- Avada Kedavra! - Voldemort torkából hörögve tört fel a főbenjáró átok.

Harry ugyanebben a pillanatban nonverbálisan megpróbálta lefegyverezni a sötét mágust. Lassítva néztük végig, ahogy a szikrák röpködve fojtogatják a légkört.
Vér és füst illat terjengett a levegőben.
Úgy látszott a vörös fénycsóva legyőzi a zöldet, de abben a pillanatban Voldemort izmait megfeszítve előrébb tolta a kezét. Egy mágikus burok robbant be köréjük.

Harry magára volt hagyatva.

Ron pulcsijába fúrtam a fejemet még mindig, és ott maradtunk a kőrakáson.
Egy átok csapódott be mellettünk. Egy halálfaló, talán Rosier vicsorgott ránk.

- Stupor! - kiáltottam és a pálcámat a maszkos felé szegeztem.

Rosier könnyűszerrel kivédte, ám nem számított a következő robbantó átkomra.
Oldalra kaptam a fejemet. És abban a pillanatban megállt az idő.
Voldemort fénycsóvája teljesen felemésztette Harry-ét. A vörös fény elhalt, Harry arcába csapódott. A fiú kezéből kiesett a pálca, a feje hátrabicsaklott, majd elterült a porba.

- Ne! - ordította sok száj egyszerre, annyi kiáltás és vérző szív egyszerre üvöltött.

Mert elvesztettük Harry-t.

Azonnal a kör közepe felé rohantam, hogy Harry testét mentsem. Nem éppen griffendéles bátorságra vall, de el akartam tűnni, mielőtt elszabadul a pokol. Új hely kellett, új menedék.
Szerencsémre a bűvös kör megszűnt és gyorsan megragadtam Harry sárban úszó, élettelen testét.
Voldemort átka felém repült, de idejében hopponáltam, a vákuum bezárult.
Egyedül voltam.

Egy hatalmas erdő közepén feküdtem Harry testével és magamhoz szorítva a fiú vállába zokogtam.

- Ígérem Harry! Visszahozlak! Legyőzzük Őt! - jéghideg, mocskos kezeimet a fiú arcára simítottam.

Miután mindenkiben tudatosult, hogy Harry meghalt átéltük a gyász minden fázisát.
Az erdőben töltött másfél óra után, mindenkinek üzentem a patrónusommal, hogy merre találnak és aki még él, jöjjön ide rögvest.
Az elkövetkezendő napokban egész sokan összegyűltünk. Köztük Weasley-ék, Luna, Neville, Seamus, Lavander Brown, Kingsley Shacklebolt és pár régi rendtag.
Ennyien maradtunk.

Természetesen azon nyomban elhagytuk az erdőt, új főhadiszállás után kutattunk. Végülis egy mugli család vidéke nyaralóját vettük igénybe, amelyet teljesen mágikussá formáltunk át.
Elkezdődött a Rend újra alapítása. Senkiben sem tudtunk bízni, mindenki ott élt, többnyire csak a közeli erdőbe volt kijárásunk.
Voldemort terrorban tartotta az egész varázsvilágot. Minden kutattak. Tudta, hogy élünk, ránk vadászott.

Akit legjobban megviselt a legjobb barátom halála az egyértelműen Ginny és Ron volt. Ginny órákat sírt, majd egyszer csak vörös szemmel bekopogott az apró szobámba és az ölembe borult.

- Hermione... - sírta és elbicsakló hangon elsuttogta, hogy mennyire hiányzik neki Harry. - Vissza tudod hozni? Ide, hozzánk.

Akkor ötlött a fejembe, hogy talán van megoldás. Talán van olyan kibúvó, kiskapu, amellyel Harry újra köztünk lehet. Talán van megoldás.

- Nem tudom, Ginny - motyogtam és megsimítottam a lány égővörös, kócos haját. - De nem adjuk fel!

Egy-két héttel később különös csomagot kaptunk. Irtózatosan nehéz volt, nekem pedig az utóbbi időben először húzódott halovány mosolyra a szám.
Könyvek.
Méghozzá nem is akármilyen könyvek. Tiltott mágia, sötét varázslatok, rengeteg tudás, amit jóra lehetne használni. Egy levél is hozzá volt tűzve.

❛❛ Kedves Ms. G.!
Találkozzunk itt. Patrónussal küldjön igét. Jóra használja a tudást.
MM. ❜❜

Én pedig már akkor tudtam, hogy ki küldte, miért küldte és hogy mit is kell tennem.
McGalagony.

- Kingsley, Hestia! - lépdeltem ki a nappaliba, ahol mindkét mágus gondterhelten beszélgetett.

- McGalagony levelet küldött és mellé rengeteg könyvet - lobogtattam a levelet.

- Hermione - nyújtotta felém Kingsley a tenyerét, mire a férfi kezébe ejtettem a kis darab pergament. - Előbb megnézem!

- Rendben, amit jóváhagyod küldöm az igét és a patrónust - bólintottam egyet és a fülem mögé tűrtem egy hullámos tincsemet.

- Priori Revelio! - a sötét bőrű varázsló a pálcájával a pergamendarabra bökött. - Nem mutat varázslatot, eddig rendben! Valószínűleg bagollyal szállították.

- A baglyokat elkapják és átvizsgálják, tudtommal - ráncoltam a homlokomat.

- Szerinted McGalagony baglyát elkapnák? - húzta óvatos félmosolyra az ajkát a férfi. - Vizualicus! - a cetli felemelkedett kettőt forgott a levegőben és visszaesett Kingsley kezébe.

- Semmi változás, semmi írásbűvölő bűbáj - adta vissza a kezembe Kingsley a pergament. - De Hermione!

Erre felkaptam a fejemet.

- Olyan patrónust küldj, ami csak McGalagony számára látható és ne is lehessen láthatóvá tenni, adja meg neki a jelszót és az időpontot. Minél előbb legyen a találkozó - adta az instrukciókat Kingsley, mellette Hestia Jones egyetértően bólogatott. - Lehetőleg már holnap.

- Rendben - memorizáltam a hallottakat.

A szobámba érve magamra zártam az ajtót és megidéztem a patrónusomat, majd áttranszformáltam, úgy, hogy megfelelő legyen Kingsley kéréseinek.
A kis fényből gyúrt vidra izgatott cikázott körülöttem.
Miután megkapta az információkat el is hagyta a szobámat. Magam maradtam. A poros, régi könyvek rendezetten hevertek az asztalomon, szinte hívogattak, hogy olvassak beléjük.
Ehelyett elindultam a padlásra, Harry-hez.
A testét fixáltuk egy varázslattal, így sértetlen állapotban nyugszik egy fenti heverőn.
Az ódon diófa lépcső önmagát megadva nyikorgott a lépteim nyomán, benyitottam a szobába.
Ginny beszélt halkan a fiúhoz, az arcán forró könnyek peregtek és olyan erősen markolta a kis túlélő kezét, hogy az ujjai teljesen elfehéredtek.
Csöndesen becsuktam az ajtót és lesiettem az emeletről.

Molly Weasley önmagát nem meghazudtoló módon egy nagy adag gyümölcsös kosárkával és finom vacsorával várt minket. Ő lett mindannyiunk anyja, a háziasszony, az, akihez bármivel fordulhattunk.

- Hermione, drágam! - érintette meg lágyan a kezemet az asszony. - Kóstoltad már a süteményt? - egy fejrázás volt a válaszom.

- Eleget dolgoztál már, kisszívem. Nem ma fogjátok megváltani a világot, gyere enni - terelgetett a konyhában álló asztal felé. - Mindenki a konyhába! - rikoltotta el magát Mrs. Weasley, majd meghúzta a helyiségben lévő harangocskát, amely a vacsora és minden más étkezés időpontját jelezte.

Ron már az asztalnál ült és jóízűen falatozott egy sült csirkét, mire az anyja vicceskedve, de mégis kellő határozottsággal tarkón suhintotta.

- Ronald, nem megmondtam, hogy várd meg, amíg megérkeznek a többiek? - tette csípőre a kezét a nő.

- De igen, anya - motyogta Ron, majd a csirkecombot a tányérjára tette és gyorsan egy textilszalvétába törölte a zsíros ujjait. - Szia Hermione! - üdvözölt egy gyors puszival. - Ma alig találkoztunk.

- Tudom - vontam vállat és kedélyesen a barátomra mosolyogtam. - Majd holnap bepótoljuk - és ezzel a vállára hajtottam a fejemet.

Hamarosan mellettem Ginny foglalt helyet, velem szembe pedig Neville ült le. Ronnal szemben Lavander Brown ült.
Mrs. Weasley kipakolta a nagyadag sült húst és a krumplipürét. Mindenki szedett, majd az asztálnál percek alatt óriási hangzavar kerekedett.
Neville mesélni kezdett nekem arról, hogy a kertben milyen növényeket kezdett termeszteni és ez később biztosának hasznunkra válik majd, George és Percy a Minisztérium legújabb törvényeiről beszélgettek gondterhelten. A veteránok, azaz Kingsley, Mr. és Mrs. Weasley, valamint Hestia Jones az asztal végén foglaltak helyet, egyrészt azért, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni, másrészt pedig azért, hogy a Molly-nak könnyebb legyen felállnia, hogyha valamit hozni kell az asztalhoz.

- Hermione, figyelsz rám? - Neville kérdő tekintetével találtam szembe magamat.

- Persze, csak egy kicsit elkalandoztam. Folytasd kérlek! - a szám mosolyra húzódott.

Neville griffendéles énje már többször is megmutatkozott, ő volt talán a csapatunk egyik legbátrabb embere. Tudtam, hogy különleges fiú.

- Szóval mandragórát ültettem, egyrészt ezek akár riasztónak is jó, másrészt pedig... - Neville hangja élesen megmaradt, de a tekintetemet a Ronnal szemben falatozó Lavanderre vezettem.

Lavandert megharapta Fenrir Greyback, a vérfarkas, a lány éppenhogy túlélte. A csata után pár nappal, az utolsók között érkezett. Már majdnem elindultunk.
Azóta minden teliholdkor az erdő egy elkerített, lezárt, de közeli részén borzalmas kínok között alakul át. Ugyanis a ház mögött egy ösvény vezet be, be az erdőbe, ahol is egy szarvasetető található. Ez a rész bűbájjal le van kerítve, el is tudjuk zárni a háztól. Mrs. Weasley rá külön tekintettel van, mindig véresebbre hagyja a húst és egy külön tányérra rakja az ő adagját.
Körbenéztem a csapaton és éreztem valami különös erőt.
A reményt.

--

Sziasztok!
Hát meghoztam az első fejezetet, bocsánat, hogy ennyit kellett várni rá. ^^'
Nos, valószínűleg jó esetben hetente, rosszabb esetben kéthetente lesz rész, de mindig ki fogom írni, ha kihagyás várható.
Igazából még annyi kis meglepetésem lenne, hogy készítettem ehhez a történethez egy kis trailert, azaz egy előzetest. Eléggé béna lett, második ilyesféle szerkesztésem, kérlek nézzétek el ezt nekem! ❤
Az Instagram profilomon (@seholse) megtaláljátok!

Outlaaw