Néha én is megrémülök

Attól, miként az idő tellik

Fokozatosan vénülök.

S ahelyett, hogy megszépülnék

Karba öltött kézzel várom a halált

Hogy jöjjön értünk.

Karba ölt kézzel ülnék...

Néha én is megrémülök

Attól, miként nem csinálok semmit

Felfedezni önmagunkat, az a félelmünk.

S maradandót alkotni, itthagyni valamit.

Félek, rettegek

Miként fenn jár lelkem

Ugrándozva, felhők közt fellegben.

Néha én is megrémülök

Mert túl sokat kalandoztam az elmémben

S elfelejtettem élni közben.

Elfelejtettem szívni az öröm vérét,

S elvesztettem fejem józanodó képességét.

Megrémültem
Mikor megértettem
Hogy a szörny, amit az ágy alatt kerestünk
Lelkünkben volt mindig is.
Bennünk...