Malfoy a fekete zakójának a zsebébe mélyesztette a kezét és neutrális tekintettel nézett el a fejem fölött.

- Mikor kezdjük McGalagony professzor? - fordultam a volt tanárnőm felé, aki azonnal válaszolt is.

- Természetesen rögvest, Ms. Granger - mondta, majd Kingsley-re függesztette a tekintetét. - Van valahol egy magányos szoba, ahol nyugalomban gyakorolhatnak? - kérdezte.

- Persze, Minerva! - jött a válasz a sötét bőrű aurortól. - Az emeleten, a folyosó végén lévő utolsó szoba - bökött a férfi a plafon felé.

- Pompás! Addig, ha nem bánják, elfogyaszthatnánk egy teát - csapta össze a kezét McGalagony, mire Mrs. Weasley már szaladt is azonnal feltenni a teának való vizet.

- Na induljunk, Granger - sóhajtott Malfoy, és fejével a lépcsőfeljáró felé biccentett.

Követtem a szőke fiút, de mielőtt az első lépcsőfokra léphettem volna Ron ujjai kulcsolódtak az alkarom köré.

- Hová mész? - suttogta, mire csak elmosolyodtam és kisimítottam egy vörös tincset a homlokából.

- Gyakorolni, majd elmesélem - öleltem át a barátom nyakát.

- Rendben - nyomott Ron egy gyors puszit a homlokomra, mire egy öngyújtó kattanás zavarta meg az intim pillanatot.

- Haladjunk már, Granger ! - forgatta meg a szemét Malfoy és beleszívott az ujjai közt füstölgő cigarettába.

- Akkor később - intettem Ronnak és elindultam felfelé.

- Ennyire elszakíthatatlanok lettetek Weasleypatkánnyal? - röhögött fel gúnyosan Malfoy.

- Semmi közöd hozzá - tettem karba a kezemet.

- Ugyanmár Granger, pár perc múlva úgyis mindent tudni fogok - túrt bele a szőke hajába és kinyitotta az ajtót, majd lovagiasan előre engedett.

- Mekkora úr vagy, Malfoy, hogy előre engedtél. Volt értelme a sokévi felvágásnak, hogy te mekkora aranyvérű arisztokrata vagy - jegyeztem meg gúnyosan, majd helyet foglaltam a puha ágyon.

- Igen, Granger. Valaki nem egy putriban nőtt fel és még tudja mi az illem - hamuzta le a cigarettáját Malfoy, majd egy utolsó slukk után elnyomta a cipője sarkán.

A zakóját a fotel karfájára terítette és előrehajolva máris egy nonverbális legilimentáló varázslattal támadni kezdett.
Váratlanul ért az egész, időm sem volt a védekezésre. Ujjaim erősen a pálcám köré szorultak és próbáltam egy falat építeni az elmém köré, de mindhiába.

Malfoy betört az elmém legféltettebb zugaiba és rombolni kezdett.

Azonnal elém tódultak az emlékeim, a pálcám kiesett a kezemből.

❛❛ Az ujjaimat a baziliszkusz fog köré kulcsoltam és utoljára hátranéztem, hogy magamba szívjam Ron bíztató tekintetét. A karomat meglendítve Hugrabug Helga poharába döftem a szörnyeteg fogát. A csend fülsiketítővé vált, a fémből készült kehely forogni kezdett a tengelye körül, majd felrobbant.
Ahogy felálltam Ronra néztem és a baziliszkusz fogat kiejtettem a kezemből. Ron megragadta a derekamat és magához húzva megcsókolt.

Érzelmes csók volt, tele szenvedéllyel és várakozással.
A hajamba vezette az ujjait, mire én még szorosabban öleltem át őt. ❜❜

De ennyi nem volt elég a volt mardekáros évfolyamtársamnak, tovább kutatott az emlékek között.

❛❛ - Harry meghalt! - zokogva vetettem magamat Ron karjaiba.

A fiú próbált csitítani, de az ő hangja is elbicsaklott. Egyszerre ölelte magához a húgát és engem. Egymásba kapaszkodva sírtunk. Alig láttam a könnyektől, amelyek opálos függönyként lebegtek a szemeim előtt. Ginny ujjai a törzsemba martak, én pedig minél jobban próbáltam Ronhoz préselődni, hallgatni a szívének a dobogáság.
A gyomrom összerándult, egymás után többször is. Az ég felé néztem és éreztem, ahogy az arcom eltorzul a fájdalomtól. ❜❜

Malfoy csak úgy ugrált a magán emlékeim között, bele-belekóstolva párba.

❛❛ - Szeretlek! - suttogtam a vörös hajú barátom fülébe.

- Én is nagyon szeretlek téged, Hermione - Ron válaszképpen újra megcsókolt.

Az ajkainak a forrósága és a vörös tincseinek a puhasága teljesen elvette az eszemet. Ron óvatosan megfordított, hogy ő kerüljön felülre, majd mélyen a szemembe nézett.

- Biztosan akarod? - kérdezte, miközben apró puszikkal kezdte elhalmozni a kulcscsontomat.

- Mindennél jobban - bólintottam és a lábamat a dereka köré kulcsoltam. ❜❜

Próbáltam kizárni a szőke férfit az elmémből, majd észrevétlenül a pálcámért nyúltam és egy nonverbális "Stupor"-ral hátrataszítottam a fiút.
A láthatatlan kéz már nem volt többet a fejemben.
Malfoy feje hátrabicsaklott, majd rám vicsorgott, amikor újra kinyitottam a szememet. A fogsora vérben úszott, mivel elharapta a nyelvét.

- Szép lett volna, Granger, ha nem lennél ilyen végtelenül gyenge - törölte le a szája sarkából a vért, majd összeforrasztotta a nyelvén a sebet.

- Nem vagyok gyenge - mondtam halkan és dacosan összefontam magam előtt a karjaimat.

Zavart, hogy hozzáfért az intim gondolataimhoz.

- Ez a legnagyobb hazugság volt, amit életemben hallottam - nevetett fel és keresztbe tette a lábát.

Élvezte, hogy fölöttem áll.
És baromira élvezte, hogy én ezt tudom is.
Mindemellett még ki is használta a helyzetet. De még mennyire.

- Nem vagyok gyenge, Malfoy! - csattantam fel és rászegeztem a pálcámát.

Erre az ex-mardekáros csak megforgatta a szemét és eltolta magától a pálcámat.

- Ugyan már, Granger - rázta meg a fejét. - Na, gyere! Próbálj meg legilimentálni, aztán majd meglátjuk - cukkolt és egy pimasz mosolyra húzta az ajkát.

- Legilimens! - kiáltottam és minden izmomat megfeszítve szegeztem előre a pálcámat.

A szemeimet erősen szorítottam össze, lassan csillagokat láttam, de a pálca erősen simult a markomba.
Mintha egy kőfalba ütköztem volna. Draco Malfoy elméje keményen ellenállt mindenféle próbálkozásnak. Mindkét kezemet előre tartottam, éreztem, ahogyan egy izzadság csepp folyik végig a halántékomon az erőlködéstől.
De semmi sem történt.

- Nem mintha nem lenne szórakoztató ezt a nagy próbálkozást nézni, de azért haladjunk már - hallottam Malfoy vontatott hangját.

Felment bennem a pumpa. Az egész testem megfeszült és kinyitottam a szememet, de pár másodpercig csak foltokat láttam. A velem szemben ülő férfira néztem. Draco egyik kezével a fotel karfáját markolta, de olyan erősen, hogy az ujjai elfehéredtek. A másik kezében a pálcáját fogta, amellyel most én néztem farkasszemet.
Ekkor a szőke fiú elengedte a fotel karfáját, láttam, ahogy az állkapcsa összeszorul, majd a pálcájával suhintott egyet, engem pedig mellbevágott a mágia hullám és hátraestem az ágyon.
Annyit éreztem csak, hogy a parkettán koppan a fejem és a pálca kigurul a kezemből.

- Ennyi elég volt, Granger? - állt meg mellettem Malfoy.

A sápadt arca kipirult, szőke haja kócosan simult a homlokába és a fekete ing anyaga megfeszült a felsőtestén.

- Menj a fenébe! - vágtam a szemébe, mire Malfoy vonásai megkeményedtek.

A fiú lassan leguggolt elém, a finom bőrből készült cipője nyikorgott egyet a mozdulata következményeképp.
Közelebb hajolt hozzám és megragadta az államat, hogy ne tudjam elkapni a fejemet. Forró ujjai áramütésként találkoztak a bőrömmel, ahogy az arcomba martak.

- Tudod Granger, azért vagyok itt, hogy egy kicsit kiműveljelek oklumenciából és legilimenciából, ugyanis rohadtul nem megy és nem akarok miattad lebukni. Úgyhogy nekem ne add itt az erős, mindent túlélt, griffendéles boszorkányt, ugyanis most leginkább egy kis tudatlan, sárvérű ribancra hasonlítassz - suttogta a számra, majd elengedte a kezét és ahogy felállt az ujjait - amelyek még pár másodperce az arcomon pihentek - a nadrágjába törölte, mintha valami mocsokhoz nyúlt volna.

Kegyetlen vagy, Draco Malfoy - gondoltam magamban.

Tudtam, hogy hallotta és megértette, de csak fintorgott egyet, majd kiviharzott a szobából. Pár perccel később kopogás hangzott fel.

- Szabad - mondtam és feltápászkodtam a földről, majd miután megkerestem az elgurult pálcámat, a farzsebembe tűztem.

- Hogy ment a gyakorlás, Ms. Granger? - nyitott be McGalagony az ajtón.

- Úgy, ahogy egy kezdőnek kell - igazítottam meg a szétzilált hajamat.

- Értem - dobolt McGalagony idegesen az ajtófélfán. - Jöjjön kérem be, Mr. Malfoy! - szólt ki.

Draco belépett és úgy, hogy rám sem nézett letelepedett az ágy másik végébe.

- Akkor most összekötném magukat a kapocs bűbájjal, ezáltal fognak tudni nonverbálisan csupán a gondolat erejével üzenni egymásnak - jelentette ki az idős professzornő és leült a fotelba.

- És ha egyeseknek nem megy az oklumencia? - mordult fel Malfoy.

- Magának az lesz a dolga, Mr. Malfoy, hogy ezekben fejlessze Ms. Grangert - bökött rám a volt tanárom. - Amúgyis, ha esetleg bejutnak Ms. Granger fejébe, akkor maga tud oklumentálni Ms. Granger helyett, ha ő beengedi magát az elméjébe. Rendben vagyunk?

- Igen - motyogtam.

- Akkor fogják meg egymás kezét - erre Draco felém nyújtotta a kezét, az ujjaink forrón simultak egymásba. - Necessitudo Revelio! - szegezte ránk McGalagony a pálcáját, mire egy ezüst színű füstcsóva egy végtelen jelet rajzolt a fejünk fölé, aminek két hurka a halántékunkig leszállt.

McGalagony ráncolni kezdte a homlokát.

- Furcsa. Itt már van egy kapocs - majd pöccintett egyet a pálcájával és nem éreztem a kapcsolatot Dracóval, majd aztán megint - mintha hideg vízzel öntöttek volna le - végigfutott rajtam a borzongás. - Elengedhetik egymás kezét.

Malfoy azonnal elrántotta tőlem a kezét.

- Ms. Granger gondoljon valamit, amelyet Mr. Malfoy is hallhat - utasított McGalagony.

Görény vagy Malfoy - mintha kirajzolódódott volna a lelki szemeim előtt a mondat.

Draco Malfoy csak egy gunyoros, hideg mosolyra húzta az ajkait, majd tudatta McGalagonnyal, hogy hallotta a mondatot.
Pár másodperccel az én fejemben is kirajzolódott a volt mardekáros gondolata.

Sajnálom Granger - kért bocsánatot tőlem.

Tudta, hogy tudom, hogy mire érti. Egy keserű mosolyra húztam a számat, és akkor, egyetlen egyszer az életben megbántam, hogy rosszat mondtam rá és egy újabb gondolat rajzolódott ki a fejemben, bár ezt már nem osztottam meg vele.

Draco Malfoy megváltozott.

--

Sziasztok! :))
Oké, igen tudom, hogy több, mint két hete nem volt rész. De valahogy a két, általam írott történet összeegyeztetése nem igazán megy.
Meg gondolom hallottátok azt, hogy több százezer wattpades profilt feltörtek - köztük az enyémet is, így hát tegnap két órám ment el azzal, hogy minden jelszót, email címet megváltoztassak, hogy a profilom biztonságban legyen.
Mindenképpen csekkoljátok le a falamon lévő kiírást, hogy feltörés esetén mit kell tenni és milyen adataitok kerültek rossz kezekbe.
Szeretném megköszönni a több, mint ezer megtekintést a történeten, remélem tetszett azért a rész és megérte várni rá! <33

Outlaaw