Reggel hatkor teljes hangerőn kezdett el szólni a telefonomból Pharrell Williams Happy című száma. Ó, hogy a franc esne belé! Rühellem ezt a számot, de már évek óta erre kelek és nem fogom lecserélni, hogy egy másikat is megutáljak.
Négykézláb kivergődtem az ágyból és a mosdó felé vettem az irányt, ahol persze azonnal megláttam magam tükörbe. Nagy bánatomra, tudomásul kellett vennem, hogy az a kócos, karikás szemű szörnyeteg, aki a tükör másik oldalán áll, az bizony én lennék. Ma is csodás napunk lesz Evy! Miután gyorsan végeztem a fürdőben, visszacsoszogtam a szobámba. Vettem fel tiszta fehérneműt, magamra kaptam a tegnapi fekete nadrágomat, hozzá pedig egy egyszerű, szintén fekete pólót. Hát na, színes egyéniség vagyok... Tél lévén, még magamra erőszakoltam az egyik krémszínű kötött pulcsimat is.

Mire a sminkkel és minden egyébbel végeztem, az óra már háromnegyed hetet mutatott. Nagyszerű, akkor ma is a buszon fogok reggelizni...
Sietős léptekkel kimentem a konyhába, felkaptam a télikabátomat és a hatalmas sálamat, nyomtam anya fejére egy puszit és már ott sem voltam. Épphogy elértem a buszom, mikor leültem eszembe jutott a legfontosabb dolog... A szendvics! Basszus és még pénz sincs nálam... Akkor ma megint kunyerálhatok a csajoktól. Majd kapnak cserébe puszit. Szerintem tök jó üzlet!
Hamar beértem a suliba és azonnal a termünk felé vettem az irányt. Nem sokan voltak még bent, elmotyogtam egy "sziasztok"-ot és a hátsó padsor felé vettem az irányt. Gyorsan levágtam magam Fruzsi mellé és rádőltem a padra.

- Látom ma is jól indult a napod. - nevetett ki barátnőm, mire én csak mosolyogva bemutattam neki. Ismer. Tudja, hogy nem ez a kedvenc napszakom. A padon pihentettem a fejem, míg a tanár be nem vágta maga mögött az ajtót.

- Milyen óránk van? - kérdeztem a barátnőmet, azonban a válasz már nem tőle érkezett.

- Matematika órája van Kisasszony! Örülnék ha felébredne és elővenné a felszerelését! - rikácsolta az az idegesítő nő, aki a tábla előtt állt. Szent szar! Ennek már korán reggel el kell vennie azt a maradék életkedvemet is. De már csak egy kicsivel több, mint 3 hónap múlva érettségizünk és soha többet nem kell látnom ezt a nőt.
Piszok lassan telt ez az óra, de csak megszólalt a szabadságot hozó csengő. Már készültem épp visszadőlni a padra, mikor Luca rám szólt.

- Na nem csajszi, nem alszol tovább! Inkább mesélj, beszéltél a szőke herceggel? - terült el hatalmas mosoly az arcán. Válaszként csak átnyújtottam a telefonomat neki, aki Fruzsival karöltve rögtön rá is cuppant a pár mondatos kis csevejünkre.

- Nane! Máris találkoztok? - tátotta el a száját Fruzsi - Nem félsz, hogy valami pszichopata állat?

- Nyilván tartok tőle, hogy egy elmebeteg idióta, de izgulok is... Ha ez nem is látszik most rajtam... Tudjátok, hogy milyen rég randiztam bárkivel is... És bármennyire is szeretném, a romantikus összebújás a macskámmal, nem számít. -keseredtem el - És ha kínos csend lesz? Végül is miről tudnánk beszélgetni?! Nem is ismerjük egymást, nem tudunk egymásról semmit! - estem teljesen pánikba.

- Na-na nyugodj már le! Nem lesz semmi ilyesmi! Ez alapján - mutat a telefonomra - nem úgy tűnik, mint aki ne próbálkozna majd!

- Bizony! - helyesel Fruzsi is - És uuu van egy nagyon jó ötletem! Elmegyünk veled randizni!

- Hogy mit csináltok? -nevettem el magam.

- Követünk és figyelünk bennetek messziről. Nem fog nektek feltűnni, hogy mi is ott vagyunk! És ha gázos a szitu kimentünk. - adta elő tervét.

- Mekkora ötlet! És utána megverjük a szöszkét ha egy gyökér! - mosolyodott el gonoszul Luca majd lepacsiztak. Ja, tényleg nagy ötlet...

- Nemár csajok! Ez olyan gáz! - nevettem fel kínosan - Biztos, hogy fel fog neki tűnni, hogy valakik folyamatosan követnek. Ne gyertek! Majd forgalmas helyre megyünk és ha paraszt lesz, akkor maximum otthagyom.

- Olyan ünneprontó vagy! - biggyesztették le azonnal a szájukat - Jó! Nem bánjuk, akkor menj egyedül, de ajánljuk, hogy minden egyes apró kis részletet mesélj el! És nagyon fontos, ha van rá lehetőséged, SZAGOLD MEG!

- Hogy mit csináljak? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Szagold meg! - vágta rá Fruzsi - Mondtad tegnap, hogy finom illata volt, de egy férfinak mindig annak kell lennie! Szóval szimatolj kicsilány.

Mondanom sem kell, ezután azonnal visítva röhögtünk mindhárman és ezzel fel is dobták a kedvem. Ezért szeretem a barátnőimet, mindig tudják, hogy mire van szükségem.
A borzasztó matek után a nap fénysebességgel repült el és arra eszméltem fel, hogy az utolsó óráról is kicsöngettek. Amilyen hamar csak lehetett, hazamentem, ahol elkészültem holnapra, így anyu nem hisztizhet, hogy hétköznap elmegyek. Tényleg, ideje neki is szólni.

- Anyuciii! Lenne egy kis dolgom a városban szóval elmegyek pár órára. - mosolyogtam rá édesen.

- A házi kész holnapra? - bólintottam - És tanultál is?

- Igen, mindennel elkészültem.

- Jó nem akadékoskodok, amúgy is felnőtt vagy már. Egyébként milyen dolgod van, ha megkérdezhetem?

- Hát, képzeld randim lesz. -pirultam el.

- Nem mondod? - esett le az álla.

- Most mi ez az arckifejezés? Én igenis szoktam randizni... - hazudtam.

- Ja, a macskával... - nevetett fel - Na menjél készülni! Vegyél fel valami csinosat!

- Én, mindig csini vagyok anyci! - villantottam egy magabiztos vigyort és visszamentem a szobámba.

Jó tíz percig álltam a szekrényem előtt, hogy mégis mit vegyek fel, de végül úgy döntöttem, hogy marad az, ami ma volt rajtam a suliban. Még van egy órám a találkozó előtt, szóval elmentem fürdeni, utána pedig egy picivel erősebb sminket tettem fel, mint ami nap közben volt. A hajamat pedig befontam. Miközben sminkeltem, olyan gyomorgörcsöm lett, hogy egy falat sem ment volna le a torkom, így hát kihagytam a szokásos késői ebédemet.
Indulásra készen álltam, de egyszerűen nem bírtam elindulni. Anya úgy lökdösött ki a házból, hogy menjek már mert el fogok késni. A metrón ülve leesett, hogy nem beszéltük meg Mickkel, hogy pontosan hol fogunk találkozni. Azért a Nyugati elég nagy. Internetem persze még mindig nincs, számot meg nem cseréltünk. Hát, csak megtaláljuk egymást.
Pont időben érkeztem, felmentem a mozgólépcsőn gondolván, hogy majd az aluljáróban megvárom, de ahogy körülnéztem rögtön találkozott a tekintetem egy kék szempárral. Mikor meglátott, azonnal megjelent az arcán az az aranyos mosolya és elkezdett felém lépkedni.

- Szia! - állt meg előttem toporogva, de végül adott két puszit az arcomra - Nagyon csinos vagy!

- Szia. Köszönöm szépen! - pirultam el azonnal... ez így nem lesz jó... - Régóta vársz rám?

- Dehogy! Pár perce érkeztem, de adtam időt magamnak eltévedni. - nevetett fel. Istenem az a nevetés! - Úgy voltam vele, hogy inkább érjek ide előbb minthogy neked kelljen rám várnod.

- Igazán jó gondolat volt. - paskoltam meg játékosan a vállát - Na és Mick, merre menjünk?

- Tőlem kérded? Nem ismerem ezt a várost... - nevette el újra magát.

- Hmm, jogos... Van egy ötletem, gyere!

Mivel valóban nem ismer itt semmit, úgy döntöttem, hogy megmutatom neki a Parlamentet. Az úgyis csak 25 perc sétára van innen és biztos, hogy tetszeni fog neki. Séta közben folyamatosan beszélgettünk. Elmesélte, hogy Svájcban él a családjával, de valójában német. Van egy nővére, akivel igazán jó a kapcsolatuk, persze néha ők is egymásra csapják az ajtót és hangosan kiabálnak egymással az anyjuk legnagyobb örömére. Én is meséltem magamról egy kicsit, hogy nekem is van egy nővérem, aki már nem él velünk, így végre van egy saját szobám. Hogy most fogok végezni a gimivel és, hogy mennyire izgulok mert beadtam a jelentkezésemet a Cambridge-i egyetem belső építészet szakára. Végig figyelmesen hallgatott, egyszer sem láttam rajta, hogy untatom.

- Ez milyen szép! - ragyogott fel Mick arca. Mi?! Máris itt vagyunk?

- Valóban az és így, hogy ki van világítva még csodásabb. - mosolyodtam el. Aztán rákérdezett a kényes témára...

- És sportolsz valamit?

- Khmm... Hát igazából... - jöttem azonnal zavarba a kérdéstől - Ritkán, elszoktam menni úszni. -hajtottam le a fejem.

-Ritkán? - hajolt le hozzám. Nem is csodálom, majd' egy fejjel magasabb nálam.

- Jó, igazából félévente egyszer az egyik barátnőm elrángat, csakhogy csináljak is valami hasznosat. De az igazság az, hogy én vagyok az antifitnesz klub elnöke. Ha olyan kedvem van még azt is utálom, aki sportol valamit. - vallottam színt, majd félve ránéztem. Ő csak megdöbbenve nézett a kirohanásom után majd elnevette magát.

- Nos, ez igazán őszinte volt!

- És te sportolsz valamit?

- Autóversenyző vagyok... - nézett el, majd rám - Ne nézz rám ilyen furán, kérlek!

- Bocsánat csak meglepődtem... De, ez tök jó - lelkesültem be, ha apám ezt megtudja, hogy egy igazi autóversenyzővel randiztam, azonnal meg akarja majd ismerni - És milyen kategóriában versenyzel?

- Jelenleg a Forma 3-ban, most léptem fel ebbe a kategóriába. Valójában ezért is vagyok Magyarországon. Idén itt tartják az utolsó teszteket a szezon kezdete előtt. Nagy vágyam, hogy egyszer a Forma 1-ben versenyezhessek. De addig még nagyon hosszú az út. - ahogy mesélte, láttam rajta, hogy imádja ezt csinálni.

- És elég jó vagy a Forma 1-hez? Mármint, ez elég bunkón hangzott, de... érted. - néztem rá kínosan.

- Persze értem! Hát a Forma 4-ben egész jól ment, de ez most egy teljesen más kategória... Hát majd meglátjuk! Én mindent meg fogok tenni.

Utána elterelődött a téma, kiderült, hogy ő is idén végez, azonban a versenyei és a tesztjei miatt sokszor kényszerül távoktatásban tanulni. De azt mondja, hogy egyáltalán nem bánja, hisz ha ez kell az álmai eléréséhez, akkor bevállalja. Hihetetlen mennyire más, mint a velünk egykorú fiúk. Annyira céltudatos, udvarias, kedves... Hogy nincs neki barátnője?!

- Húú kezd egy kicsit hideg lenni, nem ülünk be valahová? - kérdezte.

- De, ott egy cukrászda ha az megfelel. - mutattam előre, de egy ismerős hang megcsapta a fülem. Oldalra néztem és megláttam őket... Mi a fenét keresnek itt?! Mondtam nekik, hogy ne jöjjenek el.

- Tökéle... Valami baj van? - nézett ő is arra, amerre én. Persze a lányok azonnal észrevették, hogy feléjük nézünk és rögtön elfordultak.

- Nem, semmi! Menjünk csak, mert szétfagyok. - fordultam hirtelen felé.

Jól esett végre megmelegedni. Azt hittem odakint, hogy jégcsapok nőnek az orromba... Rendeltünk magunknak egy-egy sütit és forró teákat. Persze nem engedte, hogy fizessek. Leültünk az egyik üres asztalhoz, majd tovább meséltünk egymásnak. Igazán élveztem a társaságát. Soha nem volt kínos csend, amitől napközben aggódtam. Inkább az a nyugtató, olyankor csak figyeltük egymást, vagy kortyoltunk egyet-egyet az italunkból. Egy ilyen alkalommal szólalt meg Mick, kissé fojtott hangon.

- Figyelj, azok a lányok egy ideje nagyon néznek minket és azt hiszem őket láttam kint is. Talán ismered őket? - mutatott az egyik sarokba, ahol a barátnőim ültek.

- Soha életemben nem láttam őket! - vágtam rá talán túl gyorsan miután odanéztem - Lehet, hogy mennünk kéne.

- Rendben persze, de előtte kiugranék a mosdóba. - csak bólintottam és mikor megbizonyosodtam, hogy már nem lát, gyorsan előkaptam a telefonom és írtam egy sms-t Fruzsinak. "Eszetekbe ne jusson utánunk jönni, már így is észrevett titeket!!" A válasz persze rögtön jött. "Bakker bocsesz, oksa de vigyázz magadra! Puszika" Feléjük mosolyogtam, majd Mick is visszatért hozzám és elhagytuk a helyet.
Visszasétáltunk a Nyugatiba, ahol két puszival elköszönt tőlem. A mámorító illata megcsapta az orromat, mai nap folyamán legelőször. Befújta volna magát?!

- Csodásan éreztem magam veled! Remélem megismételhetjük valamikor!

- Annak én is nagyon örülnék! Megbeszélhetünk majd egy újabb randit, illetve még beszélhetünk ma Facebookon is. -mosolyogtam rá.

- Mindenképp! Vigyázz magadra hazafelé. Írj majd kérlek, ha hazaértél.

- Rendben, szervusz Mick!

Fantasztikus volt ez a délután. Ha fegyvert tartanának a fejemhez sem tudnám levakarni magamról a hatalmas vigyoromat. Miután hazaértem, anyának tartottam egy sor élménybeszámolót majd bementem a szobámba. Ott azonnal írtam Micknek és újra beindult a beszélgetés. Hát ebből sem lesz egyhamar alvás...

2017. 08. 21.

Sziasztok!
Itt is a második rész. Remélem tetszik! Véleményt, kritikát nagyon szívesen elfogadok!
Köszönöm, hogy elolvastad! Legyen szép napod! :)