Egy hangot sem tudtam kiadni, csak némán sikítottam. Haraptam a férfi kezét, de az csak kicsavarta a kezemből a pálcám és elhajította.

- Fordulj meg, kicsikém! - hajolt a nyakamhoz és beszívta az illatomat.

A vér dübörgött a fülemben, ahogy szembekerültem vele. Intett a pálcájával és teljesen néma lettem, a kezeimet összekötözte.

- Hermione Granger - suttogta kéjesen. - A többiek el sem hiszik majd, hogy kit fogtam.

A következő mozzanatok olyan gyorsan történtek, hogy fel sem tudtam fogni. A fejvadász a fának vágott, belemart a melleimbe és éreztem, ahogy lehúzza a sliccét.

- Megbaszlak - morogta és lerántotta rólam a nadrágomat és a lábával széttolta a lábaim.

Némán zokogtam és a fejemben sikított egy hang.

Segítség, segítség! Itt vagyok a szikla mögött, veszélyben. Könyörgök, Malfoy! - zokogtam.

A férfi fenekemnek dörgölte a csípőjét, megfogta a nyakam, félrehúzta az alsóneműm, hogy belémhatoljon. Abban a percben lelassult minden. Éreztem a fejvadász lihegését, a szívem lüktetését és abban a pillanatban, Malfoy lerántotta rólam a fejvadászt. A torkánál fogva nekivágta a sziklának. A férfi feje mögött véres lett a kő, a szájából is folyt a sűrű, sötét vér, amely befestette a friss havat. Zöld fény villant.
Abban a percben visszatért a hangom, a kezeim többé nem voltak a béklyók fogságában.
Ordítani akartam, de Malfoy odapattant és befogta a számat.

- Eressz el! - zokogtam a tenyerébe.

- Csendben, Hermione! - suttogta a fülembe. - Lehetnek többen is itt.

Magához szorított, engem pedig rázott a sírás, félig a megkönnyebbüléstől, félig az adrenalintól.
Aztán elengedett. Malfoy ujjai lassan szaladtak végig a combomon, ahogy visszahúzta a nadrágomat. Ujjai melegen értek a jegesre fagyott csípőmhöz. Mélyen a szemembe nézett és letörölte a szememből kicsordult könnycseppet. Az érintése nyomán rázott a hideg. Az előbbi veszély után, ez olyan idegen biztonságosnak tűnt. Szorosan a nyakhajlatába fúrtam a fejem és belélegeztem az illatát. Malfoy jéghideg ajkai lekúsztak a nyakamhoz.

- Hol ért hozzád az a rohadék? - kérdezte.

- Nem...nem akarok erről beszélni - susogtam.

- Rendben. A jó hír, hogy megöltem az összeset - mosolygott rám.

Ekkor vettem észre, hogy felszakadt a szája és véresek az ujjai.

- Mi történt veled?

- Tipikus fejvadász taktika, négyet láttunk, de igazából hatan voltak. Amint legyőztem a kettőt, észrevett a másik kettő is. Ekkor gondoltam, hogy vagy megint nem voltál képes a gyilkos átokra vagy valami rohadt nagy baj van. De akkor egy a nyakamba akaszkodott és kést szorított hozzá. Aztán hallottam az üzeneted a fejemben és rohantam, mert ismerem a fejvadászok szokásait.

- Vagyis? - pillantottam rá félve.

- A talált nőt először maguk nézik meg, ha szűz, eladják jó pénzért. Tudod, hogy hány ezer galleont kapnak egy szűz boszorkányért? Ha nem szűz, az a rosszabbik eset. Először a talált férfi erőszakolja meg, aztán elviszi a falkába, ahol a banda kedvére használja a nő testét. Aztán általában megölik.

Szóhoz sem jutottam.

- Tudom, hogy sokkoló - szólt Malfoy. - De időben érkeztem, a mocsok hozzád sem nyúlt, ugye?

- Nem, csak... - de nem jöttek a számra a szavak.

- El kell menned gyógyítóhoz. Meg kell, hogy vizsgáljon - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

- De nem tudom, hogy melyik gyógyítóban bízhatok - motyogtam.

- Akkor magam vizsgállak meg - közölte és egy határozott mozdulattal felhúzott a hóról.

- Tessék? Ne haragudj, Malfoy, de én úgy emlékszem, hogy csapnivaló voltál gyógynövénytanból - mondtam és a férfira néztem.

- Az lehet, de bájitaltanból kiváló voltam - vigyorgott rám.

Két pálcaintéssel később az utolsó holttest is eltűnt.
Malfoy karjába kapaszkodtak és hopponáltunk az erdőből, de amikor kinyitottam a szemem, nem a házunk előtt találtam magam. Egy sötét épület magasodott előttem.

- Ez a házam - jelentette ki Malfoy. - De mielőtt belépnénk, láthatatlanná varázsollak, ugyanis a házimanóm felismerne.

- Ez... ez nem hiszem, hogy jó ötlet lenne - ellenkeztem.

- Akkor menj, Granger. Nem tartalak fel. Csak meg akartalak vizsgálni, de végülis a korunk legokosabbnak mondott boszorkányával állok szemben, biztos tudod, hogy neked mi a jó - közölte unott hangon.

- Jó, rendben - adtam meg magamat, miközben a számat rágcsálva gondolkoztam.

- Esetleg egy köszönömöt kicsikarhatnál magadból, Granger. Jómodorra nem tanítják a sárvérűeket? - élcelődött Malfoy.

A szememet forgatva hagytam, hogy Malfoy láthatatlanná varázsoljon és beléptem a házba. Követtem a szőke férfit, aki a csettintet. Aprócska házimanó jelent meg.

- Mit parancsol, uram? - hajolt meg mélyen a manó.

- Készíts egy meleg fürdőt számomra és tedd a helyére a kabátom! - ezzel egy jól irányzott mozdulattal az előszobában található komódra hajította a talárját. - Iparkodj, az est hátralévő részében pedig ne zavarj! - utasította a házimanót.

Malfoy egy fekete inget viselt, a fejemben pedig megfordult a kérdés, hogy mégis hány fekete ingje van.

Túl sok, Granger. De tudod, aki kíváncsi, hamar megöregszik. - válaszolt a fejemben a hangja.

A szőke férfi egy forgószelet meghazudtoló gyorsasággal vágtatott a szobájába. Én pedig követtem. Draco Malfoy szobája egészen elképesztő volt. Hatalmas belmagasság, a plafonon egy óriási míves tükör foglalt helyet. A falak méregzöldre voltak festve, különböző lőtt vadállatok fejei díszelegtek rajta. A szoba mégsem volt teljesen sötét. Egy óriási ablak terpeszkedett az egyik falon, ahonnan besütött a hold pislákoló fénye. A földön puha, rojtos szőnyeg terült el, a hatalmas franciaágy fölött pedig szám szerint két ősréginek tűnő festmény foglalt helyet.

- Nézelődés helyett nekikezdhetnénk - morogta Malfoy -, nem szívesen szánom rád a drága időmet.

Kérdőn széttártam a karomat, mert magam se tudtam, hogy Malfoy hogyan akar ennek nekifogni, egyáltalán szükséges-e a vizsgálat.

- Persze, hogy szükséges a vizsgálat, rohadt életbe is! - kiáltotta Malfoy tajtékozva.

Elfelejtettem, hogy hallja az összes gondolatomat.

- Feküdj le az ágyamra és vedd le a felsőd - utasított, mire zavartan néztem rá.

- Ne gyerekeskedj, Granger! Láttam már ilyet amúgy is - pirított rám, mire szótlanul engedelmeskedtem.

Ahogy elkezdtem levenni a pulóverem éles fájdalom nyilalt a bordáim közé. Felszisszentem.

- Na látod - korholt Malfoy. - Van értelme a vizsgálatnak - erre letérdelt az ágy mellé és vékony ujjait végigfuttatta a zúzódásokon. Érthetetlenül meleg volt a keze, pedig rengeteg időt töltöttünk a hidegben.

- Szóval pontosan mi történt? - kérdezte miközben elkezdte nyomogatni különböző pontjait a felsőtestemnek, kérdezgetve, hogy hol fáj.

- Befogta a számat és nekivágott egy fának, majd... - könnyek gyűltek a szememben az emlék hatására.

Ott volt az orromban a fejvadász mosdatlan illata, a kezének a koszos íze, ahogy beleharaptam. A durva és ragacsos érintése. Undorító.

- Minden rendben van már - suttogta Malfoy, majd a pálcájával a zúzódásaimra mutatott, amik halványulni kezdtek. - Mosakodj meg - nézett a szemembe. - Mosd le magadról a nyomait.

- De mégis hol? - tört fel belőlem a kérdés és magamat néztem közben a tükörben.

A bordáim jobban kirajzolódtak, mint máskor. A testem szikár és izmos volt a sok edzéstől, de a háború nyomai rajtam is látszódtak.

- Minden sárvérű ilyen buta? Azt képzeled, hogy ebben a kurva nagy házban nincs egy fürdő? - nevetett Malfoy hidegen.

- Én csak... - nem tudtam mire vélni a hangulatingadozásait. - Azt mondtad nem akarod rám pazarolni az időd.

Malfoy élesen beszívta a levegőt és beletúrt a szőke hajába.

- Ne légy idegesítően okoskodó! - ezzel lassan felhúzott az ágyról. - Megmutatom a fürdőket.

- Fürdőket? - kérdeztem visszatartott mosollyal.

Malfoy erre már semmit sem válaszolt, csak a felkaromat megragadva áttessékelt a szobájából nyíló fürdőszobába. Óriási kád, bolyhos szürke szőnyeg, márványborítás. Az arisztokrácia hűvös lehelete áradt az egész helyből.

- Illóolajat kérsz a vízbe? - a szőke fiú habfürdőt öntött a már kész fürdővízbe. - Van levendula, fenyő, eukaliptusz - sorolta.

- Mire ez a felhajtás, Malfoy? - sóhajtottam fel.

- Szeretném, ha ellazulnál. Túl sok hatás ért téged az utóbbi időben. Ameddig görcsös vagy, addig nem lehet veled oklumenciát gyakorolni - pakolászott tovább. - Az pedig mindkettőnk érdeke, hogy az okostojás fejedből ne szivárogjon ki az a rengeteg információ. Érted már?

- De késő van - válaszoltam, miközben lopva az órámra pillantottam.

- Na ne, Granger - ezzel Draco meg sem kérdezve fenyő illatú olajat öntött a habos vízbe. - Nem gondolod, hogy ezek után még hazamész. Veszélyes éjnek évadján egyedül járkálni.

- Hopponálásról hallottál már? - szóltam vissza, mivel furcsának hatott a törődése.

Malfoy kihúzta magad és odasétált hozzám. Az ujjaival megemelte az állam és a szemembe nézett.

- Nem tűrök ellentmondást - lehelte szinte a számra.

A szemem végigcikázott a férfi arcélén. A kusza tejfölszőke tincsek és a jeges szürke szemei még karakteresebbé tették a megjelenését. Nem bírtam Draco Malfoynak nemet mondani. Titkon jól esett a törődése. Szinte aggódást véltem felfedezni benne, amelyet nem tudtam mire vélni.
A tekintetem most a felszakadt szájára esett. A véres nyomomra az arcán. Malfoy megmentett.
A férfi szemei kutakodóan fürkésztek. A pillantása végigcsúszott a nyakamon és a vállamon, majd visszakapta a tekintetét az arcomra.
Éreztem a kapcsolódást Malfoy-jal. Szinte összeért az orrunk, ahogy egymást térképeztük fel. Éreztem, ahogy a forró lélegzete perzseli a számat. A szőke férfi másik keze tétován felkúszott a karomon.
Annyira intim és bensőséges volt a pillanat. Ekkor jöttem rá, hogy a kapocs sokkal több, mint puszta átjáró az elmék közt.

- Szállj be a kádba - szakította meg Malfoy a szemkontaktust, ezzel elfordult és kiment.

Levetkőztem és a habok közé ereszkedtem. Jól esett a forró víz simogató érintése. A jóillatú hab teljesen betakarta a testem. Kopogásra lettem figyelmes.

- Gyere! - szóltam ki.

Malfoy teljes nyugodtsággal besétált a fürdőszobába.

- Kérsz valamit enni? Biztos éhes lehetsz - majd egy szekrényhez sétált.

- Igen, valami étel jól esne - mosolyogtam és elmerültem a habokban, hogy ne lásson semmit se. Malfoy ezt észrevette és kaján mosolyra húzta a száját.

- Granger... - sóhajtotta. - Tényleg ne gyerekeskedj, nincs olyan, amit még ne láttam volna - ezzel felém sétált és ujjai között egy míves hajtűt forgatott. - Fordulj meg, tiszta víz lesz a hajad - ezzel összefésülte a hajam az ujjaival.

Gyors és precíz mozdulatokkal kontyot készített és beletűzte a hajtűt. Magam se tudtam, hogy mi ütött belém, de megfordultam és mélyen a Malfoy fiú szemébe néztem. Felkönyököltem a kád szélére, ennek következtében pedig több vált láthatóvá a felsőtestemből. A férfi tekintete mostmár zavartalanul csúszott lejjebb a dekoltázsom irányába. Draco Malfoy a kád mellett térdelt és félmosolyra húzva a száját csak ennyit mondott.

- Jól áll anyám hajtűje - majd újra magamra hagyott.

--

Halihó drágák!
Először is boldog karácsonyt és boldog új évet kívánok így utólag is! :))
Másodszor pedig mit szóltok az új fejezethez? Hermione és Draco lassacskán egyre közelebb kerül egymáshoz...

Outlaaw