15. rész
- Képesség nélkül?
- Aznap fogadalmat tettem, hogy többet nem használom a képességem - rántok vállat. - Az miatt vagyunk ott ahol - szorítom össze a fogaimat mérgemben.
Látom megakar szólalni, de nem engedem.
- Ha nem kaptam volna meg a képességemet akkor talán még ugyanolyan lenne minden mint azelőtt - kezeimet ökölbe helyezem majd folytatom - Vagy ha nem dicsértek volna folyton meg istenítetek volna, akkor talán nem szállt volna a fejembe az egész. 4 évesnek ilyeneket mondtak és nézd mi lett belőlem - kacagok fel keserűen. - Hacsak úgy kezeltek volna mint a többi normális gyereket, talán nem ott tartanánk ahol vagyunk jelenleg - a végét suttogva fejeztem be.
- Kacchan - kezeit vállamra teszi, mire felkapom a fejem - Mint mondtam a múlt az múlt, megtörtént. Nem lehet változtatni rajta, ez van - veszi le a kezét majd vállat ránt.
- Tudom, de ha tehetném - sóhajtok - akkor mindent máshogy csinálnék - ölelem át testemet a kezeimmel.
- Veled mi történt? - pillantok rá, mire beharapja a száját. - Ha nem akarod akkor - kezdeném, de félbeszakít.
- Aznap mikor leugrottam, megláttalak téged, éreztem ahogy lassan minden összemosódik, de elakartam mondani neked egy szót, de képtelem voltam rá, mikor az utolsókat rúgtam, valami sötétség magához ragadott és egy teljesen másik helyen voltam. Egy bárban, mikor felkeltem, tele voltam kötésekkel, de életben voltam, ekkor jelent meg egy füst felhős alak aki elvezett a nagy főnökéhez mondván beszélni akart velem. Elutasítottam, mire a portál ismét kinyílt és kidobtak. Egy helyre estem ahol All Might és Stain harcolt egymással, Stain látszólag vesztésre állt, de ekkor meglátott engemet, szinte közéjük estem a semmiből. All Might elakarta kapni Staint, de Stain meg engem szemelt ki magának, és így All Might képtelen volt onnan elvinni, de mire visszament a hősgyilkosnak nyoma veszett. Nem tudtam merre mehetnék, hisz haza többé nem mehettem, így elindultam visszafele amerre Stain volt, néhány kanyar után megtaláltam. Elég szar állapotban, de azért képes volt 2 kést felém dobni, az egyik megsebzett, de a másikat sikeresen kikerültem. Megakartam kérni hogy tanítson, de elutasított, addig könyörögtem míg végül belement, megmutatta minden mozdulatát és átadta a tudását. A célja a hamis hősöket eltüntetni a világról, és immár nekem is ez a célom.
Levoltam sokkolodva, ennyi minden történt vele?
- Stain? - ismerős a neve, hősgyilkos.
Ekkor jut eszembe hogy Iida bátyját hősgyilkos ölte meg, és az öccse valószínűleg megakarja bosszulni.
- Iida veszélyben van - pattanok fel, mire rámnéz unott tekintettel.
- Iida? Az meg ki? - kérdi a még mindig ülő Izuku. - Ingenium öccse.
- Oh - nem tűnt megdöbbentnek, kezdtem gyanakodni.
- Oh? - kérdeztem vissza.
- Megöltem a fiút - rántott vállat, majd elnyomott egy ásítást.
Mivé lettél Izuku?
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro