Már éjjel tizenegy elmúlt, de mi még egyáltalán nem voltunk fáradtak Jiminnel, így miután letusoltunk, leültünk a nappaliban. Telefonjainkat kezünkbe véve kezdtük el lementegetni a képeket, amiket Taehyung átküldött nekünk pár perccel azelőtt, és néma csendben egymás mellett ülve válogattuk azokat.
Végül kiválasztottam egy Jiminnel közös képünket, és feltöltöttem az Instagramra.

Ahogy a feltöltés befejeződött, frissített az Instagram, és láttam, hogy Jimin is feltöltött egy képet nagyjából tíz perccel előttem.

-Oké, két kérdés – kezdtem, mire a mellettem ülő fiú rám emelte a tekintetét. – Egy: Hogy töltötted fel ilyen gyorsan? És kettő: Hogy jöhetett tíz perc alatt rá ennyi kedvelés és komment?
-Az elsőre a válaszom: könnyen válogatok képeket. A másodikra pedig: az emberek, úgy tűnik, unatkoznak – mondta egyszerűen. Ez eddig oké, de... 4699 like 10 perc alatt?

Megnyitottam a komment szekciót, és írtam én is egy kommentet, majd elolvastam néhányat, ami legfelül volt.

-Úgy látom, mennünk kell Sugához és Jinhez – szólalt meg halkan Jimin, mire én csodálkozva néztem rá.
-Mennünk? Mármint... nekem is mennem kell? Mehetek? Sugához és... wow – magyaráztam össze-vissza csillogó szemekkel, ezen pedig a fiú elmosolyodott.
-Igen, többesszámban. Nem megyek nélküled semerre, amíg itt vagyok – mosolyodott el. Ezen én is elmosolyodtam, majd újra a telefonom kijelzőjére néztem.
-Micsoda? Hogy lett az én képemen is ilyen gyorsan ennyi kedvelés és komment? – csodálkoztam.
-Mondom: az emberek unatkoznak – ismételte Jimin.

Megnyitottam a saját képem alatti kommenteket, és azokat is elolvasgattam, illetve válaszoltam rájuk, a kedvelések pedig folyamatosan csak pörögtek.

-Aish, meguntam – tette le hirtelen a telefonját maga mellé a kanapéra Jimin, majd hozzám bújt. Én is letettem a telefonomat, és fél karommal magamhoz öleltem őt.
-Mi volt ez a hirtelen reakció? – nevettem fel.
-Nem tudom – mondta halkan, és halottam hangján, hogy szélesen mosolyog.

Úgy fészkelte magát hozzám, mintha valami bántani akarná, és én lennék az egyetlen védelmi pajzsa.

-Nézünk valami filmet? – kérdezte, én pedig kérésének eleget téve elvettem a távirányítót a kanapé előtt lévő kisasztalról.
-Milyen műfajt szeretnél nézni? – kérdeztem tőle.
-Mindegy – válaszolta. Kösz', Jimin, ezzel aztán ki vagyok segítve...

Végül egy drámát választottam. Nem gyakran néztem filmeket, de ha igen, akkor általában ilyen filmekre esett a választásom.

Csak ment a film, mi pedig eleinte még beszélgettünk, néha nevettünk, de úgy a felénél egyre jobban elcsendesedtünk. Mire meghalt a főszereplő, már csak egyedül törölgettem a szemeimet, ugyanis Jimin valamikor háromnegyed egy körül elaludt. A napok alatt már észrevettem, hogy a fiú sokkal többet alszik, mint én.

Kikapcsoltam a tévét, és kissé tanácstalanul néztem a hozzám bújva alvó szépségre. Hogyan vigyem el a szobájába?

Végül sóhajtva elvettem kezem róla, amivel addig átöleltem őt, és egyik kezemmel térdei alá nyúltam, másik kezemmel pedig hátánál fogtam meg, majd felemeltem. Ő azonnal nyöszörögve fordult kissé mellkasom felé.
-Beviszlek a szobádba, aludj nyugodtan! – mondtam neki lágyan.

Benyitottam a szobába, és odamentem az ágyhoz, majd letettem őt rá, és be is takartam. Csak néztem rá, gyönyörködtem a látványában. Halványan elmosolyodtam, majd lehajoltam hozzá, és egy apró csókot adtam puha arcára. Nem reagált, ugyanúgy aludt tovább, mint addig.

Indultam volna kifelé a szobából, de még az ágy mellől sem mentem el, amikor megszólított.
-Hyung – mondta halkan, fáradtan, mire visszafordultam felé. – Nem alszol velem?
-Aludjak veled? – kérdeztem vissza idiótán.
-Kérlek – suttogta, én pedig sóhajtva bemásztam mellé az ágyba, de elég távol feküdtem le tőle. A szívem hevesen vert, azt hittem, kirobban a helyéből. Nem értettem, miért reagálok így, amikor már aludtunk együtt.

-Miért vagy olyan messze? – kérdezte nyöszörögve. Nem is értettem, miért velem foglalkozik, ha ennyire fáradt. – Gyere közelebb! Hozzád akarok bújni. Veled akarok aludni.

Felé fordulva közelebb bújtam hozzá, és átöleltem őt, úgy hogy feje mellkasomnál volt, de mikor ő feljebb mászott az ágyban, így arca közvetlenül az enyémmel szemben volt, tényleg attól féltem, szívrohamot kapok, annyira gyorsan vert a szívem.

Csak néztünk egymás szemeibe, mígnem ő közelebb kezdett hozzám hajolni, és apró kezét arcomra helyezte. Ajkaink szinte súrolták egymást, éreztük egymás légzését bőrünkön.
-Hyung – szólalt meg halkan. – Meg akarlak csókolni.
Kijelentésére szívem kihagyott egy ütemet. Tényleg meg akar csókolni? Miért tenné? Most ez valójában megtörténik, vagy csak álom az egész?
-Megcsókolhatlak? – kérdezte, én pedig megszólalni sem tudtam a sokktól.

Várt néhány másodpercet, hátha tiltakozok, vagy valami, de végül ajkait enyémekre tapasztotta. Egyik lábát átvetette enyémeken, kezét folyamatosan arcomon tartotta.

Körülbelül három másodpercbe beletelt, de végül viszonoztam a csókot. Kezemmel megsimítottam oldalát egészen pólója alá, így tenyeremet bőrén pihentettem.
Körülbelül tizenöt másodperc után megelégeltem, hogy csupán ajkaink mozognak, és nyelvemmel végignyaltam alsó ajkán, amit így kissé szétnyitott, engedve, hogy nyelvem átjuthasson szájüregébe. Nyelveink táncba kezdtek egymással, és egyre inkább úgy éreztem, hogy még soha nem szerettem így senkit. Szerelmes vagyok Jiminbe.

Ajkaink elváltak egymástól, hogy levegőhöz juthassunk. Gyorsan vettük a levegőt, majd amikor légzésünk egész normálissá kezdett válni – szívverésünk kevésbé -, kinyitottuk szemeinket, és egymásra néztünk.
-Erre vágyok már a kedden történtek óta – suttogta.
-Igen, én is – mondtam, szintén suttogva.

-Mi van velünk, Hoseok? – kérdezte, és tekintetében láttam, hogy össze van zavarodva.
-Fogalmam sincs – válaszoltam.
-Lehetséges, hogy egymásba szerettünk? – tette fel a következő kérdést, ezen pedig már jobban el kellett gondolkoznom. Vajon lehetséges?
-Igen, megeshet – suttogtam, miközben újra közelebb hajoltam hozzá.
Karját immár átvetette vállam felett, úgy tapadtunk egymás ajkaira.

Hogy élveztük-e? Naná! És hogy össze voltunk-e zavarodva? Eléggé. Nem voltunk más, csak két összezavarodott fiatal fiú, akiknek a barátsága túl erőssé alakult, és vonzalommá vált. Majd vonzalomból szerelemmé. És hogy szerelemből mivé alakult? Ezt azon az éjszakán még mi ketten sem tudtuk.

#rögtönzés (TwT)
Ebben a szerencsétlen ff-ben már harmadjára van újratervezés 😂
Majd a végén írok egy ilyen „story facts" részt, és abban leírom, hogy mik voltak az ötleteim a végleges előtt.

Remélem, tetszik nektek, és nem rossz attól, hogy szinte teljesen megváltoztatom, miközben írom, mint ami az eredeti tervem volt :'))

Igazából szerintem ez a fejezet nem is lett rossz. Vagy csak én érzem úgy, hogy egész jó? :')

2020.11.12. 9:01