Jó olvasást! ☺️

______________________________________

JK Pov.

Talán néhány perc telhetett el mire magamhoz tértem ugyan ott voltunk a kihallgató szobába.

- Mi- Mi történt? - emelem fel a fejem és nézek körbe.

- Kapott egy kis nyugtatót mielőtt elszabadultak volna a dolgok. - sóhajt a rendőr előttem.

- Megint elő jött. - hajtom le a fejem és folyik végig néhány könnycsepp az arcomon.

- Jimin... én...- nézek fel rá.

- Ne mondj semmit tudom. - fogja meg a kezem.

- Mért nem vagy dühös? Utálnod kéne engem. - szipogok.

- Lehet igazad van, de akármi történt én beléd szerettem nem ő belé. - utal a másik énemre.

- Mióta tudod? Yoongi mondta el? - hajtom le a fejem ismét.

- Igazából rá jöttem. Elég nyilván való volt ha jobban bele gondolunk úgy viselkedtél mintha két ember lennél egy testben. - szomorodik el a hangja.

- Meg érkezett a pszichológus. - nyit be valaki.

- Küldje be. - adja ki a parancsot.

- Most el kell beszélgetnie egy pszichológussal aztán folytattjuk. - áll fel majd Jiminnel együtt távoznak és be jön a doki.

- Üdvözlöm Kim Namjoon vagyok a pszichológus. - ül le majd nyitja fel laptopját.

- Jeon Jungkook. - mutatkozok be.

- Úgy hallottam saját magát adta fel. Mért? - pillanat rám majd elkezd gépelni.

- Nem akarom bántani azt akit szeretek. - elővesz a táskájából egy üveg vizet és elém teszi.

- Igyon egy kis vizet és meséljen nekem részletesebben az illetőről. - mosolyog mire bizonytalanul nyúlok az üvegért és iszok bele.

- Akármi történt ő mindig meg látta bennem a jót még a történtek után is. Tudom hogy félt tőlem és még mindig fél nem akarok több fájdalmat okozni neki. Folyton védett az lett volna a helyes döntés felőle ha szól a rendőrségnek és véget vett a saját szenvedésének. Minél jobban gyűlölte Ő én annál jobban szeretem. Bármit meg teszek hogy vele lehessek minden félelem nélkül. - hallgatok el.

- Jó hogy talált valakit akihez kötődhet ezt a másik személyt talán éppen ezzel dühíti fel. Fél hogy ha ön boldog lesz ő szerte foszlik és nem lesz többé. - pötyögi be a dolgokat.

- Még is mit kéne tegyek? - nézek a szemébe könnyes szemmel.

- Össze kell olvasztanunk a két személyt. Kap gyógyszeres kezelést nyugtatókat de a lényeg oda bent fog eldőlni le kell őt győzze. - ezek után behívta Jimint, hogy vele is beszéljen.

- Azt hiszem ezt nem engednék a rendőrök, de búcsúzzanak el egymástól ezért hívtam be. Utána mi még négyszemközt beszélünk. - fordul Jimin felé.

- Köszönjük. - mosolyodok el és várom meg hogy le vegye a bilicset mivel elkérte a kulcsot a rendőröktől. Biztos mondott nekik valamit ami miatt csak így oda adták neki.

- Jimin. - húzom magamhoz és ölelem meg amit ő is viszonoz.

- Sajnálom, hogy eddig húztam a dolgokat. - szorítom még jobban magamhoz.

- Most ne ezzel foglalkozz. - szipog és szorít magához.

- Mi lesz most veled? Mi lesz velünk? - tol el kicsit magától és néz a szemembe könny áztatta íriszeivel.

- Minden rendben lesz. - mosolygok és simítok arcára.

- Mi van ha soha többé nem láthatlak? - szorítja meg felsőm anyagát a mellkasomon és hajtja le a fejét.

- Még ha ez meg is történik tud hogy mindig szeretni foglak. - fogom meg kezét így ismét rám kapja tekintetétt.

- Indulnunk kell. - jön be egy nyomozó hátra feszítve kezem ismét kattan a bilincs zárra majd elvezetnek.

- Jungkook... ígérem hogy várni foglak. Sose hagylak el itt leszek nem érdekel meddig kell várjak. Szeretlek hallod Jungkook én szeretlek... - ordít utánam majd lassan elhal a hangja és csak hangos zokogást hallok magam mögött. Ha tudnék vissza fordulnék de egy pillanatra se hagyják hogy hátra forduljak. Kezemnél tartva vezetnek el a hideg fém bilincs felhevült bőrömnak olyan mintha késsel vágdosnák. Szívem össze szorul mintha egy darabot kitéptek volna belőle szúr, fáj elveszve érzem magam. Talán még se volt olyan jó ötlet ide jöjjek. Rosszul döntöttem?

Jimin Pov.

Szúró érzést éreztem a szívembe oda kapva kezem ordítottam utána.

- Jungkook... ígérem hogy várni foglak. Sose hagylak el itt leszek nem érdekel meddig kell várjak. Szeretlek hallod Jungkook én szeretlek... - hangom lassan elhal majd a földre rogyva kezdek hangos zokogásba.

- Jungkook...gyere vissza hozzám. - motyogok szipogva lehajtott fejjel.

- Jungkook... - állok fel és indulnék meg utána de valaki lefogott.

- Engedjetek el... - kapálózok de jelenleg erő híján nem jutok sehova.

- Hozzátok vissza...kérlek Jungkook gyere vissza hozzám. - kiáltok újból testem meg adja magát és tehetetlenül hullik újra a földre az engem tartok elengednek így a földön térdelve sírok tovább. Könyveimtől nem látok semmit minden olyan homályos érzem hogy fáj a fejem és az egész testem forró. Remegek teljesen önkívületi állapotba kerültem fogalmam sincs miről beszéltem. Éreztem hogy mozog a szám de már a saját hangom sem hallottam míg nem lassan a homályt át vette a sötétség.

...

Mikor magamhoz tértem egy ágyon feküdtem mellettem ott volt Taehyung, Yoongi és Hoseok is.

- Hol vagyok? - nézek körbe.

- Kórházban vagy. - sóhaj Yoongi.

- M-mi történt? - nézek végig rajtuk.

- Három napig aludtál. - szólal meg szomorúan Teahyung.

- M-mi? - pillantok alaposabban körbe és akad meg szemem a csuklómba szúrt infúzión. Ahogy lassan kitisztul az elmém jut eszembe minden és pörög le előttem ami történt.

- Jungkook! - ülök fel hirtelen és már indulnék is a keresésére.

- Várj. Nyugodj meg Jimin pihened kell. - állít meg Yoongi.

- Látnom kell Jungkookot, engedj el. - pillantok a szemébe majd indulnék el újra de a vállamra téve a kezét ráza meg a fejét.

- Öt most nem láthatod. - meglepetten bámulok rá nem tudom hova tenni válaszát.

- Mért? - nézek a szemébe.

- Letartóztatták. Nem emlékszel? - billenti oldalra a fejét.

- De emlékszem, de attól még beszélni szeretnék vele. Mért nem lehet? - kérdezek össze néznek majd ismét engem kezdenek figyelni.

- Előbb utóbb úgy is meg tudja. - teszi szét a kezét Taehyung Yoongi sóhajt egyet majd egy bólintással jelzi hogy mondja el a dolgokat.

- Jimin először is nyugodj meg. - fordul felém barátom.

- Jungkookot gumi szobába zárták több rohama volt és meg támadta az ápolókat. Nem bírtak vele kis híján meg ölt egy ápolót és egy rendőrt is benyugtatózták, elvileg folyamatosan motyog valamit mióta abban a szobában van. Teljesen elveszítette az eszét nincs magánál a gyógyszerektől meg a sok nyugtatótól. - halkul el közben engem figyel.

- De minden rendben lesz vele helyre fog jönni ugye? - kapkodom a tekintetem köztük.

- Mivel nem válaszol semmire csak folyamatosan nevet és motyog egyenlőre nem tudnak tenni érte semmit. A gyógyszerekkel tartják kordában de azoktól nem fog meg gyógyulni. A dokik mindent meg tesznek, de amíg ő nem működik együtt nem tudnak rajta segíteni. - veszi át a monológot Yoongi.

- Az nem lehet. - hajtom le a fejem.

- Meg ígérte hogy minden rendben lesz. - folyik végig néhány könnycsepp az arcomon. Barátaim próbáltak meg nyugtatni de nem nagyon sikerült nekik végül össze húzva magam sírva aludtam el ismét.

______________________________________
Picit tovább tartott mint terveztem de végre itt az új rész. Igen tudom elég szomorúra sikerült, de most ez volt soron a történetbe. Azért remélem tetszett...😅 Át nézve nincs mivel elég késő van holnap kerítek rá alkalmat, hogy át nézem.

Akik szoktak BL manhwát vagy ilyesmit olvasni ajánlom figyelmetekbe fordításaim. Instagramon találtok linket hozzá meg itt wp profilomon is kint van...

2023.02.20