Sziasztok! Kicsit el kapott az ötletroham, bár a bálos részt már nagyon régóta tervezgetem. A dalt csak, úgy hallgattam írás közben. Jó olvasást kívánok nektek!

Luna szemszöge:

Fáradtan terülök el az ágyon. Másra sem vágyom, csak hagy aludhassak, nem akarok kiöltözni, és jó pofizni azokkal a démonokkal. Utálom az egészet, nem elég, hogy egész napot Lilith, és Charlie társaságában töltöttem el, és persze, hogy azt csináltuk, amit a Hercegnő akart. Még, hogy rólam szól ez a nap, a nagy francokat azt. Szeretem Charliet, de mikor felpörög, akkor nagyon szívesen elzárnám valahova, hogy ne tudjon semmit se csinálni. Angiet akarom! Persze neki a hotelben kellett maradni, ami szerintem igazságtalan. Bár tény, hogy nem élvezte volna a mai napot, hiszen ki élvezi, hogy úri hölgyek társaságában teázgat, meg ilyenek. Mert, hát egy elit hölgy mi mást csinálhatna, míg a többi nagy kaliberű overlord tanácskozik magával Luciferrel. Inkább ültem volna ott és szereztem volna több területet magamnak. Vagy ülnék, a nyaralom nappalijában egy jó kis horror regény társaságában. Bármi jobb lenne ennél.

Magányos szenvedésemből, hangos kopogás rángat ki. Lustán felemelem a fejemet a párnából.

- Szabad! - morgom kelletlenül. Hallom, ahogy nyílik az ajtó, vele egy időben fordulok arra. Meglepetten nézek Rosiera, hiszen a bálig még egy óra van, és úgy tudtam, hogy csak a személyzet, jöhet fel a palota ezen részére.

- Te még mindig ebbe a borzalomban vagy? Fürdőbe most! - utasít kissé haragosan Rosie. Ez még nagyobb sokkba lök, így bármiféle ellenkezés nélkül indulok el a fürdőbe.

***

- Luna egyszerűen gyönyörű vagy. Bár ez a tény garantálható volt, ha az általam készített ruhában vagy - fényezi magát Rosie, bár van is mire. Ez a ruha egyszerűen elképesztő. A felső része sötét bordó, szinte már fekete színű, szív alakú dekoltázs kissé vaddá teszi, de az alatta húzódó fekete csipke orvosolja ezt a problémát. Karomat a ruhaujjai takarják, amely szintén bordós árnyalatú, s nem csak a csipke köti össze a ruhával, hanem a holdas, és leveles aranyozott díszítő elemek, a szoknya része is lélegzetelállító szerintem. Ahogy lefelé halad a ruha, úgy egyre világosabb színű. Valamint elöl, rövidebbre van szabva így kissé rakott hatást kelt az anyag fodrozódása. A cipő pedig tökéletesen passzol a ruhához, ami kissé magasított sarkú, és a fekete csipkés harisnyám a hold mintákkal, tökéletes elfedi a hegeket.

- Rosie ez egyszerűen mesés. Ez a ruha a legszebb, amit valaha láttam - dicsérem teljes áhítatban. Közben forgok körbe-körbe kiélvezve, ahogy a szoknya pörög körülöttem.

- Ugyan, Luna. Ez a ruha, csak azért lehet ilyen tökéletes, mert te viseled, te teszed azzá. Ó, még valami! Ezek a tieid, ajándék. Hisz mégis csak ez a te napod - nyújt felém egy hosszúkás díszdobozt. Meghatódva veszem el tőle, a fésülködő asztalra teszem, majd visszafordulva hozzá, átölelem a nőt, akit ez a tettem teljesen meglep, így csak áll mereven.

- Köszönöm, Rosie. Már nagyon régóta nem kaptam ilyen szép dolgot senkitől sem, mint most tőled - motyogom halkan. Tényleg nagyon régen kaptam már ajándékot, ami nem fegyverek vagy egy könyv lett volna. Ilyen ajándék volt Árnyék is Lucifertől.

- De, hát még nem is tudod mi az - ad hangot meglepődésének és értetlenségének. Lassan elengedem a nőt, majd rá mosolygok.

- Rosie, már maga a ruha is egy ajándék számomra. Köszönöm - hálálkodom a dolgok miatt. Vissza fordulok az asztalka felé, amire a dobozt raktam, kikötöm a szalagot, ami körbe fogja azt, majd a tetejét is leemelem róla. Az ékszeres doboz tartalma még jobban meglep. Bordó selyem szalagról lóg le egy félhold alakú medál, mellette ugyanolyan növény mintás lánc lóg, mint ami a ruhán is van. A nyakék mellett egy pár fülbevaló is helyet kapott, amiken félhold medál függ.

- Amint megláttam őket a kirakatban, egyből te jutottál eszembe. Jó, tény nem volt nehéz, hiszen a neved holdat jelent, de mivel a ruha ötletemhez is passzolt, így tökéletes ajándéknak gondoltam - magyarázkodik, bár feleslegesnek tartom.

- Csodálatos ötlet volt, köszönöm. Nagyon szépek - pillantok a tükörképére. A fülbevalókat hamar behelyezem, a nyaklánccal már nem megy ilyen könnyen. Rosie mögém lép és segít felhelyezni az ékszert.

- Alastor is meg fog jelenni a bálon - szavait nem tudom hirtelen hova tenni. Miért fontos, hogy ő is itt lesz? Tudom, hogy ő is kapott meghívást, hiszen Overlord.

- Tudom, de ez miért fontos? - kérdezem értetlenül. De mielőtt bármi értelmes választ kaphatnék, ismét kopognak az ajtón.

- Egy pillanat! - kiáltok ki, de ezután újra a varrónőnek szentelem a figyelmemet.

- Úgy látom indulnom, kell. Majd a bálon találkozunk, Luna - hátrál ki a beszélgetésből, valamint a szobámból is. Utána szólnék, hogy maradjon még, de már késő, elhagyja a helyiséget. Az ajtóban az egyik inast pillantom meg, Will az, egy imp. Már régóta ismerjük egymást, talán mondhatom baráti kapcsolatnak a miénket, bár erről sosem beszéltünk.

- Valami baj van, Will? - kérdezem aggódva. Látszik rajta, hogy nagyon ideges, és feszült is. Lefelé sétálok, majd magam után zárom a szobám ajtaját is, így a folyosón állunk egymással szembe.

- Luna, ne haragudj rám, hogy ilyennel zaklatlak, de nagy baj van - hadarja egy szuszra a kistermetű démon.

- Nem haragszom, csak mondd el mi az a nagy baj! - próbálom kicsit nyugtatni, ami úgy látszik be is válik nála. Közben elindulunk a folyosón, Willbe karolva várom magyarázatát.

- Még nem érkezett meg a zenekar fele. Pedig már egy órája itt kellene lenniük. Lucifer nagyúr tombol, így Lilith úrnő fogadja egyedül a vendégeket. Kérlek, Luna tegyél valamit, mert itt káosz lesz - esik újból kétségbe. Ez aztán a szülinap, vagy inkább halálnap.

- Rendben, Will megoldom. Te menjél le és nyugtasd le őfelségét! Meg szükségem lesz egy zongorára is! A többit megoldom én. Meddig kell húznom az időt a zenekar érkezéséig? - kérdezek meg egy lényeges dolgot. Tervem már van, csak tudnom kell, mennyi ideig kell nekem szórakoztatni a jó népet. Bár még sosem léptem fel sok ember előtt, de ettől lesz izgalmas az egész. Legalább valami olyat csinálhatok, amit tényleg szeretek, és ehhez nem kell feleslegesen bájolognom se.

- Luna te vagy a legjobb, köszönöm. A bál kezdetéig kevesebb, mint tíz perc van. Szóval kb. egy órán keresztül még. De így a királyi család bevezetője is rád hárulna, nem baj? - idegeskedik tovább, szerencsétlen srác.

- Nyugalom megoldom azt is.

***

Alastor szemszöge:

Türelmetlenül kopogtatom ujjaimat karomon, amiket magam előtt fonom össze keresztbe. Még egy bál, ami arról szól, milyen hatalmas is Lucifer. Ch, idiótákkal vagyok körülvéve, legszívesebben az egész helyet elnyelném a mágiámmal, de jelenleg annak is örülhettek, hogy nem romlott tovább az állapotom. Bár, ha egy-két alkut most hajtanék be, akkor lehet, sikerülne eme tervem, de az is lehet, hogy még jobban megsínylené a testem. A megbeszélésnek se volt semmi értelme, mondjuk az tény, hogy bővült a területem, de csak minimálisan. Érezhető, hogy el akarnak távolítani, de ez mindig is így volt, nem újdonság. Bár az jobban bosszantott, hogy Voxot kellett néznem. Biztos, hogy tervez valamit, az a mocsok. Jó volna tudni, hogy mit tervez, jelen állapotomban egy váratlan lépése is elég lenne ahhoz, hogy el tegyen az útból.

- Ó, Alastor! Végre megtaláltalak - szólít meg egy ismerős hang. Egyből a nő felé fordulok. Meglep, hogy a múltkori vitánk után hajlandó velem beszélni.

- Rosie, kedvesem! A múltkori vitánkat, én saj...

- Ugyan, Alastor nem kell bocsánatot kérned, mindketten hibáztunk. Borítsunk fátylat rá! - szavaival az enyémbe vág, bár jelenleg ez zavar a legkevésbé. Örülök, hogy nem vette magára, amit akkor mondtam, csak egyszerűen a történtek miatt nem vagyok önmagam.

- Ez esetben, egy italt? - kérdezem kedvesen és közben a jobbomat nyújtom felé, hogy belém tudjon karolni. Rosie egyből él a lehetőséggel és így indulunk el az asztalok felé, a tánctér még üres. Valamiért a zenekar még nem kezdett el játszani, pedig lassan be kell jelenteni a királyi családot is. A helyszín, mint mindig most is a királyi palota hatalmas bálterme, és, mint tavaly most is a vörös szín dominál a helyiségben. De mivel nem csak Overlordok jelentek meg ezen az eseményen, hanem nemesek is és azok családtagjaik.

- Mint mindig, most is gyönyörűen nézel ki, Kedves - dicsérem meg a mellettem sétáló nőt. Igaz ez már megszokott cselekvés tőlem felé, de ma igazán szép ruhát alkotott meg magának.

- Jaj, Alastor! - legyint kissé zavartan. - Ma este nem én leszek az est fénypontja. De örülök, hogy tetszik ez az alkotásom - mosolyog sejtelmesen, közben egy pezsgőspoharat vesz el az asztalról, ahogy én is.

- Ha a királyi családra gondolsz, akkor inkább nem kérek belőlük - ajkaim kissé fintorba mozdul, de továbbra is mosolygok.

- Nem, rájuk. Majd meglátod - hagyja rám a dolgot, én meg csak vállat rántok az egészre. Témát váltva beszélgetünk tovább, leginkább Rosie sikeréről, hiszen mégiscsak egy hatalmasabb területre tudott szert tenni, mint én. Terjeszkedni szeretne, ami nem is olyan rossz ötlet. Hiszen jó pár démon szereti az alkotásait, talán meg tudná valósítani az álmát itt a pokolban. Milyen ironikus, hogy itt lesz sikeres, bár még élt, akkor is ismert volt, csak hát a férje. De már itt se tudja korlátozni tovább, köszönheti a mészárlásnak.

- Üdvözlök minden megjelent személyt ezen az estén! - töri meg a hangzavart egy személy hangja, ki a színpadon állhat.

- Na, végre elkezdődik - sóhajtok fel, szavaimat a mellettem álló nőnek intézve.

- Elnézésüket kérjük a bál megnyitása kissé csúszásba került, de most már minden probléma el lett simítva. Nagy tapsot kérnék a királyi családnak, hogy ez a rendezvény létrejöhetett. A Magne család! - jelenti be végre őket. Bár ez a hang nagyon is ismerős, szinte már túlságosan is. De a sok démon miatt semmit se látunk a színpadból.

- Gyere, menjünk előre, Alastor! - ragad karon, Rosie és előrébb furakszik. Közben a királyi család megjelenik a lépcsők tetején, ami a többi folyosóra vezet, ahol a kisebb rangú démonok, azaz a személyzet szobái lehetnek, hiszen ez a kastély biztos van, vagy négy emeletes. Feleslegesen, de mindegy is. Előrébb furakszunk, innen már látjuk a színpadot rendesen. Meglepő módon a függönyök még le vannak engedve, így a személy, aki eddig beszélt nem is látjuk.

- Nagy megtiszteltetés, magát Lucifer nagyurat, Lilith úrnőt, és természetesen az ifjú hercegnőt Charlotte Magnet köszöntenem, nekem Lunának a Vérhold démonnak! - mondandója végén a függönyöket felhúzzák, a tömeg hangosan tapsolni kezd, teljesen levette őket a lábukról, pedig eddig semmi nagy dolgot nem tett. És tényleg ő van a színpadon, egy versenyzongora előtt ül, a közönség felé fordulva.

- Az este most kezdődik, minden jelenlévőnek, pokoli jó szórakozást kívánok! - mosolyogva áll fel a székről, kezében a mikrofonnal, amibe eddig is beszélt. Helyére egy ismeretlen imp ül, míg ő előrébb sétál egészen a színpad elejére. A zongora lágy dallamai felcsendülnek mögötte. Luciferre, most tényleg ő is fog fellépni?

A ruha illusztrációját sajna, csak így engedi a wattpad: https://www.deviantart.com/brillantezza/art/CLOSE-Design-Adopt-55-796110192

Remélem tetszett nektek ez a fejezet is. Kicsit, na jó nagyon gyors voltam ezzel a fejezettel most, de mivel holnaptól megint dolgoznom kell, így több idő fog el telni a következő fejezetig. Addig is, további szép napot nektek kedves olvasok!