Az út körülbelül felénél a fáradtság diadalmaskodott felettem, így ráhajtottam a fejemet Mickére, aki a vállamra dőlve szuszogott. Ötletem sincs, hogy miben merülhettem ki ennyire, de pillanatok alatt elnyomott az álom. A következő emlékem már az, hogy a stewardess rázogatja a kezünket, hogy kapcsoljuk be az öveinket, mert hamarosan leszállunk. Tettük, ahogy kérte, majd a mellettem helyet foglaló fiúra pillantottam. A nyúzott, álmos ábrázatáról lerítt, hogy pár perce ébredt fel. Arca azon része, mely a vállamon pihent, kellemes piros színben pompázott, valamint tisztán kirajzolódott rajta a pólóm minden egyes kis gyűrődése. Nem bírtam megállni, hogy ne érintsem meg a kissé elgyötört bőrét. Nyomtam egy puszit is az orcájára, azonban, mikor elhúzódtam volna, a nyakam után nyúlt és magához ölelt. Már amennyire tudott az övem miatt. A nyakához bújtam, miközben Ő az egyik kezével a hajamat simogatta, míg a másikkal az arcomat cirógatta. Mivel egy elég kényelmetlen, kicsavarodott pozícióban voltam, megcsókoltam enyhén borostás arcát és visszaültem rendesen a helyemre. Egészen a leszállásig fogtuk egymás kezét és megbeszéltük a hétvégét. Biztosítottam róla, nagyjából huszonötödjére, hogy jól éreztem magam, a barátai és csapattársai is nagyon szimpatikusak és amúgy is, le voltam nyűgözve. Igazából mindentől. Nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen közel tud kerülni az eseményekhez.

Miután a pilóta épségben letette a repülőgépet, elhagytuk az utasteret és a poggyász szalaghoz sétáltunk, hogy felvegyük a csomagjainkat. Szerencsére most semmilyen malőr nem történt, könnyedén magunkhoz tudtuk venni a bőröndjeinket. Amikor kiléptünk a fotocellás ajtón, azonnal kiszúrtuk Mick anyukáját és nővérét. Mondjuk, nem volt nehéz kiszúrni őket, tekintve, hogy a német lány, hatalmas vigyorral az arcán, kalimpált. Amint odaértünk, Gina szinte a nyakamba ugrott, míg Micket édesanyja ölelte magához. Corinna engem már jóval szolidabban üdvözölt, mint lánya, de szorosan fonta körém a karjait, éreztetve, hogy boldog, hogy újra láthat. Miután túl voltunk a köszöntéseken, az autó felé vettük az irányt, amelynek csomagtartójába bepakoltuk a holmijainkat, majd beszálltunk és elindultunk. Mickkel hátul foglaltunk helyet, míg a szőkeség testvére az anyósülésen. A félórás út alatt végig szóval tartottak bennünket. Mick elmesélte a futamot, valamint érdeklődtek, hogy éreztem magam. Mire észbe kaptam, már fel is tűnt a rég látott, robusztus ház. A látvány ugyanúgy lenyűgözött, mint első alkalommal. Érthetetlen, hogy akkor, hogy nem tévedtem el. Remélem a tájékozódás ezúttal sem fog gondot okozni. Bár, maximum felhívom Micket, hogy keressen meg. 

Miután az előszobában levettük a cipőinket, az anyukája azonnal a konyha felé vette az irányt, hogy betegye a sütőbe, a már előre összekészített ételt. Gina addig megterített, mi pedig felvittük a csomagjainkat Mick szobájába. A helyiség nem sokat változott, legutóbbi látogatásom óta. Talán csak annyi, hogy a falon lévő képek száma jócskán gyarapodott. Főleg a rólam és a kettőnkről készült képek kerültek fel. Például, mikor itt voltam először Svájcban vagy a budapesti képeink, illetve azokat is viszont láttam, amelyeket még én szerkesztettem össze Neki, a ballagásomról.
Mivel a család két női tagja azt mondta, hogy míg el nem készül a vacsora, nyugodtan pihenjünk fent, ha szeretnénk, úgy döntöttünk Mickkel, hogy elmegyünk fürdeni, hogy egy kicsit felfrissüljünk. Persze külön-külön. Elég kínos lett volna, ha az esetleges kiszűrődő hangokat meghallotta volna a lent tevékenykedő két nő. Mert abban biztos voltam, hogy Mick nem bírt volna magával és rosszalkodni akart volna. Így, megelőzve a kínos szituációt, mikor elsőként berobogtam a fürdőbe, kulcsra zártam az ajtót. Nem időztem el túl sokat bent. Miután kiszálltam a zuhany alól, alaposan megtörölköztem. Felvettem a tiszta fehérneműimet, majd egy egyszerű sötétkék trikót, valamint egy fekete rövidnadrágot. A hajam a szélrózsa minden irányába állt, így egy laza kontyba kötöttem. Nem voltam se szexi, se csinos, de nem is panaszkodtam a kinézetemre. Elengedtem azt a tévképzetet, hogy nem vagyok elég jó. Igenis, vagyok olyan jó, mint bárki más. Lehet, hogy nem vagyok olyan vékony, se olyan magas, de boldog vagyok és jól érzem magam bőrömben. Ezt teszi velem a szerelem. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy azt az ígéretemet sem felejtettem el, hogy valamit sportolni kezdek. 

Mikor visszaértem a szobába elpakoltam a ruháimat a bőröndömbe, majd Mick felé fordultam, aki szétterülve feküdt az ágyán, a lábai pedig lelógtak. Óvatosan mellékucorodtam, a fejemet a mellkasára hajtottam és az egyik lábamat átvetettem a derekán, Ő pedig félkézzel átkarolt. A szívdobogását hallgatva, pillanatok alatt képes lettem volna elaludni, azt pedig nem szerettem volna. Ennek megakadályozásának érdekébe, inkább elkezdtem piszkálni az arcát. A grimaszaiból ítélve, néhány mozdulatom eléggé csikizhette. De bármit tehettem, egy pillanatra sem nyitotta ki a szemeit. Egy idő után, valószínűleg, mikor már megunta a babrálásomat, hirtelen megragadta a lábamat és magára húzott. Így már teljes testsúllyal feküdtem Rajta. 

- Ne aludj - kezdtem el cirógatni az arcát az mutatóujjammal. 

- De olyan álmos vagyok - nyafogta félálomban. 

- Majd este alszunk. Menj el fürdeni, attól felébredsz. 

- Estére más terveim vannak - mosolyodott el még mindig csukott szemmel. 

- Semmi nem lesz, ha most nem kelsz fel! Sőt, a földön fogsz aludni - fenyegettem meg, majd felültem.

Válaszként csak egy nyöszörgést kaptam, de mikor megfogtam mindkét kezét, azzal a céllal, hogy felrángatom, kénytelen volt eleget tenni a kérésemnek. Hála annak, hogy az ölében voltam, mikor Ő is ülőhelyzetbe tornázta magát, az arcunk nagyon közel került egymáshoz. Az álmos tekintetét meglátva, nem tudtam elfojtani a mosolyomat. Az arcát a nyakamba fúrta, én pedig, mintha csak védelmezném, simogatni kezdtem a hátát és a fejét. Olyan érzésem támadt, minthogyha lenne egy nagy és bújós játékmackóm. Miután egy puszit nyomtam a fülére, lassan eltávolodott tőlem és rám mosolygott. A homlokunkat egymásénak döntöttük és egy pillanatra sem szakítottuk meg a szemkontaktust. A bal kezemet végig az arcán tartottam és a hüvelykujjammal folyamatosan az arcát simogattam, miközben Ő többször is egy-egy aprócska csókot lehelt az ajkaimra. 

- Holnapután bemutatlak apának - törte meg hirtelen a csendet, mire én lefagytam. Eltávolodtam Tőle és csak bámultam Rá.

- Mi? - csak ennyit tudtam kinyögni. 

- Már megbeszéltem mindenkivel, szóval kedden elviszlek apához - mosolygott rám biztatóan. 

- De... És... - habogtam - És ha nem fogok neki tetszeni? - bepánikoltam. Eddig túlságosan is sínen ment minden...

- Ettől egy cseppet sem félek. És neked sem kell! De most miért vágsz ilyen fejet? - nevette el magát az arckifejezésemet látva. - Hisz megbeszéltük, hogy bemutatlak neki. 

- Tudom... De akkor is izgulok... 

- Felesleges, biztos vagyok benne, hogy nagyon jól kifogtok jönni. Na, elmegyek fürdeni, hogy ne legyek ilyen kómás. 

- Addig én lemegyek anyukádékhoz - szálltam le róla.

Miután elvonult a fürdőbe, én is elhagytam a szobát. A lépcsőn lefelé sétálva, a konyhából hallottam kiszűrődni hangokat, így automatikus arra vettem az irányt. A két nő mosolyogva üdvözölt. Udvariasan megkérdeztem, hogy miben tudok nekik segíteni, de Corinna egy laza kézmozdulattal jelezte, hogy hagyjam csak. Hellyel kínáltak, amit szívesen el is fogadtam. Kifaggattak, hogy mi történt velem, mióta nem láttak. Elmeséltem nekik mindent, amit érdemesnek tartottam. Mikor ahhoz a részhez értem, amikor Mickkel elmentünk az egyik budapesti kocsmába, direkt úgy fogalmaztam meg a élménybeszámolót, hogy még véletlenül se csússzon ki a számon a Fruzsival történt incidens. Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy Mick elmesélte-e nekik, de jobbnak láttam hallgatni róla. Miután kifogytam a mesélni valóból, ami hamar megtörtént hisz, valljuk be, nincs túl izgalmas életem, Gina vette át a szót. Megtudtam, hogy szakítottak a barátjával, Riccardoval. Az okát nem tudtam meg, de az arckifejezését látva, inkább nem kérdezősködtem. Kiderült, hogy holnap délután Mick nagybátyja, Ralf, illetve annak családja is ellátogat ide. Bevallom, a lelkem mélyén ennek egy cseppet sem örültem. No nem a férfi vagy a fia miatt. Sokkal inkább a a mostohalánya, Victoria zavart. A lány, aki legutóbbi ittlétemkor, olyan áthatóan bámulta Micket. Annyira elmerültem a gondolataimba, hogy nem tűnt fel, hogy még mindig folyamatosan hozzám beszélnek. 

- Jaj bocsánat, egy kicsit elbambultam - pillantottam Ginára, aki egy ideje már nézett. Gondolom a válaszomra várt. - Megismételnéd mégegyszer?

- Baj van?

- Dehogy, csak egy kicsit fáradt vagyok és kiesett néhány perc - nevettem fel kínosan. - Ne haragudj, hogy nem figyeltem, mit is mondtál az előbb? 

- Csak annyit, hogy arra gondoltunk, - pillantott az anyjára - hogy holnap délelőtt eljöhetnél velünk a ranchra. Ilyenkor a legszebb, szerintem tetszene neked.

- Persze csak ha van kedved. Nem erőltetünk semmit - szólt közbe Corinna.

- Örömmel! Köszönöm, hogy meghívtatok - mosolyogtam rájuk. - De... A lovakhoz nem kell túl közel mennem, ugye? - néztem rájuk reménykedve, mire mindketten elnevették magukat.

- Természetesen nem. Tudjuk, hogy nem ápolsz velük túl jó kapcsolatot - nyugtatott meg a fiatal lány.

Mick ekkor lépett be és persze azonnal kérdezősködni kezdett, hogy miről beszélgettünk. Gina reflexből rávágta, hogy Őt beszéltük ki és, hogy éppen azt ecseteltem, hogy milyen béna volt, mikor nálunk tartózkodott. Láttam a felvillanó szikrát a német fiú szemében és innen már tudtam, hogy elvesztettük őket egy időre. A hirtelen jött, heves vitájukat csak egy "már megint kezdik" összenézéssel nyugtáztuk Corinnával. Inkább otthagytuk őket a konyhába és a már kész ételekkel az ebédlőbe vonultunk. Amikor letettünk a súlyos tálakat, helyet foglaltunk a megterített asztalnál. A német szócsatából néhány foszlány beszűrődött. Az volt a sejtésem, hogy nem vették észre, hogy ketten maradtak. 

- Mesélte Mick, hogy megszeretnéd ismerni az apját - szólalt meg csendesen a velem szemben ülő nő. Válaszként csak bólintottam egy halvány mosollyal az arcomon. Kicsit kínos volt számomra a téma, számíthattam volna rá, hogy felhozza... - Igazság szerint ennek örülök.

- Tényleg? - talán nem ezt a kérdést kellett volna feltennem, de annyira megdöbbentett, hogy egyszerűen csak kibukott belőlem. 

- Tényleg - mosolyodott el. - Mick már annyit mesélt rólad, hogy Michael is nagyon meg akar ismerni. De szerintem a fiam, persze csak titkon és még magának sem vallhatja be, fél elvinni hozzá. Hogy talán neked túl sok lenne számodra. 

- Badarság. Nem gondolom, hogy túl sok lenne nekem... Ahogy a szavaiból kivettem, Mick rajong az apjáért. Így egyértelmű, hogy szeretném megismerni őt. Bár, bevallom, egy kicsit izgulok... - húztam el a számat.

- Hát igen, szülővel soha nem könnyű találkozni. Emlékszem, mikor először találkoztam az anyósommal, úgy féltem, hogy annyira szorítottam a férjem kezét, hogy majdnem eltörtem azt. Illetve, annyi baromságot hordtam össze, hogy csodálkozom, hogy nem ellenezte, hogy hozzámenjek a fiához - nevetett fel derűsen. 

 - Én is nagyon féltem, mikor első alkalommal idejöttem. Legszívesebben elbújtam volna - erre még jobban nevetett, majd megjegyezte, hogy szerinte cuki voltam. Időközben a két jómadár is elhallgatott.

- Köszönöm, hogy vagy neki - hajolt közelebb, hogy biztos ne hallja meg a felénk közeledő két alak. - Végre igazán boldognak látom a kisfiamat - fogta meg a kézfejemet. 

Válaszolni már nem volt alkalmam, mivel a testvérpár épp akkor jelent meg. Ezért egy kissé elérzékenyülve rámosolyogtam és bólintottam egyet. Miután ők is leültek mellénk, elkezdtük elfogyasztani az ínycsiklandó ételeket. Nem igazán tudom, hogy mit ettem pontosan, de nagyon ízlett és állítólag ez Mick kedvence is. Bár, amennyire éhes voltam, a vasszöget is képes lettem volna felfalni. De így azért jobban jártam. Hamar elfogyott minden a tányérunkról és hiába hoztak be valamilyen aprósüteményt, egy falatot sem bírtunk enni belőle. Valahogy a gyerekkorunkra terelődött a téma. 

- Rossz gyerek voltál? - kérdezte Gina.

- Nagyon. A legrosszabb rossz gyerek - kuncogtam fel. - Mindent összetörtem, randalíroztam, összefirkáltam a falakat... Kétszer annyit álltam a sarokban, mint a testvérem vagy bármelyik unokatestvérem. Sőt, egyszer megpróbáltam elszökni az oviból, mert nem tejbegríz volt az ebéd. Azt hiszem, akkoriban én voltam a legnagyobb drámakirálynő. 

- Még most is az vagy - szólalt meg Mick. 

- Tessék?! - böktem nevetve az oldalába. - Fogadni mernék, hogy te is pokoli gyerek voltál - csíptem meg az arcát. 

- Kikérem magamnak! Én igenis jó gyerek voltam - csak egy "na persze" pillantással nyugtáztam mondandóját. - Mondd meg neki anya! - nézett könyörgően az említett személyre, aki csak jóízűen felnevetett fia arckifejezése láttán. 

- Tényleg minta gyerek volt. Annyira félénk és visszahúzódó volt mindig is, hogy alig mert szóba állni az emberekkel. Még kamaszkorában is, csak egy kirívó esete volt. Egyik nap, 13 évesen közölte velünk, hogy Ő bizony többet nem megy iskolába, inkább elmegy dolgozni. Először persze veszekedtünk Vele, hogy mégis, hogy gondolja ezt, de végül úgy döntöttünk, hogy legyen. Ha ennyire dolgozni akar, akkor dolgozzon. Másnap elhitettük Vele, hogy kivettük az iskolából és mostantól a ranchon fog dolgozni. Persze ebből egy szó sem volt igaz, csak leigazoltuk Neki az egész hetet. 

- Micsoda?! - döbbent le Mick. - Én eddig abban hitben éltem, hogy tényleg kivetettek... 

- De hülye vagy ember - csapta magát homlokon Gina. - Mégis, hogy tudtak volna kiíratni és visszaíratni egy hét leforgása alatt?! - a szőke fiú már szólásra nyitotta volna a száját, de az anyja megakadályozta benne.

- Na, mielőtt megint összevesztek, folytatnám. Szóval az első napján felkeltettük a lelkemet fél hatkor, hogy készülődjön munkába. Annyiban megkönnyítettük a helyzetét, hogy elvittük kocsival és nem kellett elbicikliznie odáig. Az első nap még szorgosan tette a dolgát reggeltől estig, de már a második nap, mikor az apja hazahozta, láttam az arcán, hogy azért mégsem jön be Neki annyira ez a felnőtt élet. Bár becsületére legyen mondva, nem nyavalygott. Egészen másnap estig! Mikor is nagy bociszemekkel mondta, hogy Ő meggondolta magát és mégis visszamenne tanulni. Persze, egy-két napig még húztuk az agyát, hogy bizony ez nem így működik. Biztos, ami biztos alapon, csúnyán mondva, szívattuk, hogy, mikor legközelebb megfordulna a fejében az az őrültség, hogy otthagyja az iskolát, gyorsan el is vesse azt a kósza gondolatot. 

- Te dinka - nevetve böktem oldalba Micket. 

- Ne nevess! Utána még hónapokig éreztem a trágyaszagot - borzongott meg. - Hiába voltam már akkor is hozzászokva... Azért az már több volt a soknál. 

- Legalább megtanultad a leckét Öcsi - horkantott fel nővére. 

Egy kis idő után elpakoltunk az étkezőasztalról és a nappaliban lévő kanapén illetve fotelben helyeztük magunkat kényelembe. Órákon keresztül meséltünk egymásnak néhol komoly, néhol vicces vagy éppen bugyuta történeteket. Már majdnem fél egy volt, mire mindenki elvonult a saját szobájába. Mivel Mickkel már korábban megejtettük a fürdést, ezért csak átvettük a pizsamánkat és bebújtunk az ágyba. Gondosan betakaróztunk és összebújtunk, azonban körülbelül egy perc után lerúgtuk magunkról a takarót és messzebb feküdtünk egymástól. Tekintve, hogy már majdnem július közepét tapossuk, nem lepődtem meg, hogy nem bírtunk elviselni plusz egy fűtőtestet. Az összesimulás helyett inkább csak megfogtuk egymás kezét és így nyomott el minket az álom. Bár a német azt mondta, hogy egészen mást tervezett estére, fogadni mernék, hogy ahogy a feneke ágyat ért és elhelyezkedtünk, Ő már aludt is. 

***

Nagyon gyengéd, óvatos cirógatásra ébredtem. Az első gondolatom az volt, hogy biztos Maxie mászott fel mellém és ő nyomja hozzám az orrát, hogy jelezze, ideje lenne már megetetnem. Aztán, ahogy ébredeztem a logikus énem működésbe lépett és azt a következtetést vonta le, hogy ez biztos nem a macskám. Hisz nem egy szőrös pofa nyomódott az arcomnak, valamint a kábító erővel ható leheletét sem éreztem. A világmegváltó gondolatmenetemet egy halk kuncogás szakította félbe. 

- Tudom, hogy ébren vagy - hallottam a hangján, hogy mosolyog. 

Így, hogy megszólalt, a felismerés, miszerint éppen hol is vagyok, fényként hatolt be kábult elmémbe. Csak épphogy tudtam kinyitni a szemeimet, a sötétítő résein beszűrődő, erős napsugarak miatt. Mikor oldalra fordítottam a fejem, Mick mosolygó arcával találtam szembe magam. Az arcára vetülő napfénynek köszönhetően, égkék íriszei a szokásosnál jobban csillogtak. 

- Jó reggelt Csipkerózsika - puszilta meg a homlokom. Válaszként nyöszörögtem egy keveset és a mellkasába fúrtam a fejem. Szorosan magához ölelt én pedig mélyen beszívtam a felsőtestét takaró textil illatát. Idilli pillanatunk nem tartott tovább néhány másodpercig. Ölelésében úgy éreztem, hogy az egész testem lángol és sajnos nem a jó értelemben. Úgy, ahogy este, ezúttal is eltávolodtunk egymástól és összekulcsolt kisujjal figyeltük egymást. 

- Mennyi az idő? - kérdeztem egy kissé rekedt hangon.

- Hét - kikerekedett szemekkel néztem Rá.

- Mi van?! Minek keltettél fel ilyen korán? - nyafogtam. 

- Unatkoztam és beszélgetni akartam veled - mosolygott rám édesen. 

- Egy picit azért még hagyhattál volna. Olyan jól aludtam. 

Egy nagyon is jól ismert mosollyal az arcán kúszott közelebb hozzám és hiába hisztiztem Neki, hogy így is meggyulladok, nincs szükségem az Ő testhőmérsékletére is, nem foglalkozott vele. A mellkasára húzott és szorosan ölelt magához. Egészen addig szörnyen szenvedtem, míg fel nem néztem Rá és le nem csapott az ajkaimra. Feljebb csúsztam, hogy  mindkettőnk számára kényelmesebb legyen. Eleinte nagyon lágy és érzéki volt, majd egyre jobban elmélyítette a csókunkat. Legszívesebben soha nem váltam volna el Tőle, de a levegő hiányában kénytelenek voltunk. Az életben maradás reményében, bárcsak lecserélhetném az oxigént Mick csókjaira. A tarkómnál fogva újra magához húzott, mire felkuncogtam. 

- Azt hittem azért keltettél fel, hogy beszélgessünk - suttogtam az ajkaira.

- Majd utána.

Ott folytatta, ahol abbahagyta. Csókja követelőző volt és ha az előző mondatát nem fogtam volna fel, a tettével is kifejezte mit szeretne. A szavaknak akkor és ott nem volt jelentősége, sokkal inkább másfajta hanghatásokat akart belőlem kicsalni. Viszont nem akartam, hogy túlságosan nyeregbe érezze magát, így eltávolodtam Tőle és újra a mellkasára dőltem. Mick mocorgott alattam és próbált úgy helyezkedni, hogy ajkaink megint összeforrjanak. Azonban nem járt sikerrel és hatalmasakat sóhajtva sopánkodott, hogy véget ért a gyereknap. Egy ravasz mosollyal az ajkaimon kezdtem el körözni a mellkasán a mutatóujjammal. A német fiú pillanatok alatt felfogta, hogy bizony most én diktálom a szabályokat. Azt a kezét, amivel nem engem ölelt, maga mellé ejtette és hagyta, hogy azt tegyek vele, amit csak szeretnék. Kínzóan lassan jutottam el egyről a kettőre. Az ujjaim csigalassúsággal vánszorogtak le a felsőtestén. Felnéztem Rá és egy vággyal teli pillantással találkoztam. A szemkontaktust végig tartottuk és úgy folytattam az akciómat. Már épp a hasánál volt a kezem, mikor kivágódott az ajtó. Mindketten hatalmasat ugrottunk és odakaptuk a fejünket. Még szerencse, hogy deréktól lefele takart minket a takaró... 

- Jó reggelt Álomszuszékok! Hasatokra süt a nap! - tank módjára robbant be a fiatal német lány.

- Gina! - szólt rá felháborodottan Mick. - Mégis mi a jó francot csinálsz? - követte a tekintetével a lányt, aki épp a sötétítőt húzta el. 

- Ne hisztizz Kisöcsém! Itt állok már vagy két perce az ajtód előtt, nem hallottam szexre utaló hangokat, szóval bejöttem. Nyugi van - a kijelentésére az arcom színe valószínűleg egy nagyon szép, vörös színt vett fel. Pedig nincs is farsang, hogy beöltözzön...

- De nincs nyugi basszus! Nem tudsz kopogni? - ült fel az ágyban. 

- Örülj neki, hogy legalább én voltam olyan körültekintő és nem csőstül rontottam a házra! - szólt most már Gina is egyre ingerültebben. Majd egy kicsit elhalkult és ördögien elvigyorodott. - Ugye, hogy szar érzés ha megzavarnak valamiben.

- Könyörgöm, nehogy már én legyek a hibás, hogy a fürdőben rátok nyitottam! Legalább csuktátok volna be az ajtót. Inkább örülj neki, hogy nem anya talált rátok, miközben szexeltetek.

Időközben kimásztam az ágyból és a bőröndömben kutakodtam, mire Mick előző kijelentésére, elkerekedett szemekkel fordultam hátra. Hát, azért az elég ciki lehetett, mindkét fél számára. Legalább annyira, mintha a szüleidre nyitnál rá. Egészen idáig angolul beszéltek egymással, de miután Gina felhúzta magát az öccse szemrehányásain, németül kezdett el hadarni valamit. Ment az adok-kapok a testvérpár között, így jobbnak láttam távozni. A ruháimmal és a fogkefémmel a fürdőbe mentem. A tiszta fehérneműim felvételtele után magamra kaptam a tegnapi rövidnadrágomat és egy egyszerű tea zöld színű rövid ujjú pólót. Fogat mostam, a hajamat pedig befontam. Mikor visszamentem, Gina még mindig az ágy végénél állt, Mick pedig vele szemben ült. A szócsatájuk koránt sem ért véget, sőt! Mintha egyre inkább belelendültek volna. Hevesen gesztikuláltak mindketten. Úgy döntöttem, hogy tényleg magukra hagyom őket. A konyhába érve Corinnával találtam szemben magam. Kedvesen köszöntött, majd kihúzta maga mellett a széket. Helyet foglaltam és minden figyelmemet a nőnek szenteltem. 

- Mick még alszik? - mielőtt válaszolhattam volna egy-egy hangosabb szóra lett figyelmes. Hitetlenül megrázta a fejét. - Szóval a két gyönyörű gyermekem megint egymás torkának esett.

- Hát, igen - mosolyogtam rá kínosan.

- Mi történt megint?

- Ömm, Gina berontott, majd Mick kérdőre vonta és ezután elindult a lavina. 

- Hihetetlen, hogy alig nyitották ki a szemüket, de ők már vitatkoznak - dörzsölte meg az orrnyergét. 

Mire befejezték az ordibálást, addig reggeli gyanánt, mi már eltüntettünk egy-egy tartalmasabb szendvicset és a napi kávéadagunkat. A testvérek úgy jöttek le mintha mi sem történt volna és közös erővel kérlelték az anyjukat, hogy készítsen nekik is reggelit. Mondván, hogy még pici gyerekek.

- Ha veszekedni tudtok, akkor arra is képesek vagytok, hogy kaját csináljatok magatoknak - nézett rájuk szigorúan. Amikor rám nézett megenyhült a tekintete. - Kint leszek a kertben. Evy, velem tartasz? 

Örömmel mondtam rá igent.  Őszintén, nem sok kedve van az embernek ahhoz, hogy egy veszekedést hallgasson. Hiába most voltak túl egyen, náluk teljesen kiszámíthatatlan ez. A legapróbb dolgokon is össze tudnak kapni. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem jó testvérek... Csak ők ilyenek. Egymás szekálásában lelik az örömüket. 
Egy puszit nyomtam a szőke fiú duzzogó arcára és Corinna után mentem. A teraszon lévő hintaágyra ültünk le. A hatalmas kert tele volt rengeteg zöldellő bokorral, fákkal illetve ezer színben pompázó virágokkal. A terasztól vezetve egy ösvény volt kirakva bézs színű kövekből, ami egy nagy, sötétbarna pavilon alatti részhez vezetett. Elegáns, de méregdrágának tűnő kerti bútorok voltak alá kihelyezve és egy grillsütő. Nem tudom, hogy eddig, hogy kerülte el a figyelmemet a udvar ezen része, de nyál csorgatva bámultam. Szerintem anya megveszne egy ilyenért. Mindig is imádott a kertben tevékenykedni, de soha nem volt elég pénzünk arra, hogy kialakítsunk egy ilyet. 

- Nem tudom, hogy mondtam-e már, de nagyon szép házatok van. És ez a kert! Szerintem anyukám sírva fakadna a gyönyörtől - nevettem fel. 

- Szeret kertészkedni? 

- Az enyhe kifejezés, hogy szeret. Nincs túl nagy kertünk és egyik évben annyira elragadta a hév, hogy olyan sok virágot ültetett, hogy nem tudtunk kimenni. Persze kaptunk a fejünkre apukámmal ha véletlenül letapostuk az egyiket, így azon a nyáron csak minimális időt töltöttünk kint. 

- Egyszer eljöhetne a családod is ide.

- Komolyan?

- Persze, legalább akkor mi is megismerjük őket. Valamikor, amikor jó idő van. Akkor legalább nem kell kötelezően bent töltenünk az időt. 

Jól esett, hogy meghívta a szüleimet is. És talán egy kicsit meglepett is. Persze, közvetlen nő, de nem gondoltam volna, hogy csak úgy felajánlja. 

Egy darabig csak kettesben voltunk kint. Éppen elmélyülten beszélgettünk valamilyen süteményről, amikor megjelentek a gyerekei, bűnbánó arckifejezéssel. Elszontyolodva megpróbáltak mindketten beülni az ölébe, mintha tényleg kisgyerekek lennének és agyonpuszilgatták anyjukat. Együtt kántálták, hogy szeretik és, hogy ne haragudjon rájuk, Corinna pedig hangosan nevetett. Olyan édesek voltak, hogy muszáj volt megörökítenem. Felálltam mellőlük és egy halom képet és videót készítettem róluk. Szerintem biztos szívesen visszafogják nézni. 

Valamivel kilenc óra után elindultunk a ranchra. Alig tizenöt perc autóút után egy nagy fakapuhoz értünk, ami hirdette, hogy a CS Ranch-hoz értünk. Fogalmam sincs, hogy mire számítottam, de, mikor megláttam a helyet, elállt a lélegzetem. Próbáltam nem látványosan megdöbbenni de nagyon nehezemre esett. Az első gondolatom, mikor jobban körbepillantottam az az volt, hogy még én is szívesen ideköltöznék. Még az sem érdekelne, hogy lovak vesznek körül.

Míg a két nő elment valamerre, addig Mick körbevezetett. A bokszokhoz is be akart vinni, de megmondtam Neki, hogy nincs az az Isten, hogy én betegyem oda a lábam. Miután kicsodálkoztam magam, bementünk egy hatalmas épületbe. Körbe végig lelátók voltak, középen pedig egy óriási homokos rész. Kérdés nélkül is kitaláltam, hogy itt tarthatják a versenyeket. Helyet foglaltunk a lelátó első sorában és onnan figyeltük az eseményeket. Gina és az anyja egy ideig oldalt beszélgettek néhány, számomra idegen emberekkel, majd a fiatal lány nyeregbe szállt és középre ment. Eltátott szájjal figyeltem minden mozdulatát. 

- Jesszusom... Én tuti összecsinálnám magam! - fordultam Mick felé, aki elnevette magát. 

- Ugyan, nem is olyan ijesztő, hidd el.

- Te is tudsz ilyet? - kerekedett ki a szemem. 

- Aha - villantott rám egy magabiztos mosolyt. - Régen én is lovagoltam, meg gyakoroltam a western lovaglást is. De, mielőtt azt mondanád, hogy mutassam meg... Kizárt! Nagyon régen volt már és csak leesnék a lóról. 

- Azt nem szeretném - bújtam oda Hozzá. 

Nagyjából háromnegyed óra után Corinna és egy ismeretlen szőke srác ült le mellénk. Mick kezet fogott vele majd nekem is bemutatkozott. Ha jól emlékszem Iainnak hívjuk, de nem mernék rá megesküdni. Miután túl voltunk a formalitásokon, mindenki Ginára szentelte a figyelmét. Egy férfi lépett oda Corinnához és mondott neki valamit, mire felállt és a férfi után ment, illetve a fiát is vitte magával. Kettesben maradtam a fiúval. Kínos csönd telepedett ránk, hisz nem is ismertük egymást. Késztetést éreztem arra, hogy beszélgetést kezdeményezzek vele, így megszólítottam. Megtudtam róla néhány dolgot. Ő is itt él Glandben és gyakran jár ide lovagolni. Bár nem mondta, de feltűnt, hogy elég jó kapcsolatot ápol a családdal. Főleg Ginával... A lány minden mozdulatára odafigyelt, néha, miközben velem beszélt, akkor is őt nézte. Kíváncsi voltam, hogy az érdeklődés kölcsönös-e. Anya és fia nem sokkal később visszajöttek hozzánk és egy-egy mosollyal az ajkukon nyugtázták, hogy nem csak csendben ültünk egymás mellett. A fiatal lány is odaügetett hozzánk, majd leszállt a ló hátáról. Remek alkalom volt, hogy megállapítsam, hogy szimpatizál-e a mellettem ülő fiúval. Abból, hogy néha lopva rápillantott, azt a következtetést vontam le, hogy nagyon is. 
Valahogy sikerült rávenniük, hogy legalább simogassam meg a paci orrát. Miközben óvatosan hozzáértem, beszéltem hozzá, hogy nagyon aranyos meg minden csak ne egyen meg. Persze mindenki kiröhögött, de jobb az elővigyázatosság. Azt mondják, hogy okos állat a ló. És végül is, megmaradt az összes ujjam, szóval biztos megértette. 
A nap azon részében, amit ott töltöttünk, javarészt Mickkel sétálgattunk, olykor-olykor lopott egy-két csókot és megismertem az ott dolgozókat is. Negyed négy felé hazaindultunk, Gina, ha ez lehetséges, még inkább kivirult. Látszott rajta, hogy imádja az állatokat, a lovaglást és az egész helyet. A hazafelé vezető út hosszabbra húzódott, ugyanis dugóba keveredtünk. Nem sokkal Ralfék érkezése előtt értünk haza. Mikor a férfiék megérkeztek, mindenkit megölelgettek. Vagyis, inkább csak David és az apja. A két nő távolságtartóan nyomott egy puszit az arcunkra. Bár, Victoria egy valakivel nem volt ilyen rideg. Micket szorosan átölelte és nem engedte el jó néhány másodpercig. Rajtam kívül ez senkinek sem tűnt fel, még annak sem, akit épp szorongattak. Csak lazán átkarolta a lányt és megdörzsölte párszor a hátát. Csak úgy fortyogott bennem a féltékenység, ahogy végignéztem ezt a szép jelentet. Szívem szerint elrángattam volna Tőle, de elnyomtam magamban a késztetést. 

Mialatt lepakolták a holmijaikat és kényelmesebb ruhát vettek fel, addig a testvérpárral vittünk ki a kertbe poharakat, tányérokat, innivalót és az előre bepácolt húsokat. Illetve még néhány dolgot, ami egy sütögetéshez kellhet. Amint kiértek, a férfiak aktivizálni kezdték magukat és nekiláttak megsütni a húst. Rengeteget bénáztak mindhárman, amin mi rettentően jól szórakoztunk. Olyannyira nem ment nekik, hogy az első adag teljesen szénné égett. Victorián és az anyján kívül, mindenki fetrengett a röhögéstől. Amikor a következőt ehetőre sütötték, szörnyen büszkék voltak magukra. Degeszre ettük magunkat és, mikor már nem bírtam tovább enni, Mick ölébe dőltem, mondván, hogy kidurranok. 

- Figyu - ült le mellém Gina - mit szólnál ha elmennénk ma bulizni? Múltkor beszéltük, hogy mehetnénk és most nincs kedvem itthon ülni. 

- Benne vagyok - tornáztam fel magam. - De nincs mit felvennem - húztam el a számat.

- Nem baj, majd adok valamit. 

- Bulizni mentek lányok? - kérdezte Victoria, meglepően normálisan.

- Úgy terveztük. Szeretnél jönni? - büszke voltam magamra, hogy volt bennem annyi, hogy megkérdeztem.

- Nem, de azért köszi.

Már kezdett besötétedni, mire szedelődzködni kezdtünk. Segítettem eltakarítani, majd elmentem fürdeni. Megmostam a hajam, majd, amikor végeztem Gina szobájához mentem, aminek az ajtaja tárva nyitva volt. Mivel egy szál törölközőben álltam a folyosón, gyorsan bementem és behajtottam a fehér ajtót. Már ki volt készítve néhány ruha és mondta, hogy válasszak nyugodtan. Mindegyik nagyon jól nézett ki, de egy fekete darabon megakadt a szemem. Combközépig érő, egybe ruha, aminek a háta ki volt vágva. A csipkés ujja az alkarom közepéig ért. Rámutattam a ruhára, amibe beleszerettem. Mondta, hogy hozzak fehérneműt és segít felvenni. Mick üres szobájába baktattam, ahol magamra kaptam egy fekete melltartót és egy szintén fekete francia bugyit. A vizes törölközőt már nem akartam magam köré tekerni, így kilestem a folyosóra, hogy tiszta-e a levegő és gyors léptekkel mentem vissza lányhoz. Időközben ő is kiválasztotta, hogy mit vesz fel estére. Egy méregzöld, A-vonalú, ejtett vállú, szintén csipkés ruhát tartott maga előtt. Mikor meglátott, lerakta a ruhát és felvette a feketét, amit nekem szánt és segített belebújni. Hihetetlen, de jó volt rám és még tetszettem is magamnak. A ruha a testemre feszült, egészen a derekamig. Gina arckifejezése megerősítette, hogy ez lesz az, ami nekem kell. Ráadásul pont van hozzá egy balerina cipőm is. Nyilván ehhez a ruhához magassarkú menne a legjobban... De komolyan, nem fogok egész este szenvedni. 
Mivel a hajam még vizes volt és még sehol sem tartottam a készülődésben levettem a ruhát. A lány is elment fürdeni, addig odaadta a hajszárítóját. A ruhát az ágyán hagytam és futólépésben visszabaktattam a Mick szobájába. Míg készülődtem, visszavettem az addig hordott ruháimat. Már majdnem végeztem a sminkeléssel is, mikor egy alakot láttam a szemem sarkába. Mick mosolyogva figyelte minden mozdulatomat, majd ahogy végeztem, odamentem Hozzá és egy csókot nyomtam a szájára. Megpróbálta elmélyíteni, de nem engedtem Neki. Csak morcosan rám pillantott, utána pedig elmondta, hogy miért is jött valójában. A "felnőtteket" elhívta az egyik ismerősük, így csak Ő, David és Victoria fog itthon maradni.
Kézen fogva átmentünk Ginához, ahol a lány már felöltözve sminkelte magát. Amint végzett, közölte az öccsével, hogy húzzon kifelé, aki, bár száj húzva, de tette, amit mondtak Neki. Ledobáltam magamról a felesleges ruhákat és belebújtam a fekete ruhába, a cipzárt pedig segített felhúzni. A hajunkkal egyikünk sem kezdett semmit, csak átfésültük néhányszor. 

Már elkészülve mentünk le a lépcsőn, aminek az alján Mick állt. Hatalmas vigyor jelent meg az arcán és, mikor magához ölelt, a fülembe suttogta, hogy kár, hogy elmegyek itthonról, mert lenne egy két terve velem. Csak remélni tudtam, hogy rajtam kívül senki sem hallotta meg. 

Elbúcsúztunk az itthon maradtaktól és, mivel Corinnáék is akkor indultak, elvittek minket a szórakozó helyre. Indulás előtt még egyszer megkérdeztem Victoriát, hogy biztos nem akar-e jönni, de újra visszautasította. 
Amint kikértük az első koktéljainkat és meghallottam az egyik kedvenc számomat, éreztem, hogy jó lesz ez az este. Hisz jó volt a társaság, a pia és még a zene is. Bárcsak ne tévedtem volna ekkorát.

2018. 03. 25.

Sziasztok! 
Ez az eddig leghosszabb rész, amit megírtam. Remélem tetszett Nektek! Jelezzétek valamivel, hogy itt jártatok, valamint kritikát is nagyon szívesen fogadok. :) 

Köszönöm, hogy elolvastátok és legyen nagyon szép hetetek! :*