Jó olvasást! 😊

_______________________________________

Jk pov.

Szerencsére Yoongi meg menekült nem értem utol, de ez így nem mehet tovább. Fel kell adnom magam hiszen borzalmas dolgokat műveltem Jiminnel akaratom ellenére. Igaz próbáltam ellenállni és segíteni, de hiába, ha mindig visszajön és ha a közelébe maradok csak rosszabb lesz.

*Visszaemlékezés (5-6.részben történtekre)*

Ugyan ott tértem magamhoz, ahova minden áldozatát hozta eddig, ahol Jimin is van szívem szerint elengedném, de nem tehetem. Őszintén meg vallva félek tőle bár ez kisé furcsa tekintve a helyzetem. Oda mentem a rácsokhoz az alvó szépséghez halkan kinyitottam az ajtót és bevittem neki egy pár ruhát meg egy tálcán ételt és gyógyszert tettem mellé egy kis üzenetet majd távoztam. Nem tudhatja meg az igazságot rólam nem akarom bele keverni bár már így is belekeveredett.

...

- Mért nem vagy magadhoz őszinte? - beszélek hozzá
- Én őszinte vagyok. - morog.
- Szereted öt. - próbálkozok tovább.
- Faszságokat beszélsz én sose tudnék szeretni senkit az nem én vagyok. - válaszol.
- A kulcstartó valódi tulajdonosát szereted ezt nem tagadhatod. - igyekeztem óvatosan beszélni nehogy túlságosan felzaklassam képes lenne Jiminen bosszútállni.
- Hallgass! Annak már vége. - szomorodik el kicsit.
- Szereted öt és még mindig szereted. - beszélek tovább hozzá.
- Ez nem igaz. - morog.
- Hiába tagadod meg tartottad a kulcstartott. Ne maradj ilyen ő se szeretné, hogy ilyen legyél és így bánj azzal a szegény ártatlan fiúval. Mit ártott az a fiú neked? - kérdezem.
- Olyan, mint Ő. - halkul el a hangja és folyik végig arcán néhány könnycsepp.

*Visszaemlékezés vége*

Tisztán emlékszek mikor ezek történtek viszont most más dolgom van beszélnem kell valakivel. Megállva az ajtó elött csengetek be néhány perc múlva kinyílik az ajtó és egy meglepett Yoongi áll előttem.

- Szia. Beszélhetnénk? - látszik rajta, hogy a tegnap történteken agyal.

- Jöttél befejezni a tegnapit? - teszi karba a kezét.

- Nem. Én csak beszélni akarok veled. - úgy tűnik nem lesz olyan egyszerű.

- Nem vagyok kíváncsi rád. Simán rád hívhatnám a zsarukat. - veszi elő telefonját.

- Ha annyira ki akarod őket hívni már hívtad volna nekem úgy tűnik valahol téged is érdekkel mit akarok mondani. - mosolyodok el majd folytatom.

- Jiminről van szó csak hallgass meg ígérem, ha bármi történik vállalom a felelősséget. - teszem szívemre kezem.

- Legyen. - sóhajt majd kettesben indulunk el az utcán egy kisebb játszótérnél meg áll és pad háttámlájának dőlve néz rám. Leülök a lócára és bele kezdek a kis monológomba.

- Tudod nekem van egy betegségem. - pillantok rá de csak csendben figyel.

- A testvérem halála óta alakult ki eleinte még jártam vele orvoshoz, de miután elhagytam a szüleim a biztonságuk érdekébe elfajultak a dolgok vele kapcsolatba. Disszociatív személyiségzavarom van, ami röviden annyit jelent, hogy két személyiséggel osztozok egy testen. Kicsúszott a kezemből az irányitás és így kötött ki Jimin nálam Ő vagyis a másik én elrabolta. Ezen éli ki magát, fiatal férfiakat szed össze borzalmas dolgokat művel velük majd meg öli őket. Viszont Jimin más rá úgy hivatkozik, hogy a "tökéletes példány". - rajzolok idézőjeleket kezemmel.

- Szóval így érteted, hogy akaratodon kívül teszed, amit teszel? - bólintok.

- Értem. - gondolkozik el kicsit. - De akkor mért nem mész vissza egy orvoshoz? - kérdezi rám nézve.

- Baszki embereket ölt, vagyis öltem nem sétálhatok be csak úgy egy orvoshoz nem foglalkozva az egésszel dugnának a sitre. - állok fel és fordulok felé.

- Biztos van meg oldás erre. - jön közelebb és teszi vállamra a kezét.

- Csak annyit kérek, hogy Jimin érdekében tegyél meg mindent, hogy minden rendben legyen. - mosolyog rám biztatóan.

- Azon vagyok hiszen szeretem Őt. - motyogok.

- Gyere. Jimint ma kiengedik vigyük haza aztán mindent megoldunk. - indul el.

- Várj. Nem lenne jobb távol maradnom tőle. - szaladok utána és állítom meg.

- Ha tényleg szereted akkor ő lehet a kulcs mindenhez. - indul el megint.

- Azt hittem azt nem hallottad. - fordítom el a fejem.

- Pedig hallottam. - vigyorog. - Tudod nem vagy te rossz srác csak beléd bújt a kisördög. Sajnálom ahogy eddig viselkedtem valahogy éreztem, hogy valami nem stimmel veled bár sose gondoltam volna ilyesmire, amit mondtál.

...

Mire a kórházba értünk egy nagyobb meg lepetés fogadott ugyan is Taehyungot is haza engedték mivel látogatni nem tudtuk mert át vitték abba a szárnyba, ahova valamiért nem engedtek be minket. Arra hivatkozva, hogy kevés hely van a kórházba és csak oda tudták tenni annyit mondtak, hogy magához tért és jól van, de ezen kívül semmit. Jiminnek a nagy események között nem is említettük de biztos örülni fog neki. Meg vártuk amig meg kapja a zárójelentést addig leültünk és beszélgetünk.

- Ez a Taehyung az, akit le lőttem ugye? - kérdezem úgy, hogy csak ő halja lehajtott fejjel.

- Igen. - bólint. - Beszélj vele majd tudom, hogy nem könnyű így, hogy te lőtted le de biztos, ha meg beszélitek és elmondod az igazat valahogy meg oldódik ez is. - beszél ugyan olyan halkan, mint én is. Nem válaszoltam nem hiszem, hogy olyan könnyen meg bocsátja, hogy lelőttem-

- Mehetünk? - kérdezi Jimin ahogy visszatér hozzánk.

- Azt hiszem most már igen. - mutatok a háta mögé. Hátra fordul és mikor meg látja Taehyungot a nyakába ugrik és meg öleli.

- Au ez fáj. De amúgy te is hiányoztál. - öleli magához.

- Bocsánat. De úgy örülök, hogy végre újra láthatlak és hogy jól vagy meg te is hiányoztál. - őket figyelve elgondolkoztam, hogy vajon ez a vidám mosolygos Jimin volt régen is még mielőtt azokat tettem vele. Azt hiszem szeretném, ha Jimin újra ilyen lenne úgy érzem, hogy ha ilyen vidám az olyan mintha velem is minden rendben lenne.

- Mi ez a nagy mosoly. - bök oldalba Yoongi.

- Semmi. - térek magamhoz.

...

Miután meg érkeztünk Yoongiékhoz ez az utolsó éjszaka, amit itt töltünk aztán mindenki megy vissza a saját kis lakására. Viszont azóta nem beszéltem Jiminnel nem akartam elrontani a hangulatát majd holnap mindent meg beszélek vele. Azt is, hogy hogy döntöttem mi legyen ezután mivel van egy ötletem, ami vagy beválik vagy nem. Este fürdés után már az ágyba feküdtem mikor Jimin bemászott mellém.

- Jungkook valami baj van? Mióta kijöttem a korházból hozzám se szólsz. - simít oldalamra így felé fordulok és felülök.

- Nincs semmi baj. Én csak nem akartam elrontani a kedved - hajtom le a fejem.

- Ne butáskodj. - emeli fel fejem.

- Jimin..? Én... ígérem mindent meg teszek, hogy helyre hozzam a dolgokat. - folyik le egy könnycsepp az arcomon.

- Én pedig várni fogok rád és segítek, amiben csak tudok. - mosolyog majd egy gyors puszit nyom ajkaimra. Nem bírva magammal húzom vissza magamhoz és invitálom egy érzelmes csókba olyan rég nem éreztem már ilyet, hogy szinte el is felejtettem milyen érzés. Szeretnék örökre vele lenni és meg szabadulni a másik éntől sokáig fog tartani, de ezért a csodáért meg éri várni.

_______________________________________
Huha semmi korhatárost nem írtam bele, de azért remélem tetszett most sikerült hamarabb megírni, mint gondoltam. Taehyung visszatért Junkook pedig ebben a részben önmaga maradt- Ezt a részt arra szántam, hogy kiderüljön pár dolog és hogy Tae visszatérjen meg egy kis érzelemre és JK Yoongi barátságának kialakulására. Hamarosan hozom a folytatást addig is jöhet komment vagy bármi beszélgessünk. 💜🙃❤️