Reggel, mikor felébredtem, ugyanúgy feküdtünk Jiminnel, mint mikor elaludtunk. A füles volt az egyetlen, ami hiányzott, mert valamikor hajnali három tájékán letettem az éjjeliszekrényre, ugyanis nem tudtam normálisan aludni tőle.

Óvatosan felkeltem a fiú mellől, és az ablakhoz sétáltam. Az eső továbbra is esett, de a vihar hajnali egy körül teljesen elvonult. Na, remek, ma nem megyünk sehová.

Elmentem felöltözni, és mikor visszaértem, Jimin még mindig aludt. Leültem mellé, és mosolyogva néztem rá. Szörnyen aranyos volt, ahogy aludt. Kisimítottam egy tincset homlokából, ő pedig nyöszörögve fordult át a másik oldalára – vagyis felém -, majd aprókat kezdett pislogni.
-Felébresztettelek? – kérdeztem ijedten. Ő csak megrázta a fejét, miközben továbbra is szemeit nyitogatta.
-Hány óra? – kérdezte rekedtes reggeli hangján, amin elmosolyodtam.
-8:30 – válaszoltam, és a haját kezdtem birizgálni. – Mikor aludtál el?
-Nem sokkal azután, hogy abbahagytuk a beszélgetést – mondta.

Ezután teljesen csendben maradtunk néhány percre, mindketten a gondolatainkba merültünk.
-Hyung? – támaszkodott fel az ágyban Jimin, és rám emelte tekintetét. – Tényleg nem haragszol azért, ami este történt?
-Te miért aggódsz ennyit? – nevettem fel. – Nem ha-rag-szom – szótagoltam, miközben mélyen néztem szemeibe, ezzel sugallva, hogy tényleg nem haragszom rá.
A fiú halványan elmosolyodott, majd közelebb jött hozzám, és fejét az ölembe helyezte, én pedig megborzoltam rózsaszínre festett haját.

...

Mikor mindketten teljesen elkészültünk és megreggeliztünk, unatkozva böngésztük telefonjainkon az Instagramot a nappali kanapéján ülve.
-Tudom, mit csináljunk! – csillant fel hirtelen Jimin szeme, én pedig ugrottam egy hatalmasat, olyan hirtelen szólalt meg.
-Kapjunk szívrohamot? – kérdeztem, ő pedig felnevetett.
-Bocsi – mondta nevetve. – Szóval: Szerintem fessünk!
-Fessünk? – néztem rá felvont szemöldökkel, amolyan „ezt te sem gondoltad komolyan" stílusban. Ő csak mosolyogva bólogatott. – Nem tudok festeni – mondtam.
-Én sem – rázta meg a fejét, mire felnevettem.
-Oké, tőlem festhetünk, de szerintem nincs itthon festék – mondtam nevetve.
-Akkor menjünk el, és vegyünk! – vágta rá logikusan.

Sóhajtva felálltam a kanapéról, és felmentem apámhoz a szobájába.
-Apa, elmegyünk Jiminnel festéket venni, majd jövünk – jelentettem ki, mire apa értetlenül meredt rám.
-Festéket? – kérdezte értetlenül, néhány másodperc után, mikor feldolgozta, amit mondtam.
-Jimin kitalálta, hogy fessünk, mert nem tudunk magunkkal mit kezdeni ebben az időben – vontam meg a vállam.
-Hát jó – törődött bele, majd újra a kezében tartott könyvre kezdett koncentrálni.

Visszamentem Jiminhez, aki még mindig a kanapén ülve meredt a telefonjára.
-Gyere, menjünk festéket venni! – mondtam neki, ő pedig elmosolyodva kelt fel a kanapéról.

...

Miután megvettük a festékeket, sőt, ecseteket, két rajztömböt, és két vásznat is... meg valami kekszet, mert Jimin nyafogott, hogy olyat akar enni, hazamentünk.

A nappaliban helyezkedtünk el, kipakoltunk mindent, és egymás mellé ültünk le a földre, a festővásznainkkal szemben.

-Kapcsolsz valami zenét? – nézett rám a fiatalabb, mire bólintottam, majd felmentem a szobámba a telefonomért, és a hangszórómért.

Mikor leértem a nappaliba, Jimin már elkezdett festeni.
-Az mi? – néztem a vásznára, miközben leültem mellé, és bekapcsoltam valami random zenét.
-Majd meglátod – válaszolta.

Csak ültem a fehér vásznammal szemben, és gondolkoztam, hogy mit fessek. Nem jutott eszembe semmi értelmes.
-Valami baj van? – nézett rám Jimin, abbahagyva a festést.
-Fogalmam sincs, mit fessek – meredtem továbbra is a vászonra.
-Na, ebben nem tudok segíteni – válaszolta, és tovább festegetett, majd énekelni kezdte a We Don't Talk Anymore-t (Funfact: pont azt hallgatom egy Jimin playlisten :DD – írói m.), ami éppen szólt. Hogy lehet ilyen gyönyörű a hangja?

Ekkor eszembe jutott valami, és azonnal az ecsethez és festékhez nyúltam.
-Jézusom, de hirtelen mozdultál meg – szólalt meg a mellettem festegető fiú, akit kissé megijesztettem a hirtelen mozdulatommal.
-Így vagyunk egálban – vigyorogtam rá, utalva arra, hogy ő is megijesztett már aznap egyszer.
A fiú csak megforgatta a szemeit, és újabb vonalat kezdett húzni a vásznára. Hirtelen ötlettől vezérelve belemártottam ecsetem a fekete festékbe, odahajoltam Jiminhez, és egy vonalat húztam a homlokára a festékkel. A fiú mérgesen, de azért szája sarkában apró mosollyal hunyta le szemeit, én pedig elnevettem magam.

-Ezt még nagyon meg fogod bánni – nézett rám, tekintetében pedig megcsillant a bosszúvágy.
-Ajaj – mondtam vigyorogva, ő pedig a következő pillanatban támadást indított ellenem a fekete festékbe mártott ecsettel, ami a kezében volt.

Kitettem a karom magam elé, próbálva visszatartani őt, de addig próbált a homlokomhoz jutni, mígnem én hátraborultam, ő pedig rám esett. Ennek ellenére nem adtuk fel a harcot, Jimin továbbra is folyamatosan próbálta elérni az arcom, én pedig a kezét tartottam távol magamtól. Mindeközben folyamatosan nevettünk.

-Oké – adta fel. Legalábbis úgy tűnt, de valójában ráült csípőmre, és kihívóan nézett rám, miközben már egyáltalán nem támadott az ecsettel.
Felültem, így ő az ölembe került, arcunk pedig csupán néhány centire volt egymástól. Ezzel elértem, amit akartam, ugyanis a fiú annyira zavarba jött, hogy teljesen elfelejtette a tervét, hogy hogyan fogja összefesteni az arcom.

Felemeltem az ecsetem, és az orrára is festettem egy foltot.
-Győztem – néztem rá elégedetten, ő pedig összehúzott szemekkel nézett rám néhány másodpercig, majd hirtelen felemelte karját az ecsettel együtt, de én elkaptam a levegőben.
-Aish – mondta nevetve, mire én is elnevettem magam.

-Oké, megengedem, hogy összefess – engedtem el a karját mosolyogva.
-De az úgy már nem vicces, ha megengeded – biggyesztette le alsó ajkát.
-Akkor ne fess össze – vontam meg a vállam.
-Jó, kapsz egy szivecskét az arcodra – mondta, és felemelte az ecsetet, majd tényleg festeni kezdett az arcomra.
-Ez hideg – nevettem fel, ahogy a festék az arcomhoz ért.
-Ne beszélj, mert béna lesz! – figyelmeztetett.

Annyira közel volt hozzám, hogy éreztem minden levegővételét. Csodálattal néztem rá, és magam sem értettem, miért tetszik nekem annyira a helyzet.

-A másik oldalra is kérsz? – kérdezte, mikor befejezte a festést az egyik orcámra.
-Persze – mondtam, ő pedig a másik oldalra is festeni kezdett.

Minél tovább néztem ilyen közelről az arcát, annál jobban kezdtem azt érezni, hogy meg akarom csókolni. Ettől az érzéstől nagyon megijedtem, főleg, mikor belegondoltam, hogy ő a legjobb barátom, aki méghozzá fiú. Kicsit elgondolkoztam ezen, és próbáltam helyre rakni az érzéseimet, de nem igazán sikerült.

Már az elejétől kezdve kissé furcsának éreztem, amiért olyan gyönyörűnek látom a fiút, de csak aznap, abban a pillanatban kezdtem ezen gondolkozni.

Jimin befejezte a festést, és szemeimbe nézve elmosolyodott. Néhány pillanatig csak néztük egymást, majd átkaroltam derekát, úgy tartottam közel magamhoz, és ajkaira tapadtam. Meggondolatlanság volt? Talán. De a fiú viszonozta a csókot. Egyik kezét arcomra helyezte, és egész testével közelebb húzódott hozzám. Mozgatni kezdtük ajkainkat. Az egész csók kissé félénk volt, de ahhoz képest, hogy rögtönzött volt az egész (mint ez a jelenet :') – í.m.), egészen eljátszadoztunk a pillanattal.

Én szakítottam meg a csókot. Lassan nyitottuk fel szemeinket, és akkor kezdett bennünk igazán realizálódni a helyzet. Mondhatni, felismertük egymást. Ijedten néztünk egymás szemeibe, és próbáltunk mindent megérteni. Miért csókoltuk meg egymást? Mik vagyunk mi egymásnak? Egyszerű barátok nem csókolóznak...

Mintha mindenünk összeköttetésben lenne egymással, egyszerre gördült le egy-egy könnycsepp arcunkon. És a könny, ami végigfolyt az arcomon, elmosta a festett szivecskét.

Hát... szerintem írhatnék egy könyvet azzal a címmel, hogy „Hogyan b@szd el az egész fanfiction terved egyetlen rögtönzött jelenettel" :')
Előre be volt tervezve minden, de ezzel a jelenettel sikerült elrontanom, ugyanis így már az, amit a végére terveztem, teljesen elveszítené az értelmét. A Scenery rossz hatással volt rám, aközben jött az ötlet 😂
Sebaj, így utólag tetszik, szóval... majd megoldom :')
Jöhet a fél éjszakán át tartó agyalás (TwT)

2020.11.08. 0:11