A nap sugarai gyengéden cirógatták az arcom, ahogy lassan kinyitottam a szemem. Egyedül voltam az óriási szobában. Draco Malfoy szobájában.
Az óriási tükör a plafonon lágyan tükrözte vissza a napsugarakat, megvilágítva egy mellettem hagyott pergamendarabot.

❛❛ Granger, elmentem. Üzenek, ha úgy vélem, hogy szükséges a találkozás.
D. ❜❜

Összegyűrtem a cetlit az ujjam közt. Szégyen öntötte el az arcom. Magamra kapkodtam a ruháim és hopponáltam.
Molly Weasley aggódva várt a konyhában.

- Hermione! - rikácsolta. - Úgy aggódtunk érted, mégis mi tartott ennyi ideig? - az asszony idegesen hadonászott egy fakanállal.

- Megtámadtak minket, de sikeresen legyűrtük őket - válaszoltam. - Aztán mivel elszaladt az idő, Malfoy felajánlotta, hogy gyakoroljuk az okklumenciát.

- Merlinre! - szörnyedt el Mrs. Weasley. - Ugye jól vagy, kis drágám?

- Természetesen - sóhajtottam -, csak eszméletlenül éhes vagyok.

Mrs. Weasley szeme felcsillant és a következő pillanatban már az asztalnál találtam magam. A vörös hajú asszony csak úgy sürgött-forgott a konyhában és öt perc leforgása alatt elém rakott egy nagy pohár hideg töklevet, kolbászos rántottát, két pirítóst vajjal és két friss áfonyás muffint. Hálásan láttam neki az óriási adagnak. Hirtelen egy újabb vörös hajú illető vágodott le mellém.

- Szép jó reggelt, Mione! - csicseregte, majd egy aprót szippantott a levegőből és féloldalas mosolyra húzta a száját.

Megmerevedtem, de mintha mi sem történt volna, kortyoltam bele a töklébe.

- Anya, kérhetnék én is egy muffint? - kérte Ginny az anyját, mire Mrs. Weasley elé is rakott egyet.

Ginny töviről-hegyire hallani akarta a történetet és ő is elborzadt, amikor a támadáshoz értem. Meleg barna szeme szikrázott a dühtől, de nyugtatóan megfogta a kezem.

- Mekkora szerencse, hogy Malfoy megmentett…

- Őszintén eléggé megijedtem. Annyira hirtelen történt minden - haraptam bele a pirítósba és tovább meséltem.

Reggeli után a szobámba indultam, hogy átöltözzek és lemenjek edzeni és gyakorolni. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, a vörös barátnőm berontott és izgatottan susogni kezdett.

- Mione azonnal magyarázatot! Miért van olyan illatod, mint Malfoynak? - Ginny megtéveszthetetlen.

- Gondolom a gyakorlás miatt - vontam meg a vállam, mire Ginny szeme sebesen cikázni kezdett az arcomon, mint egy hazugságvizsgáló.

- Nem akarod elmondani? - kérdezett, mire megingattam a fejem.

- Ne haragudj, Ginny, de egyedül szeretnék lenni - tártam szét a karom, majd bocsánatkérően megsimítottam a barátnőm felkarját.

Ginny bólintott és magamra hagyott. Nagyot sóhajtva huppantam le az ágyamra és azonnal elkezdtek cirkálni a hajnali képek a fejemben. Draco orra végigsimítja a hasam. A férfi forró lehelete a combom belső felén.
Ösztönösen összeszorítottam a combom.

A fenébe is! Szedd már össze magad! Neki ez semmit sem jelentett, és neked sem! – korholtam magam.

De te is tudod, hogy életedben nem volt ilyen jó! Te is tudod, hogy a tiltott gyümölcs mindig a legédesebb… – egy másik hang szólalt meg elhalóan a fejemben.

Megszégyenített téged! – háborodott fel az első hang.

De el is élveztetett, nem is akárhogy! – válaszolt a másik.

Ez nem jogosítja fel semmire. Továbbra se tisztel téged és nem is fog. Csak arra kellesz… – replikázott az első.

Ez nem igaz. Ha arra kellenél, már megdugott volna. Ez biztos. Viszont ehelyett kiszolgált. Na ez mit árul el, okoska? – szinte láttam, ahogy a második hang egy kaján mosolyra húzza a száját.

A tenyerembe temettem az arcom és inkább felöltöttem az edzős ruháim, majd a pince felé vettem az irányt. Gyorsan bemelegíttem, elvégeztem a mobilizáló, majd az erősítő gyakorlatokat. Majd elkezdtem harcolni a kijelölt bábukkal. A tegnapi események következményeként tele voltam erős energiákkal, úgy küzdöttem, mint még soha. Továbbra se tudtam azzal mit kezdeni, ahogy Malfoy egyszerre felemelt és megalázott. További emlékképek villantak be, majd a bábu kihasználva a figyelmetlenségemet, lefegyverezett. A kezemet kinyújtva erősen koncentrálva hívtam magamhoz a pálcámat, de nem sikerült. Az erőlködéstől megfájdult a fejem és görcsölni kezdett a hasam. A bábu egyre csak közeledett, teljesen sarokba szorított. Hirtelen a kellemes gondolatok mellett, megjelentek a fejvadász okozta traumák. Malfoy jóképű arcát felváltotta a fejvadász mocskos pofája. Ahogy a nyakamhoz hajol és éhesen beszívja az illatomat. A koszos szaga, ami az orromba kúszott lassan. A durva érintése a bőrömön, mintha szét akarna marcangolni. Teljesen lefagytam, zihálni kezdtem a félelemtől. Hideg izzadtságcseppek csorogtak a halántékomon. Mindent tisztán láttam és éreztem, ahogy az erőlködéstől csorogni kezdett az orrom vére. Éreztem a fémes meleg vérpatakot a felső ajkamon, a pince dohos szaga az orromba kúszott keveredve Malfoy drága parfümével és a fejvadász undorító testszagával. Rosszul voltam.
A következő pillanatban arra eszméltem, hogy a hányás sugárban ömlik a számból. A gyomrom görcsben volt és szaggatottan vettem a levegőt a stressztől.

Csak engedd el és minden jó lesz – Malfoy hangját hallottam a fejemben.

De nem megy – válaszoltam és éreztem, hogy a belső hangom is mennyire kétségbeesetten cseng.

Vékony nyomott hagytak az izzadt az arcomon a lecsorgó könnyeim.

- Suvickus! - mutattam a padlóra, mire eltűnt a hányásfolt.

A térdeimet a törzsemhez húztam és úgy próbáltam magam megnyugtatni. Mély levegőket vettem és a pálcámmal megigéztem a kis ezüstszínű vidrámat, aki boldogan futkározott körülöttem. A bábu mellettem feküdt eldöntve a földön. Egy magas alakot pillantottam meg mellettem.
Ron letelepedett mellém és nyugtatóan átkarolt. A szemei karikásak voltak és a lenőtt vörös tincsei a homlokába lógtak.

- Hermione - kezdte -, én gondolkoztam - fújta ki hangosan a levegőt.

- És mire jutottál? - a hangom erőtlenül csengett.

- Arra, hogy nem feltétlenül tenne jót nekünk, ha a szünet után is együtt maradnánk - bökte ki. - Te el vagy foglalva a feladataiddal és Malfoyjal. Túlzottan fontos számomra a barátságunk, hogy hagyjam kárba veszni egy olyan kapcsolat miatt, amit lehet, hogy nem érné meg hosszútávon folytatni.

A szám halvány mosolyra húzódott.

- Büszke vagyok rád, Ron - simítottam ki egy tincset a fiú szeméből. - Nyolc együtt töltött év után kijelenthetem, hogy már nem egy teáskanál érzelmi szintjén állsz - erre Ron felnevetett.

Sokáig beszélgettünk Ronnal, felidéztük a múltat és a nosztalgiázás közben rá kellett döbbennem, hogy Ronaldot és engem valóban inkább barátoknak teremtettek. Mint mindig, fontos, hogy a része legyen az életemnek, de csak mint barát, nem úgy, mint társ.

Az isteni vacsora után Ronnal késő estig sakkoztunk, körülbelül hatszor vert el benne. Egész este magamon éreztem Ginny félig aggódó-félig nyugodt tekintetét.
Már éjfél is elmúlt, amikor végre ágyba kerültem. El sem hittem, hogy végre újra a saját pihe-puha ágyikómban alhatok. Már majdnem lehunytam a szemem, amikor egy vontatott hang zavart be.

Máris alszol, Granger? – szinte láttam előtt Malfoy arcát.

Aludnék, ha hagynál – válaszoltam.

Híreim vannak, Granger, szóval emeld fel a feneked az ágyról és öltözz! – utasított.

De olyan jól befészkeltem magam – morcoskodtam.

Avery látta a kis bongyor griffendéles a barátnődet.

De egész pontosan mikor? – tudakoltam.

Amikor kiment az erdőbe sisakvirágot gyűjteni. Valószínűleg átlépte a határt. Avery csak egy pár pillanatra látta. Egy göndör copfot látott egy pink masnival és egy szépen manikűrözött kezet – fejtette ki Malfoy.

Lavander erről semmit se mesélt.

Mert ő nem látta Avery-t, a halálfalók kiábrándító bűbájt használnak felderítéshez. Viszont holnap felderítik a környező mugli házakat. Szóval keltsd fel a többieket és keressetek egy új helyet – javasolta a férfi.

Miért, Malfoy, szerinted olyan könnyű találni egy olyan mugli lakást, amit még nem derítettek fel?

Fél pillanat és ott vagyok, gyere ki a ház mögötti erdős részre, egészen ameddig a védőbűbájok tartanak. Odahopponálok és segítek.

Rendben, megyek – válaszoltam.

Kikászálódtam az ágyból és felöltöztem. A házban néma csend honolt, valószínűleg mindenki aludt már. Elővigyázatosságból egy darab pergamenre körmöltem, hogy hová megyek. A pálcámat a zsebembe süllyesztettem és kiléptem a hátsó kapun. Olyan csend volt körülöttem, hogy minden egyes lépésemnél megcsikordult a lábaim alatt a friss, szűz hó. A szívem a torkomban dobogott. Nem volt teljesen vaksötét, mert a fehér hó visszaverte a hold fényét, de a szívem mégis a torkomban dobogott.
Lassacskán elértem a védővarázslat határáig. A fák mögött egy fekete csuklyás alakot véltem látni, ígyhát kiléptem a bűvös körből.

- Mal… - egy pálcavillanással később elvesztettem az eszméletemet.

Nem tudom mennyi idő telt el, amikor végre újra kinyitottam a szemem. Percek, órák, napok? Ólmosan pislogtam párat és a vakító fény a szemembe szökött. Lassan körbenéztem, valaki egy Levicorpus bűbáj segítségével lebegtetett.

- Végre felébredtél, Sárvér! - hirtelen a földön landoltam.

Alig tértem magamhoz, de élesen kirajzolódott Malfoy alakja. Az arcán és a tejfölszőke hajában vércseppek, a fekete talárja elszakadva és egy óriási húsdarab hiányzott a vállából.

- Hogy kerülök ide? - dadogtam.

- Te ostoba kis sárvérű ribanc! - fröcsögte Malfoy. - Egy hajszál híján mindent elszúrtál. Ennyire nem gondolkozol? - szóhoz sem tudtam jutni. - Amikor kiléptél a kurva védkörből az ott szaglászó Carrow rögtön elkábított. Éppen akkor értem oda, amikor hopponálni akart a testeddel. Belétekkapaszkodtam, de Carrow észrevett és le akart rázni. Rájött, hogy én vagyok, bassza meg!  - lassan feltápászkodtam. - Újra hopponálni akart, mert célt tévesztett, de én megöltem. De az a kibaszott Carrow megérinthette a Jegyet, mielőtt hopponáltam, mert valaki belém kapaszkodott és amputoportáltam. Érted, Granger? - Malfoy megragadta a kezem és erőszakosan magához húzott. - Miért nem bírtál várni egy kurva percet? Miért? - sziszegte az arcomba.

- Én…én csak azt hittem, hogy te vagy az - suttogtam.

- Granger, a rohadt életbe! - szorított rá a karomra, majd elengedte és két kézzel megfogta az arcom. - Tudod mi lett volna, ha nem érek oda időben? Tudod? - erre megráztam a fejem, a hullámos tincseim az arcomba csapódtak. - Kurvára halálfaló eledel lennél most - suttogta. - Rommá kínoztak volna - a lehelete cirógatta az arcom. - Tudod milyen kegyetlenek és vérszomjasak a halálfalók, Granger? - ujjai a fürtjeim közé kúsztak.

- Csak sejtem - rá emeltem a tekintetem.

Malfoy kékesszürke íriszei örvénylettek. Az aggódás és az agresszió mellett szenvedélyt is láttam csillanni.

- Adok egy kis ízelítőt - kaján félmosolyra húzta az ajkát, majd közelebb hajolt.

Az ajkai csak súrolták a számat. A nyelvét kinyújtva finoman végignyalta az alsó ajkam, de nem csókolt meg, csak incselkedett velem. Szinte szomjaztam a csókjára, vártam, hogy erőszakosan magához húzzon és a hajamba túrjon. De csak játszott velem. Az ujjai ingerlően köröztek a tarkómon és csak bele-bele kóstolt az ajkaimba. A következő pillanatban átkaroltam a nyakát és magamhoz húztam. Magam sem tudom, hogy mi ütött belém. Égtem a vágytól, hogy Malfoy szája az enyémhez tapadjon, szinte habzsoltam a férfi ajkait.

- Mohó kislány - suttogta két csók közt.

Talán valóban az voltam, mohó. De a végletekig össze voltam zavarodva.

--

Szervusztok drágák!
Ezer év után kész az új fejezet. Remélem mostmár látjátok, hogy Hermione és Draco kapcsolata milyen lángon ég…
Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész is, kíváncsian várom a véleményeket! <3

Outlaaw