- Bakugou! Edzésünk van gyere már! - dörömbölnek az ajtómon, de kicsit se hat meg, csak fekszek tovább az ágyamban bámulva a plafont.

Oldalra pillantok ahol meglátom az antidepresszáns gyógyszeremet, szemeim véreresek a sok sírástól, hiába szedem, nem múlik el.

Sóhajtva nyúlok érte, mikor Kirishima lép be az ajtómon, döbbentem nézi ahogy két darab kapszulát dobok a számba majd nyelem le őket.

Egyszer elmúlik.

Csak ehhez idő kell

A gyógyszer maga az idő, mondják.

Nekem rengeteg időm lett volna és elbasztam mindent.

- Bakubro? - hallom meg Kirishima remegő hangját - Mit szedtél be az előbb?

- Semmi közöd hozzá - morogtam rá majd hátat fordítva Kirishimának próbáltam aludni egy kicsit.

- De ez nem - sóhajtva ülök fel majd szemeibe nézek - Ennyire rossz? - kérdezi halkan, mire felnevetek, döbbenten néz rám - Rossz? Igen az - mosolyodok el keserűen, majd elkapom róla a tekintetem.

Nem akartam hogy sajnáljon.

Nem kell senkinek a sajnálata.

- Elmondod? - kérdezett rá, tudhatta volna a válaszomat ő mégis mindig próbálkozik.

- Mit akarsz hallani? A hazugságot vagy az igazságot? - döntöttem oldalra a fejemet miközben rávigyorogtam.

- Uh..az igazságot természetesen - jött vissza a hangja. Bólintok egyet.

- Egy rohadt gyilkos vagyok - nem kertelek, kimondtam.

- Mivan? - hüledezik - Dehogy vagy gyilkos Bakubro! Ha az lenné nem lennél itt az U.A akadémián! Ne viccelődj ilyenekkel!

- Az igazat mondtam, te döntésed ha hiszed vagy sem - rántottam vállat.

Nem szólalt meg ahogy én sem, feleslegesnek tartottam hogy mondjak bármit is, ő neki felkell dolgoznia a hallotakat.

- Nem hiszem el - rázta a fejét - Miért lennél az? Miért? Kit? Nem számít nagyon, de tudom hogy olyan vagy mint mi, nem vagy gyilkos, nem tudom mi okozta hogy ezt gondold, de nem vagy az. Ezt vésd az eszedbe!

Bólintok ráhagyva az egészet, majd végül erőt szedve magamon, kezdek el öltözni a hős ruhámba, majd Kirishimával az oldalamon hagyjuk el a szobát és vele együtt a kollégiumot is.

5 perc alatt odaérunk a akadémiára ahol a többiek már várnak ránk Aizawa senseijel az élen.

- Késtetek. Mi miatt is - morogta a sensei, már megszólalni készültem mikor Kirishima közbeszólt - Elnézést Sensei csak nem éreztem túl jól magam - simított a tarkójára a gyerek, majd szégyenlősen elvigyorodott.

- Értem. Remélem jobban vagy mert kezdjük a edzést amint elhangzik a feladat és annak a szabályai.

És amint ezt kimondta a hangosbemondó közölte velünk a feladatot.

- Egyszerű mentés lesz a mai feladat, annyi a dolgotok hogy kiválasztotok egy párt aki lesz a sebesült, míg egy másik pár aki a hős lesz. 1 harci robottól kell őket elvinni hogy ne sérüljenek meg, a sebesült páron lesz egy jelzés, ha azt a robot eltalálja vége és vesztettek, gyertek ki minél előbb érintés nélkül.