Morogva kelek az ébresztőm hangjára, ismét egy újabb nap, egy újabb kibaszott nap amin végigkell mennem ahhoz hogy ismét egy új nap elébe nézzek, tisztára mint valami videójáték.

Miközben a ruhát felkapva, jut eszembe hogy mintha valami fontos nap lenne, de semmi pénzért se jutba eszembe az a valami.

Így mikor lépnék ki a dormom ajtaján, a szemem megakad a naptáron, és egy bizonyos piros karikával elátott számon.

A sport fesztivál napja.

Jó gyorsan eltelt az a 3 hét, egyhangú volt mindenegyes nap és észresem vettem máris az a bizonyos napunk van.

A tanár a kollégium nappalijába fogad minket, felsorolva a mai nap szokásos szarját, kibaszottul untam és csak menni akartam hogy mihamarabb túl legyek rajta, de addig nem lehetett míg a sensei nem adott parancsot.

- 2 órával később -

Még egy monológot kellett végighallgatnom Midnight által.

- Itt az ideje a sportszerűség esküjének! - lengette a kezében a zászlót - Most pedig lépjen elő a fogadalomhoz a diákok képviselője!

Dobpergést kérek!

- Bakugou Katsuki az 1-A osztályból!

Síri csend honolt az osztályomban, mindenki ledermedt és információt dolgozta fel éppen a pici agyuk, nemtörődően léptem a színpadra zsebretett kézzel, majd megálltam a mikrofon előtt. Minden szem rajtam volt.

-  Fogadom - szólaltam meg végül, majd egy kis várakozás után befejeztem az eskümet amit érte teszek - Hogy én fogok az első helyen végezni! - az osztályok felháborodtak az iménti kijelentésem hallatán - Legyetek említésreméltó ugródeszkák nekem. - és ezzel a tömeget csak még jobban felbőszítettem.

Végre elindulhat a első helyért való küzdelem - mondtam magamban, miközben teljesen felpörögtem, nem hittem volna hogy az akkori "nem fogok részt venni" énem átvált "kibasszottul nyerni fogok" részre miután Izuku hirtelen megjelent ismét az életemben.

Megfogom nyerni érte, de tisztességesen!

- A döntő -

- TE ROHADÉK! - kiabáltam Todorokira mérgesen - KINYÍRLAK! - robaszgattam kezeimmel jelezve szándékomat.

- AMIRE ÉN JÁTSZOM AZ A MEGKÉRDŐJELEZHETETLEN ELSŐ HELY - Hangerőm nem lett halkabb, sőt emeltem rajta még egy fokkal, nem leszek hajlandó elfogadni a második helyet, az első helyezés a célom, és nem tágítok efelől.

- HA NEM ÁLL SZÁNDÉKODBAN GYŐZNI, KI SE ÁLLJ ELLENEM! - Felemeltem kezeimet, majd lecsapva azt kreáltam egy kurva nagy robbanást hála annak a rengeteg izzadságnak amire a képességem épül.

Mikor feleszméltem, Fél-fél srác a ringen kivül feküdt, és eszméletlen volt.

- HÁ! - szám tátva maradt, majd a düh elhatalmasodott felettem - KIOLTOTTA A TŰZÉT!

-Hé! HÉ! NE SZÓRAKOZZ VELEM! - emeltem fel tehetetlen testét ruhájánál fogva - MEGMONDTAM, HOGY ÍGY NINCS ÉRTELME, TE SEGGFEJ?! - úgy rángattam mint egy rongybabát - Az ilyen első hely..! Ez így! - kétségbeesetten rángattam ide oda, míg végül eszméletemet nem vesztettem hirtelen.