Sziasztok! Elsőként egy bocsánat kéréssel jövök nektek, egyszerűen semmi időm nem volt írni, ha meg mégis akkor nem jött a kedv hozzá, de itt vagyok. Másodszor megszeretném nektek köszöni az elért olvasó számot, hiszen már egy jó ideje ezer fölött van ez a szám, szóval köszönöm nektek. Harmadik pedig jó olvasást kívánok az új fejezethez!

Luna szemszöge:

Enyhe másnapossággal szenvedve ülök a konyhában, kezemben egy pohár víz van, és közben várom, hogy a fájdalomcsillapító használjon. Rengeteg alkoholt megittam, biztos vagyok benne, hogy ilyen nagy mennyiségtől már rég meghaltam volna alkoholmérgezésben. Még szerencse, hogy halott vagyok, így csak az enyhe fejfájás gyötör. Kurvára nincs kedvem most senkihez se, jó talán Angiet és Nifftyt el tudnám viselni, de a többieket biztos nem. Komótosan felállok a székemből és a hűtő felé veszem az irányt, hogy tudjak valamit enni. Kinyitom az ajtaját és a tartalmát kezdem el vizsgálni. Még szerencse, hogy tegnapelőtt bevásároltam Husk társaságában, így legalább van kajánk. Erre valamiért se Charlie, se Vaggie nem gondol kb sose. Megfogok egy teli doboz tojást, hozzá szalonnát, ezeket a mellettem található pultra pakolom, kiveszek még vajat, sonkát, zöldségeket, sajtot és tejet. Ahogy ezek is a pultra kerülnek elégedetten csukom be a hűtő ajtaját. Halkan dúdolni kezdek egy régi gyerekdalt, majd neki látok a főzésnek. Tény, hogy nem vagyok egy profi szakács, de alap dolgokat el tudok készíteni. Lehet, reggeli után elmegyek Rosiehoz, hogy minél hamarabb meg legyen a ruha. Szeretem Rosie ruháit, olyan szépeket tud alkotni. Talán nevezhetem őt is egy barátnak, bár néha inkább azt érzem, hogy nagyon anyáskodó velem szemben. Mindegy is, Rosiet így kedvelem. Kicsit jól is esik, hogy törődik velem. Hiába ott van nekem Lilith, mint nevelő anya, de néha olyan távolság tartó velem. Mintha tettem volna ellene valamit, amiről nem is tudok. Merengésemből a szalonna kellemes illata térit vissza.

Alastor szemszöge:

- Alastor ments meg! – sikítja egy gyenge lány hang. Sötétzöld szemei rémülettel teliek, de ez hamar elmúlik és az élet utolsó szikrája is eltűnik belőlük.

- Ne! – kiáltok fel hangosan. Zihálva felülök az ágyamban egyből. Már megint ez a rémálom. Lassan lenyugszom, és a háttámlának dőlök, lábaimat felhúzom, azon pihentetem meg kezeimet. Azóta ezt álmodom, mióta a hotelban "dolgozom". Friss levegőre van szükségem. Ahogy ez megfogalmazódik bennem, kikelek az ágyból és készülődni kezdek.

***

Lassan sétálok lefelé a lépcsőkön, furcsa zaj csapja meg a füleimet. A konyha felől jön, ahogy leérek az utolsó lépcsőfokról is, arra indulok el. Bárki is az nagyon korán kelhetet, hogy már a konyhában garázdálkodik. Ahogy elérem az ajtófélfát, mintha a körülöttem lévő dolgok teljesen megváltoztak volna. Ahogy belépek a helységbe, nem a konyhában találom magamat, hanem egy gyerekszobában, pontosabban az ő szobájában. Felém kapja fejét, a hirtelen mozdulatra fekete fürtjei röpködnek és a kis kerekded arcába csapodnak.

- Alastor! Végre itt vagy, hiányoztál. Gyere, játssz velem! Nagyitól kaptam egy plüss farkast, nézd! – cserfességén elmosolyodok és közelebb megyek hozzá, ő pedig elém rohanva megragadja a kezemet és rángatni kezd. Sötétzöld szemei vidáman ragyognak, ahogy mesél nekem.

- Al... Alastor! – erélyes hang zökkent ki. Meglepetten pislogok egyszerre többször is, meglepetten veszem észre, hogy a konyhában vagyok. Eltűnt a barackvirág színű szoba, a rengetek plüssállat és a többi játék is, ahogy az ágy is, amin annyi mesét olvastam, és ami a legfontosabb, hogy ő sincs sehol.

- Alastor, Lucifer szerelmére! Jól vagy? – Luna hangja aggódóan cseng, a szinte üres konyhában, ami egyben étkező is.

- Persze. Miért ne lennék jól? – erőltetek nyugalmat magamra. Mosolyomat nem hagyom lehervadni, úgy nézek az izzó vörös szemekben, amikben aggódás fényei csillognak.

- Még kérdezed? Itt szólongatlak lassan öt perce és semmi reakció. Mintha nem is itt lettél volna. De mindegy is. Azt kérdeztem, hogy kérsz e reggelit? – mutat a gőzölgő rántottára.

- Igen, persze. – bólogatok hozzá. Elindulok az egyik asztal felé, amin meg is van terítve. Bele roskadok a székbe, és amíg Luna a reggeli kiszedésével bajlódik, addig kezeim közé temetem az arcomat. Nagyon nincs rendben nálam valami. Ki kell derítenem mi ez az egész!

Luna szemszöge:

Alastor viselkedése elég aggasztó. Lehet szemmel kéne tartanom, mielőtt megint elzárkózna előlem és mindenki más elől is.

- Jó étvágyat! – kívánom neki, miközben leülök a helyemre. Alastor megvárja, még én is elhelyezkedem és az evőeszközöket a kezembe veszem.

- Neked is. – válaszol vissza. Lassan enni kezdünk, de én megállok és ránézek.

- Hogy van a sebed? – érdeklődők állapota után. Tudom, hogy nem kéne, de aggódom miatta. Olyan, mintha a szemem előtt akarnak darabokra hullani. Én pedig ösztönösen támasza akarok lenni, vagy az, aki nem hagyja őt el.

- Ahogy látod, megmaradok. Ahogy elnézlek, nem kínoz téged a macskajaj. – válaszol, közben tekintete végig rajtam tartja.

- Gyógyszert vettem be. Figyelj, Al! – szólítom meg lágyan, ő pedig újra nekem szenteli figyelmét. – Reggelizés után, nem kísérnél el Rosiehoz? Ruhát kell varratnom magamnak a bálra. Persze, csak akkor, ha neked nem okoz ez gondot. – motyogok halkan. Közben a villámmal a rántottámat piszkálom. Nem akarom magamat rá erőltetni, na meg azt se akarom, hogy ebből azt gondolja, hogy hátsó szándékom lenne, mert nincsen. Csak nem akarom, hogy baja legyen. Amit még mindig nem tudom, miért csinálom. Hagynom kéne őt, hiszen eddig is tökéletesen meg volt nélkülem.

- Nincsen dolgom. Elkísérlek, ha ezt szeretnéd. – recsegős hangja, kizökkent felesleges merengésemből. Hálásan mosolygok rá és innentől kezdve teljesen csendben eszünk tovább.

***

Alastorba karolva sétálok az utcán. Meglepődtem mikor felajánlotta nekem jobbját, de nem utasítottam vissza. Igaz, hogy láttam hajnalban ing nélkül és akkor is szemet szúrt alkata. Magas és az öltöny miatt, inkább tűnik nyeszlettnek, de nem az. Jó tény nem egy Herkules alkat, de jobb is így. Szóval kellemesen izmos, vagyis nem volt olyan rossz ránézni. A hegei meg egyáltalán nem zavartak, bár őt annál inkább, ahogy láttam. De ezt meg is értem nála, én is így teszek. Sokan megnéznek minket, ahogy elsétálnak mellettük, vagy akár a másik oldalról is. Nem lep meg, hiszen még is a hírhedt Rádió Démon sétálgat velem, a Vérhold Démonnal délelőtt, akik köztudottan gyűlölik egymást.

- Elég sokan megbámulnak minket. – motyogom Alnak, aki elmerengve lépked mellettem. Szavaim után rám néz, majd körbe néz az utcán. Akik eddig néztek egyből elkapják a tekintetüket rólunk. Ch, beszari banda.

- Ne is törődj velük! Tény nem mindennapi páros lehetünk, még itt se a pokolban. De engem kicsit se érdekel, mit hisznek ezek a semmirekellő, alávaló csürhe. – mondja teljesen ledegradálva a többi démont. Halkan felnevetek Alastor ilyesfajta megnyilvánulásán. Én csak ráhagyva a dolgot bólintok egyet. Lassan Rosie üzletéhez érünk, remélem rajtunk kívül, csak a nő lesz ott, nem akarok hisztis vendégeket hallgatni. Az üzlet ajtajához érünk, Al kinyitja az ajtót és maga elé enged. A csengő a fejem felet, hangosan trillázni kezd. Alastor finoman beljebb lökdös, hogy ő is be tudjon jönni.

- Egy pillanat és megyek! – kiabál hátulról Rosie. Besétálok és az egyik kényelmes puffra leülök, Alastor szintén így tesz, csak velem szemben elhelyezett puffon teszi ezt meg. Körbe nézek a helyiségben. Rengeteg gyönyörű ruha költemények vannak vállfákra téve vagy próbababákon. Tervek ezrei hevernek az asztalon, valamint anyagok elég jó és ritka minőségűek. Visszavezetem Alastorra a tekintetem, aki mereven maga elé néz, azaz pontosabban rám. Reggel óta ilyen, mi történhetett vele?

- Á! Luna már vártalak. Nocsak Alastor! Furcsa titeket egy helységben látni, ami még egyben van. – kacarászik Rosie, mint egy igazi úrinő.

- Szerbusz Rosie! Ez egy hosszú történet, igaz Alastor? – beszélek a szarvas démonhoz. Aki megint, mintha álomból ébredt volna fel, rám pislog, aztán Rosiera.

- Üdvözöllek Kedvesem! – köszönti ő is a nőt. Tudom, hogy ők ketten nagyon jó barátok. Rosie mesélte nekem egyszer. Rosie aggódva rám néz, pontosan ezért hoztam el hozzá Alt, majd ő kifaggatja jó alaposan. Rosienak valahogy senki sem tud ellenállni és, ha valakinek komoly gondja van, az a személy megosztja a nővel kisebb faggatás után.

- Menj hátra Luna, ott vannak a terveim, amik tetszhetnek neked. – mondja kedvesen. Én pedig egyből megértem szándékát és már megyek is magukra hagyva őket. Könyörgöm,legalább neki mondja el őszintén, hogy mi gyötri.

Remélem tetszett ez a fejezet is, ha igen akkor jelezzétek egy csillaggal. Reménykedjünk mi is, hogy Alastor elmondja gondjait Roisenak. Sziasztok! További szép napot!