Annyeong!

Egyszerűen szuperek vagytok! Még csak öt fejezet van fent és máris több, mint százan olvassátok. Köszönöm szépen, de tényleg! Örülök neki, de nagyon! :)

Na, de nem is szaporítanám tovább a szót, kezdődjön is a hatodik rész. Remélem tetszeni fog! :)

~Chu ♥

A két barátnő délután, a megbeszélt időpontban el is indult a koncertre. A barna hajú lány egy laza, fehér szettben, barátnője pedig inkább a biasa stílusa szerint öltözködött. Jiwoo repdesett az örömtől, hogy láthatja az egész BTS-t, és újra Jungkookot, viszont Kyungmit bántotta ez a Jungkookos ügy és félt a többi sráccal való találkozástól is, hisz semmit sem tudott róluk, ellentétben Jiwoo-val, aki kisujjból kirázza a róluk szóló információkat. Nem tudta, hogy milyen stílusú dalaik vannak, nem tudta, hogy kedvelni fogják-e és be fogják-e fogadni közéjük. Valamint szomorú volt az miatt, hogy a barátnője biztos el fogja csábítani azt a fekete hajú és szemű, aranyosan mosolygó fiút, akit kedvel. Furcsa volt neki az az érzés, hogy bármikor beteljesülhet Jungkook iránti érzelme. Félt a szerelemtől, nem tagadta le. De sajnos ezt nem lehet elkerülni, hisz mindenütt ott van a levegőben, és bármikor lecsaphat. És akkor két ember egymásra talál, majd már nincs vissza út, egyszerűen megállíthatatlan. De milyen szép dolog is a szerelem...

- Te nem izgulsz? – szólalt meg félig amerikai barátnője.

- Nem, egyáltalán nem. Miért is izgulnék? – vonta fel a szemöldökét Kyungmi.

- Hát... tudod... első alkalommal látjuk igaziból a BTS-t, meg ilyesmi...

- Semmit nem tudok róluk, úgyhogy az én részemről teljesen mindegy... - sóhajtott a barna hajú.

- Hidd el, imádni fogod őket, tetszeni fog! Legalább hallgatsz egy kis hip-hop beütésű zenét is, nem csak olyan unalmasakat, mint például IU, meg ilyesmi...

- Hé! Ezt vond vissza! IU nem unalmas! – püfölte meg a másik lány a barátnője vállát szórakozottan, mire mind a ketten elnevették magukat.

Rövid idő alatt meg is érkeztek a helyszínre. Megálltak egy hatalmas stadion előtt, melynek bejáratánál rengeteg rajongó várakozott arra, hogy bemehessen és lefoglalhassa a helyét. Viszont a két barátnő nem velük tartott, hanem ahhoz az ajtóhoz mentek, amin belépve el lehet jutni a backstage-be egy folyosón keresztül. De volt egy kis bökkenő: az ajtó két oldalán egy-egy őr állt.

- Álljanak meg, fiatalok! Ide nem mehetnek be! – szólalt meg az egyikük.

- Nem rég beszéltem az egyik taggal, hogy bemehetünk-e hozzájuk és megengedte! – vágott vissza Jiwoo.

- Persze már! Ez még viccnek is rossz!

A fekete hajú lány kezdett ideges lenni.

- Na jó, idefigyeljen! Be kell engednie, mert...

A lány be sem fejezni a mondanivalóját, Jungkook máris megjelent az ajtóban és rájuk mosolygott.

- Miért nem jöttök be? – kérdezte, de a rajongók észre vették őket és Jungkookot megpillantva, ahogyan összemosolygott velük, visítani kezdtek és pár vaku is felvillant. Hoppá, ebből hogy fognak kimászni? Reméljük, hogy semmi nem lesz belőle...

- Ez itt nem enged be! – mutatott Jiwoo a szigorú őrre dühösen.

- Ó, elnézést, velem vannak, engedjék be őket! Van rá engedélyük! – jelentette ki a fiú, mire a két őr elállt az útból és végre beléphettek az ajtón, amely be is záródott mögöttük.

- Hát szia, Jiwoo! – ölelte meg azonnal Jungkook Jiwoo-t. Ezt látva Kyungmi teljesen elszomorodott. Sőt, ennek tetejében még meg is puszilták egymást, ami még rosszabbul esett neki. Teljesen kiközösítve érezte magát, olyan érzése volt, mint ha csak egy kívülálló lenne. Kicsit magányosnak is érezte magát ebben a pillanatban. És azt is tudta, hogy ez a fiú, aki itt áll előtte, soha nem lesz az övé. Nehezen hitte el ezt az egészet.

- És akkor neked is sz... Kyungmi, miért vágsz ilyen szomorú képet? Van valami gond? – vonta fel Jungkook a szemöldökét a barna hajú felé fordulva.

- Nem, semmi! – rázta meg a fejét zavartan és megejtett egy kis mosolyt.

- Biztos? – kérdezte most már a barátnője is.

- Igen!

- Akkor jó. Gyertek! – sóhajtott a fiú és elindultak a hosszú folyosón, előre, egy olyan ajtóhoz, amely mögül ordibálás és röhögés hallatszódott ki.

Amint beléptek oda, Jiwoo-t azonnal elkapta a fangörcs, Kyungmi pedig hirtelen nagyon félénk lett.

- Srácok! Nézzétek, hogy kiket hoztam! – szólalt meg a fekete hajú fiú, mire hat szempár szegeződött rájuk – Kyungmit már ismeritek látásból, ő pedig itt JIwoo, a barátnője, és a rajongónk. Kyungmi pedig még nem ismer minket.

- Ó, valóban? – vonta fel a szemöldökét Suga – Akkor bemutatkozok – azzal odaállt a barna hajú elé – Min Yoon-gi, de neked csak Suga – hajolt meg előtte, majd rákacsintott és kuncogva nézte, ahogyam a lány elvörösödik.

- Nam Kyung-mi... - hajolt meg a barna hajú is.

Majd megismerte a többi fiút is. Ezután következett Jiwoo, aki viszont szinte sírva ölelgette őket végig. Ezek után Kyungmi nem kapott ölelést... még mindig. Pedig hatalmas szüksége volt most egyre.

Miközben Jiwoo bemutatkozott a többieknek, a barna hajú nem akart Jungkook mellől elmozdulni. Míg a barátnője nem foglalkozott velük, addig szabadon élvezhette a közelségét, ami furcsa módon jól esett neki.

Ezután mind a kilencen belefogtak egy közös beszélgetésbe, amelyet pár percen belül megszakított a banda menedzsere.

- Gyertek, fiúk, kezdünk! – nyitott be a helyiségbe.

Ezt hallva a két lány kiment egy ajtón, végigrohanta a színpad mellett, és elfoglalták a helyüket, közel az emelvényhez, majd körülbelül őt perc múlva kezdetét vette a koncert.

A fiúk egymás után léptek színpadra az első dal szövege szerint, és amikor Jungkook bukkant fel, Kyungmi szíve furcsán megdobbant, mikor pedig énekelni kezdett, érezte, hogy egyre jobban beleszeret ebbe a fiúba, akire barátnője sajnos már lecsapott. Bántotta őt ez az egész, de még mennyire bántotta!

Alapjáraton nem voltak rosszak Kyungmi szerint a dalok, de két szám iszonyatosan megtetszett neki, amely (mint ahogyan közben megtudta Jiwoo-tól) az I Like It és a House Of Cards volt. Az utóbbiban mikor hallotta Jungkookot énekelni, mindig kirázta a hideg és érezte: bizony, beleesett ebbe a fiúba, úgy ahogy kell, fülig.

- Úr isten, szerelmes vagyok! Van ennél furcsább érzés a világon? – gondolta magában és innentől kezdve mosolyogva követte a fekete hajú fiút szemeivel.

A rajongók énekelték a dalszövegeket, sikítoztak, és nagyon örültek a fiúknak. Rengeteg ember volt a stadionban, szinte tízezrek. És mind e miatt a hét fiú miatt voltak itt. Sok A.R.M.Y volt körülöttük, ameddig csak a szem ellát.

A koncert körülbelül egy óra alatt lezajlott, a végén köszönetet nyilvánítottak az A.R.M.Y-k-nak, és már indultak le a színpadról, de Jungkook visszafordult a rajongók felé és a szájához emelte a kezében tartott mikrofont.

- Még szeretnék valamit mondani... - szólalt meg, mire a rajongók visítani kezdtek újra – Könyörgöm, kérlek titeket... légy szíves, ne zaklassátok Nam Kyung-mit. Már panaszkodott nekem erről. Kérlek... had legyen normális élete piszkálás nélkül, rendben? Köszönöm! – azzal be is ment a backstage-be, a rajongók pedig végre megértették.

Kyungmi boldogbak érezte magát ás hálás volt a fiúnak.

- Na jó, hol van ez a srác? – pattant fel a helyéről. Jiwoo követte a példáját, majd a két barát is bevonult a backstage-be.

Megkereste a barna hajú a fiút, majd mikor megpillantotta hátulról, odament hozzá, és megkocogtatta a vállát, mire Jungkook felé fordult.

- Öhmmm... én... köszönöm! – hajtotta le a lány szégyenlősen a fejét.

- Ó, semmiség! – simogatta meg a fiú gyengéden az egyik karját. Érintése helyén szinte égett a barna hajú bőre.

- Most ért hozzám először. Jézusom, hogy lehet valakinek ennyire simogató az érintése?

Aztán várta, hogy valami csoda folytán kapjon tőle egy jó nagy ölelést, de nem kapott... már megint. Pedig erre vágyott a legjobban. Jaj, te szegény lány...

Körülbelül másfél óra múlva a kilenc fiatal ki is lépett a stadionból. Addigra már az összes rajongó elment és a hatalmas terület kiürült. Már naplemente volt és közeledett a félhomály.

- Na, akkor mikor találkozzunk és hol? – szólalt meg Jiwoo.

- Kapsz két órát, és... - így Rapmonster.

De J-Hope közbevágott.

- Nem visszük magunkkal Kyungmit is? – állt elő egy ötlettel.

Erre az említett szemei felcsillantak és érdeklődve fürkészte a társaságot.

- De, jó ötlet! – helyeselt Jin.

- Jó, akkor igen, két órát kaptok, készüljetek el mondjuk Kyungminál és oda megyünk majd értetek – mondta Namjoon.

Mindenki beleegyezett, Kyungmi megadta a címet, majd mindannyian hazaindultak.

Igaz, hogy mindenki rábólintott, de Jiwoo-t egy kicsit zavarta ez az egész. Azért mégsem jó az, ha két barátnő pályázik egy srácra...

~ A.R.M.Y: így hívják a BTS (Bangtan Boys) rajongóit (aki még esetleg nem tudja!)