Mikor Jungkook másnap felkelt, gondolta, hogy elmegy ma reggel is abba a kávézóba, hátha láthatja újra azt a gyönyörű lányt. Hátha újra elveszhet szemeiben.

A gondolattól elmosolyodva felült az ágyában, ásított egy jó nagyot, kidörzsölte szemeiből az álmot, majd felállt és a fürdő felé vette az irányt. Ott megmosta az arcát és a fogát, beállította egy kicsit a haját, átöltözött, majd megpróbált úgy kisurranni a házból, hogy senki ne vegye észre, de sajnos ez nem sikerült.

- Jungkook, állj! – néztek ki a nappaliból haverjai.

- Hova, hova? – kérdezte Namjoon.

- Öhmmm... csak... kávézni – pirult el egy picit a legfiatalabb.

Ó, pedig bizony nem kávézgatni akart ott! Meg akarta lesni azt a szépséget.

- Hé, maknae! Vagy velünk, vagy sehogyan! – pattant fel a helyéről Jimin – Na, gyertek, srácok! Lessük meg mi is azt a lányt! – szólt oda a többieknek, mire ők is követték a példáját. Így már hatan kísérték a helyszínre szerelmes barátjukat. Jaj, Kyungmi, most már heten fognak bámulni téged, készülj fel rá!

Az utcákon már ma reggel is rengeteg ember sétálgatott. Bizony, Szöul egy hatalmas város. Viszont a srácoknak takarniuk kellett valahogyan az arcukat, hogy ne ismerjék fel őket. Ki tudja, hogy mennyi rajongó mászkálhatott a közelükben.

Pár perc múlva már bent ültek a kávézóban egy ablak melletti asztalnál és várták a lányt. Ugyan nem voltak biztosak abban, hogy ma is itt lesz, de reménykedtek benne, hogy eljön.

- Ha nem tudsz vele normálisan összeismerkedni, akkor elvehetem tőled? – piszkálta gúnyos mosollyal Jimin Jungkook-ot.

- Na, azt próbáld meg! Ő az enyém lesz és kész! – püfölte meg haverjai vállát szórakozottan a legfiatalabb.

Ezen mindegyikőjük jót nevetett. De vajon Jungkook képes lesz erre az egészre?

Már jó pár perce beszélgettek, mikor a szerelmes fiú kinézett az ablakon és látta, hogy Kyungmi közeledik az ajtóhoz. Azonnal visszatért félénk énje és tekintetét rögtön a bejáratra függesztette, hogy azonnal megláthassa a lányt.

- Itt van! – csitítgatta hangoskodó haverjait a fekete hajú. De a tagok nem akartak elhallgatni. Nem is érdekelte őket az, hogy mi történik körülöttük. Jó, az igazat megvallva Jungkook sem mondta valami hangosan, szóval érthető a helyzet. Mondjuk olyan halkan sem mondta, simán felfigyelhettek volna rá a barátai.

- Mindegy, hogy nem hallgatnak rám. Csak az a lényeg, hogy újra megfigyelhessem ezt a lányt. A srácoknak meg senki sem mondta, hogy jöjjenek el – fordította ismét figyelmét a pillanatokon belül megjelenő szépségre a legfiatalabb.

A kért személy be is lépett az ajtón. Jungkook ismételten végig rajta tartotta a tekintetét a pulthoz sétáló lányon.

Kyungmi beszélgetni kezdett az ott dolgozó hölggyel, miközben kávéja készülőben volt. Azalatt pedig reménykedve körbenézett párszor.

- Remélem engem keres... - vigyorodott el Jungkook, mire haverjai furcsán néztek rá.

- Maknae, kezdesz ijesztő lenni! Minek vigyorogsz ok nélkül? – szólt hozzá a fekete hajúhoz Taehyung.

- Az én kis drága, egyetlen okom ott van a pultnál – sóhajtott fel a kérdezett és még nagyobb vigyor ült ki az arcára.

Barátai egy emberként fordultak a lány felé, jól megnézegették, majd elégedetten vissza fordultak a még mindig Kyungmit vizslató Jungkook-hoz.

- Nem semmi, elég szép! – bólintott elismerően Hoseok.

Pár perc múlva Jimin megszólalt.

- Na, mire vársz, Kookie? Menj oda hozzá! – próbálta karjánál fogva felhúzni a helyéről a szerelmes fekete hajút.

- D-De nem merek hozzászólni! – ellenkezett a félénk.

- Na jól van már, a fenéket nem tudsz! Nyomás! – állította fel az említettet Namjoon, majd a pult felé lökte egy kicsit, mire a maknae visszanézett és a leader bíztatóan rá mosolygott – Hajrá! Menni fog! Sok szerencsét!

Jungkook rövid ideig habozott, majd teljes zavarban odaállt a lány mellé. Életében nem izzadt még ennyire a tenyere.

- És még megfelelően magas hozzám képest. Hmmm... totálisan az ideálom. Kell ennél több? – állapította meg a fekete hajú. Tetszett neki az, hogy Kyungmi felért az álláig.

Bizony, Jungkook ideálja mindig is egy porcelánbaba bőrű, viszonylag magas (ez alatt az egy fejnyi különbség értetendő), szép alakú lány volt. A mi főszereplőnk pedig megfelelt ezeknek a feltételeknek. Sőt, talán még túl is tett rajtuk, ugyanis a fiú nem gondolt még ennyire szépnek egy lányt. Többnek tartotta őt, mint amilyenre várt. Számára ez egy hatalmas meglepetés volt.

Végül vette a bátorságot és teljes testtel a barna hajú felé fordult.

- Öhmmm... sz-szia, Jeon Jeong-guk vagyok! – hajolt meg mélyen Kyungmi előtt, félénken bemutatkozva.

- Sz-Szia! Nam Kyung-mi... - viszonozta a lány félénken az üdvözlést, miközben egy kis pír lepte el az arcát.

Feszült volt a csend. Egyikőjük sem mert megszólalni. De végül a fekete hajú vette a bátorságot és megszólalt.

- Hogy vagy? – kérdezte az említettet teljes zavartságban.

- Köszönöm, jól! – mosolygott rá a lány – És te?

- Én is jól, köszi! – ejtett meg egy féloldalas mosolyt a fiú is – Amúgy szólíthatlak máshogyan is, vagy csak Kyungminak?

- Hát... i-igazából n-nincs becenevem, ezért csak az igazi nevemen szólíts, légy szíves!

- Rendben – bólintott egy aprót Jungkook, miközben zavarba ejtően rámosolygott a barna hajúra.

- És én téged hogyan becézhetlek? – nézett a fekete hajúra csillogó szemekkel Kyungmi.

- Hmmm... szeretem, ha Jungkooknak hívnak, de szoktak becézgetni Kookie-nak is – pirult el egy picit a kérdezett.

- Oké. Amúgy tetszik a Kookie, mert az... az olyan aranyos és illik hozzád – kuncogott édesen a lány, majd az ő arca is vörösre váltott, hisz sohasem mondott még ilyet egy srácnak. Új volt neki még.

Ezután már csak csend lappangott közöttük, nem szólaltak meg.

Kyungmi gyorsan megitta a kávéját, majd indulásra készen elköszönt a mellette ácsorgó Jeongguk-tól.

- Na, sz-szia, J-Jungkook! Mennem kell dolgozni! – hajolt meg egy kicsit, amit az említett viszonzott és a barna hajú el is ment.

- Uhh... ez jó béna volt... - gondolta Jungkook, majd éppen indult volna vissza a haverjaihoz, mire az egyik ott dolgozó nő megállította. Bizony, ő az egész csevegést végig nézte.

- Fiacskám, had szóljak hozzád pár szót! – szólt a fiúnak az asszony.

- Tessék csak! – fordult vissza a fekete hajú a nőhöz.

- Tetszik neked KyungmI? – tette fel azt a kérdést neki, amelyet Jungkook a leg zavarba ejtőbbnek tartott. Kénytelen volt rá válaszolni.

- Hát... tudja... öhmmm... eléggé... - vakarta meg zavartan a tarkóját a kérdezett.

- Hogyan ismerkedsz te a lányokkal, fiam? Elég gyenge volt ez a próbálkozás!

- Tudom, de... tetszik tudni... félek a lányoktól egy kicsit.

- Jaj, drágaságom... ez így nem lesz jó, azt ugye tudod? – sóhajtott a hölgy – Na mindegy, figyelj ide. Nagyon régóta ismerem Kyungmit, úgyhogy mondok el róla egy-két dolgot, ha már nem mersz vele annyira beszélgetni. Nos: szereti, ha dicsérik, kedvenc virága a rózsa, kedvenc kávéja az americano, nagyon félős és odaáig van az olyan srácokért, akik az ő stílusa szerint öltözködnek. Remélem hasznát veszed majd ezeknek a dolgoknak és nem felejted el őket.

- Köszönöm szépen, de akkor megyek is.

- Rendben – mosolygott rá a nő – Ja, és még valami: szedd össze magad, különben ha nem te, akkor valaki más fogja elfoglalni a szívecskéjét.

- Rendben, köszönöm! Viszlát! – hajolt meg, majd visszament a haverjaihoz és velük együtt indult el haza.

Út közben beszámolt nekik arról, hogy mit csevegett a lánnyal, és arról is, hogy a hölgy miket mondott neki róla.

Este fáradtan ledőlt az ágyára és megkereste a lányt Twitteren és Instagrammon, ismerősnek jelölte, lekapcsolta a lámpát a szobájában, oldalra fordult, és gondolatai ismét a lány felé terelődtek el.

- Hmmm... talán hasznát vehetem azoknak, amiket az a nő mondott. Egyáltalán nem mondta hiába. Mondjuk furcsa volt a közvetlensége, de meghallgattam, mert azért mégis Kyungmiról van szó, nem akárkiről. És igaza volt, de még mekkora igaza! Muszáj összeszednem magam, mert a végén tényleg elveszi tőlem valaki.

~americano: „hosszú kávé", Koreában a fiatalok nagyon szeretik