellett maradnia. Amint becsukódott mögöttük az ajtó, Jungkook kifújta az eddig bent tartott levegőt, és neki dőlt.

- Baszki, baszki, baszki... - ismételte egymás után. - Komolyan mondom, hogy nem a legjobbkor zuhantál össze! Szükségem lett volna rád. Még jó, hogy Namjoon is be volt avatva, mert hanem nagy szarba lettem volna. - hunyta le a szemét, majd hirtelen egy forró, puha ajkat érzett nyakán. - Mit csinálsz? - próbálta eltolni.

- Kérlek, éreznem kell valami mást, a fájdalmon kívül. - nézett hatalmas, könyörgő szemekkel rá. Az erős, határozott férfi, most teljesen elveszett benne, helyette egy aranyos, védetlen Jimin tekintett rá. Ennek Jungkook, már végképp nem tudott nemet mondani. Leengedte maga mellé kezeit, és hagyta, hogy a másik ajkai kényeztessék, miközben pontosan tudta, hogy ez mennyire nem helyes. Jimin erősebben beleharapott a vállába, ami már egyenesen felbosszantotta. Megragadta a szőke csípőjét, és erővel a falnak lökte. Fájdalmas nyögését, hamar élvezetes sóhaj váltotta fel, amikor Jungkook ajkai végre őt falták. A barna végre kiélhette a benne, Jimin miatt kialakult szexuális feszültséget. A férfi ajkai, még mindig földöntúlian finomak voltak, és puha, húsos tapintása arra ingerelte, hogy folytassa, amíg bírja levegővel. Teljesen a falnak lapultak, mellkasuk egymásnak feszült, és hullámzott a heves lélegzet vételek miatt. Érezték egymás gyors, és erős szívverését. Ölük egyre keményebben várta a folytatást, míg végül egymáshoz simult ágyékuk. Jimin remegve tolta el, az őt majdnem felfaló férfit. - Itt, és most dugj meg! - parancsolta neki, észvesztően csillogó szemekkel. Jungkook elmosolyodott, jó érzés volt, hogy ezt ő váltotta ki, a mindig higgadt mesteréből.

- Kizárt! - rázta a fejét, majd ölébe kapta a szőkét, és elindult szobája felé. - Az elsőt elkapkodtuk, alig emlékszem rá, ezért most azt akarom, hogy felejthetetlen legyen. - mondta, miközben az ágyra dobta a másikat. - Vetkőzz! - parancsolta, miközben ő is levette ruháit. Jungkook a Pillangó lábai közé térdelt, és ujjaival óvatosan végig simította a hegekkel borított, izmos testet. Percekig csak szemeztek egymással, de a barna nem lépett. - Nem megy! - rázta meg a fejét, és eltávolodott a szőkétől, de az elkapta vállát.

- Ugye tudod, hogy nem azt várom, hogy szeress belém? Csak dugj meg! Egyszerű! - morogta fenyegető fénnyel a szemében.

- Én tudom, de ez nem helyes Jimin. Tudom, hogy most azt hiszed, ezt akarod, de ez nem old meg semmit. - mondta kedvesen, megsimogatva a szép, izgalomtól kipirult arcot.

- Igen? - kérdezte most már fenyegető hangon, és szavait tettekre cserélte. Könnyedén átfordította helyzetüket, így már ő volt a másik felett. Egyik kezével lefogta az erős karokat, a másikkal pedig, Kook merev férfiasságára szorított. - Kíváncsi vagyok meddig leszel ilyen érzelgős kedvedben. - sziszegte, majd kíméletlenül kényeztetni kezdte a barnát. Jimin fantasztikusan csinálta. Pontosan tudta, hogyan okozza a legnagyobb élvezetet a másiknak, aki nyögve hagyta, hogy átjárja a földöntúli érzés.

Jimin mindig tanította őt. Eddig arra, hogyan támadjon, ha ellenséggel találkozik. Most pedig arra, hogy hogyan kell támadnia, ha valakit meg akar szerezni. Nem telt sok időbe, és máris a gyönyöre csúcsán volt, de Jimin szorosan ráfogott makkjára, és abban a pillanatban, élvezete cseppjei bent ragadtak, farka pedig, továbbra is keményen várta a beteljesülést.

- Addig folytatom, amíg bennem nem leszel Kookie. - suttogta ajkaira a szőke. A barna már nem is emlékezett, miért álltak meg, de már másra se vágyott, csak a másikba mélyeszteni magát. Így Jiminre feküdt, és izmos lábait az égbe emelte. Nem hezitált, hanem egyből a másikba vágta magát. Ahogy farka utat tört a tökéletes, kerek fenékben, mind ketten felüvöltöttek. Jimin forró volt, nedves, és eszméletlen szűk. A szőke imádta, ahogy Kook teljesen kitölti őt, és vad ragadózóként elveszi, amire vágyik. Gyorsan, és megállíthatatlanul mozgott benne. Hajszolta az elmaradt beteljesülést. Jimin egész testén végig hullámzott az élvezet, minden lökésnél. Felszabadító volt a lelki fájdalmán kívül mást is érezni. Pillanatokon belül megfeszültek izmai, és hatalmas erővel élvezett maguk közé, Jungkook pedig, a pulzáló izomrángások hatására, szinte rögtön követte. 

Lihegve néztek egymás szemébe, hosszú perceken át, míg végül a barna előrehajolt, és finom, óvatos csókot lehelt, a vörös, duzzadt ajkakra. Jimin a nyakát átkarolva húzta közelebb, és érezte, hogy ez a gyengéd csók, lassan teljesen elmulasztja a benne dúló haragot, bánatot, és gyászt. Helyette egy sokkal erősebb, és veszélyesebb érzés járja át minden porcikáját, a szerelem. Csókuk megszakadt, és csak szorosan ölelték egymást csendben. Jungkook libabőrös volt a másik meleg, finom bőrének érintésétől, és mindent körbe lengő, cukorka illatától.

- Park Jimin, teljesen elvetted az eszem. - suttogta a szőke tincsek közé.

- Te is az enyém Kookie. - mosolyodott el a Pillangó, majd lassan elnyomta az álom.