Egy kis ideig még beszélgettem vele, de aztán indulnom kellett, mondta hogy majd egyszer befog ugrani hozzám, majd ő is elment.

3 órán át utaztam, és beeshettem a hotelbe olyan hajnal 1 körül, ahol egy ideges Kirishima fogadott.

Kezdődik.

- Hol voltál?! - szemeivel ölni tudna - Tudod hányszor csörgettelek de egyszer se vetted fel azt a szájbakúrt telefont! - ha ő káromkodik akkor tényleg nagyon nagy bajban vagyok.

Előkaptam a telefonomat, majd lecsekkoltam a nemfogadott hívásokat:
- Kirishima (32)
- Mina (14)
-Sero (7)
-Todoroki (1)
- Aizawa Sensei (3)

- Bocsánat - nézek fel a telefonomból.

- Minek neked telefon ha nem használod? - morgolódik - Menjünk Aizawa sensei szobájába, a többiek már ott vannak, rád vártunk.

Nem szólok semmit, csak engedelmesen követtem.

Tudtam mi lesz, de nem tudhatják meg hogy tudok róla.

Színészkednem kell.

Ahogy beléptünk az osztályfönök szobájába minden szempár ránk szegeződött, vagyis inkább rám.

- Örülök hogy végre méltóztattál visszajönni - szúros szemekkel méreget a tanárom - Megfogod kapni érte a büntetésed - morogta, majd azt osztályra fókuszált - Nem így akartam közölni veletek ezt a egészet, de jogotok van tudni.

Feszült légkör telepedett a szobára, mindenki ideges volt, vártuk mindannyian a hírt.

- Tenya Lida - itt érezni lehetett már hogy mi fog következni, ránéztem a többiekre, és szinte láttam rajtuk hogy nehezen fogják vissza magukat, miért van bűntudatom? - U.A hősgyakornokunkat, a mai nap folyamán meggyilkolták.

Kitört a káosz, mindenki örjőngeni kezdett, kivéve én, Momo aki próbálta csendre inteni az többieket, és Kirishima aki engem bámult, felvettem a szokásos pókerarcomat, de így is kiült néhány érzelem rajta.

- Ki tette?! - vísitotta a lebegő lány - Ki volt az?! MEGÖLÖM?! - sírva szaladt ki a szobából, talán ő állt a legközelebb a motorlábas sráchoz.

- A tettes ismeretlen - sóhajtott Aizawa, majd mindenkit kitessékelt hogy aludjunk egyet és holnap talán még beszélünk róla.

Mindenki a saját szobájába ment, ahogy mi is, kinyitottam az ajtót majd egyszerűen csak kidőltem mint egy darab fa az ágyra.

- Beszélnünk kell Bakubro - morogva emelem fel a fejemet és nézek Kirishimára - Tudsz valamit amit mi nem, ez biztos.

- Nem tudok semmit - sóhajtottam, tagadnom kell - Annyit tudok mint ti, nekem is fáj hogy..tudod - ültem fel végül - de elkell fogadni és -

- Ne etess ezzel a szöveggel - vágott közbe élesen Kirishima - Hol voltál 4 után hogy hajnali 1re betoppansz mintha semmi se történt volna?!

Alsó ajkamat beharapva kezdtem agyalni egy kifogáson, de mivel hajnali 1 van, és az agyam is teljesen kihalt gondolkodás téren és egy kiadós alvásra vágyok, így nem tudom mit mondjak neki.

- Uh..Drogoztam? - nyeltem egy nagyot miközben óvatosan ránéztem.

- Drogoztál? Gratulálok - sóhajtott fel, majd lefeküdt az ágyra - Holnap nem úszod meg, kiszedem belőled amit titkolsz előlem.

Nem mondok semmit, csak hátat fordítok és próbálok elaludni.