Annyeong!

Sziasztok, sütikéim (hívhatlak titeket így? :D)! Tudom, hogy eltűntem egy pici időre, sajnálom, de tényleg. Csak néha kell egy kis szünet, tudjátok jól... Valamint már több, mint hatszázan olvassátok a történetet? :O El sem hiszem! Köszönöm, szépen! ♥ Hihetetlenek vagytok! ♥♥♥ Na de nem is szaporítom tovább a szót: jó olvasást és remélem, hogy tetszeni fog! :)

~Chu♥

Újabb nap az iskolában és egyben a legizgalmasabb is, hiszen ma érkezik a várva várt új osztálytárs. Mikor Kyungmi megpillantotta a társait, mindegyikkőjükön izgatottságot vélt felfedezni. Mindenki várta ezt a napot, nem is kicsit.

Elsétált a szekrényéhez, kivette belőle a szükséges dolgokat, majd bezárta azt. Alig tett meg pár lépést a terme felé, mikor hirtelen meglökte valaki és az összes könyv, amit a kezében tartott, nagy koppanással ért földet.

- Upsz, bocsi! – hallott egy ismerős lány hangot. Haeun volt az – De a lúzerek ezt érdemlik – kacagott gonoszan.

Kyungminak hirtelen sírni támadt kedve, de erős akart lenni. De ha valaki árva és piszkálják is: nagyon nehéz visszatartani a sírást.

Könnyes szemekkel guggolt le és nyúlt a könyveiért. Alig ért hozzá az egyikhez, mikor egy idegen kéz került a látókörébe.

- Had segítsek – szólalt meg kedvesen a kéz gazdája, majd segített neki felvenni a tárgyakat a földről.

Mikor végeztek, felálltak, és a lány felnézett rá. Egy kék hajú, fehér bőrű, szemüveges fiúval állt szemben.

- Öhmmm... k-köszi... - mondta félénken a barna hajú és érezte, hogy elvörösödik.

- Semmiség – mosolygott rá a fiú és elsétált.

- Őt még nem is láttam eddig – lepődött meg Kyungmi, miközben figyelte egyre távolodó alakját – Vajon ő lenne az új srác az osztályunkban? – találgatott – Gáz, ha azt mondom, hogy irtó cuki? – pirult el és egy apró vigyor ült ki az arcára.

Furcsa volt neki az a gondolat, hogy aranyosnak találta és reménykedett abban, hogy tényleg ő az osztálytársuk. Szimpatikusnak találta ezt a kék hajú fiút, szeretett volna megismerkedni vele. De ekkor jött képbe az, hogy mindig is félt fiúkkal beszélgetni, főleg idegenekkel. Igaz, Jungkook-kal már mer beszélgetni, de gyakran viselkedik félénken és beszél zavartan, bizonytalanul, és teljesen elvörösödve. Hiszen azért mégis szerelmes belé, nem is kicsit. De úgy látszik, hogy az új fiú miatt fenn áll annak a veszélye, hogy kiábrándul Jungkook-ból. És sajnos... ez el is kezdődött. Kár, nem? Hát persze, hogy kár! Pedig egy igazi álompár lettek volna. De semmi sem végződhet a legjobban, nem igaz?

Az első órára becsöngettek, Kyungmi pedig már bent is volt a teremben és csendesen ült a helyén, várva a tanárra, aki pillanatokon belül meg is érkezett, mögötte a kék hajú fiúval, amelyre a lány azonnal felfigyelt.

- Valóban igaz – ámult el és érezte, hogy boldog. Bár ez ismételten furcsa volt neki.

- Ő itt az új osztálytársatok, Park Dong-hyun. Hagyjátok, hogy beilleszkedhessen, ne nehezítsétek meg a dolgát, kérlek titeket! – szólalt meg a tanár. Ez után Donghyun mondott magáról pár szót, végignézett az osztályon, elidőzött egy kicsit Kyungmin a felismerés miatt, majd végül ő mellette foglalt helyet.

- Szia ismét! – súgta a lánynak zavarba ejtően mosolyogva a kék hajú, mire a barna hajú érezte, hogy elvörösödik egy leheletnyire.

Nem mert megszólalni és visszaköszönni neki. Egyrészt azért, mert félt tőle egy picit, másrészt pedig azért, mert nem akarta kimutatni felé a zavarát. Hmmm... vajon ebből mi fog kisülni? Ez itt a nagy kérdés. Azt is reméljük, hogy nem fog történni valami rossz dolog. Itt pedig csak erre az egy dologra gondolok: reméljük, hogy Jungkook nem fogja őket rajtakapni valamin, mert ha igen... abból bizony nagy balé is lehet és bármi megtörténhet.

Az óra végezetével mindenki egy emberként állt fel és vonult ki a teremből. A főszereplőnk pedig egyenesen a szekrénye felé vette az irányt, hogy elrakja azokat a dolgokat, amelyek nem kellenek a következő órára, majd mikor befejezte a pakolászást és becsukta a kis ajtót, meglepve vette észre, hogy Donghyun-nal áll szemben, aki a mellette lévő szekrényben pakolászik. Végül a fiú is észrevette őt, becsukta az ajtót és nekidőlt a szekrénynek, miközben rámosolygott a lányra. Persze az azonnal elvörösödött és lehajtotta a fejét.

- Te zavarban vagy? – kuncogott a kék hajú.

- Én? – kapta fel a fejét a kérdezett és úgy nézett Donghyunra, mint ha semmiről sem tudna és nem történt volna semmi sem – Áh, dehogy is... - rázta meg a fejét.

- Hazudsz, hazudsz, hazudsz... - sóhajtott fel a másik, miközben megingatta a fejét – Mi a neved?

- Nam Kyung-mi – mutatkozott be félénken a barna hajú, majd meghajolt.

- Te aztán tisztelettudó vagy... - mosolygott Donghyun – Figyelj, nem muszáj meghajolnod. Egy idősek vagyunk – tette rá egyik kezét a lány vállára – Felesleges – fújta ki lassan a levegőt – Na én megyek ki az udvarra levegőzni – engedte el a barna hajú vállát – Nem tartasz velem?

- Nem, bocsi...

- Oké, akkor szia! – azzal el is sétált, Kyungmi pedig igazi szerelmes tekintettel nézett utána. Elvigyorodott és megpördült a tengelye körül, majd nekidőlt a szekrényének. Szerelmes volt. Szerelmes volt, nem is kicsit.

Na de így mi lesz Jungkook-kal? Vajon lesz még remény a kapcsolatukra? Meg fogják valaha csókolni egymást? Szeretni fogják még egyáltalán egyszer igazán egymást? Hmmm... reménykedjünk benne, az lesz a legjobb. Hátha egy nap egy párt fognak alkotni.

Órák után Kyungmi vidáman sétált haza a fákkal és bokrokkal szegélyezett járdákon. Bizony, ma az ebédjét nem egyedül fogyasztotta el, hanem társaságban, ugyanis Donghyun is csatlakozott hozzám, mert nem töltötte el jó érzéssel az, hogy Kyungmi magányosan eszeget egy asztalnál. Megesett rajta a szíve. A lány most pedig vidám azért, mert ez megtörtént vele a mai nap folyamán, valamint hálás volt a kék hajúnak, hogy nem hagyta őt egyedül. Azok után, amiken keresztül ment... ez rendkívül boldoggá tette.

Jungkook pedig pont ellenkezően érezte magát: szomorú és dühös is volt egyszerre. Szomorú az miatt volt, mert egyrészt hiányolta Jiwoo-t, másrészt pedig Kyungmi miatt. Dühös pedig Donghyun miatt volt. Hoppá, akkor ezek szerint mégis rajtakapta őket. Na, hogy ebből mi lesz, az egy egész jó kérdés.

Így hát hangulatához hívően, feszülten lépett be a drom ajtaján, amiit Namjoon észre is vett, majd sorban az összes tag is.

- Hé, maknae! Valami gond van? – tette szóvá Taehyung.

- Semmi, csak most hagyatok békén... - morogta az orra alatt, egyenesen a szobája felé vette az irányt, ahol elfeküdt az ágyán, majd a plafont bámulta meredten és folyamatosan kattogott az agya.

- Igen, láttam. Láttam azt, ahogyan az a kék hajú srác segít Kyungminak és beszélget vele. Végignéztem az egészet és minden apró kis részletre emlékszem. Ha az a valaki közelebb mer kerülni hozzá, esküszöm, hogy a nyakát töröm el. Nem fog itt szórakozni! – mérgelődött – A fenébe is... a fenébe is, féltékeny vagyok! Szinte megöl ez a hülye féltékenység! – szorította ökölbe a kezét – Ez a lány meg egyenesen megőrjít!

Bizony, ez az igazság. A mi kis hercegünk most lett igazán dühös.

Hirtelen résnyire nyílt az ajtó, mire odakapta a tekintetét.

- Bejöhetek, tesó? – szólalt meg V és bepillantott a szobába.

- Mondtam, hogy most hagyatok békén! – sóhajtott fel idegesen Jungkook.

- Figyelj... - tárta ki haverja az ajtót és átlépte a küszöböt – Látom, hogy van valami gond. Csak segíteni akarok neked – sétált az ágyához és leült rá.

- Nem szeretnék róla beszélni – fordult el a fekete hajú.

- Kyungmi a gond? Vagy esetleg Jiwoo? – vágta le azonnal a lényeget a másik.

Jungkook sóhajtott és felült, miközben Taehyung felé fordult.

- Eltaláltad.

- Szóval két lány. Oké. Akkor kezdjük Jiwoo-val. Vele mi a baj?

- Hát... igazából vele csak annyi a gond, hogy rettenetesen hiányzik. Inkább Kyungmi a bajom.

- Miért? Mondd el nyugodtan! Én meghallgatlak!

- Az a helyzet, hogy... ma a suliban láttam egy idegen fiúval lógni. Ráadásul az bánt a legjobban, ahogyan rámosolygott. Mint ha fülig szerelmes lenne belé, úgy tekintett rá, és a szemei... a szemei gyönyörűen csillogtak, mikor összenézett azzal a valakivel.

Nehéz volt ezt elmesélnie. Nagyon nehéz.

- Na ez egy nagyon nem jó helyzet... - vakarta meg a tarkóját Taehyung.

- Tudom, hidd el.

- Figyelj, Kookie... szerintem válassz Jiwoo és Kyungmi között, mert ennek nem lesz jó vége.

- És ha nem tudok?

- Tesó... - helyezte V az egyik kezét Jungkook vállára – Muszáj lesz – nézett komolyan a szemeibe – Vagy Jiwoo, vagy Kyungmi.

Jungkook teljesen elbizonytalanodott és szóhoz sem jutott.

Mind a két lányt szerette. De választani két ember között, akiket szeretsz... a legnehezebb dolog a világon.

~dorm: olyan ház, amelyben egy banda tagjai laknak együtt.