Liza egy szomszédos épület, a Szirén-ház nevű toronyház első emeletén dolgozott. A cég tulajdonosa, Gondola Márta klausztrofóbiás volt, ezért az egyetlen gyalog megközelíthető emeletet bérelte. Szerencsétlenségére, a közelben csak ez az épület rendelkezett ilyen hellyel. Kisasszony, igen, ezt mindig kiemelte, Gondola kisasszony egy tipikus újgazdag volt, akinek sikerült jól házasodnia. Egy rendkívül idős férfihez ment hozzá, akinek halálára várt, amióta csak meglátta. Nyolc év meglehetősen "boldog" együttlét után, nagyságosasszonyból újra kisasszony lett, és a vagyonból befektetés. Mégpedig egy feminista magazin, ami azt hirdette, hogy bármely nő képes elérni bármit, teljesen egyedül, követve a nyugati példát. A tőke forrása persze örök titok maradt a legtöbbeknek. Ahogy maga a magazin sem vált soha relevánssá. Budapest és Magyarország a közelébe sem ért a nyugati liberális életfelfogásához. Nemhogy a nemi egyenlőséghez. Ettől függetlenül a magazin, néhány politikai szívesség árán létezett, és Gondola kisasszonynak ennyi is elég volt.

A Gyümölcsíz magazin egy félig politikai nézetet képviselt. A legfontosabb üzenetének a nők támogatását, és függetlenségüket tartották. Ugyanakkor az újság tartalmába rengeteg téma tartozott. Politika, divat, háztartás, kapcsolatok, pletyka, sport, és szerelem. Mivel a feminizmus a nők egyenlőségére, és a szabad választásukra tanította az embereket, ez a magazin megmerte tenni a lépést, hogy egy ívben volt képes a közeledő választásokról, és a serpenyőkre ragadt zsiradékok legpraktikusabb eltávolítási módszereiről beszélni. Bár, ez hiába volt bátor, és a feminizmust legjobban összefoglaló lépése, nem tűnt sikeresnek. Az emberek még nem álltak készen rá. Az a nő, aki politikáról akart olvasni a reggeli kávéja mellett, az szégyellte, hogy az újságja sarkában a legújabb hajgöndörítő rollereket hirdetik. Az pedig, aki a takarításról akart többet tudni, titkolta, ha bármi érdek fűzte a politikához, vagy bármiféle progresszivitáshoz. Tehát, mivel az olvasók köre nem volt tömegekben mérhető, a Gyümölcsíz üzletpolitikája luxusmagazinként adta el magát. Így elég bevétel volt ahhoz, hogy nem menjenek csődbe. Persze Gondola kisasszony sosem volt ezzel igazán elégedett. Mindig azon dolgozott, hogyan tudná a magazint népszerűsíteni.

Liza hihetetlenül büszke volt, hogy egy ilyen magazinnak dolgozhat, de arra talán még büszkébb volt, hogy milyen emberekkel teheti ezt.

Az emeleten szinte csak nők dolgoztak, és néhány meleg férfi. Liza minden itt töltött percet áldott.

Lizának nem volt hivatalos munkaköre. Ebben a témában mindig titokzatos maradt. A többiek csak annyit tudtak róla, hogy nem sok cikket ír, inkább a fotók, a borítók, és a reklámok érdekelték. Ő kötötte össze a nyomdával az írókat és szerkesztőket. Úgy tűnt, mintha mindenhol ott lenne.

Már délkörül járt, mikor beért az irodába. Úgy tűnt, mintha nem lenne önmaga ezen a hétfőn.

Átsétált a nyitott terű termen, és mindenki asztalánál megállt, aki útba esett. Köszönt, mosolygott, és kérdezett. Mint mindig. Habár az a pár méter szinte éveknek tűnt, mire a saját asztalához jutott.

Julcsi és Marci gyanakodva néztek végig rajta, de egy szót sem szóltak, míg ő ledobta bársonykabátját. Miután kifújta magát, a két legjobb barátja asztalára egyesével egy-egy kiscsomagot rakott, idegesen.

- Csirke. Reggel csináltam – motyogta, majd hátra csúszott a székében.

Pálos Júlia, a „vörös-bögyös" tágra nyitotta szemét, míg a kályhaforró, végtelenül jóképű, szőke Illés Marcell megszorította a kezét, amit Julcsi rögtön ellökött magától természetesen.

- Meghalt valaki? – súgta a férfi aggodalmasan, míg Juli kibontotta az előtte lévő csomagot.

- Nem, nem – tette hozzá Julcsi. – Itt valami komolyabbról van szó. – Nyitotta ki a papírdobozt, majd beleszippantott a sültcsirke fűszeres illatába. – Ennél finomabbat még sosem szagoltam – tolta el magától Julcsi.

- Két adag? Ennek ahhoz van köze, hogy már két hónapja nem velünk ebédelsz? – kapta maga elé karját Marci. – Te jó ég! Mi van, ha mind a két adagot ő ette meg? – nézett terrorban a "vörös"-re.

- Á, akkor nem csomagolná ketté, csak nagyobb dobozba.

- Huh – higgadt le a férfi.

- Mégis mit titkoltál eddig előlünk? Nem értem – komolyodott meg Juli tekintete.

Liza arcát tenyerébe temette, és összehúzta magát. Nem gondolta, hogy ennyire elfajul a dolog. Sőt, egy hétnél többre nem is számított. Eleinte csak kalandnak indult az egész. De legbelül végig tudta, hogy helytelen, hiszen nem merte elmondani senkinek. Még a legjobb barátainak sem. Pedig előlük nem tartott sok titkot.

- Lehet, hogy hülyeséget csináltam. Biztos is – nyögte halkan, majd felegyenesedett. – Szóval, találkoztam valakivel.

- Tudtam – csaptak mindketten egyszerre az asztalra.

- Sajnálom – erőltetett Liza mosolyt arcára.

- Nagyon durva lehet, ha nem merte elmondani nekünk – suttogta Marci.

- Összefutottam ezzel a pasival, aki nagyon fura, és édes volt, de utána történt valami. Nem is tudom, hogyan mondjam el. Olyan apróságnak tűnik, így visszagondolva – remegett bele Liza. – Beszélgettünk a munkahelyén, ahová ebédet szoktam vinni neki, és betoppant két munkatársa. Ő pedig egy percre teljesen megváltozott. Mármint, nem lepett meg, de abban az egy percben mégis kicsit megijesztett. Egész eddig, heteken át vacilláltam, hogy tényleg tetszik-e, de egyszerűen nem tudom eldönteni – hadarta.

- Drágám, ennek egyértelműnek kellene lennie. Nem? – felelte Julcsi. – Ha ennyit rágod magad rajta, akkor ott a válasz előtted.

- Nem ilyen egyszerű. Azt hiszem. Mert nagyon-nagyon tetszik, úgy. Magas, sármos, szinte tökéletes.

- De? – vágott bele Marci.

- De olyan, mintha két különböző ember élne benne.

- Ez izgalmas – húzta ki a fiókjából Juli a jegyzetfüzetét, és vázlatolni kezdett. – Romantikus pszicho.

- Júlia, az életem nem az egyik regényed – sóhajtott Liza. – Rendbe kell szednem magam – rázta meg fejét a lány, és a mosdó felé indult. Julcsi és Marci mentek vele természetesen. A toalett felé vezető úton Liza már meg sem lepődött, hogy most is hármasban fognak pisilni, mint mindig. Kimondottan szerette a WC-meetingeket. Azon viszont tényleg meglepődött, hogy az iroda bejáratánál Levit pillantotta meg.

- Úristen, ez ő – nyöszörögte úgy, hogy a szája meg sem mozdult.

- Mi? Ő az? – lepődött meg Juli, aki jóval szemrevalóbb férfira számított.

- A palid Tamás Levente? – lepődött meg Marci, aki rögtön felismerte.

Mindketten magyarázatra várva néztek Liza után, aki sebesen a mosdó felé futott.

- Nem futhatsz el a pasid elől a WC-re! – mondta Marci félig hangosan, amivel sajnos magára vonta a figyelmet. Leviét is.