Meghoztam végre az első szösszenetet. Nem túl hosszú, kicsit semmitmondó is, és csak összedobtam... De remélem azért tetszeni fog.

- Marinette már megint elkalandoztál – hívta fel a lány figyelmét Tikki arra, hogy a matek házi készítésének folyamata egy ideje leállt.

A szólított álmatag tekintettel figyelte az előtte el lebegő testet, és gondolataiba teljesen elmélyedve forgott ide-oda az asztal melletti széken.

- Elég ramatyul nézett ki – jelentette ki elmélázva.

- Kicsoda?

A tablet és az érintőtoll elárvultan maradtak az asztalon, mert gazdájuk bambán fölállt és a rekamiéra dobott iskolatáskából előhalászta a mobiltelefonját. Semmi újdonságot nem jelzett ki, pedig Alya megígérte, hogy kifaggatja Ninot a dologgal kapcsolatban.

Nem tudott a példákra koncentrálni, amikor tudta, hogy Adrien korábban ment haza az iskolából. Látványosan rosszul nézett ki. Ráadásul Chloé túljátszott aggódással zsongta őt körbe és ajánlgatta az apukája által ismert jobbnál jobb orvosokat, akik minden bizonnyal csodát művelnének vele, ha hagyná. Marinette és Alya pókerarccal tűrték a szőkeség zizegését, ám volt egy pont, amikor a hátsó szándékkal ajánlgatott segítség annyira nyomasztó lett, hogy Adrien inkább betegségre hivatkozva kimentette magát a nap hátralévő része alól. Marinette aggódott. Remélte, hogy egyben hazaért, és azóta kicsit jobb színben van.

Gondolataiból a tető felől érkező halk puffanás szakította ki. Tikki villámgyorsan hussant biztos fedezékbe, míg barátnője az ágyon pipiskedve óvatosan körülkémlelt a tetőn a zaj okát kutatva. 

- Chat? - kiáltott föl meglepetten. Egyetlen összegömbölyödött alakból is azonnal felismerte a társát, aki a tetőn kuporgott. Lebukását követő pillanatokban kótyagosan fordult a lány hangja irányába. Ködös tekintete csak az első jel volt, amit Marinette furcsának talált benne.

- Mit keresel te itt? - tette föl a millió eurós kérdést a tető tulajdonosa, majd mielőtt a maszkos válaszolhatott volna, már el is kapta a szabadon lengedező kezét és berántotta a nyitott ablakon. A gravitáció méltán melózott vele, hogy a súlyos test a lányon kössön ki.

- Ez az én formám- szűrte a szavakat a fogai között Marinette, s az égből jött áldás alól kikászálódva hozzáért a maszkos arcához.

Ijedten simította vissza a tenyerét a fiú homlokára, s elsápadva vette tudomásul, hogy nem csak képzelgett az imént.

- Lángol az arcod! - sikkantott föl ijedten. - Miért nem vagy otthon az ágyadban?

Chat macskafülei megrezzentek, kábán emelte zöld szemeit a lányra. Kinyitotta a száját, de nem válaszolt. Apró párapamacs hagyta el ajkait. Szívesen megmozdult volna, de inkább tovább feküdt ott, ahová az imént pottyant. 

Marinette felugrott és az ágy mellől felkapta a szívószálas kulacsát, és odatartotta a fiú kicserepesedett ajkaihoz.

- Innod kell egy keveset – utasította. Anyáskodva tartotta a lángoló bőrű vendége fejét, míg nyelt néhány lassú kortyot. Közben azon hálálkodott egy nyúlfarknyit, hogy nem a megszokott forró teát hozta fel benne, mit éjjelente kortyolgat, ha nem jön a szemére álom.

- Nincs gond – lehellte halkan a karcos macskahang.

- Már hogy ne lenne?! - sikoltott Marinette méltatlankodva. - Itt vagy ebben a meleg göncben nyakig lázasan és azt mondod hogy nincs gond? Kikaparom a szemed ha itt halsz meg nekem a láztól.

Chat halkan felhehhent. A lány nem tudta mire vélni, segélykérően kereste tekintetével Tikkit, hátha van ötlete, de sehol nem találta.

- Vetkőzz! - adta ki végül a parancsot elszántan.

- Hölgyek előtt semmiképp – tagadta meg az ukázt a fiú kábán, amire a lány elkapta a karját és úgy helyezkedett, hogy a hóna alá bújva  felsegíthesse őt álló helyzetbe. Első gondolata egy sürgősségi lázcsillapítás volt, amit hirtelen csak egyetlen helyen tudott neki megoldani.

Lassan, óvatosan szedték a lépcsőfokokat, egyre közelebb araszolva a lány kicsiny zuhanyzója felé. Minden lépésnél meg meg roggyant a térde a fiú súlya alatt, még úgy  is, hogy az nagyjából tartotta magát. 

A helyiségbe érvén nemes egyszerűséggel hagyta a csempén végigcsúszni az elgyengülő testet. Elégedetten nézte, hogy a célszemélyt a zuhanytálcába sikerült mozdítania. Egyetlen mozdulattal rányitotta a hideg vizes csapot.

Köztudott, hogy a macskák utálják a vizet, de ami ez után következtt, minden képzeletet felülmúlt.

Amint Chat megérezte a hideg vizet heves kapálózással próbált szabadulni, ám csak azt érte el, hogy leverte a zuhanyrózsát és abba belegabalyodva az egész környéket beterítette vízzel, beleértve a kedvenc fehér pólójában ácsorgó lányt is. 

Marinette kénytelen volt kegyelmezni az ázott kandúrnak és újabb lázcsillapítási fogást kiötölni. Elszántan guggolt le mellé és próbálta bontogatni a ruháját teljesen  sikertelenül.

- Hogy lehet ezt a szart lecibálni rólad? – adta meg végül magát indulatosan.

-  Dögös cickók – válaszolta félig öntudatlanul a macskasrác. Marinette végignézett magán. Rá kellett eszmélnie, hogy a vizespóló versenyeket nem ok nélkül tartják fehér pólóban. Melltartó nélkül. Ugyanis fehér pólója átázva tapadt a felsőtestére. Melleinek nem csak körvonalai voltak teljesen kivehetőek, a póló egyenesen ráfeszült és nagyjából átlátszóvá vált. Mellek, bimbóudvarok, fázósan megkeményedett mellbimbók tárultak a látványra éhes cicus elé. A vizespóló verseny győztese halk szentségelésbe fogott tehetetlenségében, míg a zsűri szanaszét dobált végtagokkal pancsolt továbbra is a zuhanytálcában, a már lenyugodott zuhanyfejet mikrofonként használva konferálta fel a "legszexisebb cicik tulajdonosát", aki egyre bosszúsabban fogadta a félrebeszélő kandúr stílusát.

- Vetkőzz! - kiáltott rá indulatosan, a melleit takargatva, rákvörösen izzó fejjel, s a fiú engedelmeskedett. Ruhája eltávolításához egyetlen jól bevált módszert ismert. Lehúzta a gyűrűjét.

Zöld vaku villant, és Marinettenek a járólapról kellett fölkanalaznia a leesett állát.

- A... adrien – hörögte rekedten, mint egy sípját vesztett gumiállatka.

- Ssszolgálatára hercegnőm – hallatszott a macskás felelet, majd lecsuklott a feje a mellkasára. Adrien feltehetőleg otthon már a takarója alatt feküdt, mert piros alapon fekete pettyes boxerén kívül mást nem viselt.

Marinette törölközőért ment, és leguggolt a kába fiú mellé, hogy megtörölgesse, mielőtt megpróbálja kicibálni. 

Nedves haját óvatosan borzolgatta meg, majd fölitatta az arcáról a vizet. A fülei mögé igazgatta szőke tincseit, s megbabonázva bámulta az alsó ajkán hintázó vízcseppet.

- Mondtam neki, hogy nem jó ötlet ebben az állapotban kimozdulnia, de hallgatott rám..? - A lány ijedten rezzent össze a hirtelen megjelenő kis fekete macskalény miatt. Az eddig rejtőző Tikki is előkerült és fennhangon pörölni kezdett a macska kwamival a felelőtlenségük miatt.

Marinette kivette a beszélgetésükből, hogy Adrien minden hasonló alkalommal egyedül feküdt otthon egy levél lázcsillapító és egy kancsó víz társaságában. Összeszorult torokkal nyelte le a keserű gondolatait az efféle szülőkkel kapcsolatban, s megpróbálta talpra segíteni az alélt személyt sikertelenül. Mázsásnak érezte, ráadásul a szétrobbanó pulzusa se volt segítségére a minduntalan hozzáérő fiúkezek igencsak stresszelték.

- Srácok – nyögte kínlódva, amire segítőkész kwamik libbentek be a zuhanyzóba, megfeledkezve egy pillanatra a veszekedésről. Nyilván varázslat volt a dologban, mert egyik a tarkója alá a másik a térdhajlatába kapaszkodva lazán megemelte az ernyedt testet és a lány ágyára óvatosan eresztették le.

Marinette megkönnyebbülten sóhajtott.

- Köszönöm – lehelte, majd visszalépett a fürdőbe , hogy fölmarkoljon egy lázcsillapítót.

Kicsit kimerülten térdelt Adrien mellé és próbálta legalább annyira magához téríteni, hogy a pirulát bevegye. Ujjaival beletúrt a nedves szőke tincsekbe, majd az újfent vitába bocsátkozó kwamikra pillantott. Ha egyikük se nézi, simán megpróbálkozhat vele.

Szájába kapta az édes bevonatos gyógyszert, rá szívott egy kevés vizet a kulacsából és a fiú szájának nyomta a sajátját. Kezével tartotta a fejét míg a folyadék és az utasa átvándorolt a másik szájüregbe s a reflexnyelést hallva elégedetten távolodott volna. Két kar emelkedett, hogy szorosan magához ölelje és visszainvitálja egy kevésbé folyékony folytatásra.

Adrien lehunyt szemmel vonta mellkasára a vizespólós lányt. A vékony kis fehér anyag pillanatok alatt felhevült a láztól égő és az izgalomtól kimelegedő testek szoros ölelésében. Marinette lélegezni is elfelejtett, amikor a fejére simuló tenyér annyira közel tolta a fiú arcához, hogy az erőlködés nélkül húzhatta végig forró ajkait a lány reszkető száján. Lassan szétnyitotta mosolyszerveit és puhán megszívogatta majd megharapdálta vele a szívleállással küzdő Marinette alsó majd felső ajkait. Néhányszor nyelve hegyével is megsimította, észre  sem véve mekkora zavarba hozza vele a vendéglátóját.

A fiú feje visszaereszkedett a párnára s ölelése is lazult, majd légzése lassan egyenletessé vált.

- Mindig ezt csinálja ha lázas – kacarászott Plagg a lány feje fölött. - Nagyon szeretethiányos a kölyök.

- Ne hallgass rá! - sipította Tikky bosszúsan magával cibálva a megtestesült kárörvendést. -Szereti az embereket megbotránkoztatni, hogy leplezze a saját érzelmeit.

Marinette nem tudta mit gondoljon. Agya már hosszú percek óta azon kattogott, hogy a társa és a szerelme egy és  ugyanaz a személy.

Vagyis a szerelme már hónapok óta üldözi őt az érzelmeivel.

Forróvízzel teli teáskannának érezte a fejét, épp csak nem tört elő sípolva a gőz a füleiből. 

- Megcsókolt – visszhangzott a fejében a szó, és bizsergő szájára szorította a kezeit. Elégedetten csuklott egyet és rá ájult az imádottja mellkasára.

♪♪♫♫♪♪♪♪♫♫♪♪♪♪♫♫♪♪♪♪♫♫♪♪♪♪♫♫♪♪

Hogy jött be ?

--

basszki legalább egy tucat hibát vettem észre, és javítottam .... hogy a nyűbe hagytam azokat ott eddig ? O_O ha van még jelezd okés? ^^'