Annyeong!

Csak annyit szeretnék így az elején elmondani, hogy nagyon szépen köszönöm a 7000 olvasást/megtekintést. Rengeteget jelent ez nekem. Már nagyon közel járunk a 10.000-hez, de nagyon ;) ♥

~Chu ♥

***************

A főpróba utáni napon már el is érkezett a koncert napja. A BTS már tényleg sokat gyakorolt erre az alkalomra. Már az öltözőjükben készülődtek egy jó ideje, miközben beszélgettek és nevetgéltek. Ez alatt már rajongók ezrei gyülekeztek a koncertteremben. Már mindannyian várták azt, hogy végre láthassák ezt a hét fiút, a hét fiú pedig azt várta, hogy végre láthassák a rajongókat. De egyikük sem izgult annyira, mint Jungkook. Rettenetesen feszült volt. Mindvégig azon volt, hogy megfeleljen Kyungminak. Meg akarta dobogtatni a lány szívét, bár tudta, hogy ettől még nem lesznek jóban. De mindenesetre reménykedett abban, hogy nem fog elrontani semmit és nem fog ott a színpadon kikészülni. Már így is idegileg ki volt, amit csak tovább fokozott az, hogy izgult.

- Remélem, hogy Kyungmi sokszor fog rám figyelni, hiszen... mostanában csak miatta gyakorlok órákon keresztül. Egyfolytában ő lebeg a szemem előtt. Csak rá tudok gondolni.

Beletúrt a hajába és sóhajtott egy nagyot.

- Minden rendben, maknae? – rakta vállára az egyik kezét Jin, mire az felpillantott rá és vissza maga elé – Elég durván feszült vagy és egy picit sápadt is... nehogy összeess nekem a színpadon vagy valami!

- Kyungmi miatt vagyok ideges... - szólalt meg a fiatalabbik nagy nehezen. Majd harapdálni kezdte ajkait.

- Ne legyél ideges miatta! – ült le mellé Seokjin – Szurkol nekünk, ne aggódj – karolta át a vállát – Még az ország másik feléről is támogat minket – kuncogott egy kicsit – Nincs miért aggódnod!

- Tudom, és örülök is neki, hogy támogat minket, néz minket, és szurkol nekünk, de... nem ez a problémám – sóhajtott fel a másik.

- Akkor meg mi?

A kérdezett ismét felsóhajtott.

- Rettenetesen hiányzik, pedig tudom, hogy úgy néz rám, mint egy szörnyetegre, és nem vagyunk jóban – itt megremegett egy kicsit a hangja – De... nem tudom kiverni őt a fejemből. Tudod, hogy milyen gyönyörű mosolya van és milyen aranyos, amikor zavarban van?

- Tudom, hidd el – helyeselt Jin.

- Egyszerűen csak csodálatos. De annyira, hogy az valami elképesztő – dőlt hátra Jungkook – De én voltam akkora barom, hogy úgy bántam vele, mint egy rongybabával. Mindent a fejéhez vágtam és sarokba szorítottam. Erőszakos voltam vele – azzal tenyerébe temette az arcát – Egy tuskó vagyok, érted? Egy tuskó! Meg egy hatalmas bunkó!

Seokjin újra átkarolta a vállát és megszólalt.

- Figyelj... valóban nagy hibát követtél el, de nem vagy tuskó és bunkó sem. Ne hordj itt össze ilyen hülyeségeket! Nincs értelme. Így csak hergeled magad.

- Már úgy is tök mindegy, mert vége van ennek. Már rég fölment bennem annyira a pumpa, hogy nagyon ideges legyek. Már semmi értelme nincs.

- Dehogynem! Ne beszéld be magadnak ezeket a hülyeségeket! – majd hirtelen Jin telefonja pityegett párat, mire az említett a kezébe vette a készüléket és bekapcsolta a kijelzőt – Ó! Kyungmi küldött nekünk egy videó üzenetet – mosolyodott el – Megnézed velem? – pillantott a mellette ülőre, mire az nyelt egy nagyot, de végül nagy nehezen beleegyezett. A videó elkezdődött és a képernyőn Kyungmi jelent meg.

- Sziasztok! – integetett mosolyogva, mire Jungkook szíve furcsán megdobbant – Csak annyit szerettem volna nektek mondani, hogy sok szerencsét mindegyikőtöknek! Figyellek ám titeket! – kuncogott, miközben gesztikulált a kezével – Jin oppa, neked meg főleg szurkolok. De ugyan így a többieknek is. J-Jungkook oppa... - itt hirtelen elszótlanodott, de pár másodperc múlva újra megszólalt – Öhmmm... i-igaz, hogy nem vagyunk jóban, de... a-attól még... t-te is legyél ügyes, sz-szurkolok neked is... - újra egy apró szünet – Na mindegy is. Már látom, hogy körülbelül hét perc múlva kezdődik a koncertetek, úgyhogy ezt a videót itt most befejezem. Legyetek ügyesek! – mosolygott – Szeretlek titeket és sziasztok! – formált hüvelyk- és mutató ujjával egy apró szívet, majd a videónak vége is lett.

Jin ezután az immáron vidámabb Jungkookra pillantott mosolyogva, majd meg is veregette a vállát.

- Látod? Semmiért sem kell aggódnod, maknae! Neked is szurkol!

Pár perc múlva a rajongók felvisítottak, ami azt jelentette, hogy kezdetét vette a koncert. Így hát bevonultak közvetlen a színpad mögé és vártak pár pillanatot, majd a fellépés már ténylegesen elkezdődött.

Kyungmi interneten keresztül nézte őket. Mikor megjelentek a színpadon a fiúk, azonnal elmosolyodott. Nagyon büszke volt rájuk. Viszont mikor Jungkookra irányult a kamera, leolvadt a mosoly az arcáról, és érezte, hogy elvörösödik. Mikor pedig a fiú belemosolygott a kamerába, a szíve furcsán megdobbant és melegség áradt szét a mellkasában.

- Ugh... már megint ez a hülye érzés... valóban szeretem őt. Ezt még végig gondolni is furcsa és... bizsergető érzés. A hideg futkos a hátamon. És valamiért folyamatosam a karjaiban akarok lenni. Mégis mi van velem?

Ahogyan tovább nézte a koncertet, egyre több gondolat cikázott a fejében. Különös képpen az összes Jungkookal kapcsolatos volt.

- Hmmm... vajon milyen lehet az, hogy megcsókol? Olyan puhák az ajkai, amilyennek látszanak? Vajon olyan, mint egy szőke herceg egy fehér lovon? Vajon milyen lehet minden este a karjaiban aludni? Vajon milyen érzés az, hogy megfogja a kezem? Talán az én kezem könnyen elveszik az övében? Vajon milyen érzés az, hogy gyengéden hozzám ér és végigsimít a karomon az ő hatalmas kezével? Vajon milyen érzéssel tölt el az, hogy magához húz, védelmezően a karjai közé zár engem, és könnyedén nyom egy puszit a fejbúbomra, mert én csak az álláig érek fel és szinte csak a mellkasán tudom elfektetni a fejem, miközben ő simogatja a hajam? Vajon milyen érzés az, hogy megpuszilja a nyakam, a homlokom, és belepuszil a hajamba? Vajon milyen érzés a barátnőjének lenni? – még a saját gondolatain is meglepődött.

Valóban oda volt Jungkookért. Szerette őt. Bár természetesen félt tőle.

A koncert a vége felé közeledett. Már a mai nap utolsó dalába kezdtek bele, amely egy lassabb dal volt. „Born Singer" volt a címe.

De az elején Jungkook nem bírta tovább. Teljesen kikészült. Végigfolyt egy kövér könnycsepp puha arcán, amelyet azonnal követ a többi. Ismét sírt. Elemelte szájától a mikrofont, majd felemelte azt, miközben lehajtotta a fejét és úgy sírt tovább.

- Kyungmi... kérlek... legyél itt velem! – gondolta magában.

Mikor a lány meglátta, hogy a fiú sír, hirtelen elsápadt. Szíve kihagyott pár ütemet és nyelt egy nagyot. Nem hitt a szemének.

- Még csak most látom őt először ilyen állapotban... – majd hirtelen tudatosult benne valami – Várjunk csak... M-Mi van akkor, ha... miattam sír? Na jó, ez túlzás... ilyen nincs, csak bebeszélem magamnak... igen, biztos csak ennyi. Nem vagyok hülye.

A koncert utáni három napot Kyungmi egész furcsa hangulatban élte meg. Folyamatosan az a kép lebegett előtte, hogy Jungkook elsírja magát a színpadon.

- Na jó, most már tényleg nem tudok kiigazodni ezen a fiún. Aish, miért ilyen nehéz ez? Nem értem... - gondolta magában és felsóhajtott.

Ahogyan böngészte telefonján az internetet, hirtelen megakadt egy cikken a szeme, amely azonnal felkeltette az érdeklődését.

„Jeon Jeong-guk, a BTS nevű együttes maknaeja először sírt nyilvánosság előtt. Nem tudjuk ennek az okát, de a rajongók úgy gondolják, hogy egy lány van a háttérben. Hiszen emlékezzünk csak vissza arra, mikor Jungkook az egyik interjúban megemlítette, hogy szerelmes egy Nam Kyung-mi nevű lányba."

Egy videó részlet volt beillesztve ide, amely értelemszerűen az említett interjúból kivágott rész volt.

„Azok a pletykák járják, hogy a lányt ezután a rajongók zaklatni kezdték saját közösségi oldalán, így az nyilvánosságra is került."

Ide egy kép volt beillesztve, amely valóban Kyungmit ábrázolta. Méghozzá ez egy olyan kép volt, amelyet még Jiwoo készített róla, akinek sikerült rávenni őt arra, hogy egy fotó erejéig álljon meg.

„Jungkook sírt a színpadon és sírt a koncertjük utáni napon megrendezett Fanmeetingen is."

Ide két kis videó volt beillesztve.

Az első a színpados ügy volt, amelyet Kyungmi már látott a koncertfelvételen. A másik viszont valóban egy Fanmeetingen készült. A rajongók megkérdezték Jungkooktól, hogy milyen érzés újra Busanban, a szülővárosában lenni és koncertezni. Erre a fiú válasza csupán csak ennyi volt:

- „Nagyon örülök, hogy ú-újra i-itt..."

A mondata félbeszakadt, majd a sírás jeleit mutatva a kezében lévő kis papírral azonnal eltakarta az arcát, amit a rajongók aranyosnak találtak és ezt hangoztatták is.

„Szerintetek mi lehet a valódi oka? Ha ti is erre a lány-ügyre hivatkoztok, szívesen látnátok őket együtt, egy párként, vagy inkább szó sem lehet róla? A további fejleményekkel hamarosan jövünk. Sziasztok!"

Kyungmi elsápadt, kicsúszott a telefon a kezéből, és csak meredt maga elé. Teljesen lefagyott.

Nem szerette volna azt, ha ezt a média hangoztatja. Nem szeretett volna újabb balhét. Nem akarta ezt az egészet újra eljátszani. Erre meg még rá tett egy lapáttal az is, hogy Jiwoo is 100%, hogy látni fogja a hírt, hiszen fent van a világhálón. Tudatlan volt és tehetetlen.

Vajon mi fog ebből kisülni? Vajon együtt lehetnek a média és a sajtó miatt valaha? Vajon mikor ér véget ez a sok szenvedés, amelyen ez a két fiatal keresztülmegy?

~Fanmeeting: egy rendezvény, amelyen egy banda tagjaitól lehet kérni autogramot és beszélgetni is lehet velük. Viszont egyáltalán nem olcsó :/