Már éjjel tizenegy elmúlt, amikor vihar csapott le Szöulra. Mivel egyre nyáriasabb volt az idő, várható volt, hogy hamarosan jön egy vihar.

Befordultam a fal felé, hogy ne lássam annyira a villogást, és tudjak aludni, de el sem juthattam az alvásig, ugyanis halk kopogást hallottam az ajtómon. Felkönyököltem az ágyamban, hogy oda tudjak nézni, és Jimint láttam meg, amint félénken belép a szobámba (úgy olvastam hirtelen, hogy számba :')) - í.m).
-Hyung, nem... nem aludhatok itt? – kérdezte, az ujjait tördelve. A következő pillanatban hatalmasat villámlott, a fiú pedig összébb húzta magát ijedtében. Szóval fél.
-Gyere! – mosolyodtam el halványan, ő pedig azonnal lefeküdt mellém az ágyba. A fal felé fordult, így háttal feküdt nekem, én pedig átkaroltam őt, hátha akkor nem fog annyira félni.

Hatalmas dörgés töltötte be a csendet, és az eső is egyre jobban kezdett szakadni. Eszembe jutott, hogy a telefonomat töltőre tettem, ami nem túl előnyös viharban, így felkeltem az ágyból, és az asztalomhoz sétáltam.
-Hová mész? – nézett rám ijedten Jimin.
-Csak kihúzom a dolgokat a konnektorból – válaszoltam teljesen nyugodtan, miközben újabb villám cikázott át az égen, a fiú pedig összébb húzta magát az ágyon, mintha a magzatpóz megvédhetné bármitől is. Már nem mintha valamitől meg kellett volna védeni.

Visszafeküdtem a fiú mellé, és újra átkaroltam őt.
-Te tényleg ennyire félsz? – kérdeztem halkan nevetve.
-Nem vicces – duzzogott.
-És amikor a nagyszüleidnél vagy, ki bújik hozzád?
-Senki. Olyankor nem alszok – mondta egyszerűen.
-És ha nem alszol, nem félsz?
-De – válaszolt kurtán, ezen pedig újra kissé felnevettem.

Újabb villám csapott be valahová a közelben, a fiú pedig elsírta magát.
-Nemár – simítottam meg az arcát. – Ne sírj! Bent vagyunk a házban, nem lesz semmi baj.
-De ha belecsap a házba a villám... - kezdte.
-Az hangos lesz. De ennyi – nyugtattam.

A fiú próbált mély levegőket venni, így nyugtatva magát, nekem pedig hirtelen eszembe jutott valami, így újra felkeltem mellőle az ágyból, és odavittem a telefonom, meg a fülhallgatóm. Betettem fülembe az egyik fülest, Jiminébe pedig a másikat, és elindítottam a telefonomon valami random zenét.
-Koncentrálj a zenére! – mondtam neki, ő pedig lehunyta a szemét. Néhány másodpercig még néztem a fiú arcát, miközben újabb villám cikázott az égen, ezzel bevilágítva a szobát, mire ő összerezzent, de már sokkal kevésbé ijedt meg, mint zene nélkül.

Közelebb hajoltam arcához, azzal a céllal, hogy egy puszit adok rá, de abban a pillanatban hirtelen felém fordította arcát. Ajkaink találkoztak egymással egy másodperc erejéig, majd mindketten elkerekedett szemekkel néztünk a másikra.
-S-Sajnálom, hyung – dadogta zavartan a fiú. – Nem volt szándékos.
-Nincs semmi baj – próbáltam nyugtatni, de továbbra is teljesen a sokk hatása alatt voltam. – Csak véletlen volt az egész. De ha nem, akkor sem haragudnék rád.
-Nagyon félek – nézett rám, és szeméből kigördült egy könnycsepp. – És nem csak a villámoktól – rázta meg a fejét.
-Mitől félsz? – kérdeztem tőle, és letöröltem arcáról a könnycseppet.
A zene továbbra is szólt a fülhallgatóból, és elindult egy lassabb szám. Mintha a zenelejátszó is érezte volna a helyzetet.
-Attól, hogy megint elveszítelek – mondta halkan. – Nem akarok elrontani semmit, és nem akarlak elveszíteni, mert nekem fontos vagy, Hoseok.
-Nem fogsz elveszíteni. Nem csináltál semmi rosszat – mosolyodtam el.
-Megígéred? – tartotta felém a kisujját.
-Megígérem – kulcsoltam kisujjamat az ő picike ujjára.

Ahogy elengedtük egymás ujját, arcára néztem, és végre azt láttam, hogy mosolyog.

-Próbálj meg elaludni, rendben? – kérdeztem, ő pedig bólogatott párat, majd újra elfordította fejét a fal irányába, én pedig végre újra lefeküdhettem a párnámra, és homlokomat fejének döntöttem.

Kint továbbra is tombolt a vihar, de a fiú megnyugodott. Valószínűleg a zene, és az érintés hatására. Sikerült elterelnem a figyelmét a villámokról.

És rá kellett jönnöm, hogy Jimin egyáltalán nem olyan, mint gondoltam. Eljátssza, hogy ő milyen kemény, és hyungként viselkedik velem szemben, de néha elgyengül. És amikor valami meggyengíti, előjön a valódi énje. Ugyanis ő valójában nagyon érzékeny. Könnyű őt megbántani, összetörni. Könnyű megijeszteni. Könnyű kihasználni. És ha ő valakit szeret, azt teljes szívéből teszi.

Winkera20 rossz hatással van rám 😂 Eredetileg nagyon nem terveztem ide csókot 😂 Sebaj, így marad, mert mostmár tetszik 😂😂😂

2020.11.06. 21:41