Linda's POV.

Támadó állásba helyezkedtem, térdemet meghajlítottam megfeszítve minden egyes izmom, felkészülve a harcra. A három pasi rohanva megindult felém. Kezemet ökölbe szorítva vártam hogy közelebb jöjjenek. "Várj, még várj"-parancsoltam magamnak, ugyanis nem lenne jó ötlet elszalasztani a tökéletes lehetőséget ennek a háromnak lerázására. Éreztem ahogy remeg alattam a híd ahogy futottak felém. Tized másodpercre lehunytam szemeim, majd újra felnéztem. A támadóim már vészesen közel voltak. Három. Kettő. Egy. Elrugaszkodtam a betonról és levegőben felemeltem lábaim. Ketten közülük egymásnak rohantak, a földön találva magukat. A harmadiknak sikerült időben lefékeznie de ő sem maradt talpon sokáig, ugyanis a bal lábamra érkezem, a jobbal pedig erőből lendítve tarkón rúgtam a csávót aki úgy dőlt el mint egy krumplis zsák. Mire földre küldtem a talpon maradt férfit, addigra a másik kettő összeszedte magát és megindultak Chanyeol felé. „Abból ti nem eszetek"-gondoltam. Utánuk iramodtam, leszarva hogy vannak sérüléseim és nem feltétlen jó ötlet úgy rohanni mint egy barom. Még mielőtt odaértek volna, én már utolértem őket. Be ugrottam az egyikőjük elé, leguggoltam, majd avval a mozdulattal elegánsan kigáncsoltam az illetőt aki egy nagy puffanással földet ért. Teljes erőmből felrugaszkodtam előző pozíciómból, öklöm az ég fele tartva. Sikeresen állon vágtam a még lábon álló férfit. Hallottam ahogy reccsen az állkapcsa. Hupsz... Védelmezőleg Chanyeol elé álltam, de nem maradtam ott sokáig. Kezdtek feltápászkodni, így fogtam magam és megragadtam egyikőjüket a pólójánál fogva, majd erősen a híd korlátjának taszítva. Tétovázás nélkül adtam neki egy váratlan jobbost és a meglepetés erejét kihasználva lelöktem a Dunába. Remélem megfullad. A többi hitetlenkedve nézte végig az előző jelenetet. Tettem pár lépést feléjük, majd tisztes távot tartva megálltam előttük. A hatás kedvéért megropogtattam ujjaim majd elmélyített hangon vontam őket kérdőre.
-Ki a következő?
Nagyra tágult szemekkel, ijedten csúsztak hátrébb, majd magukat álló helyzetbe tornázva elhúzták a csíkot. Zihálva rogytam földre. Azt hittem itt helybe elájulok. De valami vagyis inkább valaki eszembe jutott. Chanyeol. Nem hagyhatom itt! Elsősegélyre van szüksége. Utolsó erőmet összeszedve talpra állltam, odasétáltam az eszméletlen óriáshoz majd menyasszony pózban elkezdtem a kocsim felé cipelni. Azt hittem letörik a karom. Hál' istennek ez nem történt meg odaértünk kocsimhoz ami hát... egy kicsit öhh... drága. Ja apámtól örököltem. Pont mint a munkám.