Kíméletlenül szólalt meg az ébresztőm hajnali ötkor. A hangos zene hatására, felriadtam és hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, valamint azt, hogy miért állítottam be a telefonom. Beletelt jó néhány másodpercbe, mire felfogtam. Mivel Micket nem nagyon hatotta meg Pharrell csilingelő hangja, ezért rányomtam a szundi gombra és visszafeküdtem mellé. Nagyon nagy volt a kísértés, hogy újra behunyjam a szemem és visszaaludjak. Ám helyette inkább közelebb bújtam Hozzá és az arcát simogatva próbáltam felébreszteni. Grimaszaiból ítélve, eléggé csikizhette a cirógatásom, de elértem a célom és ébredezni kezdett. Lassan kinyitotta a gyönyörű szemeit. Amikor meglátott, aranyos mosolyra húzta ajkait, majd átölelte a nyakam és magához húzott. Mélyen beszívtam a pólójának illatát és perceken keresztül összeölelkezve feküdtünk. Az idilli pillanatnak az ébresztő vetett véget. Egy nagy sóhaj szakadt fel belőlünk, majd a telefonomért nyúltam, hogy elhallgattassam azt. Már éppen visszahúzott volna magához, mire gyorsan kipattantam az ágyból. Ha most engednék a szívemnek és visszadőlnék mellé, soha nem jutnánk el a strandra. 

- Sohasem fogsz látni bikiniben, ha ma itthon maradunk - nyomtam egy puszit ajkaira, miután odasétáltam Hozzá. 

- Ezt az élményt kiváltja, ha meztelenül láthatlak - vigyorgott rám. - De tudom, mindjárt felkelek, de előtte kérek egy rendes jó reggelt csókot! - húzott le magához, én pedig készségesen megadtam Neki a kívánságát. 

Miután elváltunk egymástól, felkaptam, a már előre előkészített, piros fürdőruhámat, valamint egy trikót rövidnadrággal és elindultam a fürdő felé. Dolgom végeztével felvettem a ruhadarabokat, majd kontyba fogtam a hajam. A sminkkel nem bajlódtam, hisz úgyis fürdeni fogunk. Fogmosás után visszamentem Mickhez, aki addigra már szintén felöltözött, illetve be is ágyazott. Épp az ágy szélén ült és a telefonját nyomkodta. Mikor észrevett azonnal letette maga mellé és alaposan végig mért. Lassan elém lépett, a csípőmnél fogva magához húzott, majd lebiggyesztett ajkakkal a szemembe nézett.

- Miért vetted fel a ruháidat is?

- Mert nem fogok egy szál bugyiban és melltartóban utazgatni - nevettem el magam. 

 - Nem úgy értettem - fogatta meg a szemeit. De meg akartalak nézni...

- Majd ha odaértünk, gyönyörködhetsz bennem napestig - paskoltam meg az arcát és eltávolodtam Tőle. 

- De... de ott nem csorgathatom a nyálam! Furán néznének rám... Na, vetkőzz!

- Hogyne... Menj, foglald be a fürdőt mielőtt anyáék is felkelnek. 

Egy fenék markolás után engedte, hogy kimenjek a konyhába. Az időből ítélve apa érkezésére is hamarosan számítani lehetett, így kikészítettem egy csésze kávét, majd Micknek és magamnak is kitöltöttem egy-egy adagot. Miután adtam Maxnek reggelit, helyet foglaltam az asztalnál. Pár perccel később, a ház ura komótosan csoszogott ki a konyhába. Csak résnyire volt nyitva a szeme, így beletelt jó pár másodpercbe, mire észrevett, illetve a kávéját az asztalon. Kedvesen elmosolyodott, bár szerintem ez inkább szólt a fekete italnak, mint nekem... Amint leült velem szembe, azonnal szürcsölgetni kezdte. Ahogy fogyott a csésze tartalma úgy nyíltak ki fokozatosan szemei. És így vált egyre beszédesebbé is. Épp azt ecseteltem, hogy mennyire félek, hogy leégek, amilyen érzékeny bőröm van, mikor Mick megjelent a konyhába. Köszöntek egymásnak apával, majd leült mellém. Ők is elkezdtek beszélni, persze németül, így egy szót sem értettem belőle. Inkább felálltam, miután elfogyott a kávém, és a hűtőhöz léptem. Kivettem belőle a szendvics alapanyagokat, majd neki álltam elkészíteni őket. Mind a négyünknek készítettem az útra, amelyeket gondosan elcsomagoltam és betettem egy zacskóba. 

Hat óra után nem sokkal érkeztem meg Lucáék. A kapu előtt búcsúztunk el a szüleimtől, majd a táskánkat betettük a csomagtartóba és elfoglaltuk a helyünket a kocsiban. Luca szinte ráparancsolt Mickre, hogy üljön előre, mert traccsolni akar velem út közben és így sokkal kényelmesebb lesz. Persze a német egyáltalán nem tiltakozott. Pilóta lévén, biztos jobban szeret elől utazni, ha már nem is ő vezet. Be nem állt a szánk, ahogy a fiúknak sem. 

- Szóval akkor jövőhéten kimész az egyik futamára? - kérdezett rá hirtelen Luca, mikor eszébe jutott, hogy említettem neki azon a bizonyos éjszakán.

- Aha, Németországba. Tegnap megvettük a repülőjegyeket is. Kicsit félek, hogy hogy fogok kijönni a barátaival... 

- Biztos jól meglesztek, azt mondtad, hogy jó fejek. Te meg amúgy is jól eltudsz beszélgetni mindenkivel. De apropó... Azt mondtad, hogy repülőjegyeket? Hova mentek még?

- Ja igen, szeretné ha utána hazautaznék vele Svájcba. Azt mondta, hogy az anyukája és Gina is nagyon várja, hogy újra találkozhassunk. 

- Na, ennek nagyon örülök. És... az apukájának nem akar bemutatni?

- Áh dehogyis. Az igazság az, hogy nem tudom pontosan, hogy milyen állapotban van... Nem igazán beszél róla, ha esetleg mégis, akkor is csak emlékeket. Én pedig nem is kérdezem, mert ha akar róla beszélni, akkor fog is. Meg, ami azt illeti, nem is nagyon merem. Látom a tekintetét, amikor megölelem apát vagy csak egyszerűen beszélek vele. A szívem szakad meg olyankor érte...

- Hát nem egyszerű a helyzete, az egyszer biztos. Nem irigylem, szó se róla.

A beiktatott pisiszünetig, végig dumáltunk, valamint elfogyasztottuk a szendvicseinket is, ugyanis egyikünk sem reggelizett. Amikor végeztünk a benzinkúton, visszaültünk a kocsiba és újra útnak indultunk. Azonban Mick és Luca helyet cserélt, így az út hátralevő részében összekulcsolt kézzel utaztunk. Úgy éreztem magam, mintha egy amerikai tinifilmben lennénk, akik a tavaszi szünetben autóba pattannak, hogy elmenjenek a tengerpartra, hogy felejthetetlenné tegyék az utolsó, egyetem előtti, vakációjukat. Valahogy mi is így voltunk, csak mi egy napra mentünk és "csak" a Balatont látogattuk meg. De, ami a felejthetetlen vakációt illeti, az egyetem előtt, az teljes mértékben igaz. Persze, ha egyáltalán felvesznek minket. Ez még a jövő kérdésre, bár már nem kell sokat várnom az értesítésre, hisz ebben a hónapban derül ki.

Jó kedvvel szálltunk ki a kocsiból. Táskáinkkal a hátunkon indultunk el a szabad strand felé, ahol szerencsére még nem voltak olyan sokan, tekintve a korai időpontnak. Hogy mindig árnyékba lehessünk, amikor kijövünk a vízből, béreltünk egy napernyőt, majd lepakoltunk alá. Amint leterítettük a pokrócokat, Lucával elterültünk rajta, pont úgy, hogy a fiúk ne férjenek el. Mosolyogva pillantottam fel a felettem álló Mickre. Egy ideig csak csendben nézett, majd egy perverz mosolyra húzta a száját és hangtalanul formálta az ajkaival a "Vetkőzz!" felszólítást. Csak megráztam a fejem és elnevettem magam. Mélyen beszippantottam azt a tipikus strandillatot, amit egyszerűen imádok. 

- Menjünk fürdeni! - pattantam fel és magasba tartott kézzel kiáltottam el magam. 

- Mielőtt fejest ugranál a vízbe, talán előbb vedd le a ruháidat... - szólt rám higgadtan Luca. 

- Én is úgy gondoltam... Ünneprontó! Különben is, ha fejest ugranék, kitörném a nyakam. A víz itt még sekély, hát még ezt sem tudod?!

- Tőled kitelik, amilyen hülye vagy - válaszolta. Persze nem hagytam magam, így kezdetét vette a pár perces kis "vitánk", amikor beszólogatunk egymásnak. Természetesen egyikünk sem veszi komolyan és mindig az a vége, hogy röhögünk egymás idióta fején. Ez most sem volt másképp.

A fiúk értetlenül végignézték a szócsatánkat, majd mikor végeztünk, elkezdtünk vetkőzni. Egyelőre, mivel még nem tűzött annyira a nap, nem kentünk be magunkat naptejjel. Elpakoltuk a ruháinkat és lopásgátlóvá tettük a holmijainkat, vagyis rájuk terítettük a törölközőket, bemerészkedtünk a vízbe. Egy kicsit hideg volt, de hamar megszoktuk és nyakig elmerültünk. Ez az egyik pillanat volt az, amit a legjobban vártam egész évben. És nem kellett csalódnom az érzésben. Imádom, ahogy a víz körülöleli a testem és szinte súlytalanná válhatok. Az pedig, hogy Mick is itt van velem, csak tetézi az élményt. Egy izmos mellkas nyomódott a hátamnak, majd két kéz kulcsolódott össze a hasamon. 

- Gyönyörű vagy, mondtam már? - suttogta Mick a fülemben. Ajkai súrolták a fülcimpám, amitől kirázott a hideg.

- Szóval tetszem bikiniben? - néztem rá féloldalasan.

- Szerinted? - nyomta nekem az ágyékát, ami igencsak azt jelezte, hogy kellemes látványt nyújtok a számára. 

- Hmm, azt hiszem egy darabig nem hagyjuk el a víz kellemes leplét - nevettem. 

- Hát nem! De igazából, azt sem bánnám, ha nem lenne rajtad semmi... - fordultam szembe vele, majd átöleltem a nyakát.

- Azt mindjárt gondoltam! De így is beindultál, hát akkor mi lenne veled? 

- Meghalnék, amiért nem érhetek hozzád... El sem tudod képzelni, így is mekkora erőfeszítésembe telik... 

- Akkor ne kísértsük a sorsunkat! - távolodtam el tőle, majd megpróbáltam felfeküdni a víz tetejére, több-kevesebb sikerrel. 

A kis csevejünkből szerencsére semmit sem hallottak Lucáék, ugyanis ők is romantikáztak egy sort. Miután elváltak egymástól, beljebb úsztunk, azonban egy idő után már nem nagyon ért le a lábam, így Mick hátára csimpaszkodtam, mint egy kismajom. Bár, nem gondolnám, hogy annyira bánta, mivelhogy így feltűnésmentesen és egy kicsi legálisan is elkalandozhatott a keze. A combomnál fogva tartott, viszont a mancsa néha kicsit feljebb vándorolt, egészen a fenekemig, ahol meg is állapodott. Én pedig úgy tettem, mintha észre sem vettem volna. Mindig is élveztem az érintéseit és így, hogy ezt mind titokban csináltuk, még izgalmasabbá tette a helyzetet. 

Körülbelül egy másfél órát tölthettünk a vízben, mikor úgy döntöttünk, hogy ideje egy kicsit kimenni. Egyrészt kezdtünk éhesek lenni, illetve a nap is egyre jobban kezdte égetni a bőrünket. A parton mindannyian lekucorodtunk a plédekre miután, mi, Lucával magunk köré csavartuk a törölközőnket. Míg vártuk, hogy egy kicsit megszáradjunk, hogy el tudjunk menni enni, olyan közel foglaltam helyet a német mellett, amennyire csak tudtam. A testünk, a víz kellemes hőmérsékletének köszönhetően, még nem volt felhevülve, úgyhogy Hozzá is bújtam, az ujjainkat pedig összekulcsoltam a combján. Nem tudom, hogy mitől lehetett, de egyszerűen vágytam arra, hogy a bőrünk összeérjen. Legszívesebben abban a pillanatban Neki estem volna, de ezt inkább estére tartogattam. Biztos, hogy értékelni fogja... Lehet, hogy a nedves felsőteste és a haja váltotta ki ezt belőlem, ugyanis valami észveszejtően nézett ki. Meg az, hogy a mellettünk elhaladó dekoratív lányok is, mind észrevették azt, amit én... Soha nem voltam egy féltékeny típus, de ahogy azok a csajok Ránéztek, nagyon nem tetszett. De úgy tűnt, hogy Micknek ez fel sem tűntek, hiszen végig engem bámult. Egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét és ez jól esett. Hogy Ő, engem választott és, mikor velem van, nem néz rá másra. Nem áltatom magam azzal, hogy nem nézi meg a lányokat, mikor nem vagyok vele. Attól, hogy együtt vagyunk még mindketten megnézhetjük az étlapot, nem muszáj rendelnünk is... 

Amikor már a gyomrunk hangosan elkezdett korogni, a fiúk felvették a pólóikat, mi pedig a csipkés, elől megkötős strandruháinkat. Nem igazán hordta még egyikünk sem. Néhány éve vettük, mikor még Fruzsival is jóban voltunk. Pont ugyanolyan mindhármunké, csak más-más színben. Az enyém például fekete, Lucáé pedig világoskék. 
Kézen fogva sétáltunk el az egyik hotel, szerencsére nem túl puccos, éttermébe. Bár a kínálat elég nagy volt, mégsem volt olyan egyszerű választani. Valahogy egyik sem nyerte el a tetszésünket, végül mindannyian inkább csak melegszendvicseket rendeltünk gyümölcslével. 
Amilyen éhesek voltunk, olyannyira jól laktunk, elég hamar. Alig bírtuk megenni, de lassacskán, csak megküzdöttünk velük. Elfogyasztásuk és a fizetés után, még ottmaradtunk egy kis ideig, hogy rendesen megtudjuk emészteni a szendvicseket. A combunk rettentően hamar odaragadt a székhez és, mikor felálltunk fájdalmasan vettek egymástól könnyes búcsút. Persze Márknak és Micknek nem akadt ilyen gondjuk, mivel ezt a fürdőnadrágjuk megakadályozta. Visszafelé sétálva felvetődött az ötlet, hogy mi lenne ha napoznánk egy kicsit. A némettel ezt azonnal leszavaztuk. Mint kiderült, ő sem szereti, mert utál izzadni, ráadásul kezd nagyon meleg lenni. Így, mikor visszaértünk, Luca és Márk bekente egymást naptejjel, ahogy mi is Mickkel, hogy biztos ne égjen le egyikünk sem. Vártunk néhány percet, hogy a bőrünk beszívja krémet, majd elváltunk egymástól. Barátnőmék ott maradtak, mi pedig a víz felé vettük az irányt. A forró testünknek üdítően hatott, ahogy a víz a bőrünkkel érintkezett. Sokáig csak úszkáltunk, hol csendben, hol pedig beszélgettünk. 

- Jól érzed magad? - érdeklődtem, mikor átkulcsoltam a derekán a lábam és a nyakába kapaszkodtam. 

- Nagyon. Ez, eddigi életem legtökéletesebb nyara! Mert azzal lehetek, akit a világon a legjobban szeretek. 

- Jaj, most ez tök nyálas volt és ezzel zavarba hozol - néztem el nevetve. 

- Ééés igen, elrontottad a romantikus pillanatot - nevetett fel ő is.

- Bocsi - vontam meg a vállam mosolyogva. - De azért szeretlek! - nyomtam egy puszit a szájára, majd átöleltem. 

- Reméltem is - suttogta a fülembe. 

- Kérdezhetek valamit? - kérdeztem meg félve, mire ő csak bólintott egyet, így lassan eltávolodtam Tőle, hogy a szemeibe tudjak nézni. - Tudom, hogy nem szívesen beszélsz róla de... Szerinted apukád kedvelne engem? 

- Biztos vagyok benne! - válaszolta hezitálás nélkül. - De miért kérdezed? 

- Nem tudom, csak eszembe jutott. Hogy vajon ilyen lányt képzelt el a fia mellé, mint amilyen én vagyok... 

- Figyelj, a szüleim szinte mindenről ugyan úgy gondolkodnak. Anya nagyon szeret téged, és folyamatosan kérdezi, hogy mikor látogatsz el megint hozzánk. Illetve, apának is nagyon sokat meséltem már rólad - simított végig az arcomon. - Mondd csak... Meg akarod ismerni, igaz? 

-Persze, hisz az apukád és nagyon fontos Neked... De majd csak akkor, ha majd Te is úgy gondolod. 

- Bemutatlak neki. Rendben? - bólintottam. - Ha szeretnéd, akár már két hét múlva is.

- Köszönöm - öleltem át újra. - Jaj baszki, már most nagyon izgulok - vihogtam, mint valami idióta. 

- Nem kell, imádni fog. Pont úgy, ahogy én is. 

Majdnem két órával később csatlakoztak hozzánk Lucáék is, labdával a kezükben. Így azzal elszórakoztunk egy ideig. Időközben béreltünk egy vízibiciklit is. Mindig nagyon szerettem csúszdázni és úgy csak még jobb volt, hogy a vízbe érkeztem meg. Olyannyira elment az idő, hogy már fél kettő is elmúlt, mikor újra kimentünk a partra. Ugyanazt a cselekménysort végigcsináltunk, mint legelőször, majd kerestünk egy helyet, ahol ebédelni tudunk. Ezúttal nem akartunk ugyanoda menni, de annyira nem nyerte el a tetszésünket a többi kajálda, így csak visszatértünk az előző helyre. Mázlinkra találtunk egy nagyjából árnyékos helyet és rendeltünk magunknak. Mivel nem igazán kívántam semmit, csak sült krumplit ettem majonézzel, míg a többiek valamilyen húst. Mind szkeptikusan néztek rám, hogy biztos, hogy nem fogok jóllakni, de tévedtek. A végét így is Mick ette meg. Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy mi van velem. Ilyenkorra már rég megtudtam volna enni egy kisebb község éves kajaadagját, most valamiért mégsem ment. Lehet, hogy a meleg miatt.

Hiába ettük magunkat degeszre, a víznek köszönhetően olyan érzésünk volt, mintha folyamatosan éhesek lennénk. Így történt, hogy Mick megette élete első lángosát, bár szerintem nem nagyon ízlett Neki, mert nagyon olajos volt. Ezért ezúttal Ő adta nekem oda végét, amin Lucával elnyammogtunk. Márk inkább a hamburger mellett döntött, és milyen jól tette. Borzalmas volt az a lángos... Egy darabig most biztosan nem fogok enni ilyet. 

A nap rohamléptekben telt el. Rengeteg nevettünk, beszélgettünk és pihentünk. Pont így képzeltem el ezt a napot. Nem volt benne semmi extra, mint a filmekben, csak egy átlagos nap, de annál tökéletesebb. Senki nem tudta volna ezt tönkretenni, ha akarták volna, akkor sem. Nem gondoltam sem Fruzsira, sem a néhány nappal ezelőtti estére, sem a fejem fölött lógó felvételi tájékoztatóra. Most csak a jelenre koncentráltam, ami nem is lehetne nagyszerűbb. Remélem, még sokáig érezhetem magam ilyen boldognak. 
Már a nap lemenőben volt, mikor úgy döntöttünk, hogy ideje hazaindulni. Mindannyian nagyon elfáradtunk és idő mire hazajutunk. Lucával elindultunk a zuhanyzók felé, kezünkben a száraz ruháinkkal és fehérneműinkkel, valamit samponommal. Gyorsan elkészültünk, majd a már megmosott hajunkat próbáltunk valamennyire szárazra törölni. Nem igazán sikerült, így hagytuk a fenébe az egészet. Amikor visszaértünk a fiúk még nem voltak sehol. Szóval nekiláthattunk egyedül elpakolni. A pokrócokat kiráztuk, amennyire csak tudtunk és megpróbáltuk visszaszuszakolni a táskánkba. De mivel nyirkos volt, ezért nem volt olyan egyszerű dolgunk. Már szinte végeztünk, mikor a jómadarak is feltűntek a láthatáron. Segítettek nekünk befejezni a pakolást. Mikor végeztünk, elindultunk a kocsi felé, bepakoltunk és magunk mögött hagytuk a strandot. Mick megint előre lett parancsolva, szóval barátnőmmel kényelmesen tudtam beszélgetni. Azonban nem voltunk olyan cserfesek, mint reggel. Egy idő után kifogytunk a témából és már csak azt éreztem, hogy ragad lefelé a szemem. A következő emlékem már az volt, hogy Mick ébresztget, hogy itthon vagyok. Olyan mélyen aludtam, hogy semmire nem ébredtem fel. 
Miután elbúcsúztunk tőlük, bementünk a házba. Ott anyáéknak tartottunk egy sor élménybeszámolót és megjegyezték, hogy nem is nézünk ki úgy, mint a rákok, pedig, arra számítottak. Nagyon fárasztó volt a mai napjuk és úgy döntöttek, hogy ma sokkal hamarabb lefekszenek aludni. Előre is engedtük őket a fürdésben, Micket otthonról keresték szóval kiment a konyhába, én addig kiteregettem a vizes ruháinkat, a szennyest pedig összeszedtem, hogy ha majd szabad lesz a fürdő, ki tudjam vinni. Visszamentem a nappaliba, ahol már csak a németet találtam. Ezek szerint anya el tudott menni fürdeni, apa után. 

Szó nélkül dőltem be az ölébe, Ő pedig a hajammal kezdett játszani. Egészen felébredtem és eszembe jutott, hogy mire is vágytam nem is olyan rég. Végül is, ha apáék ilyen korán elmennek aludni, esetleg meg is lephetném a fürdőben... Anya, amikor végzett, szólt nekünk, hogy mehetünk, én pedig nagylelkűen előre engedtem Micket.
A tervem megvalósításához nem kellett olyan sokáig győzködnöm magam és, mikor hallottam, hogy megengedi a vizet, csendben benyitottam, majd be is csuktam magam mögött az ajtót és kulcsra zártam azt. Jobb a békesség... Épp háttal állt nekem, ezért nem is vett észre. Elkezdtem gyorsan vetkőzni, majd elhúztam a zuhanyfüggönyt, beálltam mögé és átöleltem. Biztos, hogy nagyon meglepődött mert nem mozdult meg. Aztán észbe kaphatott és megfordult. Nem hagytam, hogy bármit is mondhasson, ugyanis azonnal az ajkaira tapadtam, amit viszonzott is. Vadul faltuk egymást, a nyelveink hamar egymásra találtak és csak akkor váltunk el, mikor már nem kaptunk levegőt. 

- Erre vágytam egész nap - mosolyogtam rá.

- Az érzés kölcsönönös - csókolt meg újra.

A fürdés máris csak másodlagos szerepet játszott és ha nem visszhangzott volna a fürdőszoba, ott estünk volna egymásnak. De inkább elzártuk a vizet és visszasettenkedtünk a szobámba. Kicsit sajnáltam, hogy anyáék itthon voltak és csendben kellett lennünk. De ennek ellenére is fantasztikus volt. Nem hiszem, hogy valaha bárkivel is ilyen jó lesz a szex, mint vele. Egyszerűen annyira tökéletes és kielégítő, amit kétlem, hogy túl lehetne szárnyalni. 
Ezen agyalva hunytam le a szemem, a világ legfenomenálisabb párnáján... Mick csupasz mellkasán.  

2018. 01. 27. 

Sziasztok!
Egy sokkal kellemesebb résszel jelentkezem, mint az eddigiek voltak mostanában. De kellenek az ilyenek is, a bonyodalmak majd jönnek a maguk idejében... ;) Illetve, jóval hamarabb hoztam a részt, mint ahogy azt már megszokhattátok tőlem. Remélem tetszett Nektek! :) 
Jelezzétek valahogy, hogy itt jártatok! Mindig nagyon örülök egy-egy votenak és kommentnek. :3
Köszönöm, hogy elolvastátok! :) :*