Otthon a nappaliba mentünk, és leültünk a kanapéra. Jimin a lehető legközelebb jött hozzám, és állát vállamra helyezte, miközben nézte, mit csinálok a telefonomon. Fél karommal átkaroltam őt, és megnyitottam az Instagramot.
-Ne! – kapta ki kezemből a telefont. – Még ne nézd meg!
-Oké, szóval Instán csináltál valamit – mosolyogtam rá.
-Igen – bólintott, majd elvette az asztalról a távirányítót, és bekapcsolta a tévét.
Fejét vállamra hajtva adta át nevem a távirányítót, én pedig megnyitottam a Netflixet, és kerestem valami jó filmet.

Már negyed órája ment a film, amikor Jimin felemelte fejét a vállamról, és felém fordította arcát.
-Annyira gyorsan telik az idő – mondta szomorúan.
-Igen, sajnos – húztam el a szám. – De majd minden nap beszélünk valamilyen formában.
-De az nem olyan. Telefonon keresztül nem tudlak megölelni, megérinteni, megcsókolni, vagy megfogni a kezed – mondta, mire szomorúan elmosolyodtam.
-Akkor holnap délutánig öleljük, csókoljuk és érintsük egymást minél többször – suttogtam, és ajkaimat övire tapasztottam, de nem tudtunk elmélyülni a csókban, ugyanis néhány másodperc múlva apám vágta le magát mellénk a kanapéra.

Jiminnel elváltunk egymástól, és értetlenül néztünk apámra.
-Popcornt? – tartotta felénk a tálat, ami tele volt pattogatott kukoricával.
-Ezt most direkt csináltad, ugye? – vontam fel a szemöldököm.
-Mit? – nézett rám ártatlanul apám, majd egy újabb adag popcornt rakott a szájába. – Na? Nem kértek? – tartotta felénk újra a tálat.
-Nem, köszi – ráztam meg a fejem, és inkább néztem tovább a filmet, Jimin pedig – szintén ignorálva apámat – visszahajtotta fejét a vállamra.

...

A film nézése közben néha beszéltünk vagy éppenséggel nevettünk, de igazából leginkább a filmre koncentráltunk, illetve mi, Jiminnel, kicsit egymásra is. Végig ugyanúgy ültünk a kanapén, annyi változatossággal, hogy néha simogattam a derekát, ő pedig az én combom.

Ahogy a filmnek vége lett, jó éjszakát kívántunk apámnak, és felmentünk a szobámba.
Leültem az ágy szélére, Jimin pedig az ölemben foglalt helyet, velem szemben.
-Mostmár megnézhetem, hogy mit csináltál Instán? – vontam fel a szemöldököm.
-Oké, nézd! Én is kíváncsi vagyok, hogy azóta mi történt – bólintott, én pedig elővettem a telefonom, és mindketten kíváncsian néztük a kijelzőt.

Első posztként jelent meg a főoldalon Jimin képe, és azon, amit alá írt, elmosolyodtam.

Én is kommenteltem, de még nem olvastam el a többi kommentet.
-Na, ennyi? – biggyesztette le alsó ajkát a fiú.
-Nem írtad oda, hogy kit szeretsz, szóval most várunk, hogy így mit reagálnak rá az emberek.
-Oh, igaz – gondolkozott el.
-Addig csináljunk valamit – mosolyodtam el, és fenekénél fogva húztam közelebb magamhoz, ő pedig átkarolta a nyakam.
-Mire gondolsz? – vonta fel fél szemöldökét pimasz mosollyal ajkain.
-Nem tudom, majd ahogy alakul – vontam meg a vállam, és ajkaira martam.

Hamarosan már az ágyon döntöttem el a fiút, és vettem le róla a pólót, hogy nagyobb területhez tudjak hozzáférni.
Végigcsókoltam állvonalán, nyakán, és nem álltam meg sehol, csak haladtam lefelé, apró sóhajtásokat csikarva ki a fiúból.
-Hoseok, apád itt van a házban – emlékeztetett sóhajtozva.
-De ezután hónapokig nem látlak. Majd csendesen csináljuk – mondtam, és visszamásztam arcához, majd újra egy hosszú csókban részesítettem.

...

És megtettük. Igen, azon az éjszakán lefeküdtünk egymással. De minden pillanat megérte. Igaz, nem volt az az igazi, mivel ahogy Jimin is mondta, egy házban voltunk apámmal, de ettől függetlenül az már biztos, hogy nem fogunk szűzen meghalni.
Nem bántunk meg semmit, boldogak voltunk és szerelmesek. Elvettük egymás első csókját, egymás szüzességét, és nagyon erősen reméltem, hogy Suga jóslása beválik, és boldogan fogunk élni együtt néhány éven belül.

-Nem bántad meg, ugye? – kérdeztem a mellkasomon fekvőtől, akinek a meztelen hátát simogattam.
-Dehogy – mondta mosolyogva, és egy csókban részesített.
-És akkor megnézzük az emberek reakcióját is? – mosolyodtam el, ő pedig bólintott, és elvettük az éjjeli szekrényről a telefonomat, majd megnyitva az Instagramot, a kommenteket kezdtük el olvasgatni.

Persze voltak bántóak, de azok, akik számunkra lényegesek voltak, nagyon jól fogadták az egészet.

-Mondtam, hogy Jungkook így fog reagálni – nevetett fel Jimin, elolvasva az említett kommentjét, mire én is felnevettem, majd inkább eltettem a telefonomat, hogy a mellettem – vagy éppenséggel rajtam – fekvő angyalra tudjak koncentrálni.
-Bárcsak minden nap láthatnálak – mondtam neki halkan.
-Igen, bárcsak – suttogta.
-Olyan gyönyörű vagy – simítottam arcára.
-Szeretlek – suttogta ajkaimra.
-Én is téged. Mindennél jobban – mondtam, és megcsókoltam.

Khm.... már csak egy epilógus van, szóóval magának a történetnek itt vége X3

Remélem, tetszett nekteek! Mindjárt publikálom az epilógust is, és akkor befejezettnek lehet nyilvánítani aaaa *-*

2020.11.19. 17:21