Pár nap múlva Jungkookot még mindig bántotta ez az eset. A barna hajú lánnyal azóta nem is tartja a kapcsolatot. Igaz, Jiwoo-val tölti minden szabadidejét, és tökéletes szeretőként állja a helyét, de... azért mégis Kyungmi volt az első lány, akibe beleszeretett. Az a gondolat, hogy porrá zúzta a szívét, nem hagyta nyugodni. De szerencsére sikeresen rejtegette csalódottságát és zavarát. Jiwoo előtt még annál inkább. Nagyon is muszáj volt.

Mikor egyik nap felébredt, felült az ágyában, ásított egyet, megdörzsölte a szemét. Tudniillik, mára azt beszélte meg a barátnőjével, hogy szétnéznek ketten a városban. Jungkook még úgy is új itt (habár már természetesen járt itt), ezért ez egy tökéletes alkalom arra, hogy jobban megismerhesse Szöult, ugyanis eddig Busanban élt. Ott nőtt fel, ott lakott. Most pedig majd barátnőjével az oldalán, bejárhatja Dél-Korea gyönyörű fővárosát (bár az igazat megvallva: Kyungmi kezét fogva sokkal jobban élvezné. De Jiwoo-t szereti, úgyhogy nem hagyhatja ki.).

Gondolatait félbeszakítva felállt az ágyról és útját a fürdőbe vette. Ott megállt a mosdókagylónál és meredten bámult maga elé. A csap fölött lévő tükörből egy sírástól feldagadt és enyhén vörös szemű, kócos hajú fiú nézett vissza rá.

- Megőrjít ez a lány... kikészít idegileg – ingatta meg a fejét, Kyungmira gondolva. Majd hirtelen két kar fonódott dereka köré, amitől megugrott egy kicsit, majd végül megfordult. Nagy meglepetésére Jiwoo-val állt szemben.

- Szia! – köszönt neki rekedtek hangon és szorosan megölelte.

- Jó reggelt! – mosolygott rá a félig amerikai és adott neki egy csókot, amit a fiú azonnal viszonzott is.

- Hát te?

- A srácok beengedtek és belopóztam hozzád – kuncogott Jiwoo – Akkor hagylak elkészülni, aztán indulhatunk is, nem?

- Persze! – bólintott mosolyogva a 18 éves.

Körülbelül negyed óra múlva már Szöul utcáin sétálgattak. Beszélgettek, nevetgéltek, szórakoztak, és vidáman vásárolgattak is. Igaz, nem mindig, de néha gazdagabbak lettek egy-egy tárggyal, esetleg kiegészítővel vagy ruhadarabbal. Jungkook-nak ugyan takarnia kellett valamennyire a rajongók elől az arcát, hogy le ne lepleződjön. Főleg most, amikor ráadásul egy lánnyal van. Ez a téma mindig is nagy kedvence volt az újságíróknak: melyik idolnak van barátnője vagy exe, és a többi. Mindig is szeretettel pletykáltak ilyenekről, határt nem ismerve. De hát... a sajtó az sajtó, ez van. Nincs választás.

Pár perc múlva megtorpantak egy édességbolt előtt. Hát ki nem akart volna bemenni oda?

- Ide-be-kell-mennünk! – jelentette ki még mindig Jungkook kezét fogva Jiwoo, miközben a kirakatot bámulta.

- Szerintem is – egyezett bele a fiú bólintva. Azzal be is léptek az üzletbe.

A polcok tele voltak tömve több féle, finomabbnál-finomabb édességekkel, tarkábbnál-tarkább csomagolásban. Jó pár ember tartózkodott bent, de nem volt szerencsére tömeg.

Mikor kiválasztották, hogy miket szeretnének megvenni, elindultak a pénztárhoz. És ahogyan megpillantotta Jungkook, hogy ki áll a kasszánál, azonnal elcsöndesedett Jiwoo-val együtt. Márpedig muszáj kifizetni az édességeket nála, nem vihetik csak úgy el.

- Íme, itt a gerlepár! – gondolta magában Kyungmi, mikor megpillantotta az édes kettest.

Végül az említettek is sorra kerültek.

- Szia! – köszöntek nagyjából egyszerre a barna hajúnak, halkan.

A lány csak félénken integetett, kiszámolta a fizetendő összeget, majd már Jungkook nyújtotta is a pénzt. Viszont miközben vette el az említett dolgot a fiútól, véletlen hozzáért két újjához. A barna hajúnak és a fekete hajúnak is egyaránt furcsán megdobbant a szíve. De a csend feszült és kínos volt.

Pár pillanat múlva a szerelmes pár már újra az utcákon sétálgatott.

Az egész napot együtt töltötték és sok érdekes dolgot megnéztek a városban.

Mikor este Jungkook az ágyában feküdt, egyszerűen nem hagyta békén az a gondolat, hogy betévedtek véletlen abba a boltba, ahol Kyungmi dolgozik, ráadásul úgy, hogy nem is tudtak róla, maximum Jiwoo talán, de biztos teljesen kiment a fejéből.

- Olyan gyengéd volt az érintése... nem tagadom, jól esett az az egy pillanatnyi érzés. Sőt, ez az egész ráadásul egy gyönyörű lányhoz fűződik. De nekem itt van Jiwoo és nagyon szeretem őt. Az ő szívét nem akarom összetörni, ha már Kyungmi-ét sikerült... de... a fenébe, milliónyi érzés kavarog bennem! Mikor lesz már ennek vége? – gondolta magában, majd pár pillanaton belül szemei becsukódtak és beszippantotta az álom-világ.

Körülbelül három hét múlva az egyik napon Jiwoo-nak szülinapja volt. Így hát Kyungmi késő délután, munka után, elment meglátogatni a barátnőjét, hogy végre felköszönthesse őt.

Már éppen közeledett a naplemente, a lány pedig megérkezett az ünneplésre váró barátnőjéhez. Megpróbált most is lassan benyitni an házba, de az ajtó sajnos zárva volt és lehetetlen volt a bejutás.

- Hát ez meg? – furcsálkodott Kyungmi.

Ezek után csöngetett háromszor is, de semmi sem történt. Furcsa volt neki ez az egész.

- Biztos megint Jungkook-kal lóg, mint mindig... - morogta az orra alatt, miután sóhajtott egyet.

Még pár próbálkozás után végül belenyugodott abba, hogy egy lélek sincs az albérletben, megelégelte a helyzetet, és elővette a mobilját, majd írt egy üzenetet Jiwoo-nak.

Pár perc után érkezett is a válasz.

A barna hajú szemei elkerekedtek és teljesen kiakadva bámulta a kijelzőt. Nem hitt a szemének. Nem hitte el azt, amit olvasott.

A sokkban lévő lány már-már szinte sírva pötyögött tovább a telefonján. Borzasztóan bántotta őt ez a dolog.

A lány hiába üzengetett tovább, a barátnője már nem volt elérhető.

Az utolsó üzenetet szinte sírva pötyögte be és küldte el.

Ezek után a lány hazasietett, ahol pityeregve küldött egy üzenetet az igazi lelki támaszának, akire mindig is számíthatott.

A fiú máris reagált rá.

Ahogyan Seokjin mondta, pár perc múlva meg is érkezett a lány házához és becsöngetett. A lány ajtót nyitott neki. Könnyei pedig újra potyogni kezdtek.

- Itt vagyok, ne sírj! – ölelte meg hosszan a fiú Kyungmi-t.

- Jiwoo képes volt úgy elutazni, hogy nem szólt nekem! – zokogott a 16 éves, Seokjin mellkasába fúrva a fejét.

- Tudok róla – sóhajtott a fiú – Csak ne sírj, oké? Itt vagyok, addig maradok itt, amíg akarod. Itt is aludhatok, ha szeretnéd – simogatta meg lágyan a lány hátát.

- Arra szükségem is lesz ezek után... - szipogott a fiatalabbik barna hajú.

Így hát már este Kyungmi ágyában feküdtek. A lány már aludt, Jin is elszundított, de még előtte szorosan átölelte a mellette szuszogó tinédzsert, mire az közelebb húzódott a fiúhoz és szorosan hozzá bújt. Jin pedig még védelmezőbben tartotta karjai között és így aludtak tovább.

Az éjszaka kellős közepén Seokjin arra ébredt fel, hogy telefonja folyamatosan pityeg. Erre egy kicsit felmordult, majd a sötétben tapogatózva megkereste a mobilját, feloldotta azt, és megnézte az üzeneteket, amiket kapott.

Ezek után inkább válaszolt.

Seokjin nem akarta elmondani azokat a dolgokat, amiket Kyungmi mesélt neki. Túlságosan is magándolognak tartotta őket, nagy titkok voltak számára. Így hát becsületes volt és hallgatott róluk. Nem akarta azt, hogy ebből bármi rossz süljön ki. Az neki sem és Kyungmi-nak sem tenne jót, az az igazság.

Ezek után még váltottak pár szót egymással és a beszélgetésnek vége szakadt. Jin visszatette a készüléket a helyére, Kyungmi felé fordult, és újra szorosan karjai közé vonta a vékony lányt, mire az újra hozzábújt.

Pár percig még simogatta Kyungmi hátát, és végül őt is elnyomta az álom.

~idol: koreai sztár, tehát énekel, táncol, és esetleg rappel.