Suga hanyagul vetődött a fosbarna bőrkanapéra, és laza mozdulattal a falhoz vágta üres rumos üvegét, mely csörömpölve ezer meg ezer darabban hullt a földre. A mellette álló szőke férfira emelte tekintetét, aki karba tett kézzel, és határozottan rosszallóan nézett rá.

- Adj egy cigit! - parancsolta neki. Jimin megrázta a fejét, és csendben az ablakra meredt. Kint már lassan világosodott, de a bandavezért semmi nem zavarhatta meg a tivornyázásban. 

- Elég volt mára. Húzzunk haza. - masszírozta meg a homlokát feszülten, mikor látta, hogy Suga nem tántorít. - Holnap, vagyis inkább már ma, iskola van. Nem kéne ennyire szétesni.

- Csak az a bajod, hogy nem volt este szex, Pillangó... - vetette oda a szavakat, kezével sürgető mozdulatokat téve. Jimin nem mozdult, így a vezér türelmetlenül megszólalt. - Valaki adjon már egy rohadt cigit! - az egyik alsóbb éves sietve indult Sugához, de Jimin útját állta. Kezét a fiatalabb mellkasának támasztotta, és morcos hangon ismét beszélni kezdett.

- Elég volt. - pillantott a bandavezérre, aki lassan felült, és öngyújtójával kezdett játszani. A szobába vágni lehetett a feszültséget.

- Azt majd én megmondom, Park. - emelte mérges tekintetét a szőkére. Jiminnek elege volt barátja csökönyös viselkedéséből. Szemét forgatva átvágott a tömegen, és kilépett a szinte teljesen világos utcára. A pirkadat fagya libabőrössé tette tejfehér bőrét. Összébb húzta magán a kabátot, és széles léptekkel indult levezetni a benne dúló feszültséget. Erre egy biztos módszere volt, a boksz. Az izzasztó edzések kiöltek belőle minden haragot, és felesleges indulatot. Ráadásul igen hasznos volt az utcai bunyók alkalmával, hogy jó kondiba van, és ért a verekedéshez.

Ahogy a bokszterembe ért, már is nyugodtabb volt. A fekete falakat régi híres bokszolók, és elfeledett boksz meccsek plakátjai fedték. Az ajtóval szemben egy vörös recepciós pult volt, ahol szokás szerint a kigyúrt, és agyontetovált Chad várta. Nem volt egy beszédes fickó, viszont rendet tartott a helyen, ha elszabadultak az indulatok. Gyorsan intett neki, de a férfi épp csak rápillantott a telefonjából. Az öltöző felé vette az irányt, fel se nézett a kopottas piros szőnyegről. Kint már teljesen világos volt, a teremben mégis a neon lámpa fénye uralkodott. Talán már hét óra is elmúlt mire  Jimin ideért, de az sem érdekelte volna, ha épp most csengetnének be az iskolában,  neki most szüksége volt erre. Épp a kézfejét kötözte be, hogy ne sérüljön, amikor megállt mellette egy izmos magas alak. Testét fényes izzadság fedte, és enyhén lihegett az erőt próbáló edzéstől.

- Kocsma szagod van. Megint lealjasodott az A osztály? - kérdezte RM egyik lábát a padra téve. Jimin oldalra pillantott, de próbálta figyelmen kívül hagyni a másik kötekedését.

- Neked meg izzadság szagod van. Menj el fürödni, mielőtt az iskolába indulsz... - állt fel, mire a másik szétterpeszkedve a padra ült, és társára nézett, aki eddig biztos távolból figyelte az eseményeket.

- Ne olyan sietősen kis Pillangóm! Egyedül már nem vagy olyan nagy legény, igaz? - kérdezte V az ajtóba állva.

- Mit akartok? Álmos vagyok ehhez a huzavonához.  - kezdett nyújtózkodni Jimin, amitől izmos hasfala kivillant. A másik kettő alaposan végig mérte őt, mint oroszlán a prédáját.

- Mit szólna Suga, ha tudná, hogy a kis kedvence velünk lóg... - kezdte RM elégedett mosollyal. Jimin szemei mérgesen megvillantak, de rögtön rendezte vonásait.

- Sugának semmi köze hozzá, hogy mit csinálok a szabadidőmben! - legyintett nemtörődömen, de RM nem hagyta ennyiben.

- Azért biztos nem örülne, ha tudná velünk vagy... 

- Nem tehetek róla, hogy ez a környék egyetlen bokszterme. - dőlt a hideg, fém szekrénynek Jimin. Valahogy sejtette, hogy egy hamar nem szabadul ebből a beszélgetésből.

- Csiripelj csak nekünk, ha jót akarsz. - kezdte közelebb lépve V. Ő alacsonyabb volt, mint a B-sek bandavezére, de izmosabb, és vadabb volt a megjelenése. Ezüstre festette haját, mely alól szemei épphogy kilátszottak. Jimin érezte, hogy szíve felgyorsult, ha arra gondolt, hogy a férfi lenyomja őt a hideg földre, és neki feszül forró testével. Megrázta a fejét a képtelen gondolatoktól.

- Akkor most madár, vagy pillangó vagyok? Döntsétek el. - kuncogott a másik kettőn.

- Szabadon távozhatsz, csak válaszolj! Honnan van Sugának pénze minden hétvégén, ekkora bulikat csapni? - mélyesztette világosbarna szemeit a másik éjfekete tekintetébe.

- Szívesen fizetek máshogy a szabadságomért. - ült Jimin a vezető ölébe. RM szemei egy pillanatra a vastag, formás ajkakra tévedtek, amit Jimin még kacéran meg is nyalt. Ahogy ismét találkozott a tekintete a Pillangóéval rögtön elpirult. A szőke ezt a pillanatot választotta, hogy felpattanjon, és mielőtt a vezető összeszedné gondolatait, félre lökte V-t az ajtóból, és kilépett az edzőterembe.

- Hagyd! - hallotta még RM hangját. - Úgy se mondana semmit, és csak kidobatnánk magunkat.

Jimin erősen püfölte a bokszzsákot. Oda képzelte minden bánatát, haragját, és kudarcát. Ahogy ökle a zsáknak feszült, porfelhő lepte be, mintha füst lenne. 

A kilengő zsák mögül két ismeretlen, sötéthajú férfit pillantott meg. Elkapva a zsákot megállította a mozgást, és mögüle figyelte a magas, széles vállú, sovány alakot, és a kicsit alacsonyabb izmos férfit. Furcsa jelenségek voltak azon a lepukkant helyen, főleg mert a magasabb öltönyt viselt.

- Jó napot! - hajolt meg illedelmesen a széles vállú. - Kim Seok Jin vagyok. Én telefonáltam az öcsém miatt. - mutatott a mellette állóra. Kisebb csend állt be a beszélgetésbe, mintha várna valamire. - Mutatkozz be, ne legyél már ilyen bunkó! - lökte meg végül a másik vállát.

- Jungkook. - morogta zsebre tett kézzel, a földet bámulva az izmosabb. Jin lemondóan sóhajtott.

- Legközelebb a teljes neveden, ha kérhetem, és legalább nézz arra, akivel beszélsz... - oktatta ki  feszülten, majd ismét Chadhez fordult, aki döbbenten nézte az előtte álló párost. - Tudom, hogy kiskorú, így felügyeletet igényelne, de sajnos nincs időm munka mellett vele jönni, ezért kérem viselje gondját. - hajolt meg ismét. Jimin most már leplezni se próbálta meglepettségét.

- Semmi gond. Sok diák jár ide levezetni a feszkót. - nézett körbe, majd összeakadt a szeme az éjfekete szempárral. - Ugye Jimin? - kérdezte tőle a recepciós. A szőke magában átkozódott, hogy kíváncsisága miatt nem lépett le rögtön.

- Igen... - mondta lassan közelebb sétálva. - Én is kiskorú vagyok még, itt ez nem igazán számít. - állt meg, és jó alaposan végig mérte az ártalmatlannak tűnő fiút. 

Habár izmos volt a másik, bőrén vele ellentétben, egyetlen heg, seb vagy karcolás sem volt. Szemeiben gyermeki csintalanság fénye égett, amit a nyomor az itteniekből már kiölt. Nem illett közéjük, ez az első pillanattól egyértelmű volt.

- Kérlek vezesd körbe a fiút. - emelte maga elé telefonját, már le se tojva a helyzetet. 

- Remek. Gyere új fiú. - indult el Jimin, maga után intve a másikat. - Mondd csak, egy ilyen csávó, mit keres a mi lepusztult környékünkön? - kérdezte megvetéssel a hangjába.

- A bátyám rángatott el magával, mert nem akarta, hogy apámék katonai iskolába küldjenek. - sétált mellé, szemét le se véve a szőke izmairól, amik most csak úgy duzzadtak az edzéstől. Jimin egy pillanatra elpirult, pedig nem szokott zavarba jönni. 

- Minek jött ide a te bátyád, ő aztán tényleg nem való ide. - kacagott zavartan. 

- Itt kapott csak munkát. Engem meg beíratott a környék egyetlen sulijába. - dobta be az öltözőbe a cuccait. Jimin elgondolkodva nézett végig rajta.

- Szét fognak téged szedni. - jelentette ki közömbösen. - Nézd, nem hazudok, a suli legfiatalabb diákjai is mind láttak lövöldözést, vagy legalább késelést. A veled egyidősek már részt is vettek benne. Lehet, hogy otthon nagymenő voltál a feszes izmaiddal, meg az aranyos pofiddal, de itt kis csíra leszel. Én a helyedben meghúznám magam. - kapta le ruháit, amit a barna pislogás nélkül nézett.

- Nem tudom... nálunk az olyan lányos fiúkat, mint  amilyen te is vagy, szedtük szét. - kuncogott Jungkook. - Úgy nézel ki, mint egy buzi. - nézett végig a meztelen, és tökéletes testen, majd a baba arcon. Jimin vastag ajkai mosolyra húzódtak.

- Talán mert az is vagyok? - kérdezte nevetve, majd elfordult a zuhanyzók felé. - Siess, ha nem érsz be a suliba kapuzárás előtt, a diri rád küldi a zsarukat. - kiáltotta ki, mielőtt megengedte a csapot.

Jimin a zuhany után végig nézett leharcolt szagos ruháin, sajnos váltást nem hozott magával, hiszen a buliból rögtön ide jött. Ekkor Jungkook már izzadtan, és duzzadt izmokkal lépet be az öltözőbe. Lihegve dobta az edzőtáskáját a padra. Jimin hatalmasat nyelt, ahogy végig nézett rajta. Legszívesebben megerőszakolta volna a kis ártatlan nyuszit.

- Te aztán gyorsan végeztél. - nyúlt végül nedves, és szagokban gazdag nadrágjáért. Jungkook levette az átizzadt sport ruhát, és végig nézett a száját húzogató szőkén.

- Eléggé rám hoztad a frászt, ezért csak gyorsan kiadtam a feszkót. Azt ne mondd, hogy azt visszaakarod venni! - mutatott a határozottan jobb napokat megélt ruházatra.

- Nem hoztam váltást. Egy buliból jövök, és kicsit elpattant bennem a húr, ezért itt kötöttem ki. - magyarázta vizes haját hátra simítva. Kook egy pillanatig csendben nézte a tejfehér bőrt, amit rózsaszín hegek borítottak, majd a szép, lányosan bájos arcot, végül az egymáshoz simuló, vizes, szőke tincseket. - Ne haragudj, ha az előbb megbántottalak. Cserébe hadd adjak pár tiszta ruhát. - nyúlt a táskájába. - Kettőt hoztam, mert Jin szerint lehet, hogy kelleni fog. Tudod szívatás vagy beavatás miatt, meg ilyenek. - dobott Jiminnek egy nadrágot, és egy pólót. 

- Te aztán felkészült vagy, de biztos vagyok benne, hogy nem egyezik a méretünk. - lépett közelebb hozzá a szőke, így a két meztelen test között, már csak pár centi volt. Kook jól láthatóan elpirult, és a fürdő felé vette az irányt.

- Hát annál jobb lesz, mint amik neked vannak. - Jimin élvezte a másik zavarát, és úgy döntött megérné még fokozni.

- Oké, de alsógatya nélkül veszem fel. Tudod azt sem hoztam. - bújtatta bele lábait. A nadrág igazából nem volt rá olyan nagy. Mivel Kook is sokat edzett, derék méretük nem különbözött nagyon, csak a magasságuk tért el. Ezért felhajtotta az alját, így már is olyan volt, mintha a sajátja lenne. A pólóban viszont elveszett az alakja. Sokkal apróbbnak tűnt, mint eddig. A tükörben egy még az eddigieknél is lányosabb férfi nézett vissza rá. Mosolyogva csóválta a fejét. - Nem várlak meg, mert el fogsz késni. - kapta fel a bőrkabátját, vállára tette táskáját, és indult volna a kijárat felé.

- Kérlek várj! - lépett ki Jungkook, teljesen meztelenül, vizesen, csak úgy illatozott a tusfürdőtől. - Fogalmam sincs merre van az iskola. - nézett kétségbeesetten a szőkére, aki sóhajtva dőlt a falnak.

- Sokba fog ez nekem még kerülni... Na húzz bele. - Kooknak nem kellett kétszer mondani. Pillanatok múlva, már indulásra készen állt Jimin előtt. Gyors léptekkel szelték át az utcát. Mire odaértek az iskola udvara teljesen kihalt volt, és a kaput is lakatra zárták. - Remélem tudsz mászni új fiú. - hajította át táskáját a kapun, majd fürge, és kecses mozdulatokkal már a túl oldalon is volt. Kook magabiztosan elmosolyodott, majd követte a szőkét.

- Eddig gyerekjátéknak tűnik. - vette fel a földről a másik táskáját, és finoman vállára rakta. A váratlan érintés Jiminbe fagyasztotta a levegőt. - Minden rendben?

- Igen, de nélkülem nem jutnál beljebb. - indult az iskola ajtó felé, és próbálta lenyugtatni magát. A nagy fémajtónál egy hidrogén szőke srác várt rájuk. Mosolyogva fújta ki a cigifüstöt, mikor meglátta a két közeledő alakot.

- Elkéstél Park. - nézett Jiminre, akinek álla megfeszült. - Szerencséd, hogy jó kedvembe vagyok, és megvártalak. - dobta el a cigarettát, majd kettőt kopogott az ajtón.

- Kösz Suga! Csak elhúzódott az edzés, de csodálom, hogy egyáltalán beértél. - lépett barátja mellé, aki egy apró zacskót adott az öreg portásnak, mikor az beengedte őket, és ahogy beléptek ismét kulcsra zárta a nehéz fém ajtót.

- Az új pasid? - kérdezte Kookra pillantva, majd lejjebb kúszott tekintete a nagyobb ruhákra, melyeket Jimin viselt. Megtorpant, és alaposabban végig mérte a szőkét. - Hogy aza... azt ne mond, hogy szerelmes vagy! - morogta feszülten.

- Dehogy! Még a nevét se tudom. Csak nem vittem magammal váltás ruhát, és kölcsönadott párat.

- Akkor megnyugodtam. Soha nem aludtál ott még senkinél, nem hogy a ruháit hord. - kuncogott Suga, majd ismét az új fiúra pillantott. - Még nem láttam eddig a suliba.

- Mert új. - felelte halkan. Suga hümmögött egyet, majd ismét útnak indult.

- Egy hetet sem adok neki, és a ribancod lesz. - kuncogott barátjára pillantva.

- Én is itt vagyok ám, törpe. - állt Suga elé Jungkook mérgesen. - És senki ribanca nem leszek! - A bandavezér meglepetten felemelte a szemöldökét, majd várakozva Jiminre pillantott.

- Pillangóm... úgy látom nagy mellénye van a srácnak. Fenyítsd be! Fedezlek az első órán. - adta ki az utasítást. - Látni akarom a nyomait, ne legyél puhány. - kerülte ki a döbbent barna hajút. 

- Miről beszél ez a törpe? - morogta Kook, de ekkor a szőke elkapta a pólóját, és magával rángatta a közeli mosdóba. 

- Te nem tudod mikor kell befogni, ugye? - kérdezte feszülten suttogva, majd erővel a falnak lökte, és testével odaszorította. A barna hajút szórakoztatta a másik harcias viselkedése. Képtelen volt komolyan venni az alacsonyabbat.

- Nem, soha sem voltam híres arról, hogy észre vegyek ilyesmit. - csóválta a fejét mosolyogva. - Rosszat tettem?

- Nézd az a "törpe", ahogy te nevezted, az iskola egyik bandavezére. Vigyázz vele, mert megkeserítheti az életed. - hajolt közelebb, amitől Jungkook bőre libabőrös lett. - Sajnálom, de most kénytelen vagyok megbüntetni. - sóhajtotta, amitől az új fiún rengeteg ismeretlen érzés futott végig.

- Túl közel vagy. - mondta határozottan a fekete szemekbe nézve. Jimin próbált, eddig tudomást sem venni, a köztük kialakult feszültségről, de most már betelt a pohár nála.

- Ha jól sejtem, te, tetőtől talpig hetero vagy. - simult hirtelen még közelebb.

- Igen. - válaszolt gyorsan Jungkook, mielőtt a másik félremenő következtetéseket vonna le.

- Azt is megkockáztatom, hogy homofób vagy. - simított végig a barna kisfiús arcán.

- Ezt azért, így nem mondanám. - finomkodott Jungkook. - Tény, hogy kerülöm a buzikat, de... - Folytatni már nem tudta, mert Jimin vastag rózsaszín ajkai az övére tapadtak, és úgy falták, mintha egy édes desszert lenne. Hiába próbálta ellökni magától őt, mozdulni se tudott. Gyomrában furcsa bizsergető érzés keletkezett, ami Jimin ingerlő mozgásának köszönhetően ölébe vándorolt. A percek lassan peregtek, a levegő pedig lassan kifogyott a tüdöjéből. Jimin nedves szája pedig, megállíthatatlanul mozgott az övén. A férfi végül elvált ajkaitól, és rögtön nyakára tapadt. - Hagyd abba! - mondta kissé bizonytalan hangon Jungkook. Ahogy az ajkak szívták, tépték nyakán az érzékeny bőrt, már tagadhatatlanul izgalmi állapotba került. Ám Jimin nem engedte, egyre vadabb lett, míg végül erősen megharapta őt. Kook nyögött a hirtelen fájdalomtól. Ekkor Jimin hátrább lépdelt egészen addig, amíg a szemközti falba ütközött, és annak támaszkodott. Kissé lihegett, és szemei fényesen csillogtak az izgalomtól. Soha nem élvezte még ennyire a fenyítést.

- Ha nem akarod, hogy ennél komolyabb nyomokat hagyjak rajtad, add meg a tiszteletet Sugának. Vagy tényleg a ribancommá teszlek... - mosolyodott el huncutul, majd magára hagyta a döbbent férfit. 

Kook kitudja meddig állt szinte sokkos állapotban, csóktól vörös ajkakkal, hatalmas szívásnyomokkal, és harapásnyommal teli nyakkal a folyosó közepén, amikor telefonja megrezdült zsebében. 

- Igen? - emelte füléhez. Hangja még mindig remegett, attól a zavarba ejtő, és ijesztő élménytől, amin az előbb keresztül ment.

- Hol a fenébe vagy? Az igazgató mondta, hogy nem mentél még be hozzá. Az iroda előtt várlak! - üvöltötte Jin a telefonba. Sóhajtva igazította meg táskáját, majd elindult megkeresni az igazgatói irodát.

Sziasztok! 

Íme az első fejezet. Nagyon hamar érkezik a következő is. Remélem tetszett nektek. Köszönöm, hogy elolvastátok. *-*

Repici