Ahogy megpillantottam őket, az alkohol mámora azonnal elillant. Felbőszülve közelítettem az asztalunk felé. Minden önuralmamat össze kellett kaparnom, hogy ne csapjak hatalmas balhét. Mégis mit képzel ez magáról?! Hogy ezek után, csak úgy hozzáérhet büntetlenül?! A nagy francokat! Na és Mick? Miért nem küldte el?! Csak az asztalon könyökölt az egyik kezével és a homlokának támaszkodott, míg a másikat az ölébe ejtette. Egyikőjük sem vett észre minket, ahogy feléjük közelítettünk. Vagyis inkább csörtettünk... Egyre nőtt bennem a feszültség, ahogy láttam, hogy a nyakára csúsztatta a kezét, majd onnan a hajába. Épp úgy, ahogyan én is tettem néhány perccel ezelőtt.

- Te mégis mi a faszt csinálsz?! - csaptam le az egyik üveget az asztalra, mire mindketten felkapták a fejüket. Csak kirívóan bámult rám, azonban a kezét még mindig nem vette le Róla. - Azt kérdeztem, hogy mit csinálsz Fruzsi?! - emeltem meg a hangomat.

- Csak vigyázok a barátodra - mosolygott rám ártatlanul. - Ha már te nem tudsz Rá.

- Biztosíthatlak róla, hogy nagyon is tudok. Most azonnal szemtanúja is lehetsz! Vedd le a mocskos mancsodat a Róla mert nem állok jót magamért! - ragadtam meg erősen a csuklóját és elrántottam Micktől. Viszont nem eresztettem el.

- Engedj el! - sipította, ahogy erősebben rászorítottam kezére.

- Lófaszt. Drága barátnőm... - ejtettem ki gúnyosan a szavakat, majd közelebb hajoltam hozzá. - Ennyire szelektív lenne a memóriád? Már el is felejtetted, hogy mit ígértem neked, alig két hónapja?! Ne próbálj meg nekem keresztbe tenni. Már nem az nyámnyila kislány vagyok, mint néhány éve! Bárkivel szemben kiállok magamért, szóval ne baszakodj velem anyukám, mert megbánod! - Mick még mindig az asztalon támaszkodott és folyamatosan motyogott valamit, de egyrészt nem értettem, másrészt nem tudtam másra figyelni csak az előttem álló lányra és arra, hogy ne fajuljanak el a dolgok.

- Most aztán megijedtem - kirántotta a karját az ujjaim közül és felpattant. - Azt gondolod, hogy olyan vagány lettél, mert összeszedtél egy gazdag palit?! Úgysem fogod tudni megtartani. Meg fogja unni az unalmas kis külsődet, a személyiségedet... A lapos, otthonülős mindennapjaidat, amibe ha csak belegondolok, legszívesebben felkötném magam. Hamarosan fel fog nyílni a szeme, hogy milyen egy szürke kisegér vagy, aki kihasználja a másikat... Ahogy nekem is sikerült meglátnom az igaz valódat!

- Ó szóval az én hibám minden! Te helyeztél egy pasit a barátságunk elé - hagytam direkt figyelmem kívül a felém irányzott sértések sorát. Ha hagynám, hogy ennél is jobban felidegesítsen, biztos, hogy egy monoklival távozna a helyszínről. Bármennyire is szerettem volna a torkának esni, sokkal nagyobb bennem a tartás, minthogy ezt megengedjem magamnak. Bár baromi nehéz volt megállni. - Tudod, ez vicces - nevettem fel erőltetetten. - Elismerem, igazad van. Valóban unalmas vagyok a legtöbbször, nincsenek olyan divatos ruháim, mint neked és nem vagyok olyan szociális ember, mint te. De nekem megvan az, ami neked nincs. Igaz barátom, aki mindig mellettem áll. Lecsesz, ha valami hülyeséget csinálok. Minden gondolatunkat, boldogságunkat, szomorúságunkat és őrültségünket megtudjuk osztani egymással. Aki a legborzasztóbb napot is be tudja ragyogni és, akivel a semmin is úgy tudunk nevetni, mintha az év poénja hangzott volna el. Ez mind megvolt neked is, és még most is meglehetne. Ellenben te Bencét választottad és, ahogy látom, a kamu barinőket - böktem a mellettünk lévő cicababákra, akik felnevettek Fruzsi minden egyes megalázó megnyilvánulásánál. Már éppen szólásra nyitotta volna a száját, mikor folytattam. - Illetve, itt van Mick. Aki olyannak szeret, amilyen vagyok. Szürke kisegérként, ahogy mondtad, de minden érzelmünk és szavunk őszinte és szívből jön. Mondd csak, a Bencével való kapcsolatodról ezt elmondhatod? Biztos, hogy nem csak azért jött össze veled, mert az ugródeszkát jelentetted számára, hogy könnyebben keresztbe tudjon nekem tenni, amiért számtalanszor visszautasítottam? És tekintve, hogy azt a fiút fogdosod, aki hozzám tartozik, kezd eltűnni a rózsaszín felhő a szemed elől. Hacsak nem, összeomlott a kis szerelemi váratok... - arckifejezéséből ítélve, beletrafáltam.

- Ne erőlködj. Nem hat meg a szentbeszéded, amit az imént lenyomtál nekem. És semmi közöd a magánéletemhez! - csúszott feljebb egy oktávval a hangszíne. Ezek szerint megfogtam...

- Egészen addig nem érdekel, míg te sem avatkozol az enyémbe! Tartsd magad távol tőlünk! Nem veszed észre, hogy senkit nem izgat a szánalmas vergődésed?! Húzz el innen, Fruzsi! - de a lány csak állt ott, mintha megdermedt volna. Hihetetlen boldogsággal töltött el az a tudat, hogy végre sikerült megnyernem, az egykori barátnőmmel szembeni "csatát". Fruzsi mindig is veszekedésben és mások hergelésében volt a legjobb. Ismeretségünk kezdete óta azt gondoltam, hogy vele nem is szívesen vesznék össze, hisz esélyem sem lenne. És tessék! Az előttem álló lány még mindig nem mozdult meg. - Süket vagy?! - szóltam rá hangosabban.

- Menj el Fruzsi, komolyan - szólt rá nyugodtan Luca, mikor felállt Mick mellől. Szégyen, de fel sem tűnt, hogy időközben leguggolt a némethez, hogy felmérje a helyzetet. A lány csak ránézett Lucára és egy nagyon flegma "kár rátok fecsérelnem a drága időmet" kijelentés után elhagyta a helyszínt, barátnőivel karöltve. - Nincs valami jól... - bökött a fejével Mickre.

- Istenem, mi a baj szívem? - húztam azonnal mellé egy széket és az állánál fogva megemeltem a fejét, hogy Rá tudjak nézni.

- Nem érzem jól magam Evy - mondta kábán. Nagyon nehezen tudta megtartani a testsúlyát, még úgyis, hogy ült, ezért gyengéden magamhoz voltam, arcát pedig a nyakamba fúrta. - Az a lány előbb Fruzsi volt, igaz ?

-Igen.

- És akkor... Ő is simogatott? - kérdezte félve.

- Igen - válaszoltam összeszorított fogakkal.

- Jesszusom, el sem jutott a tudatomig... Hirtelen olyan kába lettem, hogy azt sem tudtam hol vagyok... Ne haragudj rám, szerelmem. Nem akarom, hogy utálj - távolodott el tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Nem utállak, te bolond és nem haragszom. Ha te fogdostad volna őt, biztos megöltelek volna... De az állapotodat elnézve, azon csodálkozok, hogy megismersz... - visszadőlt, de csak egy pillanatra, mivel Luca időközben kért egy nagy pohár hideg vizet, amit letett elénk.

- Ezt idd meg, lassan. - mire német csak bólintott és a szájához emelte a poharat.

Márk pont ekkor jött vissza a telefonálásból azonban, mikor meglátta Mick elgyötört képét valamint az aggódó tekintetünket, azonnal lehervadt a mosoly az arcáról.

- Miről maradtam le? - fordult barátnője felé.

- Elég sok mindenről, de majd elmesélem. A legfontosabb most az, hogy Mick eléggé szarul van.

- Pedig nem is ivott olyan sokat, nem? - értetlenkedett a fiú. - Vagy felcsapott a garatra, míg kint voltam?

- Pont ez az, hogy nem - szóltam közbe, miközben a német hátát simogattam. - Annyit nem ivott, hogy így nézzen ki. Mikor elmentünk kóláért, még semmi baja nem volt. Viszont mire visszajöttünk, már az asztalon támaszkodott.

- Lehet, hogy belekevertek valamit a sörébe - gondolkodott hangosan, majd Mick felé fordult. - Haver, mire emlékszel?

- Ömm... Egy pillanatra lehajoltam, hogy zsepit vegyek ki Evy táskájából, de mire visszafordultam már itt ült mellettem Fruzsi. Olyan furcsán mosolygott rám és, mikor megpróbáltam kideríteni, hogy mit akar, azt válaszolta, hogy hamarosan készségesebb leszek, ne aggódjak - formálta lassan a szavakat. Úgy látszik a pohár víz valamennyire segített és már nem imbolygott annyira, de még mindig nem volt teljesen tudatánál.

- Míg beszéltetek ittál a sörödből? - kérdezett rá Márk.

- Igen, azt hiszem.

Ezt el sem hiszem... Valószínűleg tényleg beletettek valamit az italába, míg nem figyelt oda. És ez feltehetőleg Fruzsi volt. Teljesen elment az esze. Már köszönőviszonyban sincs az a két lány, akit egykor ismertem és az, akivé vált. Ez, az a szint, ami már egyáltalán nem játék. Akár nagyobb baja is eshetett volna Micknek és fogadni mernék, hogy ebbe bele sem gondolt. Próbáltam kizárni az egyre jobban növekvő haragomat és csak a mellettem lévő fiúra figyelni. Miután kiitta a pohár tartalmát, vártam pár percet, hogy egy kicsit összeszedje magát és úgy döntöttem, hogy hazaviszem. Elég volt ennyi mára. Csak otthon akartam lenni, lepihenni és elfelejteni az egész estét. Mick is sokkal jobban lesz, ha vízszintesbe kerül.

- Biztos ne kísérjünk el benneteket? - kérdezte Luca már az éjszakai busz megállójában.

- Nem kell, már az is nagy segítség, hogy idáig elkísértetek minket - ami igaz is, hisz Márk végig erősen tartotta Micket. - De azért köszönöm, és érezzétek magatokat jól az est további részében.

Miután begördült a busz, elköszöntünk barátainktól és felszálltunk a járműre. Rengetegen voltak rajta, de az egyik lehajthatós székre letudtam ültetni, majd elé álltam, mire készségesen nekem dőlt és megfogta az egyik kezem. Egész út alatt így utaztunk és szerintem harcot vívott magával, hogy ne hányja le a lábamat. Legalábbis erre következtettem abból, hogy többször is megszorította a kezemet és elég érdekes hangokat adott ki. Szerencsére nem történt baleset. Mikor leszálltunk a karját átvetettem a vállamon és átöleltem a derekát. Így araszoltunk, szépen lassan hazafelé. Néhány lépés megtétele után, azonban elengedett és még volt benne annyi lélekjelenlét, hogy egy kicsit eltávolodjon tőlem, majd kiadta a gyomra tartalmát.

- Jobb egy kicsit? - kérdeztem, miközben elővettem a táskámból a már pisi-meleg vizemet és odaadtam neki.

- Aha. Ne haragudj, hogy elrontottam az estét... - nézett rám bűnbánóan.

- Nem rontottál el semmit - mosolyogtam rá halványan. - Ha nem az imént hánytál volna, most még meg is csókolnálak... De majd ha fogat mostál - nevettem fel, mire sikerült egy mosolyt kicsikarnom belőle. - Gyere Drágaságom, mindjárt hazaérünk - karoltam át újra, hogy elindulhassunk.

Mire végre hazaértünk, Mick is kezdte visszanyerni az egészséges arcszínét. Természetesen az egész házban sötét volt, hisz hajnali kettőkor már nem szoktak ébren lenni a szüleim. Pláne úgy, hogy holnap is dolgoznak. Amilyen halkan csak tudtam, bezártam a bejárati ajtót és bebotorkáltunk a szobámba. Miután a kezébe adtam a pizsamáját, lassú mozdulatokkal átöltözött. Tettét én is követtem, majd kimentünk a fürdőbe fogat mosni, valamint lemostam a sminkemet is.

Miután mindennel végeztünk, bebújtunk az ágyba. Ezúttal azonban én vontam a karjaim közé. Fejét a mellkasomba fúrta és pár perccel később már hallgathattam is édes szuszogását. Sajnos nekem nem sikerült ilyen hamar elaludnom. Hosszú perceken át csak a történteken kattogott az agyam. Hogy fajulhattak el ennyire a dolgok? Amilyen tökéletesen indult a mai nap, annyira pocsékul ért véget...

***

Rémesen aludtam. Rosszat álmodtam, melegem volt és a pihenésemet az sem segíttette elő, hogy a karjaim közt pihenő fiú, folyamatosan mozgolódott. Természetesen amellett se menjünk el, hogy majd' leszakadt a jobb kezem, annyira elzsibbadt. Valamikor fél öt fele ébredtem fel utoljára és már nem tudtam visszaaludni. Nagyon óvatosan kiszabadítottam a karomat a feje alól és kimásztam az ágyból. Szerencsére nem ébredt fel, bár szerintem olyan mélyen aludt, hogy atombombát lehetett volna mellette robbantani.
A konyhába érve, apával találtam szembe magam. Csukott szemmel szürcsölgette a kávéját. Amikor meghallotta lépteimet rám kapta a tekintetét és őszinte döbbenetet láttam a szemeibe. Nem csodálom... Ritkán szoktam ilyen korán kelni csak úgy, magamtól. Lassan odacsoszogta hozzá, majd megöleltem. Olyan jól esett a mellkasának dönteni a fejem, ahogy néhány másodpercig pihentettem a fejemet rajta, pillanatok alatt elálmosodtam. Végre!

- Hát te kicsim? Miért vagy máris ébren? - kérdezett rá, mikor elváltam tőle.

- Nem tudtam aludni - vontam meg a vállam. - De szerintem majd még visszafekszem egy kicsit. De előbb iszom egy kakaót.

- Elég nyúzott fejed van, szóval aludj még egy kicsit. Milyen volt a tegnap este?

- Borzasztó... Mick rosszul lett, valószínűleg bedrogozták... motyogtam. Az italom elkészültével leültem vele szembe. - Ráadásul szinte majdnem biztos, hogy Fruzsi volt.

- Fruzsi? - ráncolta össze a szemöldökét. - A barátnőd Fruzsi?

- Már nem vagyunk barátok és igen, ő. Nem tudom, hogy mitől változott meg ennyire.

- Annak a kislánynak elment az esze... Komolyabb baja is eshetett volna Micknek.

Én is pont ezt mondtam. De nem akarok erről beszélni. Csak újra felidegesítem magam. - tettem le a kiürült bögrét. - Remélem jobban lesz, mikor felébred. Meg Dórival sem akarom lemondani a találkozót. Már úgy, vártam, hogy megismerjék egymást.

- Ja, hogy az ma van. Biztos jobban lesz valamelyest. De ha nincs is kedvetek elmenni itthonról, Dóri is hazajön, rendeltek pizzát meg valamilyen sütit és kész. Így is meg tudják ismerni egymást.

- Hát, lehet az lesz. Képzeld! Lucáékkal megbeszéltük, hogy csütörtökön strandolunk egyet. Úgyhogy holnap is ilyentájt fogunk találkozni, ha időben le akarunk érni Siófokra.

- Jó hallani, hogy végre kimerészkedsz a napra! Olyan fehér vagy, hogy néha elgondolkodom, hogy nem-e cseréltünk el születésedkor... - utalt arra, komoly arccal, hogy nekem van a legvilágosabb bőröm négyünk közül.

- Nagyon vicces... - nevettük el magunkat mindketten. - De ha rákként jövök haza, majd jól hallgathatod a nyafogásom! - fenyegettem meg.

- Majd Luca beken naptejjel, hogy ne álljon elő ez a probléma.

- Luca? - kérdeztem szórakozottan.

- Igen, ő! Neki nincsenek hátsó szándékai! Ellenben egy szőke német fiúval szemben... - húzta össze a szemét.

- Oké-oké, értem. - nevettem fel kínosan, majd ásítottam egy nagyot. - Azt hiszem ideje visszafeküdni, mielőtt újra kimegy a szememből az álom - elköszöntem tőle és kitartást kívántam neki a mai naphoz, majd indultam is volna, de anya épp ekkor jelent meg. Ugyan azt a tekintetet és kérdést kaptam, mint félórával ezelőtt a másik szülőmtől. Apa megnyugtatott, hogy majd minden elmesél neki, menjek csak aludni. Búcsúképpen mindkettejük arcára nyomtam egy-egy puszit és visszamentem a szobámba.

Ugyanolyan óvatosan visszamásztam Mick mellé. Egymással szemben feküdtünk. A kézfejére csúsztattam a kezem és csak bámultam, ahogy kisimult arccal szuszogott. Annyira aranyos volt, hogy muszáj volt odabújnom hozzá. A homlokainkat összeérintettem és nem sokkal később elnyomott az álom.
Ezúttal sokkal békésebben aludtam. Mindent bepótoltam, amit hajnalban nem tudtam. Magamtól szerintem fel sem keltem volna, de a mellettem lévő fiú mocorogni kezdett és valószínűleg nem számított arra, hogy ilyen közel van a fejünk egymáshoz... Nos, szépen lefejelt. Ez ám, a szép ébresztő! Szó se róla, a tegnapi jobban tetszett. Csak felnyögtem, majd a másik oldalamra fordultam. A német szorosan magához ölelt és sűrű bocsánatkérések közepette kezdte el puszilgatni a vállam. Már nem tudtam visszaaludni, inkább csak a szemeimet pihentettem. Ötletem nincs, hogy mennyi ideig feküdtünk egymás mellett, csöndben. Abban viszont biztos voltam, hogy ő sem aludt vissza. Lehet, hogy neki is sajgott még egy picit a fejet, az előző incidens miatt.

- Hogy vagy? - kérdeztem halkan.

- Sokkal jobban. Kicsit hasogat a fejem meg szomjas vagyok. De határozottabban jobban érzem magam, mint hajnalban. - szembefordultam vele és felajánlottam neki, hogy menjünk ki a konyhába és adok neki valami innivalót, illetve készítek neki reggelit is. Nem ellenkezett.

Ugyanott foglalt helyet, mint néhány órával korábban apa is. Elé raktam a szokásos kávéját és míg elfogyasztotta, megsütöttem magunknak a zöldséges omlettet. Töltöttem baracklevet, majd nekiláttunk az ételnek. Nem nagyon beszélgettünk, de többször is felpillantottam rá. Bármit is mondjon, elég leharcolt állapotban volt... Miután megettünk mindent, a kezébe nyomtam a gyógyszert, a tányérokat pedig a mosogatóba tettem.

- Nagyon szeretlek! - ölelt át hátulról. - Köszönöm, hogy vigyáztál rám és ígérem összeszedem magam addigra, mire találkozni fogok a nővéreddel.

- Hát emlékszel? - fordultam meg és rámosolyogtam. - Egyébként nem muszáj mennünk sehova. Itthon is maradhatunk és akkor Dóri is átjön.

- Ahogy szeretnétek. Amúgy persze, a fontos dolgokra mindig emlékszem. Arra is, hogy megyünk strandra. Már alig várom, hogy láthassalak bikiniben - húzta ajkait egy perverz mosolyra.

- Ha már ilyeneket tudsz mondani, nem is vagy te annyira rosszul, mint ahogy kinézel - kacagtam fel gonoszan.

- Ennyire szarul nézek ki?

- Csak nézz tükörbe!

Megfogadta a tanácsom és a fürdő felé vette az irányt. Mielőtt becsukta volna az ajtót, kiszólt, hogy "még így is szívdöglesztően nézek ki", majd bezárkózott. Hallottam, ahogy megengedi a vizet, majd elhúzza a zuhanyfüggönyt. Addig elfoglaltam magam a telefonom nyomkodásával, válaszoltam Lucának, hogy minden rendben van és elmesélte, hogy telt az estéjük. Megbeszéltük a holnapi na részleteit is. Írtam még a nővéremnek, hogy jobb lenne ha inkább itthon ismerkednének meg, mert úgy sokkal kényelmesebb. Természetesen ő is benne volt. Nem hiszem, hogy munka után annyi kedve lett volna elmászkálni. Pláne ebben a júliusi hőségben.

Még mindig a telefonomat nyomkodtam, mikor hallottam nyitódni a fürdő ajtaját. Mick törölközővel a derekán sétált be a konyhába. Felsőtestén még gyöngyöztek a vízcseppek, ahogy a haja is nedves volt. Tátott szájjal bámultam, épphogy a nyálam nem folyt ki. Lassan odasétáltam hozzá, majd a mutatóujjamat végighúztam a mellkasán, amibe beleborzongott egy kicsit. Államnál fogva elérte, hogy a szemébe nézzek, majd hevesen az ajkaimra tapadt. Csak a nappaliig jutottunk... Ha így haladunk, duplán is ledolgozzuk a tegnap elfogyasztott ebédünket.

Dóri érkezéséig rendet raktunk, elmosogattunk illetve aránylag magunkat is összeszedtük. Már a német külsején sem látszódott meg a tegnap este. Bevallom, nagyon izgultam, hogy mit fognak szólni egymáshoz, hogy egyáltalán kedvelni fogják-e egymást. De felesleges volt aggódnom. Már a legelső percben megtalálták a közös hangot. Úgy társalogtak, hogy úgy éreztem, mintha ott sem lennék. Egy ideig hallgattam őket, de a gyomrom hangosan elkezdett korogni, mire mindketten rám kapták a tekintetüket és elnevették magukat.

- Húgi, már megint éhes vagy? - nézett rám, de a válaszomat már nem várta meg és Mick felé fordult. - Állandóan éhes. Ha tehetné, szerintem egész nap enne.

- Igen, én is így gondolom. - nevettek ki újra.

- Ne bántsátok a pocakomat! - fontam össze a karomat a mellkasom előtt és próbáltam minél durcásabb fejet vágni. - Ezért azt rendelünk, amit én akarok!

A kedvenc pizzám mellett döntöttem. Bár kedves voltam, mert akár olyat is választhattam volna, amit ők nem szeretnék. Viszont így, egy szavuk sem lehetett!
Ahogy újra a beszélgetésre figyeltem, rájöttem, hogy épp annál a résznél tartottunk, amikor Dóri cikis sztorikat mesélt rólam. Ilyen egy igazi, gondoskodó testvér.

Sokkal többet kellett várni a rendelt ételünkre, mint általában és már a többiek is eléggé megéheztek. A csengő megszólalása megváltásként hatott ránk. Gyorsan kisiettem a futár el, kifizettem és már száguldottam is vissza házba. Olyan jó ízűen fogyasztottuk el, hogy öröm lehetett ránk nézni. Végre engem is bevontak a beszélgetésbe, így már nem unatkoztam.

Még akkor is be nem állt a szánk, mire anyáék hazaértek. Ők is bekapcsolódtak, utána pedig megnéztünk egy filmet. Elég későre járt és mivel Dóri másnap is dolgozik, így apa hazavitte. Míg vissza nem ért, anya elment fürdeni, mi pedig bementünk a szobámba összepakolni mindent, amire holnap szükségünk lehet. Egy nagyobb táskába tettem a holmijainkat, majd eldőltünk az ágyon. Közben kifaggattam, hogy mit gondol Dóriról. Nagyon szimpatikusnak ítélte, illetve megemlítette, hogy a személyisége végett piszkosul emlékezteti Ginára. Most, hogy így mondta, valóban. Mindketten nagyon energikusak, pozitívak és persze imádják piszkálni kisebb testvéreiket.

Miután anya végzett, felváltva, mi is elmentünk zuhanyozni. Mennyei érzés volt felfrissülve behuppanni az ágyba. Úgy éreztem sokkal fáradtabb vagyok, mint tegnap este. Annak ellenére, hogy ma nem is csináltunk semmi számottevőt. Szükségünk lesz a pihenésre, ha ötkor fel akarunk kelni, hogy hatra elkészüljünk, Lucáék érkezéséig. Azonban hiába kell korán kelni, már alig várom a holnapot. Egymáshoz simulva lépünk át egy másik világba.

2018. 01. 23.

Sziasztok!
Remélem az egy hónapos szünet ellenére (szokásosan) tetszett Nektek a legújabb rész! :) Erre számítottatok? Ti mit tettetek volna Evelyn helyében? Lehet, hogy egy megtépés nem ártott volna Fruzsinak... De így alakult :D Mellesleg, Fruzsi és Luca nevét mindig összekeverem...
Jelezzétek valahogy, hogy itt jártatok és köszönöm, hogy elolvastátok! :*

U.i.: Már gondolkodom egy új történeten, ami egyre jobban kezd körvonalazódni... Majd meglátjuk mi sül ki belőle és ha úgy alakul, hogy megosztom itt, remélem legalább ennyi érdeklődés fogja övezni majd, ugyanis... Túlléptük a 3400 olvasót is! Ez egyszerűen hihetetlen, nagyon boldog vagyok! Annak ellenére, hogy közel sem tökéletes, helyenként klisés és/vagy unalmas, mégis vannak olyanok, akik részről részre "velem", illetve a főszereplőkkel tartanak, hogy hogyan alakul az életük és a kapcsolatuk. Köszönöm szépen mindenkinek!
Egy szó, mint száz, az új történetet valószínűleg csak akkor fogom megosztani, ha már ezt befejeztem. :) Persze, ha addig bírok magammal... :D