Másnap Kyungmi próbálta elfoglalni magát, vagy csinálni valami hasznosat, de próbálkozásai kudarcba fulladtak. Így hát annál maradt, hogy fekszik az ágyában, zenét hallgat, és elmerül a gondolataiban. Majd délután elhatározta, hogy megcsinálja a házi feladatait és megtanulja a szóbeliket, hogy ne maradjon le.

Elő is vette a felszereléseit és megpróbált házit írni. Viszont volt egy bökkenő: nem értette az új tananyagot, amit addig vettek az osztálytársai, amíg ő otthon kezdte el kiheverni az agyrázkódását és várta, hogy sebei valamennyire begyógyuljanak.

Pár percig még fontolgatta a feladatot, de végül feladta és már írt is egy üzenetet Jinnek. Hátha ő tud benne segíteni, hisz már ki is járta az iskolát. Reménykedett abban, hogy még emlékszik rá. Bár kételkedett benne, de gondolta, hogy egy próbát megér.

Jó pár percnek kellett eltelnie, mire a fiú válaszolt.

Majd a lány elmondta, hogy mégis mit nem ért. Reménykedett benne, hogy a fiú vette az adást és tud benne segíteni.

A lány elrakta a telefonját és elmosolyodott. Valóban aranyosnak találta azt, amit Jin mondott neki.

- Tényleg mindig fel tud vidítani – gondolta magában és sóhajtott egyet.

Bizony. Jin mindig is mosolyt csalt az arcára. Rettentően hálás lehet ezért neki. Most pedig ezek után legszívesebben megölelgette volna. Azonnal hatalmas hiányérzetet érzett iránta. Szerette volna ma is újra látni és reménykedett benne, hogy nemsokára ott fog állni a bejárati ajtóban és segíteni fog neki.

Eközben Jin a csapattársaival tartózkodott az egyesületben, azon belül is a tánctermükben. A pihenő szünetük végezetével pedig újra próbálni kezdtek. De gondolatai más fele terelődtek el. Azon törte a fejét, amiről Kyungmival beszélgetett. Nagyon szeretett volna neki segíteni, de ahogyan Jungkook is bejött a képbe: azonnal felötlött benne valami. Támadt egy olyan ötlete, amellyel közelebb hozhatja a két fiatalt egymáshoz.

- Hmmm... talán Jungkookot küldöm el – gondolta magában, miközben éppen befejezték egy szám gyakorlását – Szeretném, ha többet beszélgetnének és közelebb kerülnének egymáshoz. Most pedig ahogyan elképzelem... nagyon aranyos párt alkotnának. Szívesen elnézném őket kettesben. Meg amúgy is: Jungkook egy baromi jó tanuló és biztos emlékszik arra a tananyagra, amit Kyungmi nem ért. Sőt: simán megoldaná a feladatokat hibátlanul, ahogyan őt ismerem. Ráadásul egy igazi jófiú. Teljesen Kyungmihoz való, mert ő s a jók csapatát erősíti. Aranyos, kedves, barátságos, és jószívű. Félénksége és félőssége pedig még szerethetőbbé teszi. De olyannyira, hogy legszívesebben egész álló nap ölelgetném, annyira aranyos. Olyan számomra, mint egy kishúg. Mint egy igazi kis családtag. Holott igaziból ez egyáltalán nem így van. Másrészt pedig: ha Jungkook megcsókolná és együtt lennének... szerintem ő lenne a legszerencsésebb fiú a világon. Garantáltan megőrülne érte, az biztos – miközben ez a gondolatmenet játszódott le a fejében, hirtelen egy fülig érő mosoly ült ki az arcára, amit a leader furcsállva nézett.

- Jin? – vonta fel a szemöldökét.

A hang hallatára feleszmélt és felkapta a fejét, majd gyorsan meg is rázta azt.

- Mi? Micsoda? – kérdezgetett úgy, mint ha semmi sem történt volna.

- Mi jár a fejedben, hyung?

- Semmi, semmi... - ingatta meg a fejét a kérdezett.

- Hát... öhmmm... oké? – értetlenkedett a másik – Jó múltkor Jungkook kezdett el vigyorogni teljesen random, most meg te. Mi van veletek, emberek? Kezdek félni – lépett egy lépést hátra, mire Jin elröhögte magát. Végül Namjoon is vele együtt kacagott és megveregette a vállát.

Miután befejezték a teljes próbát, egy emberként terültek el fáradtan a padlón. Rengeteget gyakoroltak, ugyanis közeledik egy másik koncertjük is, amely viszont Busanban lesz, azaz Dél-Korea másik felén, szinte a tengerpart mellett. Jövő héten indulnak és körülbelül egy hetet fognak ott tölteni. Már mindegyikőjük nagyon izgatott miatta. Jungkook pedig főleg, hiszen a szülővárosáról van szó. Már hiányzott neki az a hely.

Jin kifújta magát, felült, megkereste szemeivel a legfiatalabbikat. Sóhajtott egyet, felállt, odasétált a földön szétterült fiúhoz és leült mellé.

- Maknae! – szólította meg, mire az lassan kinyitotta addig csukva tartott, fekete szemeit és a legidősebbre emelte a tekintetét.

- Hmmm?

- Megkérhetlek valamire?

- Mondd csak – tolta magát ülő helyzetbe a fekete hajú és sóhajtott egyet. Kimerült volt.

- Ma is viszed Kyungminak a leckét?

- Persze. Odaadom neki a házit és jövök is haza – bólintott a kérdezett – Ráadásul leckét is kell csinálnom még – ásított és megborzolta a haját.

- És... talán nem tudnál neki segíteni?

- Miben?

- nem érti a mostani tananyagukat... elmagyaráznád neki?

Erre Jungkook szemei kitágultak és nyelt egy nagyot.

- De... akkor... ezek szerint... nem téged kért meg? – dadogott idegesen.

- Nekem szólt, de inkább te menj el hozzá, mert te úgyis jobban emlékszel rá. Így döntöttem.

- De... tudod jól, hogy mostanában olyan szinten félénk és rettenetesen ideges vagyok körülötte, hogy alig merek megszólalni! – suttogott a maknae – Hyung... ez nagyon ciki lesz! Úgy le fogok égni előtte!

- Na jó, ide figyelj – sóhajtott a barna hajú – A ti érdeketekben teszem ezt, úgyhogy inkább örülnöd kéne neki – mondta egy kicsit halkabban, miközben komoly arccal meredt a fekete hajúra.

Erre az nem szólt semmit, hanem csak lehajtotta a fejét és idegesen megvakarta a tarkóját.

Tudatlan volt. Tudatlan volt abban, hogy belemenjen-e ebbe az egészbe. Hogy elfogadja-e Jin segítségét vagy sem. Hogy bíztatásokat és tanácsokat fogadjon el és úgy kaparintsa meg, nyerje el a lány szívét, vagy megoldja saját kútfőjéből, okosan. Nem tudott választani. Ezért inkább úgy döntött, hogy sodródik az árral és lesz ami lesz, jön, aminek jönnie kell. Egyenlőre így akart közelebb kerülni hozzá.

- Úgyhogy most szépen elmész a kis királylányodhoz és segítesz neki. Mert te Jeon Jeong-guk vagy, a Golden Maknae, és megcsinálod. Kyungmi pedig szerencsés lány, mert felfigyeltél rá. Sok csaj él-hal érted és te pont őt akarod. Azt a kis angyalt, aki eddig azt se tudta, hogy létezel. Sok fan lenne szerintem most az ő helyében, mert rólad van szó. Érted? RÓLAD. Rólad, a híres makaneról – ébreztette fel gondolatiból Jin hangja.

Miközben válaszán töprengett, azonnal leverte a víz. Sokkal jobban, mint a próbától. Számára ez az egész egyáltalán nem volt könnyű. nem tudta volna csak úgy lazán rávágni, hogy rendben. Rettenetesen nehéz volt ez neki.

- Figyelj. Én csak próbáltam egy kis lelket beléd önteni és felnyitni a szemed – fújta ki a bent tartott levegőt a 23 éves – Csak elmész hozzá és segítesz neki abban a leckében, amit nem ért és szépen elmagyarázod a tananyagot. Ennyi az egész. Nem nagy cucc, bár kezdésnek teljesen jó. És ezt most szépen meg fogod csinálni, mert megteheted. Ébredj fel, Kookie! – rázta meg egy kicsit a fiú vállát, mire az sóhajtott egyet nagyot, a plafonra emelte a tekintetét, majd vissza le.

Kicsit hezitált, majd halkan megszólalt.

- Rendben. Belemegyek a kis tervedbe. De ha rosszul sül el, az a te lelkeden szárad.

~hyung: „idősebb fiútestvér"-t jelent, kizárólag fiúk használják, barátok és testvérek egyaránt.

~fan: rajongó