- Izuku?!

Nem akartam hinni a szememnek, ő itt teljes életnagyságban, teljesen megváltozott, szemei komoran néznek rám, de néhol látni enyhe csillogást, ruhája fekete öltöny és fekete lakkcipő, fekete kesztyűt hord, és oldalon egy apró öv, ahol rengeteg élesebbnél élesebb kés vagy penge található.

- Elvitte a cica a nyelved? - dönti oldalra fejét miközben rám mosolyog, de ez nem a szokásos mosoly, ettől kiráz a hideg.

- Izuku - kezdtem volna bele, de idegesen közbe vágott.

- NE HÍVJ ÍGY! AZ ÉN NEVEM NEM IZUKU, HANEM DEKU - Ordított rám és ezzel együtemben kissé mélyebben belém nyomta a kést, így a nyakamból is folyni kezdett a vörös vér. - Izuku aznap meghalt - nyugodott le majd mélyen a szemembe nézett - Megölted őt, és engemet teremtettél meg.

- Én nem - kezdtem volna, de láttam esélytelen -, Sajnálom - sóhajtottam, mire csak kinevetett.

- Sajnálom? - kését elvette a nyakamtól, azt hittem hogy vége, de helyette irtó nagy sebességel mögöttem termet és ismét a nyakamhoz helyezte a kését - Egy sajnálom nem fogja a múltat helyrehozni - suttogta a fülembe, amkbe beleborzongtam de nem a jó értelemben.

- Mit keresel itt egyébként? - enyhít a szorításán, de nem enged el.

- Osztálykirándulás - sóhajtottam.

- Szóval bejutottál az U.A-ba - merengett el - Nem mintha számítana már.

- Mi történt veled? - suttogtam halkan,  mire csak felnevetett ismételten - Te történtél, de csak hálálkodni tudok neked, és annak a személynek aki idáig eljutatott.

- Én és még valaki? - gondolkoztam el, de szinte csak én voltam vele olyan, volt valaki aki szintén összetörte őt?

- Nektek hála megtudtam hogy milyen egy mocskos világban élünk - felelte majd arcomhoz hajolva, megnyalt.

Keze lesiklott a mellkasomról egyenesen a combomra, majd a zsebembe süllyesztett valamit és megpaskolta azt.

Ekkor viszont hirtelen annyira lettem figyelmes hogy valami nekünk jön, ő pedig pár méterre esik el tőlem, de gyorsan talpra áll és kezében a késével készen a harcra, odapillantok ahova ő is jelenleg tekintetét szegezi.

Kirishima?

- Maradj távol tőle! - morog Kirishima, majd képességét ismét aktiválja, segítenem kéne?

- És ha nem akarok? - villant egy mosolyt Izuku majd kését megnyalva néz farkasszemet a osztálytársammal.

- Akkor kényszerítelek - tárja ki a karját majd ökölbe szorítja kezeit.

- Táncoljunk akkor - nevet fel Izuku majd támadni lendül de elé ugrok.

Rám néz, majd morogva ellök az útjából, de megragadom a kezét maradásra kényszerítve.

- MIVAN MÁR! - ordít rám idegesen Izuku, de nem engedem el.

- Csak hagyd kérlek - mondom megadóan.

- Kérlek? KÉRLEK?! - teljesen kiakadt, de Kirishima ezt kihasználva, megragad és elkezd velem futni.

Hallom Izuku ordítását, majd valami csattanást, és hirtelen elcsendesült. Addigra mi már messze jártunk.

Mi a fene történt?