Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

6.rész

Linda's POV

Kinyitottam az autóm hátsó ajtaját és megpróbáltam a hátsóülésre befektetni a karjaim között tartózkodó magas (és nehéz) Yeol-t. Mármint inkább csak próbálkoztam, ugyanis olyan nehéz volt számomra a Yoda, hogy nem tudtam olyan magasra emelni, hogy az ülés egy magasságban legyen térdeivel. Megelégelve a sikertelen kísérleteket, Chanyeol-t egy falnak támasztottam és beültem a volán mögé, hogy lejjebb tudjam ereszteni a kocsim, közelebb kerülve a földhöz. Ilyen is van rajta, igaz még életemben nem használtam ezt a funkcióját, de most baromi jól jött. Remélem így már sikerülni fog! Odasétáltam a falnak támasztott Dumbóhoz és tettem egy újabb kísérletet. Csodák csodájára  mostmár betudtam emelni. Elfektettem a hátsó ülésen és hátra rohantam a csomagtartóhoz ahol az elsősegély dobozt tartom. Gyors ellenőriztem hogy dobog a szíve, lélegzik, vagy nincs semmije se eltörve. Hála az istennek nem voltak ilyen gondok, de el kellett látnom a sebeit. Felfedeztem két súlyosabb sérülést is. Egyet a fején, a másikat pedig a mellkasán. Mindkét sebet lefújtam fertőtlenítővel, csepegtettem rá egy kis Betadin-t és végül bekötöztem a sebeket. Végig néztem munkámon és úgy éreztem jól végeztem a dolgom, most már nem fenyegeti veszély az életét. Bekötöttem mindhárom övet, így nagyjából rögzítve van az üléshez. Leesni legalábbis nem fog. Remélem. Megkerültem az autóm, beültem jobb egybe, és beizzítottam a motort. Kicsit manővereznem kellett, mert a mögöttem lévő idióta úgy rám állt hogy azt hittem nem tudok majd kiállni. Kis küszködés után végre sikerült elhagynom a parkolóhelyem. Amilyen gyorsan csak tudtam magam mögött hagytam ezt a kerületet és haza indultam. Történetesen a házamhoz Szentendrére. Hál' istennek hajnali kettőkor kevés ember közlekedik az utakon, rendőr sincs, így átlépve a sebességkorlátot hasítottam hazafele. Még így is beletellett egy húsz percbe mire megpillantottam házamat. Szentendre egyik dombján lakok ahol gyönyörű kilátás nyílik Budapestre. Egy kétszintes lapos tetős házban élek, aminek hatalmas ablakai vannak, hogy jobban élvezhessem a panorámát. Lehajtottam a garázsba és leállítottam az autót. Most már csak azt kell kitalálnom hogy, hogy fogom én felcipelni Chanyeolt a garázsból a földszintre. Végig sem gondoltam hogy vajon mit kéne tennem valami puhát éreztem a lábamnak dörgölőzni. Nagyon megijedtem, de egy félmásodperc múlva leesett hogy van két macskám, szóval kizárásos alapon az egyik cica dörgölőzött hozzám. Kikapcsoltam az öveket amik Chanyeol-t tartották, hogy út közben ne guruljon le az ülésről. Egy kis fejtörés után rájöttem, hogy mégiscsak kénytelen leszek a karjaimba felcipelni ezt az óriást. Szívből kívánom hogy ne kapjak sérvet ennek az emelgetése során. Bár mondjuk csak most jön a neheze, amikor magához tér. Mit mondjak majd neki? Hogy megsérült és ide hoztam? Talán avval járok a legjobban ha elmondom neki az igazságot. Akkor még van esélyem hogy nem fojt meg. Esetleg. Mire gondolatmentem végére értem már a lépcső felénél találtam magam. Éreztem hogy nem vagyok már képes tovább így cipelni Chan-t, ezért gondoltam egyet és felkaptam a hátamra. Így már jóval egyszerűbb volt feljutni a lépcső tetejére. Áldottam az eget amikor felértem a nappalimba épségben. Utam rögtön a kanapé felé vitt, ahol végre valahára letehettem az óriást a hátamról. Elfektettem a kanapémon, aminek most örülök hogy még anno nagyot vettem mert még így is szinte lelógnak a lábai. Kinyújtóztattam elgémberedett hátam és végtagjaim, majd egy takaró keresésére indultam. Mázlimra hamar találtam egy nagy takarót amit gondosan Chanyeol-ra terítettem. Kihoztam a fürdőből egy kisebb méretű törülközőt amit jéghideg vízbe áztattam, majd Yeol homlokára raktam. Már majdnem elaludtam amikor szöget ütött a fejembe, hogy Chan cuccai valószínűleg valamelyik szállodában vannak. De vajon melyikben? Hirtelen eszembe jutott hogy nem volt nála semmiféle táska vagy bőrönd, szóval már megszállt valahol. Tudom illetlenség, de átkutattam a zsebeit hátha találok valami használható dolgot amiből kikövetkezthetek valamit. Találtam is. Egy szoba kulcs volt.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro