Jungkook pov.

Levettem a cipőimet az ajtóban és beléptem a házunkba. 

-Szia Anya, megjöttem!-Üdvözöltem hangosan.

-Szervusz kicsim, mesélj, milyen napod volt ma?

Kivettem egy narancslevet a hűtőből és lekucorodtam a kanapéra, anyuval szemben.

-Az átiratkozás könnyen ment...holnap kezdek az új osztályomban. Az igazgató úr nagyon kedves, viszont...-Itt elhallgattam és Jimin jutott az eszembe. Kétségbeesett hangjára gondoltam, amikor elhúzódott az érintésem elől. Mintha, nem akarná, hogy hozzáérjenek. 

-Viszont?-Kérdezte anya.

-Viszont van egy lány...

-...egy lány aki tetszik?-Faggatott bizakodva.

-Egy lány aki megrémít.

-Megrémít?

-Mhm. Van benne valami ijesztő. Olyan érzésem van, mintha valami hatalmas titkot őrizne. Valami nagyot és félelmeteset.

-Kirúgassam az iskolából? Nem zavarna téged a tanulásban?

-Ne! Ne árts neki mama!

-Rendben kicsim, most megyek és elintézek pár telefont, hogy vadi új dizájner ruhákkal kezdhesd az évet.

-Oké anyu, én kimegyek egy kicsit levegőzni. 

Felvettem a kabátomat és kiléptem a hűvös esti levegőre.

Jimin pov.

A Han folyó partján ültem egy kényelmes padon. A szatyromat az ölemben pihentettem. Egy kis fagyálló volt benne. A szomszéd Kang bácsi kérte a kocsijához. (bocs ha hülyeség de mittom én mi az a fagyálló) A hullámzó vizet néztem. A szél játékosan dobálta ide oda. Sötét habjai harsányan kiabáltak. Kis kavicsokat dobtam a nyugtalan habok közé. Tompa csobbanással süllyedtek. Szöul zajai csodás dallá forrtak össze. Amilyen káosz a városban volt ugyanolyan a fejemben. Hirtelen egy szőrös valamit éreztem a bokámnál. Lassan lenéztem és egy szép, fekete cica simult hozzám. Leguggoltam mellé és halkan suttogtam hozzá:

-Szia cicus! Jól vagy? Nem bánt téged senki? Ne hagyd másoknak, hogy kihasználjanak téged, úgy mint engem, oké?-Megfogtam a cicát és az ölembe raktam, finoman simogattam. Egyszer csak valaki leült mellém. Ahogy a mondás is tartja, mindig nézz magad mögé.

-Ki bántott téged?-Kérdezte Jungkook.

-Menj el!-Mondtam kimérten.

-Nem akarok!-kis szünetet tartott, a tekintete az ölemben pihenő macskára siklott.-Megtartod? Elég soványnak tűnik.

-Mhm, azt hiszem megtartom. 

-Mi lesz a neve?

Megvontam a vállamat. Sok név jutott hirtelen az eszembe, de egyik sem illik a cicusra. Amíg a gondolataimmal voltam elfoglalva Jungkook a szatyromban kezdett turkálni.

-Várj! Miért vettél fagyállót? Már megint meg akarsz halni?

-Nem, a szomszédom kérte!

-Nem hiszek neked, ezt pedig elkobozom tőled.-Nyúlt a fagyálló felé. Elvette a zacskót és vasmarokkal szorította. Összeszorítottam az ajkaimat és igyekeztem nem kimondani a szavakat amik eszembe jutottak.

Végül is, lehet, hogy holnap elüti egy autó.

Erre a gondolatra elmosolyodtam.

-Na mi az, Morci?

-Semmi.-És a mosolyom visszasorvadt a kényelmes fintorgásomba. Felálltam, a cicust erősen fogtam, nehogy leessen és elindultam haza. Hamarosan úgyis mind meghalunk, felesleges egy ilyen idióta miatt idegeskednem. Legnagyobb meglepetésemre Jungkook követett engem és elkezdett hozzám beszélni.

-Hol laksz? Elkísérlek. A szüleiddel élsz?

A kérdéseit természetesen a megvető tekintetemmel díjaztam, aminek hála rövidesen elhallgatott. Nem sokkal később megérkeztünk a házamhoz. Kezdtem felbaktatni a lépcsőkön, Jungkook pedig utánam, amikor megállítottam.

-Menj el!

-De miért? Fel sem hívsz egy ramenre?

-Nem. Most pedig menj el. Miért maradnál itt?

A kérdésemre a szemei vesztettek fényességükből, pupillái kitágultak.

-Mert nem akarom, hogy végezz magaddal.

-Mert sajnálsz? Féltesz? Kihasználnál? Mit kérsz az aggódásodért cserébe?!

-Miért vagy ilyen paranoiás? Nem lehetek csak úgy kedves veled? Miért hiszed, hogy kihasznállak? Ezt úgy mondtad, mintha egész életedben csak kihasználtak volna téged! 

-Menj el, nem kell az álszentséged.

-Nem akarok!

A szívverésem felgyorsult. Az emlékek hihetetlen gyorsasággal kerültek felszínre.

Jimin, nem hagyom, hogy elmenj innen. Kellesz.

Miért nem tud elmenni ez a barom?! Könnyek gyűltek a szemembe. A lábaim remegtek. Nem bízok Jungkookban. Kezdek szétesni. Kezeim ökölbe szorulnak. A cicust leraktam a lépcsőre, csendesen aludt. A zsebemből egy ziherejsztűt kaptam elő, a hegyét Jungkook felé lendítve. A tű a szemétől egy hajszálnyira állt meg, ő mozdulni sem mert, idegesen nézte a tűt, homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek.

-Azért akarsz megállítani engem, mert féled a halált? Vagy mert már ismered a halált?-A mellkasom hevesen emelkedett, süllyedt. Elraktam a tűt egy erőteljes mozdulattal, ő pedig megkönnyebbülten sóhajtott. Hátat fordítottam neki és elindultam fel a lépcsősoron, a távolodó lépteit hallottam. Beléptem a bejárati ajtómon. Nagyot sóhajtottam és leborultam térdre az előszobában. A légzésem szabálytalan lett, össze-vissza kalapált a szívem. A látásom homályos. Pánik rohamom van. Feltápászkodtam és a konyhába botorkáltam. A szekrényből előkaptam egy gyógyszeres dobozt, amit az orvosomtól kaptam. Hevesen nyeltem a kis kék pirulákat és a hálószobám melletti fehér ajtó felé vettem az irányt. A kulcsot elfordítottam a zárban. Bementem a fertőtlenítő szagú szobába. A falak makulátlan fehérek, ablak nincs. Egy szék áll a közepén, ami celofánnal van beborítva. A falakon felszögelt polcokon kések pihentek. Az apró kagylónyitó késektől a machete-ig minden méretben, színben és formában vannak. A gyűjteményem. Az egyik polchoz léptem és levettem egy közepes méretű, fényes, fa markolatú kést. Leültem a székre, a celofán borítás fájdalmasan csikorgott alattam. Felhajtottam  a karomon a pulóvert. Újra és újra végighúztam a bőrömön. A fájdalom felpezsdítette a keringésemet, a szívem izgatottan zakatolt. A nadrágomon végigfolyt a vörös folyadék. És szépen lassan megnyugodtam. Ez a szoba az én kis titkom. Senki más nem tud róla, sem a késekről. Még a nagynéném sem. Még ültem egy darabig a szobában, a vér rászáradt a karomra, a nyugtatók pedig könnyű, álom nélküli alvásba taszítottak engem.

Jungkook pov.

Azt eddig is tudtam, hogy valami nem stimmel vele, de hogy ennyire?! Még jó hogy elvettem tőle a fagyállót. De a pszichopata oldala egészen meglepett. A csípős esti levegő megborzongatott, a szellő a kabátom alá hatolt és libabőrrel borította be a testemet. Haza értem, beléptem a házba és felmentem a szobámba. Mi nem stimmel vele? És mi volt az a ,,halálos" szöveg? És a tű?

Írói szemszög

A sötét alak megvárta amíg Jungkook elmegy, és kilépett a fa takarásából. Kinyitotta a noteszát és feljegyezte, hogy Jimin mikor ért haza és hogy kivételesen nem egyedül jött. Száját gonosz mosolyra húzta és azt suttogta maga elé:

-Én megmondtam Jimin, hogy nem hagylak elmenni.

Majd elment és egy dalt dúdolt:

-Ó, te drága Klementina...

*

Jimin homlokát ráncolva esett le a székről a földre. Ezen az éjszakán nincsen rémálma. A régi emlékek békén hagyják egy rövid időre.

*

-Joy, gyere kész a vacsora!

-Rohanok anyu!

A lány leült a fiatalos anyukája mellé.

-Holnap jön az a Jimin gyerek táncórára?

-Mhm, már befejeztem a koreográfiáját, örülni fog neki.

-Ajánlom is, mert megint nagyot alkottál!

-Tényleg?

-Igen kicsim, tényleg.

Na, ennyi lenne mára, behoztam Joyt új szereplőnek, mert nagyon szeretem őt. Folytatás következik

Ohayo