Rég éreztem már magam ennyire egésznek. Van egy szerető családom és két csodás barátnőm. Jó úton haladok afelé, hogy felvegyenek a Cambridge-i egyetemre, ami egy álom beteljesülése lenne. És ott van az igen jóképű barátom, Mick. Várjunk csak... Mi most együtt vagyunk? Végül is nem mondtuk ki. De hát úgy viselkedünk, mintha egy pár lennénk... Utálom, hogy állandóan tele vagyok kételyekkel... Muszáj leszek valahogy rákérdezni nála, hogy mégis hányadán állunk. Mióta elment, minden nap beszéltünk. Vagy Skype-on vagy telefonon, ilyenkor pedig órákra elérhetetlenekké váltunk a külvilág számára. Ígéretéhez híven, küldött képet az edzéseiről, a kajáiról, ha csak ül a kanapén és nem csinál semmit, azt is megosztja velem. Mivel belsőépítész szeretnék lenni és azért mert lány vagyok, minden kis szegletét megnéztem a képeinek. Amennyit láttam belőle, nagyon szép házuk van. Remélem egyszer láthatom élőben is. Azonban egyszer sem került szóba a vallomása. Még az elején zavarban voltam, hisz nem tudtam, hogy mit kellene mondanom. De miután ő sem említette egyszer sem, nem feszültem rá tovább a dologra. Az ilyet amúgy is személyesen kellene megbeszélnünk. Ami egy darabig még nem fog megtörténni sajnos.
A lányokkal elég kevés időt töltöttünk mostanában együtt, szóval elmentünk moziba utána pedig beültünk egy japán étterembe. Gyakorlatilag az egész napunkat végigzabáltuk... De a jalapeños nachosért és a sushiért teljesen megérte. Imádom az ilyen csajos napokat. Ilyenkor kiadunk magunkból minden stresszt és egyszerűen csak jól érezzük magunkat. Órák hosszat ültünk a sushi bárban és folyamatosan rendeltük a teákat, hogy ne dobjanak ki bennünket. Tetszett a hely hangulata, többször is elfogunk jönni ide. 

- Na Luca! Most már meséld el végre a tegnapi randid! - szóltam rá miután leültünk. A barátnőm nemrég megismerkedett egy sráccal a buszon. Még a végén kiderül, hogy a mai fiúk nem is olyan tutyimutyi alakok és képesek odamenni ahhoz a lányhoz, aki tetszik nekik. Ez a felismerés azért felér egy kisebb karácsonyi csodával. 

- Jaj olyan jól éreztem magam vele! - kezdte csillogó szemekkel. - Most másodéves egyetemista a mérnökin és egyszerűen olyan intelligens és udvarias. Még rózsát is kaptam. És holnap újra fogunk találkozni. - áradozott totál szerelmesen. 

- Ennyire levett a lábadról? Nem szoktál te ilyen hamar elájulni egy pasitól sem. 

- Tudom-tudom. De benne van valami. Valami plusz, amitől teljesen odavagyok. Ráadásul szívdöglesztő! Azért ez sem utolsó szempont! - nevette el a végét. Pontosan ugyan azt érezheti most a barátnőm, mint én, a csillogó szemű németem iránt. 

- Ez olyan igazságtalan! - támasztotta meg az állát az asztalon Fruzsi. - Mindketten fülig szerelmesek vagytok két félistenben, és itt vagyok én. Egyedül. Egy halom kajával... Ráadásul engem csak a papák és a szerencsétlenek találnak be. - szontyolodott el. - Persze ne értsétek félre! Nagyon örülök nektek, csak most már én is szerelmes akarok lenni.

- Miért, minket nem a nyomik találnak be állandóan? Ezzel a két fiúval is csak mázlink volt. Hatalmas mázlink! Téged is meg fog találni a szerencse, talán hamarabb, mint gondolnád. - karoltam át. 

- Így van! Ráadásul Evy megígérte, hogy talál neked valami cukifiút, a Szöszke barátai közül. - csatlakozott Luca is. 

- Ami azt illeti... - jutott eszembe hirtelen - Mick mutatott néhány képet, amin a barátaival van és az egyik elég helyes... Hogy is hívják...?! - gondolkodtam el. - Megvan! Harrison. Azt mondta, hogy be szeretne mutatni a barátainak, szóval majd lecsekkolom, hogy nem e paraszt. - nevettem fel. - Hátha majd alakul valami köztetek. 

- Ilyen hamar találtál valakit? - lepődtek meg. 

- Naná! Megmutassam? - kérdeztem lelkesen.

- Viccelsz?! Most azonnal! - csak azt a képet találtam meg, amin hárman vannak. 

- A kék szemű az a Harrison? - bólintottam. - Hát nem tudom, a másik jobban bejön. Ő kicsoda?

- Hűha... Azt hiszem, hogy Joseph. - lejjebb görgettem a beszélgetést - Igen, valóban így hívják. Csak Joeynak becézik. Mondjuk azt írja, hogy 21 éves. 

- Annál jobb! - csillan fel a szeme Fruzsinak. 

- Csajszi, neked tényleg a bájgúnárok jönnek be. - pöckölte meg Luca az orrát, aki csak mosolyogva vállat rántott. 

Miután már kellőképpen kinéztek minket a bárból, távoztunk. Mindhárman megegyeztünk abban, hogy nincs elég göncünk így visszatértünk a plázába vásárolni. Minden olyan helyre betértünk, ahová a pénztárcánk beengedett. A nyáron rengeteget dolgoztunk így annak egy részét előszeretettel költöttük most el. Vagyis csak költöttük volna... Hihetetlen, hogy mennyi ocsmány göncöt tudnak gyártani. Ki veszi ezeket fel?! Néhány ruhán annyira nevettünk, hogy a biztonsági őr már a kidobásunkkal fenyegetőzött. Hupszi... Azonban találtam két csodaszép pulcsit. Igaz, annyi pulóverem van otthon, de hát akciós volt! Nem hagyhattam ott őket! Valamint a könyvesboltból is, az Ízek, imák, szerelmekkel a kezemben távoztam. Alig várom, hogy a fantasztikus film után a könyvet is elolvashassam. 

- Nem fura, hogy jövőhéten ilyenkor már nagykorú vagy? - kérdezte Fruzsi. 

- Dehogynem. De ez is csak egy szám, nem nagy dolog. Annyi, hogy most már legálisan is kiadják az alkoholt. - mosolyogtam. 

- Szüleiddel terveztek valamit? 

- Azt hiszem aznap kivételesen étterembe akarnak menni a "nagy nap alkalmából" - mutogattam idézőjeleket. 

- Uuu akkor másnap a miénk vagy? Megünnepeljük együtt, hogy legalább jogilag van köztünk egy felnőtt is! De azért ne gondolj nagy dologra, tudod, hogy csórók vagyunk. - röhögték el magukat. 

- Nem is kell! Elég ha ti ott vagytok... Jó sok kajával a kezetekben. - vigyorogtam rájuk.

- És Mickkel megünneplitek majd? 

- Passz. Szerintem nem is tudja, hogy szülinapom lesz. Tudjátok, hogy engem nem nagyon hoz lázba ez a szülinaposdi. - vontam meg a vállam a lányok pedig sunyin egymásra néztek. - Nana! Eszetekbe ne jusson neki írni! A végén még azt fogja hinni, hogy én akarok célozgatni rajtatok keresztül. 

Az emlegetett szamár neve pedig épp ebben a pillanatban jelent meg a telefonom képernyőjén. Gyorsan felvettem és beszéltünk pár percet de hamar leráztam a csajos programra hivatkozva. Van, amiért még őt is képes vagyok hanyagolni. Viszont megígértem neki, hogy este keresni fogom. 
Így is tettem, miután már a lányokkal meglehetősen elfáradtunk és úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Természetesen büszkén, mert tudtunk venni pár csini darabot. 

Amikor hazaértem és lepakoltam, vettem egy gyors ám annál frissítőbb zuhanyt. Vacsi gyanánt csak egy kakaót szürcsöltem el, amit az éjjeli szekrényre tettem, hogy hűljön. Picit forróra sikeredett. Szombat este kilenc van és én pizsiben fekszem magzatpózban a takaróm alatt, miközben a bolyhos cicámhoz bújok és várom, hogy az ágyamon lévő laptopom jelezzen, miszerint Mick elérhető. Hát nem vagyok menő?! 
A várakozás közben kicsit elaludhattam mert arra riadtam fel, hogy a üvölt a gépemből a Skype hívóhangja. Miután felfogtam, hogy mi van, azonnal kipattantak a szemeim és rányomtam a zöld gombra. 

- De cuki cica! - indította a beszélgetést hatalmas ragyogó kék szemekkel. De gyönyörűek! - Irigykedem ám rá!

- Miért?

- Mert ő odabújhat hozzád, amikor csak akar. Én is kérek ölelést... Most! - biggyesztette le a száját aranyosan. 

- Kaphatsz ha idejössz! Sokkal nagyobbat, mint ő. De tudod az én drága Maxem nem szereti ha ölelgetem. Mostanában elég morcos. - vakargattam meg a fejét, amire dorombolás volt a válasza. Bezzeg ilyenkor szeret...

- Ha tehetném, most azonnal odarepülnék hozzád! És nem engednélek el addig, míg meg nem unsz. - nevetett fel. - Egyébként akkor ez a macska elég buta! Mondd meg neki, hogy szívesen helyet cserélek vele! Vagy küldje el postán azokat a puszikat, amik már nem kellenek neki! 

- Olyan bolond vagy! - kacagtam fel.

- Hamar kiismertél. - kacsintott rám. - Amúúúgy... Mintha régebben említetted volna, hogy tél végén van a születésnapod... Csak tudod, fiú vagyok... Nem jegyzek meg fontos dátumokat sem...

- Igen, valóban így van. De nem hiszem, hogy mondtam volna. - mondtam gyanakodva. 

- De nekem valamiért úgy rémlik... Mikor is van? - kérdezte ártatlanul. 

- Március 22. - döbbenetet láttam az arcán. - Mi a baj? 

- Csak tudod... Én is ezen a napon születtem... - most nekem is olyan lehet az arckifejezésem, mint az imént neki. - Ez nem lehet véletlen. Úgy tűnik az ég is egymásnak teremtett minket. - mosolyodott el reményteljes tekintettel. 

- Lehet... - pirultam el aztán észbe kaptam. - Na de Mick! Ha én egyszer ezt már mondtam neked akkor, hogy tudtad elfelejteni? Gyakorlatilag a saját születésnapodat is... 

- Hát tudod... Ööö... - most megvagy! - Jó lehet, hogy egy kismadár csicseregte el, hogy nemsokára születésnapod lesz.

- Tudtam! Pedig mondtam nekik, hogy ne írjanak. - ráztam meg a fejem. 

- Szerintem aranyosak, hogy segíteni akarnak. Ha már én olyan gyökér vagyok, hogy elfelejtem megtudakolni, hogy mikor születtél...

Sajnos kiderült, hogy csak a jövő hónapban tudunk találkozni. Viszont ezúttal szeretné, hogy én menjek el hozzá. Azonban ez ugye csak a tavaszi szünetben jöhet össze, ami a hónap végén van... Addig megfogok őrülni! Szeretne bemutatni az anyukájának és a nővérének. Ráadásul a nagyapjának akkoriban lesz a születésnapi partija, amire így hivatalos vagyok. Jesszuska! Az egész családját megfogom ismerni! Csak komolyan gondolhatja velem ha képes egy ilyen bensőséges családi eseményre meghívni. Muszáj erre rákérdeznem... 

- És igazából, meg is ünnepelhetnénk a szülinapunkat. Kettesben... Kicsit késői lesz, tudom... 

- Jó ötlet és az, hogy később ünneplünk nem számít! Csakis az, hogy veled lehetek! - mosolyogtam rá. - Mmmm... Figyelj csak Mick! Kicsit gáz lesz de nem bírom nem megkérdezni... Mi... Mi most együtt vagyunk? - olyan lehetek, mint egy paradicsom. 

- Mit gondolsz? - kérdezte észveszejtő vigyorral. Biztos jól szórakozik.

- Hát, mikor együtt vagyunk folyton ölelgetjük egymást és csókolózunk. Ésés mindig megfogod a kezem. Szerintem eléggé úgy viselkedünk, mint egy pár... Legalábbis én szeretném ezt hinni... - a végét szinte már suttogtam, annyira zavarban voltam, de persze meghallotta és még nagyobb vigyor ült ki az arcára.

- Nos valóban úgy viselkedünk... - szünet. Nagy szünet. Megölöm, folytassa már! - És én is szeretném, hogy egy pár lennénk Evelyn! - rögtön felcsillant a szemem.

- Ugye ez nem csak egy álom? 

- Ebben én is nagyon reménykedek! - csípi meg a karját. - De nem úgy tűnik! Szóval Lendvai Evelyn! Leszel a barátnőm? Hivatalosan is.

- Hát..- csak azért is nagy hatásszünetet tartottam. - Hivatalosan is igen. - kuncogtam fel ragyogó tekintettel. 

- Húú le fog esni mindenkinek az álla áprilisban, hogy milyen csodás lányt sikerült elcsábítanom!

Hihetetlen, hogy elmondhatom magamról, hogy Mick Schumacher barátnője vagyok. Most már hivatalosan is! Madarat lehetne velem fogatni. De komolyabb dolgokat is megbeszéltünk... Nem nagyon kellene említenem ezt kívülállónak. Persze szabadkozott, hogy nem azért mondja ezt mert szégyell és el akar titkolni, hanem magánéletem és kapcsolatunk védelmében. Nem szeretné, hogy a képem a címlapokon szerepelne és rám szálljanak a firkászok. De ezeket is aranyosan és félve mondta nekem. Mintha attól félt volna, hogy megharagszom rá. Viszont épp ellenkezőleg. Hálás vagyok érte, hogy ilyen módon is védeni próbál. 
Hajnalig beszélgettünk, de szegénynek nem volt olyan nyugis napja, mint nekem így ellengettem, hogy nyugodtan menjen aludni. Bár nem kellett sokat győzködnöm, azért láttam rajta, hogy szívesebben beszélne még velem. Vagy ahogy ő fogalmazott, "szívesebben bújna hozzám és akkor nem kellene még mindig a gép előtt punnyadnia". Szó se róla, nekem is nagyon jól esne ha a karjai között lehetnék és ott aludhatnék el.
Miután elköszöntünk szinte rögtön utána kaptam egy SMS-t. Azt hittem, hogy Mick az, de tévedtem. Ismeretlen számról küldték.
"Nagyon édesek vagytok a Schumacher kölyökkel. Biztos, hogy az újságok is így fogják gondolni..." Mellékletként egy kép volt, amin épp Mickkel egymást öleljük a metró aluljáróban. Mi a szar?!

"Ki vagy?"

"Az árnyékod." 

"Mit akarsz tőlem?"

"Azt majd idővel megtudod."

"Mit akarsz kezdeni azzal a képpel?"

"Egyenlőre csak őrizgetem. Várok a megfelelő pillanatra, majd elküldöm egy német magazinnak. Biztos jó pénzért ráharapnak majd. Ahogy hallottam, imádnak erről a családról pletykálni...További jó éjszakát drága!"

Most mi a fenét csináljak? Egyáltalán ki ez az alak? És honnan tudja a számom? Nem hiszem, hogy ismerem. Nincs senki olyan a közelemben, aki ennyire keresztbe akarna tenni nekünk. Még Bence sem... Úgy láttam megbékélt és már kedvesebben újrapróbálkozott nálam. De akkor ki lehet az?

2017. 08. 31.

Sziasztok! 
Meghoztam a nyolcadik részt. Ez egy kicsit unalmasabbra sikeredett, de remélem még így is tetszett! :)
Ne felejtsetek el véleményt írni! 
Köszönöm, hogy elolvastátok! :) :*

U.i.: Sok sikert mindenkinek a holnap kezdődő új tanévhez! Kitartást, hamar vége lesz! ❤