- Hmmm... szerinted melyik legyen? – lóbált meg Jiwoo a barátnője előtt két, gyönyörű, piros ruhát.

Kyungmi alaposan megnézte a két darabot és végül választott.

- Az, ott! – mutatott a jobb oldalira, melynek mell fölötti része áttűnő volt egy kicsit és gyöngyök ékesítették, majd onnan lefele testhez simult az anyag, és végül egy egyenes szabású szoknya résszel zárult, amely körülbelül comb középig tartott.

- Szerintem is... - helyeselt a fekete hajú lány.

- De miért pont piros? Eddig csak fekete, vagy valamilyen sötét színű egybe ruhát hordtál ilyen alkalmakra! – vonta fel a szemöldökét a barna hajú.

- Hát... öhmmm... izé... - vakarta meg tarkóját zavartan a kérdezett – Igazából... Jungkook kedvenc színe a piros és így plusz esélyem is lehet nála... - vörösödött el vigyorogva és szégyenlősen lehajtotta a fejét.

- Ó, értem!

- Piros? Plusz esély? Nem is rossz... - gondolta magában Kyungmi.

- És te mit fogsz felvenni? – nézett kíváncsian félig amerikai barátnője rá.

- Nem tudom... - sóhajtott a kérdezett.

A másik lány elgondolkozott és elindult az ajtó felé.

- Hozok neked két ruhát, pillanat – azzal ki is ment a házból és elindult.

Pár perc múlva vissza is tért Jiwoo, immáron két ruhadarabbal a kezében.

- Melyiket akarod felvenni? – kérdezte mosolyogva a barna hajútól.

Igazából mind a két ruha ugyan úgy nézett ki, csak az egyik fehér, a másik pedig kék volt. A felső rész pántjai hátul keresztezték egymást, és ahol összefutottak, ott volt egy nagy masni. A szoknya pedig combközépig ért, talán még egy kicsit feljebb is. Végül a fehérre esett a választása.

Ezután megcsinálták egymás sminkjét és haját. Kyungmi haja gyönyörű, nagy hullámokban omlott a vállára, szemei igézőek, ajkai pedig vörösek voltak. Jiwoo hasonlóan nézett ki.

Miután végeztek, körülbelül negyed óra múlva dudált egy autó a ház előtt.

- Úr isten, itt vannak! – pattant fel a kanapéról a fekete hajú lány – Gyere!

- Jó, mindjárt, menj csak! – sóhajtott a barna hajú.

Azzal Jiwoo kilépett az ajtón. A járdához közel egy fekete furgon parkolt. Amint a lány meglátta Jungkookot, azonnal odarohant hozzá, adott neki egy puszit és a nyakába ugrott.

- Szép vagy ma! – mosolygott rá a fiú.

Váltottak még pár szót, majd beszálltak az autóba, csak Namjoon maradt kint, hogy majd segíthessen a másik lánynak beszállni a járműbe.

Az igazat megvallva: Kyungmi azért nem akart azonnal kimenni a fiúkhoz, mert nem bírta volna végig nézni, ahogyan a két fekete hajú boldogan ölelkezik. Így hát várt egy-két percet, majd végül ő is kilépett a házból.

Amint megpillantották őt, Jimin, Yoongi, és Hoseok azonnal elámult az autóban.

- Kyungmi, mint egy angyal! – szólalt meg Jimin, mire Jungkook gyilkos pillantásokkal illette meg, úgy, hogy a mellette ülő, félig amerikai észre ne vegye azt.

A lány kecsesen lépkedett az autóhoz, és mikor megpillantotta Namjoont, elmosolyodott.

- Helló! – köszönt az előbb említett.

- Szia! – így Kyungmi.

- Wow, nagyon gyönyörű vagy! Fordulj csak meg! – azzal gyengéden megpörgette a barna hajút – Amúgy szebb vagy Jiwoonál – súgta oda neki, mire mind a ketten elnevették magukat.

- Köszönöm!

Azzal ők is beültek az autóba, majd elhajtottak és útjukat az étterem felé vették. Persze közben Jungkook párszor a lány felé nézett, de inkább Jiwooval volt elfoglalva.

Pár perc múlva már egy asztalnál ültek és várták az ételt. Nem volt sok ember az épületben, ezért nyugodtan tudtak csevegni. Mikor pedig már ettek, Jiwoo és Jungkook szinte csak egymással foglalkozott. Beszélgettek, nevetgéltek, megkóstolták egymás ételét, pár puszi is elcsattant. Kyungmi ráadásul pont szemben ült velük, Hoseok és Taehyung között, ezért már nem bírta tovább nézni ezt az édes kettest.

- Figyeljetek, én kimegyek levegőzni! – állt fel zavartan az asztaltól.

- Rosszul vagy? – kérdezte felnézve rá Jin.

- Igen, egy kicsit, de minden rendben – bólogatott a kérdezett egy apró mosolyt megejtve.

Azzal már kint is volt egy kis teraszon, ahol rajta kívül szerencsére senki sem volt. Nekitámaszkodott a kerítésnek és csak nézett maga elé, mereven. Majd ahogyan gondolatai elkalandoztak Jungkook felé, hirtelen könnyei potyogni kezdtek és szipogni is elkezdett.

Bántotta Jiwoo kapcsolata Jungkook-kal, bántotta az, hogy ez a fiú nem lehet az övé, bántotta az, hogy nem kapott tőle sohasem ölelést, sőt, senkitől sem. Azóta, mióta barátnőjétől kapott egy ölelést a repülőtéren, azóta senki sem akarta igazán karjai közé vonni. Persze mindent megadott volna érte, csak... had kapjon egy jó nagy ölelést. Tök mindegy, hogy kitől, csak kapjon egyet.

Már vagy negyed órája ácsorgott, mikor egy nagy, meleg tenyeret érzett a hátán.

- Kyungmi, minden rendben? Te sírsz? – hallotta Jin hangját, mire felnézett rá – Mi bánt? – kezdte el simogatni lágyan a hátát.

- Jin, én ezt már nem bírom! – fordult a fiú felé és hirtelen átölelte a másik barna hajú derekát szorosan, és hozzá bújt, ahogyan csak tudott. Majd mikor érezte, hogy az előtte álló, magas fiú karjai köré fonódnak, azonnal zokogni kezdett, mire Jin még jobban magához húzta a vékony lányt.

- Úr isten, megölelt valaki! – gondolta magában.

- Kitalálom: Jungkook és Jiwoo? – találgatta Jin Kyungmi baját.

- Igen – mondta nyöszörögve, a fiú mellkasába fúrva a fejét a kérdezett.

- Akkor nem is voltál rosszul, mi?

- Nem...

- Gondoltam... - sóhajtott Jin – Ne sírj, oké? – tolta el magától egy kicsit Kyungmit, hogy a szemébe tudjon nézni. A lány még sírt egy kicsit, de egy idő után már csak szipogott, így végre ki tudta nyitni a szemeit, hogy a fölé magasodó fiúra fel tudjon nézni – A sminked is lefolyt, te kis drága! – kuncogott és letörölt pár könnycseppet Kyungmi arcáról, mire az mosolyogni kezdett, de rögtön abba is hagyta.

- Egyszerűen nem tudok rájuk nézni, mert rosszul vagyok attól, amit csinálnak ketten – ingatta meg a fejét a barna hajú lány.

- Hmmm... talán... féltékeny vagy?

- Igen! Nem... ig... ne... nem tudom! – szipogott a lány.

- Jungkook a baj? – kérdezte Jin egy kicsit halkabban.

Erre Kyungmi, könnyeit visszafojtva, ajkába beleharapva bólintott.

- Igen – hajtotta le a fejét – Szeretem Jeon Jeong-gukot! – fakadt ki és újra sírni kezdett – De van egy barátnőm, aki mindent tönkretesz! – emelte fel a hangját két szipogás között.

Erre Jin átkarolta Kyungmi vállát, mire a lány félig kezeibe temette az arcát és úgy zokogott tovább.

- Most szépen haza megyünk! – sóhajtott a fiú.

Beléptek vissza az étterembe, és mikor az asztalnál ülő, hét fiatal meghallotta, ahogyan Kyungmi hangosan, szinte hisztérikusan sír és kapkodja a levegőt, azonnal feléjük fordultak. Mikor megálltak az asztaluknál, mindenki elsápadt a zokogó lány láttán.

- Kyungmi! Mi a gond? – kérdezte Jimin és fel is állt volna, ha Jin nem akadályozza meg.

Kyungmi végigfuttatta tekintetét a társaságon, pár pillanatig leidőzött Jungkookon, majd gyorsan Jin felé fordult, hozzá bújt, és eltakarta az arcát, de még mindig bőgött. A fölé magasodó, vállát átkaroló fiú letette egy pénzösszeget az asztalra, amely – nagy valószínűséggel – a két barna hajú, egymás mellett álló fiatal ételének az összege volt.

- Mi mentünk, sziasztok! – köszönt el Jin a többiektől és el is indult a könnyeit potyogtató lánnyal az oldalán, ki az étteremből.

Eközben a többi fiatal összenézett és értelmetlenül meredtek a bejárati ajtóra. Nem tudták, hogy mégis mi lehet a baja Kyungminak. Teljesen tudatlanok voltak. Sosem látták még ilyennek őt.

Körülbelül két óra múlva a barna hajú lány már az ágyában feküdt, és majdnem elaludt, mikor hirtelen érkezett egy üzenete.

Így hát elővette a mobilját és meg is nyitotta az említett dolgot.

A kép láttán Kyungmi elmosolyodott.

Még pár szót váltottak egymással, majd a beszélgetésnek vége szakadt, és a lány szomorúan mosolyogva aludt el, de előtte még ezt gondolta magában:

- Ma Jin volt az igazi lelki támaszom. És ezért nagyon hálás vagyok neki. Jól esett, hogy törődött velem. Olyan, mint ha a bátyám lenne. Nagyon közel áll hozzám.