Az erotikus jelenet valamivel részletesebben van leírva, mint eddig! Akit ez zavar, attól előre is elnézést kérek és ugorja át azt a részt! 

Teljes bizonyossággal állíthatom, hogy a mai nap, az idei nyár egyik legszebbike. Hisz, ez az a nap, amikor újra a karjai között aludhattam el.
Úgy álltam ott a reptéren, mint egy kisgyerek a játékboltban, aki ide-oda kapkodja a fejét a szebbnél-szebb játékok között. Én is pontosan ugyan így tettem, csak éppen a kijelző és a fotocellás ajtó közt. Ha minden igaz, már csak öt percet kell várnom, hogy a Genfből érkező gép leszálljon. Tehát hiába szuggeráltam folyamatosan az ajtót, hogy megérkezzen a várt személyt... Még elidőzhetek egy kicsit a gyomorgörcsömmel. Mondjuk szerintem, ha még ott kellett volna állnom egy negyed órát, biztos kialakult volna egy kellemes kis szívritmuszavar, mivel valahányszor kinyílt az az ajtó, nekem mindig hatalmasat dobbant a szívem. Hiába tudtam, hogy nem Ő fog belépni rajta... A szívemnek képtelenség volt ezt megmagyarázni. Lehet, hogy az is közrejátszott ebben, hogy túl hamar értem ki. Hisz jogosítvány és autó híján maradt a tömegközlekedés, ami nem késett annyit, mint amennyire számítottam. De így legalább megelőztem azt, hogy elkéssek.
Csiga lassúsággal vánszorogtak a percek. A legtöbb, amit tehettem, hogy toporogtam, mint akinek pisilnie kell. Úgy izgultam, mintha most először találkoznánk. Bár már olyan rég láttuk egymást, hogy szinte mondhatjuk ezt az elsőnek is. Idegesen tördeltem az ujjaimat, míg nem, számomra is jó okkal nyitódott ki az a francos ajtó. Az embertömeg között egy pillanatra megláttam egy világító, kék szempárt. Pár másodperccel később a hozzájuk tartozó személy, teljes életnagyságban, vigyorogva közelített felém. Én meg csak ott álltam, földbe gyökerezett lábbal. "Csak" két hónap telt el azóta, hogy láttuk egymást... Mégis, hogy a fenébe változhatott ennyit?! A vállai sokkal szélesebbek lettek, a szürke pólóban, ami a felsőtestét takarta és, amit már korábban is láttam rajta, most teljesen máshogy festett benne. Az addig, sokak szerint, kis vékonyka karjai is sokkal vastagabbak lettek, mint legutóbb. Az arcáról pedig ne is beszéljünk... Sokkal karakteresebb és férfiasabb lett. Bőrhibái is szinte teljesen eltűntek. Így még inkább az apjára hasonlít.
Éppen, a valószínűleg, frissen nyírt szőke haját tanulmányoztam, mikor elém ért. Annyira letaglózott a külseje, hogy nem bírtam megmozdulni és annak tanulmányozásában, fel sem tűnt, hogy milyen gyorsan közelít felém. 

- Hát nem is örülsz nekem? - biggyesztette le azokat a csodálatos ajkait, mikor megállt előttem. Válasz helyett, ráparancsoltam testemre és a nyakába vetettem magam. Hogy a viharban nem örülnék neki?! De mégsem mondhattam azt neki, hogy eddig a nyálamat csorgattam...

- Nagyon-nagyon-nagyon hiányoztál. - szipogtam a nyakába és még erősebben öleltem. Ő is szorosabbra fonta a karjait a derekam körül, majd egy kicsit felemelt. 

- Azt érzem. - nevetett fel, miután a lábaim újra a talajt érintették. - Meg fogsz fojtani! - még egy utolsót beleszippantottam a nyakába, majd eltávolodtam Tőle. De csak épp annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Kezeimet továbbra is a nyaka körül pihetettem, és próbáltam minél közelebb kerülni az arcához. Ehhez viszont pipiskednem kellett, hisz jóval magasabb nálam. Könnyes szemekkel néztem bele azokba a csillogó, csodálatos szemekbe, ami már a legelső alkalomkor megfogott, ott, a kávézóban. Mikor kibuggyant egy könnycsepp, mosolyogva törölte a hüvelykujjával, majd ajkait lágyan az enyémekre nyomta. Újra és újra egy puszilt lehelt a számra, miután elváltunk újra magához ölelt. Fejemet a mellkasán pihentettem, miközben Ő a hátamat simogatta. - Te is borzalmasan hiányoztál! - mosolyogva néztem fel Rá, mikor már hajlandó voltam nem az aurájában tartózkodni. 

- Nagyon sokat változtál! - velem ellentétben, akinek csak a haja lett valamivel rövidebb... De ezt már úgy is látta, mikor videochateltünk. Viszont az Ő változása, kamerán keresztül, abszolút nem volt észrevehető! Az egyedüli, ami újdonság lehet számára, hogy még soha nem látott, ebben a virágos, lenge nyári ruhámban és a szandálomban... 

- De remélem csak jó irányba! - villantott egy hatalmas, magabiztos mosolyt.

- Teljes mértékben. - nyomtam egy újabb csókot a szájára. - Gyere, menjünk haza.

Kézen fogva elhagytuk az épületet, majd a sárágára festett autók felé vettük az irányt. Nem akartam, hogy órákig buszozzunk és metrózzunk egy hatalmas bőrönddel. Így arra a döntésre jutottam, hogy inkább taxizzunk haza. Most az egyszer belefér.
Miután a sofőr berakta a csomagot hátulra, beszálltunk és az autó elindult. Az utat  végig beszélgettük és nem tudom, hogy ennek köszönhető-e vagy sem, de nagyon hamar megérkeztünk. Mick minden ellenvetése ellenére, kifizettem az amúgy horrorisztikusan nagy fuvardíjat és a pasas már ott sem volt. Nagy nehezen előkotortam a kulcsomat, természetesen a táskám aljáról, majd gyorsan kinyitottam a bejárati ajtót. Hétfő délelőtt lévén senkit sem találtunk otthon.  Miután levettük a cipőnket, az előszobában hagytuk a bőröndöt, hogy könnyebben körbe tudjam vezetni. Mivel a házunk nem túl nagy, ezért hamar meg voltunk az idegenvezetéssel. Persze nem úsztam meg, hogy ne nézze végig a nappaliban lévő gyerekkori képeket. Mondjuk így kvittek vagyunk, mert én is pont ugyan ezt tettem, mikor náluk voltam. Utoljára a szobámat mutattam meg Neki, ahová becipelte a táskáját is.

- Igazi lány szoba. - konstatálta, mikor meglátta a halvány rózsaszín falú szobámat. Alaposabban szemügyre vette a fehér ágyamat, amire egy málna mintás ágynemű volt terítve. No nem a fekvőhely érdekelte különösebben, hanem a rajta lévő élőlény. Max az ágyamon kiterülve aludt, mikor beléptünk. Azonban, ahogy Mick közeledett felé maga alá húzta a kis tappancsait és ellenszenvesen pislogott Rá. - Szia cicuka. Nagyon sokat hallottam már rólad. - próbálta megsimogatni a füle tövét, azonban ráfújt. Azonnal visszahúzta a kezét és hátrapillantott. - Azt hiszem nem kedvel. 

- Hát, végül is betolakodó hímnemű vagy! - nevettem ki. - Majd megkedvel, csak adj neki kaját. Akkor imádni fog.

- Ezt megjegyzem. - mosolygott rám. A tekintetét tovább vezette a szobámon, amiben nem volt semmi izgalmas. Talán az íróasztalom felett lévő tábla, ami tele volt képekkel.Családi fotók, Lucával közös képek, osztályképek, néhány olyan fénykép Vele, amelyek jól sikerült. Valamint felraktam egy borítékot, amire felvéstem a "Mick" nevet. Mosolyogva nézte végig mindet, majd megakadt a szeme a nem oda illő tárgyon. - Hát ez? 

- Nézd meg. - levette, miután pedig kinyitotta és meglátta, hogy mi van benne, az értetlenség helyett egy nagy mosoly jelent meg az arcán. Azokat a képeket rejtette, amiket még a ballagáson készítettünk és utólag rávágtam Őt is. Nevetve nézte végig őket, majd rámpillantott. 

- Így olyan mintha én is ott lettem volna! Ez a kedvencem! - azt a képet mutatta, amin idióta fejet vágunk. - Ezek vagyunk mi. - kacagott fel. 

Visszatette a fényképeket a helyükre, majd a borítékot letette az asztalra. Szorosan magához húzott és belepuszilt a hajamba. Arcomat belefúrtam a mellkasába és nem tudtam betelni mámorító illatával. Jó pár percig csak összeölelkezve álltunk, mikor is egy harmadik személy megunta, és hangos vernyákolással jelezte, hogy elég volt a romantikából. Őnagysága kivonult a szobából és miután látta, hogy nem követem, újra rázendített. Hirtelen nem értettem, hogy mit szeretne de aztán leesett. Bakker még nem is kapott reggelit! 

- Mindjárt jövök csak megetetem. - nyomtam egy puszit a szájára mosolyogva. 

Miután kiszedtem a tálkájába a korai ebédjét, késői reggelijét, megvakargattam az állát és megígértettem vele, hogy jó kisfiú lesz, míg itt van Mick. Nos, amilyen féltékeny tud lenni bárkire, aki nem vele foglalkozik, szerintem nem fogja betartani. Mindegy egy próbát megért.
Mikor gyors léptekkel visszavágtattam a szobába, a német még mindig az íróasztal előtt állt és a képeket tanulmányozta. Amint beléptem, mosolyogva hátrafordult majd rámutatott az egyik képre.

- Ilyen képet még mindig nem kaptam tőled! - persze, hogy a szalagavatós fotót szúrta ki. 

- Jó-jó, majd kapsz egy olyat. - egy "ez a beszéd" arckifejezéssel, újra tábla felé fordult. - Amúgy elfelejtettem megkérdezni, éhes vagy? 

A másodperc tört része alatt megpördült a tengelye körül és előttem termett. Az ajtót becsukta, vagyis inkább becsapta mögöttem és csípőmnél fogva nekinyomott. Egyre közelebb és közelebb hajolt le hozzám, miközben erősen tartott. 

- De még mennyire! - suttogta az ajkaimra, azzal pedig hevesen megcsókolt. Talán soha nem volt még ennyire vad és szenvedélyes. Csókját azonnal viszonoztam és a nyakába csimpaszkodtam, hogy még közelebb kerülhessek Hozzá. Nyelveink hamar egymásra találtak és egyre jobban belelendültünk. Kezei először a derekamra, majd onnan a fenekemre csúsztak, majd erősen bele is markolt. Tettére egy halk sóhaj szaladt ki a számon, amit egy elégedett mosollyal nyugtázott. De itt még nem állt le... Kihasználta, hogy ruha van rajtam és benyúlt a szoknyám alá. Amikor megérezte a csipkés bugyimat, belőle szakadt fel egy mély morgás. Szerintem ez volt az utolsó csepp a poharában, hisz rácsapott egy nagyot fenekemre, majd az ölébe kapott és így nyomott újra az ajtóhoz. Kezével folyamatosan vagy a nyakamat, vagy a mellemet, vagy a püspökfalatomat markolta. Egy pillanatot sem szalasztott el, hogy megérinthessen, amitől csak egyre jobban beindultam. Bár, ahogy érzetem, Ő is...

- Ha a rajongóid tudnák, hogy az aranyos és ártatlan pofid mögött milyen vadállat rejtőzik... Csak még inkább odáig lennének érted! - vigyorogtam rá két csók között.

- Tetszik?

- Imádom, szóval ne hagyd abba! - követeltem ki a folytatást. Mick pedig egyáltalán nem volt rest kielégíteni a vágyaimat. Velem az ölében, odasétált az ágyamhoz és ledöntött rá. Felém tornyosult és miután egy újabb csókot lehelt az ajkaimra áttért a nyakamra, ahol egy picike harapásnyommal is gazdagodtam. Nyálas puszikat hagyva maga után elkezdett lejjebb araszolni. A kulcscsontomon éppen annyi ideig időzött el, míg megszívta azt. Biztos voltam benne, hogy ennek nyoma marad, de abban a pillanatban nem érdekelt. Mivel a ruhám igencsak útban volt, így nemes egyszerűséggel lehúzta rólam. Szégyenlősségem ellenére nem akadályoztam meg, hogy levetkőztessen és még attól sem jöttem zavarba, mikor éhes tekintettel bámulta félmeztelen testemet. Végigsimított a melleimen a melltartón keresztül, majd félre húzta azt. Aprócska puszit adott mindkettőre, utána pedig a hátamhoz nyúlt. 

- Bármennyire is szexi vagy benne, nincs rá szükségünk... - kapcsolta ki a melltartómat.

Így már csak egy szál bugyiban feküdtem alatta. Reagálni sem tudtam arra, hogy egyre kevesebb és kevesebb ruha van rajtam, míg róla egyetlen egy darab sem került le, ugyanis azonnal visszahajolt a melleimhez és többször végignyalt rajtuk. Ez esetben is hangos sóhajokkal jutalmaztam tettét és meg kell hagyni, tudja, hogyan kell felizgatni valakit. Hallva, hogy mennyire tetszik, amit csinál, tovább folytatta, illetve néhányszor meg is szívta. Azt hiszem nálam ez volt az a bizonyos utolsó csepp abban a pohárban. Szinte letéptem róla felsőjét, majd a tőlem kapott nyakláncát az éjjeliszekrényre raktam. Ajkait újból az enyémek ellen nyomta, miközben a körmeit végighúzta a combomon. Automatikusan felhúztam a derekáig az egyik lábamat, hogy még több ponton elérhessen. Lenyúltam a nadrágjához, hogy megszabadulhassak az akadályozó tényezőtől, de csak nagy nehézségek árán tudtam csak kikapcsolni az övét. Miután sikerült, Mick egy szempillantás alatt levette és többi ruha után hajította. Hogy ne legyek hálátlan, apró kezemet a férfiasságára vezettem, majd, hogy tovább fokozzam a hangulatot, az utolsó ruhaneműjétől is megszabadítva, folytattam a tevékenységet. Ezen cselekedetemre egy mély nyögés tört fel belőle és azonnal a hasamra fordított. Lehúzta rólam a csipkés bugyimat, adott egy puszit a fenekemre és felállt az ágyról. De szinte azonnal vissza is tért egy óvszerrel a kezében. 

- Szólj ha fáj! - bólintottam. 

A szobát a hangos nyögéseink töltötték be. Az az érzésem, hogy eddig határozottan visszafogta magát. Most viszont szerintem nem tudott parancsolni magának. Amit én egyáltalán nem bántam. Sokkal durvább és tüzesebb volt, mint bármikor máskor. Egyszerűen nem tudtam betelni az érintéseivel, a csókjaival... Egyre többet és többet akartam Belőle és Ő ezért mindent meg is tett. 

Izzadtan és fáradtan dőltem a mellkasára, miközben a karomat simogatta. Mindkettőnk arcára egy elégedett mosoly ült ki. Nem is éreztem, hogy az intimitás is ennyire hiányzik. Valószínűleg Ő ezzel nem így volt, tekintve, hogy milyen vadul rám vetette magát. A fenekemnek szerintem idő kell, mire visszanyeri eredeti színét... És annak is, hogy eltűnjenek a karmolásnyomok a hátáról...

- Nem fájt, ugye? - kérdezte suttogva.

- A-a. Akkor szóltam volna. - mosolyogtam Rá. - Amúgy... Te eddig visszafogtad magad, igaz? 

- Eléggé. Igazából még most is egy kicsit. Nem akartam sem az első alkalomkor, sem most fájdalmat okozni. 

- Köszönöm - nyomtam egy puszit az állára. - De... Lehet, hogy ezentúl nem kéne visszafognod magad... 

- Óóó... Szóval tetszett? - nézett le rám bizakodóan. 

- Nagyon is! Olyan dolgokat hoztál ki belőlem, amikre nem is tudtam, hogy képes vagyok. - nevettünk fel mindketten. 

Nem sokáig fetrengtünk ott meztelenül, inkább, hogy lemossuk az izzadságot magunkról elmentünk lezuhanyozni. Külön-külön. Mick minden érve ellenére nem fürödtünk együtt, mert tudtam, hogy abból minden lenne csak fürdés nem. Előre engedett, így felkapkodtam a szétdobált ruháimat a földről és a fürdő felé vettem az irányt. Miután végeztem, visszavettem az eddig rajtam lévő ruhadarabokat. Mielőtt még visszatértem volna a szobámba, szemügyre vettem a kulcscsontomon lévő szívásnyomot. Hát, tényleg nyoma maradt...

- Ha ezt apám meglátja, tuti kitekeri a nyakadat - mutattam arra a bizonyos foltra, mikor beléptem az ajtón. 

- Bakker! - pattant fel az ágyról. - Nem lehet valamivel eltüntetni? Vagy átvehetnéd a ruhád, hogy eltakarja. Vagy nem tudom... - hadarta kétségbeesetten. - Istenem... Mit fognak gondolni rólam?!

- Nyugi már. Majd rakok rá egy kis alapozót aztán meg van oldva. Na menj szépen pancsizni mert büdi vagy. - nyomtam egy puszit az orrára. - Várj még! - szóltam utána. - Ennél valamit? 

- Téged! - vigyorgott, mire csak megforgattam a szemem. 

- Rajtam kívül. 

- Hmm, nem tudom. Valami finomat - azzal pedig becsukta a fürdő ajtaját. Na kösz, ezzel most kisegítettél. 

Mivel tegnap senkinek sem volt ideje főzni, így szinte üresen kongott a hűtő. Nem messze a házunktól van egy indiai étterem és arra gondoltam, hogy onnan rendelhetnénk valamit. Amikor Mick is csatlakozott hozzám, megosztottam vele a helyzetet és támogatta az ötletemet. Így esett, hogy a rendelésünk leadása után fél órával már a kanapén ültünk a csípős ételeinkkel a kezünkben és beszélgettünk. Valójában mindenről. Hiába voltunk kapcsolatban napi szinten, még így is rengeteg megbeszélni valónk volt. Egyszerűen nem fogytunk ki a témákból, hol hangosan kacagtunk, hol összebújva suttogtuk egymásnak a szavakat. Úgy elment az idő, hogy mikor az órára pillantottam, az már háromnegyed ötöt mutatott. Ami azt jelenti, hogy a szüleim nemsokára hazaérnek. Reggel mondták, hogy apa majd elmegy anyáért és majd együtt jönnek haza. Gyorsan felhívtam őket, hogy merre tartanak, mire a válasz az volt, hogy tizenöt percen belül otthon vannak. Miután letettük, felkészítettem Micket, hogy mire számítson apától, és bár azt mondta nem lesz probléma, egy kis pánikot láttam a szemében. Kidobtuk a dobozokat, elmostam az evőeszközök és visszamentünk a szobámba. A szüleim megérkezéséig azon ügyködtem, hogy eltüntessem a szívásnyomot, amit nagyjából sikerült is. Pont befejeztem, mikor kintről elhangzott a "Megjöttünk" szó.

- Na, kész vagy? - mosolyogtam Rá biztatóan. 

- Azt hiszem... - mondta kétségbeesetten. 

Támogatóan megfogtam a kezét és kisétáltunk. A nappaliban találtuk meg őket és, mikor apával kezet fogott, tisztán látszott, hogy szándékozik eltörni azt. De Micken nem láttam a korábbi bizonytalanságot. Kihúzta magát, magabiztosan szorította meg Ő is apa kezét és nézett a szemébe. Ez már jó pont, ő szereti a határozott jellemeket. Khm... Hát, mint kiderült, én is... A szüleim valamennyire tudnak angolul, így anyával kedvesen elcsevegett egy kicsit. Aztán következett az a rész amire nem készültem fel. Anya kiment a konyhába, apa pedig átváltott németre. Francba! Tudtam, hogy aránylag beszéli a nyelvet de, hogy ennyire jól, arról sejtésem sem volt. Lehet rágyúrt egy kicsit... Látszólag Mick nem jött zavarba a hirtelen váltástól, lehet, hogy még örült is neki. Egymás mellett ültünk a kanapén, apa pedig szemben velünk a fotelben. A kihallgatás szerűséghez Max is csatlakozott, hogy jelenlétével támogassa apát, beült az ölébe. Csak pár szót váltottak, mikor apa hirtelen felém fordult. 

- Kislányom, menj, segíts anyádnak a konyhában! 

- De...

- Menj szépen - vágott a szavamba. Hiába nem értettem egy szót sem a beszélgetésükből, azért mégis csak ott akartam maradni Mick mellett. De szépen ki lettem küldve... 

Durcásan kimentem anyához és elpanaszoltam neki bánatomat. Próbált megnyugtatni, hogy nem fogja megenni, de szerintem ebben még ő maga sem volt teljesen biztos. Apa nagyon ijesztő tud lenni, ha a lányairól és a fiúkról van szó. Majd megölt a kíváncsiság, hogy miről beszélhetnek, de egyszer sem hallottam segélykiáltásokat, így valamelyest megnyugodtam. Órákat ültünk kint a konyhában, időközben anya is rendelt maguknak indiait, mondván, hogy ő ma biztos nem fog nekiállni főzni. Ugyan olyan hamar megérkezett, mint a miénk és hiába szólt, hogy lehet enni, apa rá sem hederített. Így az övé teljesen kihűlt, mikor anya már szinte meg is emésztette a sajátját. Amikor már majdnem három órája folyt a "kihallgatás", felpattantam a székről, hogy megnézzem mégis mi a fene tart ennyi ideig. A látvány, ami fogadott teljesen letaglózott. Az ház "urai" és Mick egymás mellett ültek a kanapén és bár nem tudom mi lehetett a téma közöttük, de sejtésem szerint valamilyen motorsporttal kapcsolatos. Mindketten lelkesen tanulmányozták Mick telefonjának kijelzőjét, amin valamilyen formula autó volt látható. Anyának szóltam, hogy ezt mindenképpen látnia kell, és neki is pont ugyan úgy leesett az álla, mint nekem. A két férfi, kedélyesen elbeszélgetett, nevetgéltek, miközben észre sem vették, hogy figyeljük őket. Úgy döntöttünk, hogy egy kicsit hagyjuk őket és visszamentünk a konyhába. Újból letelepedtünk az étkező asztalhoz. 

- Rendes srác lehet, ha apád máris megkedvelte - mosolygott rám. 

- Az is. Majd beszélgess vele egy kicsit te is - viszonoztam a tettét. 

- Mindenképp. Amint apád leszállt róla - kacagott fel halkan, hogy az említett személy meg ne hallja. Bár szerintem ez nem következett volna be, annyira el voltak merülve. - Mi az ott a kulcscsontodon? - bökött előre hirtelen. 

- Mi? - basszus! - Ja semmi... Megcsípett egy szúnyog és annyira vakartam, hogy véraláfutásos lett - hazudtam. Elég rosszul. És szerintem olyan lehetek, mint egy jól megérett paradicsom. Hiába meséltem el anyának, hogy már elvesztettem a szüzességemet, akkor is zavarba jöttem a hirtelen jött kérdéstől. 

- Ahaaa... - egyértelműen átlátott rajtam. - Azért csak vigyázz, hogy apád meg ne lássa, különben oda szimpátia és a kis szúnyognak annyi lesz. Szerintem tegyél rá még egy kis alapozót, biztos, ami biztos. 

- Meglesz. - álltam fel, hogy megfogadjam a tanácsát, mikor megállított.  

- Remélem észnél voltatok! - a mosolygós nőből azonnal a szigorú énje bújt elő. 

- Persze anya. Tudod, hogy vigyázunk. - biztosítottam arról, hogy védekeztünk. 

Már éppen kezdtem volna egy újabb réteg alapozóval eltüntetni a foltot, mikor eszembe jutott, hogy talán felesleges. Mára, illetve ma estére nem terveztem semmilyen elmenős programot, így úgy döntöttem, hogy elmegyek fürdeni. A hajamat felkontyolva léptem a zuhanyrózsa alá. Bár ma már fürödtem egyszer, mégis jól esett engedni magamra vizet. Legszívesebben beültem volna egy nagy kád meleg vízbe, de inkább a zuhany mellett döntöttem.
Miután végeztem, alaposan megtörölköztem és felvettem a zsiráf mintás pizsimet. Igazán szexi és kívánatos leszek benne Mick előtt. De ez az egyik kedvencem, szóval nem érdekel. Leginkább úgyis az érdekli, ami alatta van, mintsem, hogy milyen mintájú a pizsamám. 

Mire visszamentem, már anya is a nappaliban volt és szívélyesen elcsevegtek Mickkel. Mikor beléptem, mindenki felém kapta a tekintetét és nyugtázták, hogy átöltöztem. 

- Már meg is fürödtél? - kérdezte apa. 

- Aha. Kicsit fáradt vagyok és nem tudtam, hogy meddig fogtok még beszélgetni. - mosolyogtam rájuk. 

- Elég kimerültnek tűnsz te is, Mick - nézett rá anya kedvesen. - Nyugodtan elmehetsz te is zuhanyozni és pihenjetek. Holnap úgy is hosszú nap vár rátok. 

- Köszönöm! - halványan elmosolyodott és elindultunk a fürdő felé. No én csak azért, hogy adjak neki egy törölközőt. Utána ott sem voltam. 

Míg elkészült, visszamentem a nappaliba, hogy kifaggassam őket. Már nagyon kíváncsi voltam, hogy mit gondolhatnak Róla, de biztatónak érzem a helyzetet. 

- Na, milyen? - csaptam a közepébe. 

- Nagyon rendes és intelligens fiú. És még tisztelettudó is. Nekem nincs ellene kifogásom, egészen addig míg nem bánt. - kezdte anya. Nagy mosolyra húzta a szám, majd apa felé fordultam. 

- Korrekt - szűkszavú válasz, mit ne mondjak. 

- Ennyi?! Több, mint három órát voltatok kettesben! Mondj már valamivel többet... - nagyot sóhajtott és folytatta.

- Csak igazolni tudom, amit anyád is mondott. Bevallom, kicsit már vártam, hogy egy pindurit a földbe tiporjam, csakhogy tudja, hogy megjárja ha kislányommal szórakozik. De nem adta könnyen magát. Végig nagyon határozott volt és nem tudtam elbizonytalanítani. Kedvelem. 

- Ezaz! - kiáltottam fel. - Ó, ahogy hallom elkészült. - már nem hallottam a vízcsobogást, így adtam egy jó éjt puszit a szüleimnek és indultam volna vissza a szobámban, mikor apa megállított. 

- És amúgy... Ti most együtt fogtok aludni? 

- Ööö... Igen...? - bár a válaszom inkább hangzott kérdésnek, mint kijelentésnek. - Mégis hol aludna? 

- Mondjuk itt.

- Itt? 

- Igen itt. A kanapén. Nagyon kényelmes - hitetlenkedve néztem rá. 

- Azért ezt te sem gondolhatod komolyan - kelt a védelmemre anya nevetve. 

- Már miért ne gondolnám komolyan? Evelyn még csak 18 éves. Nem akarom, hogy holmi fiúcskákkal egy ágyban aludjon. 

- Történetesen ez a holmi kis fiúcska a barátja. És ne feledd, már aludtak együtt, mikor Svájcban voltak. 

- Az én legnagyobb bánatomra! - mondta durcás kisgyerekként apa. - Nem bánom, akkor aludjatok együtt.

Elégedetten bólintottam, magamban megköszöntem anyának és indultam volna csakhogy apa még nem gondolta úgy, hogy lezártuk teljesen a beszélgetést. 

- Ne szexeljetek! 

- Apaa! - fordultam meg azonnal vérvörös arccal. 

- Ne szexeljetek! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Most erre mégis mit lehet mondani?!

- Ömm, jó, nem szexelünk - visszafojtottam a nevetést, ahogy anya is. Azért ez elég nevetséges egy helyzet, valljuk be. Egy elégedett mosoly ült ki az arcára, és a hab a tortán csak akkor következett, mikor Mick megjelent az ajtóban egy pólóban és rövidnadrágban, hogy jó éjszakát kívánjon a szüleimnek. Apa egy nagyon hideg pillantást vettet rá, azt sugallva, hogy észnél legyen különben oda nemzőképességének... Anyával pontosan eddig bírtuk és sírva nevettünk a szituáción. Mick semmit nem értett az egészből, apa pedig egy pillanatra sem mosolyodott el, míg mi, majd' megfulladtunk a röhögéstől. 
Miután visszamentünk a szobámba, elmagyaráztam a kint történteket és csak döbbent tekintettel nézett rám. 

- Jesszusom! Most biztos úgy gondol rám, mint, aki megrontotta a lányát! 

- Ugyan. Elvileg nem tud róla. De gyakorlatilag...

- Ezzel nem segítesz!  - megint hatalmas kacagásban törtem ki az arckifejezését látva. Mikor abbahagytam, mindketten eldőltünk az ágyon és végre megtudtam kérdezni, amire annyira kíváncsi voltam.

- Miről beszélgettetek kint? - ültem az ágyékára, mire egy morgás hagyta el a száját.

- Ha így ülsz rajtam egy egészen másfajta esti mese fog következni... És akkor, hogy fogjuk betartani az apukádnak tett ígéretet? 

- Sehogy. - nyomtam egy puszit a szájára és visszadőltem mellé. 

Elmesélte, hogy az elején nagyon szigorú tekintettel nézte végig, de aztán valahogy megtört a jég. Próbálta magabiztosnak mutatni magát, de majdnem összecsinálta magát, főleg mikor magára hagytam. Elhangzott az ominózus "Mi a terved a lányommal?" mondat. Valamikor a felénél változott meg a beszélgetés hangulata, mikor apa egyszer elnevette magát. Mick azt mondta, hogy mackóbrummogásra hasonlított. Nos, ez valóban így van. Utána már oda ült mellé és elcsevegtek a sportokról, az ételekről, az utazásról. 

- Nagyon kedvesek a szüleid - simogatta folyamatosan a hajamat. - Nem is mondtad, hogy apukád tud németül. 

- Kedvelnek téged - mosolyogtam rá biztatóan. - Nem sejtettem, hogy ennyire jól beszéli a nyelvet...

- Komolyan? Huh, ezt jó hallani. Igyekeztem jó benyomást tenni rájuk. 

- Te csak azt tudsz tenni. - nyomtam egy puszit a szájára. 

- Nem akarsz filmezni? 

- Dehogynem. Mit nézzünk? - kapcsoltam be a gépem. 

- Mondjuk ezt! - bökött az Insidious 3-ra, amit még apának töltöttem le. Azonnal tiltakoztam, de addig nem hagyott békén, míg bele nem mentem. - Naaaa, kérlek. Majd átölellek! 

Betartattam Vele az ígéretét és már a legelején szorosan bújtam Hozzá. Úgy körülbelül a negyedénél mindketten elvesztettük az érdeklődésünket a film iránt és egymásnak estünk. Megismételtük ugyan azt, mint délután, csak ezúttal sokkal halkabban. Attól, hogy végül nem sikerült állni a szavunkat, még nem kell tudniuk is róla... 
Egymást ölelve, jó sok jó éjt - puszi után, álomra a hajtottuk a fejünket, hogy holnap kipihenten induljunk el a városnézésre. 

2017. 12. 03.

Sziasztok!

Borzalmasan sokat késtem ezzel a résszel... Sajnálom! Remélem, tetszett Nektek a legújabb rész. Illetve azt is, hogy nem gond, hogy a szexjelenetet kicsivel részletesebben írtam meg. Úgy gondoltam kell egy ilyen is, persze ha nem tetszik, akkor több ilyen nem lesz. 
Jelezzétek valamivel, hogy itt jártatok! :)

Köszönöm, hogy elolvastátok! :*