És íme meghoztam az első különálló rövid történetet (one shoot), s bár tudom, hogy lebukós sztorikat ígértem, nem tudtam megállni...

A boltban találtam egy Peach Cola nevezetű borzalmat... Gondolom ezt mindenki maga ítéli meg, de én utálom a cukormentes édesítőszaros löttyöket...

Ím így jártak csóri hőseink a barackos kólával :D

🎶🦋🎵🎶🎶🎵

- Alya fejezd már be a dudorászást! Nagyon idegesítő.

- Nemár, ez a dallam annyira fűlbemászó - replikázott a vörös lány vidáman, s a barátja kérését figyelmenkívül hagyva dúdolgatta tovább a bizsergető dallamot. A fejében peregtek a képek a zene mellé, úgy lépkedett fölfelé az iskola lépcsőin.

- Eh - nyugtázta Nino és a füleire tolta a fülesét, hogy ne kelljen szembesülnie élete értelmének a botfüleivel és mélyebb gondolatokkal illetve a fás trillázással.

- Nem is így volt a dal - hümmögte és félrepillantott. Észrevette, hogy Marinette is éppen akkor érkezett a kapuhoz és oldalbalökte a barátnőjét, aki istennek hála fölnézett és abbahagyta az új Koca cola reklám dalának az ezredik újrakezdését. A fiú észrevétlenűl beslisszolt a kapun és fölsietett a terembe. Alya széles vigyorral megölelte a kissé álmatag barátnőjét és a legújabb lesi videójáról kezdett csacsogni, miszerint a tegnapi nap gyümölcsöző volt a blogja számára.

A laposakat pislogó lány elvontatta magát Alya karjain az asztalukig, s ott behullott a padba, hogy homlokával felfrissítse a kapcsolatát a sík deszkalap vonzó famintázatával.

- Ennek meg mi baja? - hallotta Nino hangját kissé ködösen. Reakcióként nagyot ásított, hogy tudassa velük - még ébren van.

- Ha jól sejtem, megint késő éjjelig dolgozgatott valamin - kuncogta vissza halkan a mellette ülő. Marinette magában áldotta a nyílvánvaló hobbiját, ami minden egyes pöttyöskosztümben töltött időtöltésére kiváló fedősztorit nyújtott. Még csak szabadkoznia sem kellett. Boldogan sóhajtott, és fölpillantott az üresen tátogó első padra.

- Adrien még nem érkezett meg?

- Az egyetlen személy, aki életet képes lehellni Zombinettebe - szólt drámaira véve a hangot Alya.

Nino érdeklődve lapozgatott tovább egy magazint. Nem is feszélyezte, hogy az aranyhajú és smaragdszemű istenség nincs ott a jobbján. Hogy is létezhet a jelenléte nélkül, amikor olyan feltűnő a hiánya? - a sötéthajú lány mélyet sóhajtott osztálytársa nyilvánvaló érzéketlenségét látva.

Ábrándozásából kiszakadva gyorsan körülnézett hallotta e valaki a neki szánt epés megjegyzést, majd a pad alatt suttyomban bokánrúgta a legkedvesebb barátnőjét.

- Egy kicsit késni fog. A Koca csinál vele néhány fotót - jelentette be hátra se nézve Nino.

- Csak nem az új barackos ízű kampányhoz?! - ragadta meg a gallérját Alya, s magából kikelve megrázogatta a félig már öntudatlan barátját.

- Mi ez az új íz őrület?

Alya fogcsikorgatva fordult Marinettehez, aki teljesen megijedt a vad tekintetétől.

- Nemá, hogy te még nem hallottál róla? Még a csapból is ez folyik kisanyám! - s lelkesen elkezdte dúdolni a marketingesek által gondosan kikomponált dallamot, amihez a hátsó padsorból gyorsan csatlakoztak páran, s mire feleszméltek már a fiúk az asztalon doboltak a tolltartókkal, tollakkal, vagy flakonokkal, s a lányok tralláztak hozzá. Marinette idegen bolygón érezte magát, hogy fogalma sincs miről dalolnak.

- Már alig várom, hogy a boltokba kerüljön - izgatta fel a fél osztályt Rose ragyogó arccal, s visszaröppent a helyére, ahonnan az imént lelkesen előtáncolta magát. Ezt követően hosszan élénk beszélgetés alakúlt ki a teremben, ahová még nem érkezett meg a tanerő.

- Mi ez a nagy zsivaj?

- Valami kóláról áradoznak - felelt Marinette a háta mögül érkező kérdésre, majd visszafordúlva konstatálta, hogy az ő éltető oxigénje éppen akkor pakolja le a táskáját az előtte lévő üres helyre. Elfehéredve nézte végig, ahogy a fiú rávillantja sármos mosolyát, és hálát adott az égnek, hogy ülhet. A lábai ugyanis megest remegve koccantak össze a fiú láttán.

- Ó a híres barackos kóla - nevete el magát, majd halkabban folytatta. - Ha ki tudunk osonni a folyosóra, akkor mutatok nektek valamit. Nino, Alya és Marinett feltűnés nélkül körbesandítottak, majd lassan egymás uán elhagyták a termet és az ajtó előtt megvárták barátjukat.

Adrien széles mosollyal és egy kisebb papirzacskóval érkezett bentről.

- Kora reggel volt egy gyors fotózásom és ezeket kaptam - válaszolt a kimondatlan kérdésekre, amikkel az italt meglátva azonnal szőnyegbombázták a barátai.

A zacskót maga elé tartva mosolyogva halászott elő négy kis aluminium dobozos üdítőitalt.

Alyanak a szájára kellett tapasztania a kezeit, hogy ne sikoltson föl és ugrálni kezdett örömében, miközben a saját dobozát a kezébe kapta.

- Hű, köszi tesó. - Nino az alsóajkát beharapva ugrált egy helyben. Marinette pedig csak állt az ajándékkal a kezében és élvetegen bámulta az univerzumja középpontját majd a tőle kapott hihetetlenűl értékes ajándékot.

- Még nekem sem volt időm megkóstolni, szóval egészségetekre srácok.

Halk szisszenéssel nyíltak a dobozok.

A két flúgos ész nélkül meghúzta a promópiát, míg Marinette csak bámulta vigyorogva, mint valami eszelős. Több se kellett a barátnőjének, odakapott és kinyitotta neki, mert látta, hogy az italt egy »Adrientől kaptam" feliratú vitrinbezárás veszélye fenyegeti.

- Szívesen - büfögte oda halkan, a felkívánkozó szénsavval dacolva.

Adrien halkan kuncogott elégedett barátait látva, s a magáét is felnyitva óvatosan belekortyolt az előre is agyonreklámozott cukormentes löttybe.

Ezalatt két aludoboz roppant össze diszkréten felverve a folyosó csendjét, s némi szénsavas büfögés is viszhangot vert a falak között. Marinette kíváncsian emelte a szájához a sajátját, hogy megízlelje a pezsegő italt, amikor Alya meglökte a könyökét.

A doboz földet fogott és kluttyogva ontotta magából a sötét nedűt,ami elég hamar beterítette a padlót.

- Uupszi. Bocsika.

Marinette felkapta a fejét. Ez teljesen úgy hangzott mintha Chloe mondta volna. Tisztán hallotta, hogy valami bújkált a hangjában, s rápillantva még elkapta, ahogy lepacsizza Ninoval a merénylet kivitelezését. Előszedett egy papirzsepit a zsebéből, hogy fölitassa a folyamatban lévő dolgokat, s közben próbált hangot adni rosszallásának.

- Ezt direkt...

- Ó szegény Marinette, hogy fogod megkóstolni ezt a király kólát? - hajolt le drámai fenhanggal, hogy buzgón segíthessen a szerencsétlen áldozatnak.

- Ráérsz később hálálkodni te gyagyás

- Mi? Hálálkodni? Hiszen kiöntötted amit kaptam.

- Majd Nino megkínál az övéből - trallázta a kellőnél hangosabban, mire barátja széttárta a kezeit.

- Bocsi, de ez már elfogyott - vigyorgott kínosan, s Adrienre nézett tanácstalanúl.

A lányok követték a tekintetét és figyelték ahogy a szőkeség arca felderűl.

- Még van egy a zacskóban, bár voltak terveim vele, de szívesen neked adom Marinette - s belenyúlt a repi szatyorba az utolsó darabért, amit hirtelen Alya megrántott és ívesen kiverte a fiú kezéből. A szatyor a földre hullott, s a lépcsőig pattogó aludoboz a lépcsőkkel való találkozás után spriccelő hangot hallatott. Adrien összevont szemöldökkel, kérdőn pillantott a vöröshajú lányra.

- Ó milyen ügyetlen vagyok - színészkedte ripacsul. - Egy darazsat láttam itt repkedni. Szörnyen restellem.

- Öh. Oké, nincs gond - csóválta a fejét kicsit hitetlenkedve, s pillantása a másik kezében lévő dobozra vándorolt. - Nem gond, ha az enyémből kínállak meg?

- Már, hogy lenne gond? Másra se vágyik - veregette meg Alya a bambán bámuló Marinette hátát, aki még mindig a kólától maszatos zsepivel guggolt a földön. A barátnője taplra segítette és lökött rajta egyet, hogy egyenesen Adriennek essen neki., majd alig hallható halk kacajt hallatott.

- Oh. Bocsánat.

- Semmi baj - mosolygott eszméletlenűl kedvesen a szőke, s odanyújtotta neki az italt. - Tessék!

- Kökö.. köh... izé... köszönöm - motyogta fülig pirúlva, s az ajkához emelte a dobozt. Ahogy emelte Alya elé araszolt és ajkaival egy szót formázva tátogott felé. Az előző akciói miatt Marinette dacosan félrefordult és lehunyt szemmel kortyolt párat a doboz tartalmából.

A lány elméje ekkorra dolgozta föl az információt, amit a barátnője közvetíteni próbált feléje, s kerekre tágult szemekkel hatalmas prüszköléssel és fuldoklással vergődött egy sort.

- Szentsajt, Marinette jól vagy?

Alya halkan fuldoklott a röhögéstől. Tudta, hogy a barátnőjénél a mai napon ejtőernyővel esnek a tantuszok, de még tőle sem várt egy ekkora koppanást.

Nino vigyorogva fordult oda hozzá, míg Adrien ijedten de segítőkészen veregette a már falfehérre fulladozott Marinette hátát.

- Mit mondtál neki?

- Hogy élvezze az italt - vigyorgott vissza a nője.

- Most komolyan.

- Köz-ve-tett csók - súgta oda a fiúnak, aki a fejéhez csapott kínjában.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Aki nem értené a dolgot:

Amikor egyik ember a másik után iszik ugyanabból a pohárból/palackból/üvegből , akkor a drámaibb gondolkodású emberek hajlamosak az "eszközt" közvetítőként kezelni két ember szája között. Innen az elnevezés, hogy "közvetett" csók.

Az animék mangák elég gyakori eleme szokott lenni, amikor a hőst megkínálja szerelme valamivel és az heves szívdobogással bámulja a tárgyat...

A mostani rész miatt frissítenem kellett a leírást, hogy beleférjen ez is - ne csak a lebukós sztorik :P

Nyelvtani és egyéb elírások kéretik jelezni, adok a minőségre ^_~

jogi macerák .... a kép nem promóciós szándékkal készült, csupán az ihlet adója. Szereplők meg miegyéb a Zagtoons tulajdonában stb.