- Ne aggódj, mindjárt visszajön – köhécselt Dani vigasztalóan, de még mindig szeppenten.

- Ó, amiatt kevésbé aggódom – mondta Liza halkan, elveszve a tömeg nyomasztó légkörében.

- Valami baj van? – kérdezte Dani aggodalmasan.

- Dániel. Dani, ugye? – nézett a lány rá segítségért kiáltó tekintettel. Dani lazán bólintott, bár nagyon meglepte, hogy emlékezett a nevére. – Nem bánod, hogyha beléd karolok, ameddig a bárhoz érünk? Nem szeretnék mindenki orra előtt seggre vágódni – próbált nevetni.

- Hát persze – habogott Dani, beleremegve a lány érintésébe. – Legalább egy pillanatra is azt hiszik, hogy velem jöttél – mosolyodott el Dan, ahogy kicsúszott a száján apró derűje.

- Megtiszteltetés – nevetett a lány visszafogottan, míg átsétáltak a bárig. – Túl kedves vagy. Köszönöm szépen!

- Rendelhetek neked valamit? – ültek le a bárpulthoz. Dani intett a pultosnak.

- Minden stúdiótag ilyen lovagias? – tette le borítéktáskáját Liza, miközben jobban felmérte Danit. Aranyos kölyöknek tűnt, jámbor arccal, halvány bajusszal. – Martinit.

- Remélem, hogy nem – vágta rá Dan, majd kikérte az italt.

- Te nem iszol semmit?

- Eleget kábítom magam munka közben – mosolyodott el.

- Egyébként örülök, hogy végre rendesen megismerhetlek. Eddig csak egy-egy percre láttalak az Azuritban. Hihetetlen a munka, amit minden héten végeztek. Nem lehet vele betelni – kortyolt egyet a martinijébe, amit már meg is kapott rögtön.

- Ne haragudj, én tényleg próbálok koncentrálni arra, amit mondasz, de nagyon nehéz. Zavarba ejtően gyönyörű vagy, és kedves. Az illatodtól meg lehet őrülni, és én csak dadogni tudok– vallotta be Dani. Képtelen volt tisztán gondolkodni. Ha nem erőlködött volna így, talán már a kezét is megkérte volna Lizának, aki hangosan kuncogni kezdett. Erre megint mindenki felfigyelt. Mesébe illő nevetése volt, legalábbis az idegenek ezt hitték. Azt láttak és hallottak, amit akartak. Egy pillanat után elkönyvelték szentnek, és ezen már nem tudhatott volna változtatni.

- Zavarba hozol – kortyolt még egyet Liza, hogy el tudjon kicsit lazulni. – El sem tudod képzelni, hogy mennyire túlzol.

- Nem hiszem – vonta meg vállát Dani.

- Ha ennyire elbizonytalanítanak a gyönyörű nők, biztos megnehezíti az életed, hogy ilyen fantasztikus stábbal kell együtt dolgoznod – utalt a lány a gárda többi tagjára, ugyanis megannyi szépség álldogált most is a csarnok különböző pontjaiban.

- Még okos is vagy – suttogta Dani.

Levi eközben éppen próbálta lerázni a ráakaszkodott fejeseket, míg szeme sarkából figyelte, hogy Dan vajon miket mond éppen Lizának. Lángra tudott volna robbanni a féltékenységtől.

- Kérdezhetek valamit? – szólalt meg Dani, összeszedve minden bátorságát. – Mennyire ismered Levi-t?

- Úgy-ahogy – felelt Liza gyanakvóan.

- Nem akarlak megbántani, vagy bármi fájdalmat okozni neked, de nem tudnék elszámolni magammal, ha nem mondom el, hogy Ő nem egészen egy angyal. Elég lenne, hacsak figyelmeztetnélek, de én nagyon régóta ismerem. Félek, hogy összetöri a szívedet – szavalta Dani nyúzottan. Talán mégis innia kellene. – Hé! Egy whiskyt! – szólt a pultosnak. – Olyan sokszor eljátszotta már, és te túl különleges vagy ahhoz, hogy veled is büntetlenül megtegye – folytatta, majd amilyen gyorsan csak tudott, lehúzta az italt a torkán. – Úristen, szörnyű embernek tűnök, igaz? Sajnálom, most már hallom, hogy minek hangzik ez az egész, de ne érts félre! Csak kín lenne látni, hogy bárki bánt téged – intett a pultosnak, hogy töltse fel poharát. – Hiszen nem is ismerlek, teljes bolondot csinálok magamból – hadarta, majd kezébe vette a friss whiskyjét. – Jobb, ha megyek. Bocsáss meg! – szaladt el a másik irányba, míg Liza szóhoz sem jutott.

Levi-nek ennyire rossz lenne a híre?

Lassan megitta a martinit, és szemével Levi-t kereste. Vajon tényleg rossz ötlet volt eljönnie?

Az egyik gyakornok ült le mellé hamarosan, aki éppen kapóra jött, hogy elterelje a figyelmét. Sekélyes csevely volt, de legalább nem agyalt annyit. A gyakornok a ruhájáról, és Csató Mariról kérdezte.

Dani befutott a férfimosdóba, a kukába dobta az italát, és idegesen tépkedni kezdte a haját.

- Te idióta – kiabált magához. Fel sem tudta fogni, mekkora ostobaságot csinált. Mégis mi köze lenne neki Lizához. Vagy Levihez. Egyikőjüket sem ismeri igazán. Nem rá tartozik mit csinálnak egymással.

- Haver, mi a pokol? – hangzott fel Boros Kornél hangja.

- Na, már csak te hiányoztál – lépett a mosdókagylóhoz, és mosta meg arcát. – Kérlek ne menj a bejárat melletti bárpulthoz, csak ennyit mondok – nyögte.

- Mi történt? – szippantott fel Kornél a szokásosnál is nagyobb adag kokaint. Ez volt az egyetlen, ami mozgásban tartotta. Egy egész épületnyi ember képes volt félrenézni ezen a kis hobbin. – Mond csak – rázta meg fejét Kornél, majd törölte le arcát.

- Levi elhozta a lányt – nyögte ki Dani. Nem kellett volna. Nem is igazán értette, hogy miért mondta ki. Szinte biztos volt, hogy Kornél jelenetet fog rendezni, de mégis. Dan egyszerűen nem tudott belenyugodni az egészbe.

- Azt a lányt – tágultak ki pupillái a drog hatására. – Ah, akkor este lesz mire gondolnod, mi? – csapta erősen hátba Danit.

„Kérlek ne csinálj semmit!" – szerette volna mondani Dani, de nem tette.

Kornél kisietett a mosdóból, és a terembe érve szemével gyorsan végigfutott mindenkin. Liza, és a Tigrisszem ruhája ragyogó csillagként tűnt ki a tömegből. – Baszódj meg Levi – köhintett. Nem lepődött meg rajta, hogy ez a lány képes volt így összezavarni Danit.

- Hihetetlen – súgtak össze páran, míg Lizát bámulták. – Ő Levi barátnője, nem? – csoportosult Hilda, Kata, és néhány másik stábtag.

- Hát, biztosan nem az unokahúga – kuncogott Kata.

- Nem is várnánk Levitől mást – szürcsölt Hilda a vodkaszódájából. – Szerintem neki végre sikerült betörnie.

- Miről beszélsz? Eltudnád képzelni, hogy Levi megelégedjen egy nőcivel?

- Hát, ha valaki, ez a lány tényleg érdekli. Láttam rajta, hogy aggódik érte, mikor nem jött el hozzá.

- Meglátjuk – zárta volna le a témát Kati, de Kornél odalépett közéjük.

- Szia Kornél – forgatta a szemét Hilda. Egyik nő sem kedvelte Kornélt. Mondhatni háború dúlt köztük, ugyanis a humorista szerint egyik nő sem volt vicces. Senki. Akinek nem volt farka, annak nem működtek a viccei. Legtöbbször, ha közéjük lépett csak kigúnyolta őket. – Mit akarsz?

- Mit tudtok erről a csirkéről – mutatott Lizára.

- Úgy érted a fiatal hölgyről? – akarta Kata kijavítani.

- Nem a te súlycsoportod Kornélka – sóhajtott Hildi. – Egyébként is, a feleséged beszélget éppen vele, ha nem vetted eddig észre – csóválta fejét.

Kornélnak a legkevésbé sem tűnt fel, hogy Judit ül ott a bárpultnál Lizával. Azt sem tudta, hogy egyáltalán találkoztak. Nemhogy ismerik egymást? Tűrhetetlen.

Bőszen indult el feléjük Kornél. Nehezére esett visszafognia magát.

- Mi folyik itt? – tette kezét Judit derekára.

- Ó, Kornél! Ő itt Liza. Annak a divatos magazinnak, a Gyümölcsíznek dolgozik, a kedvencem, tudod – mosolygott kedvesen. Egy végtelenül ártatlan, és szeretetteljes lány volt. Az egyetlen, akinek Kornél szemében bármi esélye is volt viccesnek lenni.

- Igen, már találkoztunk – bólogatott Liza figyelmesen. Kornél ábrázata a teljes ellentétje volt annak, ahogy a legutóbb látta. Mintha haragos tűz égett volna szemeiben.

- Az a magazin, amivel a szúnyogokat gyilkolom mostanság? – vágta rá Kornél passzívagresszívan.

- Igen – felelt Judit tartózkodóan. Rögtön megérezte, ha Kornélnak előtörtek helytelen kommentjei. – Jobb, ha megyünk – állt fel a bárszékről, lesimítva gyűrött selyem ruháját. – Bocsáss meg neki, kicsit sokat ivott – szabadkozott Judit, majd elhúzta Kornélt a közelből. Kezelhetetlen.

Liza már a harmadik martiniját itta, és érezni kezdte magán az alkohol apró sistergő hatását, amitől bátrabb, vidámabb, és gondtalanabb lett. Felelőtlen is talán.

Mégsem tudott egy könnyen túllépni azon, amit Dani mondott neki. Nem vallotta be magának, de megértette, hogy a "fiú" szerelmet vallott neki. Legalábbis feltárta a hozzá fűződő érzelmeit. Ez cseppet sem lepte meg, hiszen már ezerszer megtörtént vele. Nem okozott meglepetést, hogy számára ismeretlenek szerettek belé, akikkel egy szót sem beszélt.

Dani aranyos volt. Fiatal, és őszinte. Ha nem ismerte volna meg hamarabb Levit Liza valószínűleg Danit választotta volna. Kérdés, sőt kétely nélkül. De ezt a vonatot már lekéste. Sajnos eléggé beleesett Levibe ahhoz, hogy nem könnyen, de nemet tudjon mondani mindenkinek. Még Daninak is.